NG-LLC: Armadillo, Masten vagy a Breed család? - frissült
2009.11.01. 00:20
Ma zárul a Northrop Grumman Lunar Lander Challenge 2009-es szakasza. A X-Prize Cup sorozat részeként a jelentkezőknek egy Holdra leszállni, majd onnan felszállni képes eszközt kell építeniük, majd demostrálni a működőképességét. Összesen kétmillió dollárt oszt szét a NASA a nyertesek között a kétszintes megmérettetésben. A landereknek függőlegesen 50 m magasságig fel kell emelkedniük, oldalirányban repülni legalább 100 métert, majd leszállni. Két és fél órán belül újratöltött tankkal visszafelé is meg kell tenni az utat. Az első szinthez 90 másodpercnyi repüléseket kell teljesíteni és egy sima betonlapra kell leszállni, a második szinthez már 180 másodperces repülést teljesítve kell landolni egy kövekkel és kráterekkel meghintett, holdfelszínt imitáló platformon. Az első szint nyertese 350 000, második helyezettje 150 000 dollárt kap, míg a nehezebb feladatért 1 000 000 illetve 500 000 dollár jár. Ha egy évben többen is teljesítik valamelyik kihívást, a pontosabb landolásokat végrehajtó csapat nyer.
Az első szintet a John Carmack (id Software) vezette Armadillo Aerospace már megnyerte 2008-ban a Mod névre hallgató landerrel. Megpróbálták a második szintet is, de a Pixelnek üzemanyag-ellátási problémái akadtak, átégett a hajtómű fúvókája és a lyukon kiáramló gáz felborította a landert. Az Armadillo-nak, mely az előző két évben gyakorlatilag komoly konkurencia nélkül próbálkozott, 2008-ban már akadt kihívója az első szint teljesítésében. A TrueZer0 csapat azonban lebegés közben elvesztette az irányítást a landere felett, ami lezuhant és megsemmisült. A TrueZer0 ez után már nem tudott visszatérni a versenybe.
A Scorpius SuperMod leszáll a mű-Holdra.
Az első 2009-es repülést is a "veterán" Armadillo hajtotta végre a Scorpius SuperMod landerrel még szeptemberben, ami tökéletesen sikerült, kvalifikálva a csapatot második szintre. A következő jelentkező a Masten Space Systems lett, akik második nekifutásra teljesítették a rövidebb repülést a Xombie-van, bejentkezve a százötvenezer dollárra. Néhány nappal ezelőtt pedig a második szintet is teljesítették, versenybe szállva a milliós fődíjért a nagyobbik, Xoie névre hallgató landerükkel.
A Masten két üdvöskéje, a Xombie és a Xoie
De a verseny ezzel nem ért véget! Az első két próbálkozó kis, de komoly cégként működik, az Armadillo a NASA-nak fejleszt metánnal működő rakétahajtóművet, a Masten pedig olyan szuborbitális, egyfokozatú járművet reklámoz, mely akár naponta többször felküldhető 100 km-re, ahol méréseket, kísérleteket lehet végrehajtani, majd onnan függőlegesen visszaereszkedve leszáll. Velük kívánt versenyezni az Unreasonable Rocket. A George Bernard Shaw idézetből származó név mögött apa és fia, idősebb és ifjabb Paul Breed (és barátaik, felteszem) rejtőzik. A családi vállalkozás a megmérettetés utolsó napjain mindkét szint teljesítésével próbálkozik. Az elsőnek kétszer is nekifutottak, de egyik sem járt sikerrel. Másodikra a Blue Ball hajtóanyaga 85 másodperc után kifogyott, és a lander elég keményen ért földet, de csak egy hajszálon múlott a siker. Mivel október 31. a teljesítési határidő, ezért az első szintből már kiestek, de a másodiknak még ma, november elsején nekifuthat a két Breed és a Silver Ball.
A Masten Space ezzel elnyerte a első szint második helyéért járó 150 000 dollárt, és holnap az is kiderül, a három jelentkezőből ki nyeri a fődíjat. A versenyre egyébként becslések szerint olyan húszmillió dollárt költöttek el eddig a csapatok, és ebből nem sok ment fizetésekre.
Egy kis tech érdekesség még. A legtöbb jelentkező kétkomponensű hajtóanyagot használ, vagyis valamit oxidál valamivel, az Armadillo például etanolt éget el folyékony oxigén segítségével. Az Unreasonable Rocket ellenben a Blue Ballban egykomponensűt alkalmaz, hidrogénperoxidot (H2O2). Ez ezüsttel érintkezve vízzé (H2O) és egy oxigénatommá bolmik szét, illetve rengeteg hőt produkál. A felszabaduló hő a vizet gőzzé alakítja, és ez a hirtelen keletketkező, nagynyomású vízgőz hajtja meg a rakétát. A hosszabb repüléshez viszont már ők is égetni fognak, méghozzá gázolajat. Hamarosan kiderül, milyen sikerrel.
Videókat nem gyűjtöttem, az X-Prize blogján megtalálhatóak.
UPDATE: az Unreasonable Rocket landere megsérült, ezzel kiestek a második körből is. A Silver Ballt függesztett teszt közben érte baleset. Ilyenkor egy daruról lógva indítják be a hajtóművet, pont a lezuhanás elkerülésére, de most a lander oldalirányba kezdett kilengeni és leszakadt a daruról. Az egyik láb kilyukasztotta a tankot, idősebb Paul Breed "halottnak" nyilvánította a landert.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Mikron · http://mikron.blog.hu 2009.11.01. 10:20:36
Például eleve egy extra lehetőséget harcoltak ki maguknak, mert a múltkor kigyulladt a rakétájuk az első repülés után.
Most pedig 3 perc helyett 3 perc 2 másodpercig tartott az első repülés, utána pedig szerelni kellett Xoie-t, így éppen csak belefértek a rendelkezésre álló időbe.
Maga a repülés viszont fantasztikus volt!
Mikron · http://mikron.blog.hu 2009.11.01. 22:37:31
Szerintem még így is riszpekt nekik, mert a kis apa-fia csapat simán felvette a versenyt a hatalmas vállalatok által fejlesztett rakétákkal.
lacalaca · http://cydonia.blog.hu 2009.11.01. 22:44:46
(Bár a Mastent és az Armadillo-t sem nevezném hatalmas vállalatnak, inkább rakétaipari startup-ok.)