Az ASI, az olasz űrügynökség, közzétette a Vegán elhelyezett kamerák felvételeit. Itt-ott nehezen észrevehető vágások vannak, de a lényeg azért látható: az első három fokozat működése és leválása, valamint a műholdak pályára állítása. Ez speciel annyira nem lett jól látható, a napfényben úszó platformmal nem tudott a kamera mit kezdeni, de azért lehet követni a műholdak távozását a beégett, fehér pacától. További megfigyelendő jelenségek: ahogy a rakéta kiér a légkör alsó, sűrű rétegeiből, egyre jobban lecsökken a zaj, majd pedig kifejezetten csend lesz: valamirevaló közeg híján ugyanis nincs, ami vezesse a hangot, erre maximum a rakéta saját fémteste marad. A másik, ahogy felfele menet a lángcsóva egyre jobban szétnyílik és halványodik: ez is az egyre ritkább, ezért egyre kisebb nyomású légkör miatt alakul ki. Odafent nincs semmi, ami egy keskeny, örvénylő nyalábba terelje a kiáramló gázokat, úgy mint idelent. Akkor a műholdak:

Elsőként ugye a LARES ment,

aztán három-három CubeSat, 4:35-nél és 4:45-nél (a hetedik a másik oldalról ment, aki látja esetleg a videón, írja meg kommentben - 4:52-53 a legvalószínűbb), az azonosítás a MaSat team érdeme,

végül az AlmaSAT-1.

Update: a videó jelenleg nem elérhető, priváttá lett téve. Egyelőre nem világos miért, bár a start idején láttam olyan infót, hogy tesztrepülésen nem tesznek közzé onboard videót, de úgy tűnt, az csak az élő közvetítésre vonatkozott.

Az már egyértelmű, hogy mind a Vega, mind a MaSat-1 eddig hibátlan küldetést teljesített, de mi a helyzet a többi misszióval? A kép egyelőre nem teljesen tiszta, de úgy tűnik, hogy négy CubeSat rendben sugároz. Változó, hogy az egyes projektek mit árulnak el magukról, ebben a tekintetben aránylag jók vagyunk, a MaSat honlapján ugyan nincs konkrét adat a vételről (update: már van!), de az az első egy-két napon nem is nagyon volt elérhető. Facebookon, bár csak magyarul, de elég sok részletet közzétettek. A lengyel PW-Sat a honlapján mutatta be a vett jelet, a román Goliat annyit közölt, hogy dolgoznak a fogott jelek dekódolásán, a többiek pedig egyelőre nem frissítettek a start óta, csak az ESA összefoglaló cikkéből és a rádióamatőrök beszámolóiból lehet tudni, mi van velük. (A teszt során egy átlagos érdeklődőt szimuláltunk: Google + Facebook keresés a projektek nevére, majd az első találatok szemrevételezése.)

Szóval a hivatalos, de nem feltétlenül legfrissebb infók: egy nappal a start után az ESA arról tudósít, hogy a MaSat-1, a PW-Sat, a spanyol XaTcobeo és a két olasz közül az UniCubeSat-GG jeleit vették, és az első háromét sikeresen dekódolták is. A Goliat, francia ROBUSTA és szintén olasz e-st@r csak gyenge jeleket produkált, elképzelhető, hogy csak a vivőhullámot észlelték, vagy túl gyenge a jel a dekódoláshoz. A jelenlegi feltételezés az, hogy ezek még nem stabilizálták a helyzetüket, és nem tudták kellően feltölteni az akkumulátoraikat.

Az ESA új kisrakétája, a Vega tökéletes startot produkálva pályára állította mind a kilenc műholdját, köztük három elsőséget is: a MaSat-1, a PW-Sat és a Goliat Magyarország, Lengyelország és Románia első önálló mesterséges égitestje lett odafent.

Credits: S. Corvaja, ESA

Az eseményt a MaSat építői a BME új Q épületében közvetítették. Bemutatták a csapatot illetve a műholdat, illetve együtt izgultuk végig a startot és repülést.

Vannak azok a kétes hátterű üzleti vállalkozások, melyek csillagokat "árulnak": jó pénzért vehet az ember szeretteinek (vagy magának) egy darab papírt, mely tanúsítja, hogy valamilyen fontosnak tűnő nevű szervezet attól a naptól kezdve Mucikám néven fogja nevezni azt a bizonyos égitestet. Az apró betűs részben valahol el van ugyan rejtve, hogy rajtuk kívül senkit - főleg a csillagászokat - nem fogja érdekelni ez a dolog, de hát milyen szép gesztus ez! Még a Tudományos Újságírók Szövetsége is megette (2009-ben pl. Lukács Béla kapott ilyet), szerencsére tavaly már áttértek a kisbolygó-elnevezések adományozására, melyeket ténylegesen számon is tart a kutatói társadalom. De térjünk vissza a csillagokhoz.

A fentiekkel gyökeresen ellentétes üzleti és etikai megfontolásokkal jött létre a Pale Blue Dot Project. A program keretében a Kepler űrtávcső által megfigyelt csillagokat lehet "örökbe fogadni". A felajánlott összeg függvényében pedig különböző mértékű viszonzást kaphatunk:

• 10 dollárért egy szimpla emléklapot a 150 000 csillag egyikéről.
• 25 dollárért a 2326 darab, bolygójelölttel rendelkező rendszer egyike lesz a nevünkön.
• 100 dollárból már egy megerősített bolygóval rendelkező csillag mellé kerül a nevünk (ezek már külön listán gyűlnek).
• 1000 dollárból pedig a kiválasztott 25 bolygórendszer teljes analízise kitelik, az örökbe fogadó személy vagy cég pedig külön köszönetben részesül az eredményeket bemutató szakcikkben.

És a begyűjtött összegek nem a szervezők zsebébe vándorolnak, mint a csillagnév-vásárlós megoldásoknál, hanem kutatásfinanszírozásra fordítják.

A FundaGeek kampány állása. PayPal-t igényel.

Bár a programot egy amerikai non-profit szervezet, a White Dwarf Research Organisation szervezi, komoly hazai vonatkozásai is vannak: mi, magyar csillagászok rendezzük meg ugyanis az ötödik KASC Workshopot, vagyis a Kepler változócsillagaival foglalkozó kutatókat tömörítő szervezet idei konferenciáját. A KASC, bár elsőbbséget élvez a Kepler adatokhoz való hozzáférésben, anyagi támogatásban nem részesül a NASA-tól, mindent magunknak kell finanszíroznunk, főleg pályázatokon keresztül. A felajánlások révén fiatalabbaknak, doktoranduszoknak és nemrég doktorált kutatóknak kívánunk támogatást biztosítani, például a regisztrációs díjuk elengedésével. Úgyhogy aki szeretne magához közelebb tudni egy-egy Kepler által kutatott csillagot, fontolja meg a dolgot!

Túl van a harmadik STIG-A rakétateszten is az Armadillo Aerospace, John Carmack űrcége, és már 82 km magasságig jutottak. Az Armadillo a Lunar Landing Challenge után átnyergelt a holdi leszállásnál jóval reálisabb szuborbitális űrrepülésre. A jelenlegi aktív projektjük az eredetileg Tube Rocket, majd STIG névre hallgató rakéta, mellyel először szeretnék átlépni a 100 km-es határt, majd pedig többet egymáshoz csatolva, moduláris, többfokozatú rakétát létrehozni, mellyel nagyobb terhet juttathatnak fel, vagy akár pályára is állíthatnak mikroműholdakat.

A STIG-A startja. A tesztek a Spaceport America-n zajlanak, ami többek közöt a Virgin Galactic-nak is otthont ad. Credits: Armadillo Aerospace

Már teljesen összeszerelve áll a francia-guyanai indítóálláson az ESA első Vega rakétája, fedélzetén két kisműholddal és hét CubeSattal, köztük a mi MaSatunkkal. A startig még hátra van a kész rakéta végső, teljes ellenőrzése, az indítás főpróbája, mikor a visszaszámlálást végigviszik a start pillanatáig, és a folyékony hajtóanyagú negyedik fokozat feltankolása. Az indítási ablak február 9-én nyílik, és néhány napon át fog tartani.

 Credits: ESA - S. Corvaja, 2012

 Credits: ESA - S. Corvaja, 2012 

Így néz ki a platform, amin a műholdak helyet kaptak: középen a gömb a LARES, elöl a napelemekkel borított kocka az ALMASat-1, a három enyhén ferde hasáb pedig a CubeSatokat tároló és majd az űrbe lökő három P-POD. A műholdak feladatairól a korábbi posztban lehet bővebben tájékozódni.

Credits: ESA, CNES, Arianespace, Optique video du CSG, L. Mira

Úgy öt éve a Rosetta űrszonda elrepült a Mars mellett, de az akkor készített felvételek mindenféle okok miatt csak most kerültek fel a NASA publikus bolygós adattárába, a PDS-be. De most, hogy elérhetőek, a képmanipulátor közösség rájuk is ugrott. Az eredmény pedig fenomenális: a németek nagyon jó munkát végeztek, az OSIRIS kamera csodás képeket készített. Az alábbi, színes mozaikokat pedig Gordan Ugarkovic készítette - az ő galériáját érdemes alaposabban is átböngészni.

Íme egy teljes Mars-korong. Az északi félteke közepén több porvihar is pattan ki vagy már dúl, a délin szépen mutatkozik a jégsapka. De sokkal izgalmasabb a légkör! A keleti (jobb) oldalon, a bolygókorong mentén több helyen is gyönyörűen látszanak a magasszintű felhők, elválva a korong szélétől. A nyugati, és főleg az északnyugati oldalon pedig marsi viszonylatban egészen borult van. A bal felső sarok felé pedig még az is látszik egy helyen, ahogy a magasban lebegő felhők még kinyúlnak az éjszakából a nap utolsó sugarai felé. Ilyen látványban ritkán van részünk, mert a Hubble képei nem nyújtanak ekkora felbontást, a Mars körül keringő űrszondák pedig túl közel vannak, és szinte csak részletképeket készítenek.

Ezen a képen pedig nem is egy, hanem két égitest is látható: a Mars előtt, közel a kép tetejéhez, és középtől picit jobbra van egy sötét paca. Az mind a Phobos. Ilyen apró a marsi hold, és a távolabbi Deimos még ennél is kisebb. A kép bal felső sarkában pedig van egy elmosódott, közel kerek paca, a Phobos árnyéka a Marson, azon a ponton részleges napfogyatkozás zajlik éppen. Ilyet az Opportunity meg is figyelt már, még a nyolcadik(!) évét kezdő küldetésének 45. napján.

A Fobosz-Grunt, legalábbis ami maradt belőle, már a halakkal alszik, viszont továbbra is zajlik a találgatás, miért nem indult el a Mars felé novemberben. Már az előző posztban is írtam, hogy a Roszkozmosz vezetője nem volt híján bűnbakoknak, a legelképesztőbb, hogy az amerikaiakat is megvádolta, hogy ők szabotálták az űrszondát, mikor az az orosz megfigyelőállomások hatósugarán kívül járt. Később pedig az esetet kivizsgáló bizottságtól szivárogtak ki olyan információk, hogy a Kwajalein atollon működő amerikai radarállomást is vizsgálják, hogy képes-e elég intenzív sugárzást kibocsátani, ahhoz hogy a véletlenül kiüthesse az arra járó űrszonda elektronikus rendszereit. Vagyis a szabotást ők nem erőltetik, de ez meg felveti, hogy mégis hogy tervezték meg az űrszondát, hisz éveket kellett volna bírnia a nyílt űrben, rengeteg más erős behatásnak kitéve. Vagy hogy ha képes lenne egy ilyen radar véletlenül kiütni műholdakat, mi van az összes többivel, ami átrepül felette? Nem is beszélve az ilyen radarállomások felett >200 km helyett maximum 10 km magasan repkedő repülőgépekről.

Csúnya, gonosz rádióantennák a Kwajalein atollon a Ronald Reagan Test Site-on. (forrás)