Továbbra sem fogunk politizálni, de személyesen érint a téma, ugyanis ha nem lesz változás, a posztdok állások hiánya miatt nemsokára én is külföldről leszek kénytelen blogolni - és kutatni.

Fiatal kutatók felhívása a leendő magyar kormányhoz: a hazai természettudományos kutatás utolsó lehetősége

A legtehetségesebb kutatók, akikre a minőségi mester- és doktori képzés épülhetne, jó nemzetközi kapcsolatokkal rendelkeznek és külföldön is keresettek. Amennyiben súlyos kutatási – és gyakran egzisztenciájukat fenyegető - anyagi nehézségbe ütköznek, még azok is elhagyják az országot, akik hivatásuknak tekintenék az egyetemen való oktatást és a magyar tudomány szolgálatát. Külföldön többszörös fizetést és kiváló kutatási lehetőségeket ígérnek. Magyarország a lepusztult laboratóriumokkal és egyre romló kutatási feltételekkel már a régióban is lemaradóban van.

Nem a témához kapcsolódó politikai, választás kommentek mennek a levesbe, csak szólok.

A SpaceX körüli hype közben szinte alig hallani COTS/CRS szerződés másik felét megkapó Orbital Sciences-ről és az ő Cygnus-Taurus II hardvereikről. A csendes fejlsztés mellett a leglényegesebb különbség, hogy a SpaceX teljesen házon belüli fejlesztéséhez képest igencsak szerteágazó, nemzetközi projektről van szó, számos beszállítóval, akiket az Orbital vezényel, hogy a végére működőképes dolgok készüljenek el.

Most, hogy a Falcon 9 túl van a sikeres statikus teszten, először nézzük meg hogy áll ehhez képest a Taurus II hordozórakéta. Egyelőre eléggé nagy lemaradásban vannak, az első tesztpéldány, nyárra készül el, amit év végén követ majd az első felszállásra szánt darab. A F9-nél valamivel kisebb, szintén kétfokozatú rakéta lesz, a második fokozatot amerikai ATK biztosítja egy Castor 30-as szilárd hajtóanyagú egység személyében, mely már túl van az első tesztüzemen. A 30-as szám itt 30 000 font (13 600 kg) hajtóanyagot jelent, ezt alkalmazta volna amúgy az ATK a saját, Athena III nevű COTS-rakétáján harmadik fokozatként, ha nyertek volna.

Az első fokozat jelentős ex-szovjet hozzájárulással készül. A szerkezetet Ukrajnában készítik, a hajtóműveket pedig Szamarában tesztelik. Ez utóbbit az Aerojet biztosítja, a magánosított ex-szovjet NK-33 leporolásával született AJ-26-osokkal. Ezek történetéről már írtunk korábban (középtájt).

 AJ-26 teszt Szamarában.

Ne hagyjuk ki a Cygnus teherűrhajót sem, itt az egyik fő beszállító az olasz Thales Alenia Space. Ők gyártották az űrállomás ellátásához használt, az űrsiklókba utazó MPLM (Multi-Purpose Logistics Module) egységeket is, így a Cygnus hermetikusan zárt rakterét is ez alapján fogják kialakítani. 2-2,7 tonna terhet lesz képes feljuttatni, 18,7 m³ tárolókapacitással. Ezzel a teherkapacitás az ATV, a Progressz és a Dragon nagyságrendjébe esik, míg a HTV 6 tonnát képes felvinni. A Dragontól eltérően nem lesz külső, nem zárt raktere, és egyelőre nem látni igazán jelét annak, hogy emberek szállítását terveznék vele, ettől mondjuk még lehet ez az Orbital távlati célja. Ők maguk egyébként a kiszolgálómodult gyártják az űrhajóhoz. A független szervízmodul lehetőséget ad arra, hogy ne csak a sztenderd szállítóegységet használják, hanem nagyobb, hermetizálást nem igénylő terheket is felvigyenek, illetve jól jön majd, ha majd emberes űrhajókkal kezdenek foglalkozni.

Az első Cygnus egyik első darabja.

A jelenlegi tervek szerint 2011 elejére készül el az első Taurus II és Cygnus, az év első felében ejtenének meg egy demo repülést Wallops Islandról, és 2011 végére már az első ISS utat tervezik.

Ezen a teszten az üzemanyaggal feltöltött rakéta első fokozatát gyújtották volna be 3,5 másodpercre, de erre nem került végül sor, T-2 másodpercnél megállt a folyamat. A rakétából kicsaptak egy pillanatra lángok, de az csak a gázgenerátorba felgyűlt üzemanyag eltávolítására szolgált. Az első fokozat indítási szekvenciája a következőképp néz ki. A Merlin gázgenerátoros hajtómű, ahol az üzemanyag egy kis részét egy külön égéstérbe (ez a gázgenerátor) vezetik, ami meghajtja az üzemanyagturbinát, ami magának a hajtóműnek az égésterébe nyomja a többi üzemanyagot. T-5 s-nél a teljes üzemanyag-ellátó rendszert nitrogéngáz-lökettel tisztára pucolják. T-3 s-kor felpörögnek fel az üzemanyagot áramoltató turbinák.  Ezután a gázgenerátorban lévő üzemanyagot begyújták, onnét az hajta meg a turbinát. A hajtómű égésterét is tisztítják még egy kis nitrogéngázzal, majd begyújták az üzemagyot némi TEA-TEB (trietil-alumínium és trietil-bór) keverékkel. T-1 s-re a Merlinek teljes teljesítményen dübörögnek. Ma viszont a felpörgetési fázisban hibát jeleztek a számítógépek, úgyhogy nem jutottunk el a tényleges indításig.

A TEA-TEB gyújtókeverék lángjai. Nem valami kellemes cucc, levegővel érintkezve gyullad és erősen korrozív. Ilyet használtak a Saturn-V-ön is az F-1 begyújtásához.

Az eddigi próbák során ez volt az első megszakítás, szóval azért elég jól haladnak. Következő próbálkozás 3-4 nap múlva, start úgy április környékén.

Öt részes sorozat indul ma a BBC Two-n, Brian Cox vezetésével, bemutatva a Naprendszert, itt a Földön. Brian Cox mindenféle extrém helyeken járva mutatja meg, milyen lehet más égitestek felszínén. Nézzétek meg a trailert, aztán majd rendeljétek meg a dvd-t az angol nagybácsiktól.

"Newton is usually right..." 

Kína ambíciózus, bár ismert sémákra építkező emberes űrprogramjának következő nagy dobása lesz a Tiangong (Mennyei Palota) űrállomás. Nem kell túl nagy dolgokra gondolni, egyetlen modulról van szó, ami alig nagyobb a Sencsou (vagy Szencsou) űrhajónál, egy kis labor lesz, ahol néhány hetet tölthetnek el az űrhajósok, azaz egy XXI. századi (bébi-)Szaljut koncepciója.

Eredetileg a startot 2010 végére tervezték, amit 2011 elején követett volna a Sencsou-8 emberek nélkül, végrehajtva az első kínai dokkolást az űrben. Technikai okok miatt azonban a Tiangong indítása nagyjából egy évet csúszni fog, így a vele végrehajtandó programok is. Feltehetően 2012-ben fog sor kerülni az két emberes útra, a Sencsou-9 (első emberes dokkolás) és -10-re, három-három űrhajóssal. Ezek egyelőre rövid időtartamúak, maximum két hetesek lesznek, köztük hosszabb automata üzemű periódusokkal. Várhatóan űrsétára sem fog sor kerülni, mivel az állomásnak nincs saját zsilipje, illetve EVA-szkafandereknek sincs benne igazán hely. Így az egyetlen módja ennek az lenne, ha a Sencsou-t leválasztanák és onnan lépnének ki az űrbe.

A 8,5 tonnás Tiangong-1 valójában egy lekicsinyített tesztpéldánya lesz a későbbi űrállomásoknak, amik már 20 tonna összsúlyúak lesznek és két dokkoló interfésszel is rendelkezni fognak. Ezekhez már egy embereket szállító Szencsou mellett egy második modult (teher-Sencsou vagy egy ilyen kisebb modul, mint a Tiangong-1) is hozzá lehet majd kapcsolni, mint anno a Szaljut-7-Szojuz-TKSz együtteseknél. Szükség is lesz rá, mert egyelőre három űrhajós mellé csak 300 kg ellátmány fér a Sencsou-ba, ami nem sok.

A két nagy Tiangong 2015 körüli startjai után a húszas évekre építené fel Kína saját moduláris űrállomását. Annak idején, mikor először küldött embereket az űrbe, Kína hivatalosan felvette a kapcsolatot a NASA-val, hogy beszálljon az ISS-be, mint nemzetközi projektbe, de az amerikaiak elutasították a javaslatot - nem túl meglepő módon. Most majd főhet a fejük a saját utat választó új űrnemzet miatt, főleg annak katonai ambíciói okán. (Némi hazafias busongásért a "szabad világot vezető nemzetről" tessék ide kattintani, tanulságos.)

Három tervet választott ki az ESA további kidolgozásra, amiből végül kettő épülhet majd meg és juthat az űrbe 2015-17-ben. Az M-class (közepes méretű) misszókra még 2007-ben tette közzé a felhívást az űrügynökség, melyre nem kevesebb, mint 52 javaslatot küldtek be kutatók. 2008-ban ebből hatot emeltek ki, majd pedig idén szűkült le a kör háromra. A három finalista:

Solar Orbiter

A Napot nem lehet eleget vizsgálni. Egyébként is 150 millió km-re vagyunk tőle. Menjünk közelebb! Ez a gondolat mind az ESA-t, mind a NASA-t foglalkoztatja, olyannyira, hogy már az együttműködés is eleve szerepel a tervekben. A Solar Orbiter 48 Napsugárig közelítené meg csillagunkat, az amerikai Solar Probe Plus pedig 8,5-re (!). Ilyen küldetésre eddig két kardinális okból sem került sor. Az egyik az erős sugárzás, a Solar Orbiter is hússzor többet fog kapni perihéliumban, mint a Föld (hát még az SPP), a másik, hogy az égi mechanika szabályai miatt nem olyan egyszerű "beleesni" a Napba, egy csomó sebességet kell gyűjteni hozzá. A lehetőségek is komolyak viszont, sokkal jobb felbontású képeket készíthetünk, in situ plazmamérésekre lesz mód és a Solar Orbiter perihéliumban "helioszinkron" méréseket lesz képes végezni, azaz a Nap rotációját követve megtartani a nézőpontját a felszín adott pontja felett.

 A start után körülbelül 3,5 évre és több hintamanőverre lesz szüksége az űrszondának, hogy a végleges pályáját elérje. Keringési ideje ekkor 150 nap lesz, azaz öthavonta fog a legközelebb kerülni a Naphoz. Menet közben az inklinációját is fokozatosan emelni fogják 30°-ig, így most először a Nap pólusairól is rendes képünk lesz.

Egy Lunohod modellt ábrázoló fotó bukkant fel a neten, a leírás szerint az orosz Űrkutatási Intézet (IKI) udvarán heverő harminc konténer egyikében bukkantak rá. Az IKI területének, épületeinek egy részét mindenféle cégek bérlik, egy ilyen alkalmazott készítette ezt a fotót is. A holdjáró felépítését tekintve a Lunohod-1-re hasonlít, legalábbis az UMSF mindentudó fórumozói szerint. Azt még nem lehet tudni róla, hogy pontosan mi célt is szolgált, lehet egyszerű Lunohod alakú kiállítási példánytól közel űrképes tesztpéldányig bármi. A szovjet holdjárókból amúgy négy Holdra szánt darab biztosan készült, egy hamuvá vált, kettő a Holdon van, egy pedig múzeumban. Történetüket HFC foglalta össze két részletben.

Update: Annyi kiderült, hogy az intézet 14 konténert kapott szovjet űreszközök másolataival, másodpéldányaival, melyeket restaurálni fognak, majd pedig kiállítani. A Lunohodot április 12-én mutatják be, a kiállítás október 4-én nyílik.

Miért a Burán 2.01 jut eszembe?...

A tavaly ilyenkori "kiállítási darabbal" ellentétben már egy teljesen felkészített Falcon 9 magasodik Cape Canaveral-on, hogy egy-két hónapon belül első útjára induljon. A SpaceX illetve Elon Musk jó szokásához híven továbbra sem hajlandó pontos startidőpontot közzé tenni, azt, hogy március 8-tól engedéllyel rendelkeznek, csak formalitásnak minősítette. A héten egy statikus hajtóműtesztet hajtanak végre az első fokozattal, majd következik a starttal kapcsolatos munkafázisok begyakorlása, indítás-szimulációk, és saját jóslatuk szerint április elején kerülhet sor majd a felszállásra. Erőteljesen bízom benne, hogy fejlődtek az első Falcon 1 eldurrantása óta.

© SpaceX. Még két kép itt.

Az Endeavour űrrepülőgép leszállása - élő internetes közvetítés hétfő hajnalban!


www.galileowebcast.hu

A leszálláshoz szükséges belépő fékezés (deorbit burn) február 22-én hajnali 03:16-kor, a földetérés 04:20-kor esedékes. (Halasztás az időjárás függvényében előfordulhat.) Közvetítésünkben a NASA TV élő adását hazai szakemberek kommentálják, a korai időpont ellenére szerettel várja a nézőket virtuális stúdiónkban Zsombok Gábor és Vizi Pál Gábor.

Az STS-130 űrrepülő küldetés feladata a Tranquility csomóponti-modul és a Cupola kilátóegység felszállítása volt a Nemzetközi Űrállomásra. Ezzel az űrállomás amerikai lakható részének kiépítése befejeződött. A tizennégy napos küldetésen az Endeavour űrrepülő hatfős személyzete három űrsétát hajtott végre. Az űrséták fő feladata a modul fizikai csatlakoztatásán túl az űrállomás hűtőrendszerébe való bekötés volt.

www.galileowebcast.hu

Darth Vader lenéz a Szaharára:

A Tranquility és a Cupola felszerelésével egyre közelebb kerülünk az ISS végleges felépítéséhez, már csak három modul és egy tudományos műszer fogja azt bővíteni, az alábbiak szerint:

• STS-131 (Discovery): logisztikai és utánpótlás, a Leonardo MPLM-et viszi fel és le, illetve egy japán űrhajóst a JAXA képviseletében.
• STS-132 (Atlantis): Az orosz Rasszvet egységet juttatja az űrállomáshoz. Ismert nevei még a Mini-Research Module 1 és a Docking Cargo Module, ebből is látszik, hogy tervezték ezt mindennek, egyelőre tárolóhelynek illetve dokkolónak fogják használni. Ezzel négy orosz dokkolóhely lesz az állomáson, ami kelleni is fog, mivel a Progressz, Szojuz és ATV űrhajók is ezt használják, és lesz alkalom amikor négyen is ott lesznek.
• STS-134 (Endeavour): főleg tudományos célú eszközöket fog felvinni, legfontosabb az Alpha Magnetic Spectrometer lesz, ami mindenféle egzotikus anyagfajták után fog kutatni, mint sötét anyag, antihélium atomok illetve up és down mellett strange kvarkot is tartalmazó részecskék. Ezek bármelyikének a pozitív vagy negatív megfigyelése alapvető fizikai kérdéseket válaszolhat meg, illetve teljesen újakat vethet fel.
• STS-133 (Discovery): az utolsó űrsikló-repülés az átalakított Leonardo modult fogja felvinni és tartósan otthagyni, mint Pressurized Multipurpose Module.
• Proton-M (2011 végén): jelenleg az utolsó tervezett elem az orosz Nauka kutatóállomás lesz. Ez a nagyméretű modul lesz az oroszok saját kutatóhelye az ISS-en, illetve ezen kap helyet az európaiak robotkarja.

Ugyanakkor a 2011-es költségvetési terv óvatosan elejti az ISS kapacitásának bővítését, a megnövelt büdzsébe lehet hogy belefér majd mondjuk egy felfújható lakómodul. A Bush-éra emlékére íme két fotó a Tranquility belsejéből, az eltörölt Habitation Module és Crew Return Vehicle tervezett helyét mutató nyilak leragasztva:

via NASAWatch