2009. január 30-án három éves küldetésre indult a Koronasz-Foton napkutató műhold Pleszetszkből, egy ukrán Ciklon-3 rakétával. A balszerencsés Marsz-96 óta, ami inkább még a szovjet űrkutatás késői gyermeke volt, Oroszországban tudományos célokra csak kis költségvetésű és -méretű műholdak készültek, a Koronasz-Foton az első jelentős méretű ilyen eszköz majd' két tonnás súlyával. Az új műhold két kisebb elődjét, a Koronasz-I-et és Koronasz-F-et követi, melyek szintén a Napot tanulmányozták. Három fő kutatási területet tűztek ki célul számára:

1. A Nap fizikája. A napflerek tulajdonságait fogja vizsgálni, a folyamatban gyorsított részecskék arányát, a különböző sugárzások keletkezési magasságát a fotoszféra felett, illetve a flerekben keletkező könnyű elemek (D, Li, He, Be) mennyiségét.
2. Nap-Föld kapcsolat fizikája. A Földet elérő, flerekből eredő részecskék mennyiségét és arányát, illetve a felsőlégkör tulajdonságait fogja vizsgálni.
3. Asztrofizikai kutatások. Gammafelvillanások, illetve közeli, fényes röntgen- és gammaforrások vizsgálata az ekliptika közelében.

Mindehhez számos műszer áll rendelkezésre:

• TESIS röntgen és extrém UV naptávcső és képalkotó spektrométer
• BRM nagysebességű röntgendetektor
• PHOKA nagysebességű UV detektor
• NATALYA-2M nagyenergiájú spektrométer (gamma-, röntgen- és neutronsugárzás)
• PENGUIN-M kemény röntgen spektro- és polariméter
• KONUS-RF röntgen és gamma spektrométer
• ELECTRON-M-PESCA töltöttrészecske-detektor
• STEP-F elektron-proton detektor
• SM-8M magnetométer

 Ezek mellett az indiai űrügynökség RT-2 röntgentávcsöve is megtalálható az Koronaszon.

Az összehajtogatott műholdat ráillesztik a Ciklon rakétára (több kép itt)

Egyébként ez volt a Ciklon-3 rakéta utolsó útja. A Szovjetunió felbomlása után a Ciklonok Ukrajna tulajdonába kerültek (a Dnyepr és Zenyit rakétákkal együtt). Az ukránok ugyan fejlesztgetik a Ciklon-4-et több-kevesebb lendülettel, de az oroszok a jövőben a saját gyártású Angarát szeretnék majd csatarendbe állítani, lehetőleg egy-két éven belül.

Az oroszok számára a Naprendszer kutatásában a következő lépés a Fobosz-Grunt misszió lehet, ami a jelenlegi állás szerint októberben startolhat el, és a Marsz-96 óta az első bolygóközi űrszondája lesz Oroszországnak.

(PS: remélem jól sikerült átírni a cirill neveket. Mindenesetre a Ciklon (Циклон) az angol irodalomban Tsyklon, Tsiklon és Cyclone néven is előfordul, a Koronasz (CORONAS)  szót pedig láttam angol rövidítésként, korrektül megadott feloldással... LOL. )

Egyre inkább mutatkoznak az öregedés jelei a marsjárón. Az elmúlt évben a porviharok miatt a Spirit életben maradása is kérdéses volt, de az év végére sikerült elérni a minimálisan megkívánt napi 150 Wh energiatermelést (novemberberben ez mindössze 89 Wh volt, ideálisan 700-at is tudnak/tudtak a napelemek). Decemberben a Marson a Nappal való együttállás miatt vakáció volt, az űreszközök csak rutinméréseket végeztek. Január végén a Spiritet utasították, hogy guruljon új pozícióba, de a marsjáró visszajelzése szerint ez nem volt sikeres, és nem is tudta magát betájolni. Emellett egyáltalán nem mentett adatokat az aznapi tevékenységeiről. Jelenleg diagnosztikát végeznek az operátorok, hogy a hiba pontos okát megállapítsák. Annyi már kiderült, hogy a Spirit "el van tájolva": utasításra megtalálta a Napot az égen, de nem az általa számított helyen. A memória-hiba nehezebb ügy, az egyik lehetőség hogy kozmikus sugárzás találta el, de ezt még további vizsgálatok dolga kideríteni. Azért sem kellenének ezek a zűrök, mert most ugyan nyáriasra fordul az idő a Gusev-kráterben, de csak októberig tud komoly munkát végezni a rover, aztán újra le kell parkolni egy kellemes, északra néző lejtőn a következő télre.

Kamuflázs - a Spirit felvétele saját, por borította napelemeiről (© NASA)

Az Opportunity sokkal jobb egészségnek övend, úgyhogy maratonra küldték. A végcél a 12 km-re lévő, 22 km (!) átmérőjű Endeavour kráter, mely eléréséhez nagyjából ugyanannyi utat kellene megtennie a rovernek, mint amennyit az elmúlt öt évben teljesített. Meglátjuk, meddig jut, eddig bő egy kilométert tett meg a tucatból.

Ha már a Mars, néhány gondolat a NASA új üdvöskéjéről, a Mars Science Laboratory-ról. A program jóval túllépte a tervezett költségkeretet, és a fejlesztés is lassabban halad a vártnál. Az utóbbi miatt a 2009-es indulást el kellett halasztani 2011-re. Egész pontosan a rover alkatrészeit mozgató kisebb-nagyobb elektromotorok vannak késésben, és nem kockáztatták meg, hogy nem tökéletesen letesztelt, kijavított és mégegyszer letesztelt alkatrészekkel induljon el a misszió. Maga a tényleges csúszás csak hónapokat jelenthet, de az újabb indítási ablakra két évet várni kell. Az égi mechanika komoly dolog... A költségvetést pedig próbálják addig is befoltozgatni, a legújabb előterjesztés szerint a pénzt még tervezési szakaszban lévő projektektől vonnák el, például ironikus módon a marsi mintahozásra szolgáló technikák, illetve a 2016-ra tervezett lander fejlesztését vágnák vissza. A döntést a következő hónapban hozzák meg. Mindezt ellensúlyozhatja, hogy a NASA és az ESA igyekszik szorosabbra fűzni a kapcsolatokat, úgyhogy elképzelhető, hogy az amerikaiak az ExoMars projektbe is bekapcsolódnak majd.

Három videót  szeretnék egyszerre megmutatni, úgyhogy mennek szépen a tovább gomb mögé, ne terheljék a főoldalt. Az első az STS-126 misszió, az Endeavour őszi útjának feldolgozása jó pörgősre, gyakorlatilag videóklippé vágva. A második a Falcon-1 legutóbbi útját sommázza. A harmadik a személyes nagy kedvencem. Zseniális képsorok zseniális zenére, az Apollo-11 startjáról és emelkedéséről készített nagysebességű felvételek, illetve az Apollo-8 startja normál sebességgel. Az aláfestés pedig Bear McCreary két gyöngyszeme a Battlestar Galactica zenéjéből. Enjoy!

2009 a csillagászat nemzetközi éve, a távcső csillagászati pályafutásának 400. éves évfordulója. Ebből az alkalomból három órás műsorral jelentkezik a Polaris TV. A műsorban szó lesz a nemrég lezajlott párizsi nagy megnyitó ünnepségről, a magyar programokról és persze csillagászatról. Az adás már megy, hivatalosan 14:00-kor kezdődik (2009. 01. 17.). Itt a link. Alant pedig az IYA2009 nemzetközi trailere.

(Youtube-on lehet belőle HD-t csinálni.)

Magyarországi programok, információforrások:

http://www.csillagaszat2009.hu/

csillagászati hírportál

Egyet ki szeretnék emelni, ez a "Határ a csillagos ég" pályázat (alternatív kiírás képekkel itt). Ennek keretében középiskolás csapatok nyerhetnek 1-1 óra távcsőidőt a piszkéstetői obszervatórium Schmidt-távcsövére, ami Magyarország második legnagyobb csillagászati műszere. (Na jó, világviszonylatban nem túl nagy sem ez, sem a legnagyobb, egyméteres RCC távcső.) A távcső segítségével fedezett fel például számos kisbolygót Sárneczky Krisztiánék csoportja.

A magántőkéből, nem állami vállalkozások által épített hordozórakéták története visszanyúlik a nyolcvanas évek kezdetéig. Akkoriban gyakorlatilag állami felügyelet alatt volt a teljes amerikai űripar, a NASA-n és a katonai szervezeteken keresztül. Az első szárnypróbálgatásokat a kereskedelmi űrhajózás felé egy kis texasi cég, a Space Services Inc. (SSI) tette.

Első rakétájuk a saját tervezésű, folyékony hajtóanyagú Percheron volt. A kis rakétának nem jutott hosszú pályafutás, 1981. májusában a statikus hajtóműteszten tűzgolyóvá vált. Az SSI-nek nem volt pénze újat gyártani, elbúcsúztak a tervező Gary Hudson-tól, és újjászervezték a céget. Hudson ezután egyfokozatú, teljesen újrafelhasználható űreszközökkel kezdett foglalkozni.

Percheron (© SSI)

Az SSI új vezére Deke Slayton lett, aki akkor ment nyugdíjba a NASA-tól. Slayton egyike volt az eredeti hét Mercury űrhajósnak, de egy szívprobléma miatt nem repülhetett, ezért inkább az Apollo-űrhajósok főnöke lett. Végül 1975-ben jutott fel az űrbe az Apollo-Szojuz együttműködés egyik asztronautájaként. Ezt követően is a NASA-nál maradt, 1982-ig vezette a Shuttle Approach & Landing Test Program-ot.

Slayton vezetésével az SSI új rakétát tervezett, a Conestoga I-et. Az új modell biztosabb alapokra épült, a hadseregtől leszerelt Minuteman ICBM-ek adták a fő alkatrészeket. A szilárd hajtóanyagú modellel 1982. szeptember 9-én hajtották végre az első szuborbitális repülést. A 313 km-en kibocsájtott, szimulált "hasznos teher" 180 liter vizet is tartalmazott, de mivel a Nap nem jó irányból sütött, nem tudták megfigyelni a vízfelhőt. Ettől eltekintve a kísérlet sikeres volt. Ez volt az első eset, hogy magánvállalkozás rakétát épített, és elérte vele az űrt. Számos újság tudósított az eseményről, ahogy cikkeztek a kereskedelmi űrutazással kapcsolatos optimista elképzelésekről is (pl. rendszeres járatok már '86-'87-től).

Conestoga I - az indítóállvány eléggé barkács, de a rakéta jól néz ki (© SSI)

Csakhogy Slayton-ék jó pár problémával szembesültek. Továbbra is egy aprócska (mindössze 7 fős!) cég voltak kevés pénzzel, nem volt megfelelő rakétájuk, se starthelyük egy Föld körüli pályát célzó járműhöz. Ráadásul, rossz ómenként, a startnak helyet adó farm tulajdonosa szeptember 9-én, a nagy nap reggelén hunyt el. De megrendelő se nagyon akadt, aki felhasználta volna a Conestoga-t, úgyhogy a projekt stagnált, az SSI csak Kanadából exportált Black Brant rakétákkal tudott pénzt csinálni. A tervezett Conestoga-II és IV többfokozatú rakéták is a tervezőasztalon maradtak. Egyetlen újabb szuborbitális repülést hajtottak csak végre '89-ben a Conestoga I-gyel, mielőtt az EER Systems 1991-ben felvásárolta a céget.

Az EER Systems újfent áttervezte a rakétát, a Minuteman-ról áttérve Castor hajtóművekre. 1990-re a NASA háza táján is megmozdult valami: bejelentették a 85 millió dolláros COMET (Commercial Experiment Transporter) programot. A cél olyan egységes mikrogravitációs kísérleti berendezés létrehozása volt, ami több mint egy szuborbitális rakétakísérlet, de olcsóbb, mint a shuttle rakterében felküldeni a csomagot egy hétre. A COMET-et úgy tervezték, hogy egy hónapig maradjon alacsony Föld körüli pályán, majd automatikusan térjen vissza a felszínre. Az EER adta bele a továbbfejlesztett Conestoga rakétát, az SSI a visszatérő egységet, egy harmadik cég pedig a COMET platformot. A programmal hamar gondok lettek, villámgyorsan túllépte a költségvetést, ezért az eredetileg tervezett három repülésből egyetlen lett, majd a NASA azt is le akarta fújni. Többszörös tánclépések, kongresszusi beavatkozás és egyes felek kirúgása után a COMET végül megmenekült.

Az EER és a Conestoga számára ez volt az utolsó szalmaszál. Szükségük volt egy hibátlan misszióra, hogy vevőket szerezhessenek. A csillagháborús tervben öt megbízást kaptak volna, de azt a programot is törölték, a kereskedelmi megbízók pedig addig nem  tolongtak, amíg élesben nem bizonyít a rendszer. Végül 1995. október 23-án indult el a Conestoga-1620 az első COMET-útra, de a rakéta 46 másodperccel a start után irányíthatatlanná vált és szétesett. Egy alacsonyfekvenciájú vibrálás folyamatos, ugyanakkor felesleges korrekciókra késztette a rakéta kormányzó berendezését, ami idő előtt megadta magát.

A Conestoga-1620 az indítóállványon, illetve füstbe menve (képek innen)

Az EER Systems ezután feladta, kiszállt mind a COMET-ből, mind a hordozórakéta-iparból. Az SSI működik, velük lehet például felküldeni pár grammot a nagyi földi maradványaiból az űrbe. Deke Slayton 1993-ban meghalt. Gary Hudson legutóbb a t/Space-be szállt be, és a COTS második fordulójáig jutottak. A privát szférának pedig egy halom további csődbe ment céget jelentett, mire a célok megvalósulhattak.

Végül egy lista, hogy melyik magáncég miben lett első:

- 1982. szeptember 9. Az SSI saját erőből összeállít egy (szilárd hajtóanyagú) rakétát, és szuborbitális repülést hajt végre.

- 1990. április 5. Az Orbital Sciences szilárd hajtóanyagú Pegasus rakétája az első magánfejlesztésű, sikeres hordozórakéta lesz.

- 2004. június 21. A Scaled Coposites építette SpaceShipOne első szuborbitális, emberes repülése.

- 2008. szeptember 28. A Falcon-1 lett az első privát fejlesztésű, folyékony hajtóanyagú hordozórakéta, ami Föld körüli pályára állt.

A SpaceX nagy tempóval készül új rakétájuk, a Falcon-9 első próbájára. A cég nemrég nyert el egy halom pénzt a CTS megállapodás keretében, ami szerint 2010-től ellátmányt kell szállítania az ISS-hez. Ehhez azonban bizonyítania kell a rendszer működőképességét, ami kissé nyögvenyelősen sikerült eddig (négyből egy sikeres start a Falcon-1-el). A nagyrakéta darabjai megérkeztek Cape Canaveral-ra, és már a függőlegesbe állítást is elvégezték. Ez lesz egyben az első startjuk Floridából. Hogy mikor, azt nem tették még közzé, de valószínűleg egy-két hónapon belül megtörténik.

A rakéta a Falcon-1 nagytestvére, az első fokozatot 9, a másodikat egy darab Merlin-1C rakétamotor fogja hajtani, és közel 10 tonna terhet tud alacsony (LEO) pályára állítani. A Falcon-9 programja egyébként sűrű lesz: a tesztrepülés után már két szerződéses járat le van foglalva idénre, illetve további két demo repülést is terveznek a Dragon kapszulával.

Elon Musk és a kilenc rakétamotor. Egyetlen ilyen volt a Falcon-1 végén. (© SpaceX)

Szorult helyzetben van a NASA: az űrsiklók két éven belül nyugdíjba mennek, és legalább öt évig nem lesz saját járművük ellátni felszereléssel és kutatókkal az űrállomást. Kényelmes megoldás lenne az oroszok kiforrott technikájára, a Szojuzra és Progresszre bízni az ügyet. Az adminisztráció viszont már jelezte, inkább belföldön költené el a rengeteg zöldhasút, mintsem az orosz gazdaságot támogassa. Ennek jegyében 3,5 milliárd dollár értékű, 2016-ig szóló szerződést kötött a Space Exploration Technologies (SpaceX) és Orbital Sciences Corporation cégekkel összesen 20 teherszállító misszióra, melyből 12-t a SpaceX-nek, nyolcat az Orbitalnak kell teljesítenie. Ez a szükséges repülések felét-kétharmadát fogja biztosítani. A maradék helyekre az európai ATV, illetve a japánok által tervezett HTV kaphat majd megbízást, biztonsági tartaléknak pedig megmarad a Progressz.

A most aláírt CRS (Commercial Resupply Service) szerződés gyakorlatilag a COTS program folytatása, amivel már mindkét cég hozzájutott néhány százmillióhoz. A COTS-pénz demonstrációs célokra volt elég, m szűrőként szolgálva. Volt, aki sikerrel vette az akadályt (SpaceX, Orbital), volt aki csődbe ment (Rocketplane Kistler).

SpaceX

Az Elon Musk vezette cégről már számos posztot írtunk, úgyhogy nem is szaporítom a szót. Eddig egy sikeres felszállást teljesítettek (a világ első magáncégeként) a saját fejlesztésű Falcon-1-el. Az ISS-hez a nagytestvér Falcon-9 fog járni, aminek első példányát a napokban szerelik össze Cape Canaveralon. Az első tesztrepülésre 2009. elején fog sor kerülni,és jövő évre kell elkészülnie a Dragon űrhajónak is. 2010-re tervezik az első randevút az ISS-el.

A Falcon-9 első fokozat üzemanyagtartálya Cape-en (© SpaceX)

Orbital Sciences

Bevallom, elsőre nem csengett ismerősen a név, aztán beütöttem a Google-ba. Minotaur, Taurus és Pegasus rakéták, X-34 és egyéb kísérleti cuccok, 110 megépített műhold, 54 felbocsájtott rakéta, rengeteg együttműködő partner (pédául az USA mindenféle katonai egységei). Ilyen háttér mellett nem is akkora meglepetés, hogy bevették őket, bár megfelelő méretű rakétájuk és teherűrhajójuk egyelőre nekik sincs. Az Orbital a SpaceX-től eltérő filozófiát követ: kiterjedt kapcsolati hálójuk segítségével gyakorlatilag "összelegózzák" az eszközöket. A Taurus II rakéta harmadik fokozata saját fejlesztésű lesz, a másodikhoz a ATK gyártotta Castor gyorsítórakétát használnák fel, míg az első fokozatba AJ-26-os rakétamotorokat terveznek.

Az Orbital üdvöskéi. Tessék megfigyelni a nagyfelbontású képen a három orosz űrhajót! (© Orbital)

Kis kitérő: az AJ-26 jelzés talán nem mond sokat, de igen jelentős történet áll mögötte. Ifjúkorában ugyanis NK-33-nak hívták, és maga Nyikolaj Kuznyecov tervezte őket a szovjet szupertitkos N-1 holdrakéta továbbfejlesztett változatához. A Hold-program abszolút sikertelensége miatt soha nem használták fel őket, sőt mindet be kellett volna olvasztani. Valaki azonban a szovjet bürokráciából bepakoltatott egy rakás elkészült rakétamotort egy raktárba, megmentve vagy 150 darabot az utókornak. És milyen motorokat! Az NK-33-as a mai napig a legnagyobb fajlagos teljesítményű (tolóerő/hajtómű tömeg) rakétamotor. A '90-es években a nyugat is tudomást szerzett róluk, az AeroJet rakétagyártó cég pedig megvett több tucatot belőlük és átnevezte őket AJ-26-ra.

Szovjet remekmű. Későn jött, nem jutott szerephez.

Vissza az Orbital-hoz: 2010-re tervezik az első felszállást a virginiai Wallops szigetről. Ekkortájt, az első vagy második kilövésre lesz kész a Cygnus űrhajó, ami alapjául a már meglévő, az űrsikló hátuljában utazó teherszállító modulok szolgálnak majd.

PlanetSpace

Ne menjünk el szó nélkül az elutasított jelentkező, a PlanetSpace mellett sem. A cég által vezetett konzorciumba olyan űripari nagyágyúk társultak, mint a Boeing, a Lockheed Martin és az ATK (Alliant Techsystems). A projekt támogatás nélkül eléggé esélytelen, bár októberben a PlanetSpace még úgy nyilatkozott, CRS pénzzel vagy anélkül, de megépítik a maguk rendszerét. Kérdés, hogy a többiek mit szólnak hozzá. A Lockheed Martin egymaga 4 milliárd dollárt kapott az Ares/Orion fejlesztésére, de benne van a buliban mindhárom cég. Mindenesetre kérdéses, megépül-e valaha a tervezett Athena III rakéta...

Athena III és a teherűrhajó - lesz-e? (© PlanetSpace)

1968 alighanem úgy vonult be a történelembe, mint az év, amikor huszadik század „nagy fázisátalakulása” zajlott, mégpedig lavinaszerűen. Felnőtt egy generáció, mely már nem látta a Második Világháború borzalmait. Azt viszont nagyon is sokan látták, hogy a nyugati társadalmi rendszerek rugalmatlansága nem tűrheti már sokáig a rengeteg különböző csoport, filozófia, erkölcs közötti fojtott feszültségeket. Valaminek történnie kellett. Nem maradhattak a hagyományos keretek, mert nem volt már valós értéktartalmuk a régi abszolútumoknak. Olyan szövegek, mint „meghalni a Hazáért” (pl.: a vietnami háborúban), már tűrhetetlenül disszonánsnak hatottak. A politikai rendszerek vezetőit és intézményeit nem tisztelték már úgy, mint rég, és a régi demagógiák már nem szolgálhattak indokul az igazságtalanságokra (Csehszlovákia, Franciaország, Olaszország). Európában a vallás térvesztése is teljesen nyilvánvaló méreteket öltött. Emellett, még a világ legcivilizáltabb országában is lábbal tiporták az emberi jogokat. Alabamában épültek a hordozórakéták, melyek majd embereket juttatnak a Holdra, s közben ugyanott törvény tiltotta a különböző rasszok közti házasságot, és a feketék csak elkülönítve utazhattak a buszokon. Egyre nőtt a szakadék a szegények és a gazdagok között is a Vasfüggönytől nyugatra, csaknem mindenhol. A fiataloknak már nem kellettek a régi zenék, a régi ruhák, a régi viselkedés. Hair. Fogamzásgátló tabletta. Forradalmak, lázadások, egyetemfoglalások, politikai merényletek dömpingje (Robert Kennedy, Martin Luther King stb.), óriási emberáldozatok egy értelmetlen háborúban. Zaklatott éve volt a világnak, és Amerikának is.

Húzódnak az éjjelek, esik a hó, fúj a szél és úgy általában depresszál az idő. Közeledik a Karácsony, téli napforduló. Ez utóbbi alkalmából az ír Newgrange-i (Drogheda-tól balra) sír felett gyámkodó (és a napfordulóra jegyeket jó drágán eladó) társaság szerverzett egy webes adást.

Eredeti nevén (ha most HFC elvigyorodik, akkor jön egy sörrel) Brug na Bóinne, a sírhely egy különleges hely. A régiek úgy építették, hogy a téli napfordulókor (plusz extra precesszió) a felkelő nap fénye megvilágítja az egész sírkamrát. A hagyományok szerint a Sidhe király Dadga építette, a földhözragadottab neolit fiatalok pedig erődítményként használták eme csillagászatilag jelentős epítményt.

A csillagászat éve (International Year of Astronomy 2009) alkalmából a NUI Galway (National University of Ireland Galway) egy webcastot szervezett a 2008-as téli napfordulóra, amit az MCSE-s barátaink közvetíteni, sőt mi több tovább vinni fognak.

MCSE bejelentés:

A téli napfordulóhoz kapcsolódó élő adásunkban bemutatjuk A Csillagászati Nemzetközi Éve MCSE-programjait, aktualitásait. Magazinműsorunkban beszélgetünk a téli napforduló jelentőségéről, Az Év Honlapjáról, a fényszennyezésről, az exobolygókról, a Marsról, az Apollo-8 negyven évvel ezelőtti karácsonyi holdkerüléséről, az új James Bond-film csillagászati vonatkozásairól, a Hédervári-emlékkötetről, közös hobbinkról, a csillagos égről és még sok minden másról. A tervek szerint átvesszük az írországi csillagászatéve-honlap webes közvetítését a newgrange-i napkeltéről. Műsorunkban az MCSE ismert előadói működnek közre.

Bár már nem sok van hátra karácsonyig, de még én se vettem mindenkinek meg az ajándékát. Hozzám hasonlóan lusta ráérős, emellett nagyobbacska gyermekrokonnal is rendelkező egyéneknek javasolom az alábbi társasjátékot:

Csillagvadászat

Ismeretterjesztő társasjáték kicsiknek és nagyoknak

A beltartalom hagyományos, kockával dobós, figurával (űrhajóval) lépkedős táblás játék. A pálya a Naprendszer bolygói között halad, valamint tartozik hozzá egy csomag kártya csillagászati témájú kérdésekkel, ezekkel lehet pontokat gyűjteni (és rengeteget tanulni). 8 éves kortól felfelé ajánlott. A szerző Hotya Hajni, a lektorálást pedig Dr. Kővári Zsolt csillagász végezte el. Ára 5-6000 Ft körüli, üzlettől függően.

2009 a csillagászat éve lesz (ugye mindenki tudja?), a játék pedig tökéletesen illeszkedik a jelmondathoz: "Az Univerzum. Benne élsz, fedezd fel!"

PS: Több kép egyelőre nincs, a saját példányunkat még nem bontottuk ki. ;) De nagyon jól néz ki belülről is.