Egyre közelít a SpaceX nagyrakétájának szűzfelszállása, már minden alkatrészt elszállítottak Floridába, a Launch Complex 40 melletti csarnokba. Az összeszerelés és tesztelés után még vár rá egy statikus teszt, amikor is a felállított, feltöltött rakétán beindítják a hajtóműveket, de nem hagyják elindulni. A startot egy-három hónap múlva tervezik.

Elöl a Dragon Qualification Unit űrhajó-szimulátor, aztán a második fokozat a Merlin Vacuum hajtóművel, hátul az első fokozat.

Ugyanaz hátulról, az első fokozatot hajtó kilenc darab Merlin 1C hajtóművel.

Magyar idő szerint 16:23-kor sikeresen felszállt az SDO egy Atlas V rakéta segítségével. Egyelőre minden a tervek szerint zajlott, az űrszonda a Centaur rakétafokozattal parkolópályán várja, hogy tovább indulhasson a végleges geoszinkron pályára, ahonnét 5+n évig fogja a Napot megfigyelni.

A Centaur sikeresen a végleges pályára állította az SDO-t, ami kinyitotta a napelemeit és megkezdte működését. Gratulálunk az óramű pontosságú indításhoz!

Egy Atlas V rakéta viszi fel a SOHO nagy testvérét illetve utódját, hogy minden eddiginél részletesebb megfigyeléseket végezzen a Napról. Élőkép a NASA TV-n vagy livestream-en, illetve hivatalos launch blog.

© Ben Cooper, launchphotography.com

• 15:51: T-25 perc, a második fokozatot tankolják. A szélerősség egyelőre túl van a határértéken, 26-28 csomós, de elvileg csitulni fog.
• Az indítási ablak magyar idő szerint 16:26-17:26 között van nyitva.
• 16:10: T-4 perchez értünk, megállt az óra, hamarosan újraindul. A szél továbbra is erős.

• 16:21: további 10 percet áll az óra. Megy az időhúzás a szélerősség miatt.
• Az új hivatalos startidőpont 16:56.
• 16:42: Range is go, csak az időjárás a kérdés.

Az SDO végleges pályája 28,5°-os inklinációjú geoszinkron pálya lesz, a nyugati 102° hosszúsági kör táján fog állomásozni.

•  Az új időpont 17:26, az indítási ablak legvége. Egy időre az űrszondát visszakapcsolják külső áramellátásra.
• 17:08: végre csökken a szélerősség, de még nem biztos, hogy a határérték alá megy a start időpontjára. Széllökések is vannak néha.
• 17:14: SDO vissza belső áramellátásra.
• 17:18: utolsó szavazás a napon, eddig mindenki GO! 17:22-kor indul az óra T-4 perctől.
• És 3:59-nél a számítógép le is állította a visszaszámlálást. Úgy tűnik a szél miatt.

Mivel az ablak végén vagyunk, mára ennyi volt. Nekiálltak a rakéta és az űrszonda biztosításának, holnap magyar idő szerint 16:23-17:23 között lesz nyitva az ablak.

Íme két kép a csendben ügyködő Venus Express-től. A Vénuszon nem nagyon zajlanak olyan látványos, vagy gyorsan változó folyamatok, mint más égitesteken, úgyhogy ritkán kerül manapság a hírekbe. Jól látszik, hogy az egyenlítő-környéki felhőzet foltosabb, maszatosabb. Feltehetően itt a gyakorlatilag merőlegesen érkező, erős besugárzást okozó napfény hatására kisebb konvekív cellák alakulnak ki, létrehozva a foltosságot. Magasabb szélességeken kisebb besugárzás lép fel, itt már szép egyenletes lamináris áramlások dominálnak a légkörben. Az igen lassan forgó bolygótesthez képest egyébként a légkör folyamatosan kerülgeti a bolygót, 4 napos szuperrotációs periódussal.

Fotó: ©ESA/Venus Express VMC

A Venus Express egyik fontos felfedezése volt a déli pólus feletti nagy örvény megtalálása. Az északi örvényt már a hetvenes években megfigyelte a Mariner-10, de a déli párját csak 2007-ben sikerült először lefényképezni. A nagy rejtély ezzel kapcsolatban, hogy hogyan képes ez a hatalmas légköri szerkezet akár pár óra alatt komoly alakváltozásokon átesni.

Fotó: ©ESA/Venus Express VIRTIS

Többször letettük már a hajunk a Cassini felfedezéseitől az elmúlt hat évben, és most a NASA költségvetés további hét évig finanszírozná a missziót. Az eredeti négy éves programot egyszer már meghosszabbították két évvel, ez a 2010. szeptemberéig futó Equinox Mission, amikor is napéjegyenlőség idején vizsgálják a bolygót és holdjait. Bő hét év múlva kerül sor a napfordulóra (így a következő periódus a Solstice Mission nevet kapná), ami a Szaturnusz 27 fokos tengelyferdesége miatt jelentős változást okoz majd., ugyanúgy ahogy a Föld tengelyferdesége okozza az évszakos változásokat. Ennek már korábban, a napéjegyenlőség felé tartva is voltak jelei: például a gyűrűk árnyéka alatti kékes réteg eltűnt a folygóról, átadva helyét a megszokott sárgás ködnek.

Számtalan kérdés várat még megválaszolásra. A bolygó és egyenlítői síkjában keringő rengeteg holdjának északi pólusai most válnak csak láthatóvá. Csak pár kérdés:

• Mikor oszlik fel a Titán északi pólusán lévő légköri örvény és mikor alakul ki a déli póluson (már ha egyáltalán)?
• Kiszáradnak-e az északi metántavak és keletkeznek-e újak délen? Lesznek-e északon is metánviharok?
• Hogy változik majd a Szaturnusz légköre?
• Mi történik a magnetoszférában és a sarki fényekkel ahogy elérjük a napaktivitási maximumot 2012-re?
• Változik-e az Enceladus aktivitása és hogy hat ez az E-gyűrűre?
• Más holdakon is lehet(ett) aktivitás?
• Milyen hosszútávú változások lépnek fel... bárhol?

Megfigyelni tehát bőven van mit, a legkomolyabb hátráltató tényező, hogy eljuttassák a Cassinit az érdekes helyekre. Az elmúlt hat évben részben a holdak gravitációját kihasználva változtatgatta a pályáját az űrszonda, de a kívánt eredményekhez manőverezésre is szükség volt, ennek következtében a hajtóanyag 80%-nak már a nyakára hágtak. Emiatt sokkal finomabb megközelítést igényel a következő hét év, nem lehet csak úgy egyik holdtól a másikig nyargalni mint a Star Trekben. Jó sok munkával olyan útitervet dolgoztak ki, ami türelmesen, többszöri elhaladásokkal és minimális üzemanyag-fogyasztással változtatja a pályát. A lehetséges variációk száma igen nagy, és volt olyan elrepülés, amit ki lehetett keverni, mint egy újabb közeli elhaladás az Enceladus déli gejzírjeinél. Volt, amit meg sehogy sem, így a távoli, kétarcú Iapetust nem sikerült belepréselni, pedig ahhoz csak egyszer járt igazán közel a Cassini. A végső útvonal megközelítéseit az alábbi ábra foglalja össze:

A legjobb rész ezután jön. A hajtóanyag előbb-utóbb ki fog fogyni, és senki sem akarja, hogy az irányíthatatlan, potenciálisan földi szerves maradványokkal szennyezett űrszonda ott bóklásszon a holdak között, úgyis megtalálna egyet végül. 2016 végén az utolsó előtti Titan megközelítéssel bevinnék az űrszondát a vékony F-gyűrű és a fő gyűrűk közé, ahonnan 20 keringéssel később az utolsó randevú a Titánnal gyakorlatilag a felhők tetejére, a bolygó és a fő gyűrűk közti régióba helyezné a Cassini pályájának pericentrumát. Ez egész pontosan 3800 km-re lenne a felhőréteg tetejétől, másképp 0,06 bolygósugárra onnan. Innen félelmetes pontossággal lehetne feltérképezni a Szaturnusz belsejét, vagy épp meghatározhatnánk a gyűrűk tömegét. (Érdekes egybeesésként egészen hasonló, felhősúroló pályáról fogja vizsgálni ekkortájt a Juno a Jupitert is.) A végén aztán a Cassini fejest ugrik a Szaturnuszba, ahogy tette a Jupiternél a Galileo.

A végső pályák a Szaturnusz északi pólusa felől nézve

Már csak az amerikai kongresszuson kell átnyomni a NASA költségvetést, ami nem lesz egyszerű menet. Szintén nem könnyíti meg a helyzetet, hogy az angol Science and Technology Facilities Council nem támogatná tovább az ország kutatóinak részvételét egy sor űrkutatási projektben (mint a Cassini) annak ellenére hogy ezzel alig spórólna meg pár millió fontot évente, ellenben hihetetlen rövidlátóságról téve tanúbizonyságot. De ez már egy másik sztori.

------------

Forrás: Planetary Society Blog

Már nagyjából lecsillapodtak a marsjárót temető sajtótermékek hullámai, egy kicsit reálisabban nézzük meg a témát. A Spirit elég komolyan elásta magát, és úgy tűnik csak négy kereke maradt rendesen mozgatható a hatból. Egyre jobban közeledik a marsi tél és a helyzete nem megfelelő - az egyre alacsonyabban járó Nap miatt a napelemek valószínűleg nem lesznek képesek működőképesen tartani a marsjárót abban a helyzetben.

A kiszabadítási kísérletek nem jártak sikerrel, legalábbis a földi szimulációk és az eredeti nyomon visszafelé történt próbálkozás csak pár milliméteres javulást eredményezett.  Utoljára tovább, a kráteren keresztül indították el a rovert, ami némi meglepetésre a legkomolyabb változást produkálta, összesen 34(!) centimétert elmozdítva a Spiritet. De közben az idő elfogyott, egyre kevesebb energia van bármire, ezzel együtt a manőverezésre is. A fő prioritás így az lett, hogy legalább annyi energiát tudjon termelni a napelem, hogy hibernálva túlélje a következő hat hónapot a Spirit. A mozgás így inkább arra szolgált, hogy  minél jobban a Nap felé dőljön a rover, illetve minél kevesebb árnyék vetődjön a napelemekre a kameraoszlopról és az antennáról.

Végül nemrég hivatalos döntés is született arról,  hogy a veterán marsjárót lander módaba kapcsolják. A döntés felülről, a NASA vezetéstől jött, nem a program irányítói vagy JPL adta fel a rover státuszt. Nem mintha sokat lehetne tenni ellene, legalábbis a következő hat hónapban. Ettől még nyilván ott motoszkál a küldetés irányítóinak a fejében, hogy csak fél-egy évet kell várni, hogy újra legyen játékuk. Addig olyan vizsgálatokat végeznek, amihez most adottak a körülmények - a Spirit helyzete biztosan nem változik egy ideig, így a rádiójeleit mérve a Mars mozgását lehet igen pontosan vizsgálni, az esetleges "lötyögésből" pedig arra, mekkora része lehet a bolygó magjának folyékony. Valószínűleg erre is csak a téli időszak után kerül sor, mikor ismét lesz annyi energia, hogy aktívan működhessen a Spirit. A következő hónapokban elég vékonyan lesz, alighanem minden csepp nafta a hibernált rendszerek üzemi hőmérsékleten tartására fog kelleni. Remény tehát van, de csak sorjában: először túl kell élni a telet, aztán el kell végezni a méréseket, és ha minden jól megy, mondjuk jövő ilyenkor talán ismét a kiszabadításról írhatunk.

 A tovább után két videó az egyik az utolsó mozgatások eredményét foglalja össze, a másik pedig a JPL "Spirit of Mars" összefoglalója az elmúlt hat évről. (Arra azért ugye mindenki emlékszik, hogy ezeket a dögöket 90 napra tervezték?...)

A Galileo Webcast honlapja írja:

Élő közvetítésünk – február 7-én (vasárnap) reggel 8 órától:

Az STS-130 űrrepülő küldetés feladata a Tranquility csomóponti-modul és a Cupola kilátóegység felszállítása a Nemzetközi Űrállomásra. Ezzel az űrállomás amerikai lakható részének kiépítése befejeződik. A tizenhárom naposra tervezett repülésen az Endeavour űrrepülő hatfős személyzete három űrsétát hajt végre. Az űrséták fő feladata a modul fizikai csatlakoztatásán túl az űrállomás hűtőrendszerébe való bekötés lesz. Ezen kívül kisebb karbantartó munkákra is sor kerül. 

Az indulásra várva bemutatjuk a küldetés tervezett műveleteit, továbbá szó esik az amerikai űrprogram jövőjéről is - a napokban felfüggesztett holdprogram fényében. Közvetítésünkben a NASA TV élő adását hazai szakemberek kommentálják, szerettel várja a nézőket virtuális stúdiónkban Tepliczky István, Vizi Pál Gábor és Zsombok Gábor. 

Barack Obama elnök hétfőn bejelentette a Constellation program megszüntetését. A George W. Bush elnök által 2005-ben indított program új, nagyteljesítményű hordozórakéta (Ares) és űrhajó (Orion) kifejlesztését irányozta elő, melyekkel előbb Holdraszállást, később Marsraszállást kellett volna megvalósítani, ezenkívül ez biztosított volna saját űrutazási lehetőséget a NASA-nak az űrrepülőgépek nyugdíjazása után.

Az xkcd megint megmondta (lerajzolta) a tutit. Kattints a folytatásért.

Novemberben állt pályára az ESA apró technológiai műholdja a Proba-2, hogy olyan új megoldásokat, eszközöket teszteljenek vele, amiket egy "hagyományos", tudományos célú űreszközre nem feltétlenül pakolnának fel. Miért cserélnék le a régi, működőt az új, kipróbálatlanra ugye, lásd még Deep Space 1 a NASA esetén. A Proba 2-n tesztelik többek között a Merkúrhoz induló BepiColombo-ra szánt új csillagkövetőt (startracker, aki tud jobb magyar szót, írja meg) és az ExoMars nagylátószögű kameráját is, összesen 17 különböző eszközt, benne van például az ESA eddigi leggyorsabb műholdvezérlő számítógépe. Tudományos szempontból legfontosabb műszere, a SWAP naptávcső a Solar Orbiter küldetést készíti elő, a SOHO kamerájának leszármazottaként. Az új műszer percenként készít képet a Napról, jelentősen felülmúlva a SOHO maximum negyedóránkénti mintavételezését. A Proba-2 emellett az űridőjárást is figyeli, a Föld plazmakörnyezetének monitorozásával. (Némi irigységre adhat okot, hogy a két plazmatulajdonságokat mérő műszert a Cseh Tudományos Akadémia által vezetett konzorcium készítette, a Cseh Űrkutatási Központ támogatásával. Csak emlékeztetek mindenkit, hogy a csehek csak utánunk írták alá az ESA-együttműködésről szóló PECS egyezeményt, mára pedig már teljes jogú tagok.)

Az egész csak ekkora (© ESA - A. Le Floc'h)

Mindenesetre itt egy felvétel a Napról és a Holdról, ahogy a Proba-2 látja:

A tovább után pedig egy rövid videó a teljes napkoronggal, pár felvétel összetűzve animációvá.