Február 9-én állhat pályára a NASA új űrtávcsöve, hogy folyamatos megfigyeléseket végezzen a Napról a SOHO 21. századi utódaként. Az SDO műszeregyüttese figyelemre méltó adatmennyiséget fog produkálni: naponta 1,5 terabájtot fog lesugározni a Földre, körülbelül 130 Mbit/s adatforgalommal.  Az alábbi képen épp csomagolják be az Atlas V orrkúpjába. További részletek az SDO honlapján.

Credit: Ben Cooper/Spaceflight Now

Annyi hír és esemény felgyűlt az elmúlt napokban-hetekben, hogy legegyszerűbb összeszednem őket egy salátaposztba, ha már a nyuszi elvitte a blogírásra szánt időmet. Lesz ez még így se, nyugi. Az összeállítás szubjektív, ha valaki szíve csücske hírét kihagytam, kommentelje be nyugodtan.

Emberes űrrepülés

• Még decemberben érkezett az ISS-hez a Szojuz TMA-17 a legújabb legénységgel.
• Mindenhol van internet - már az ISS-en is, így már az űrből is élőben jönnek a twitek. Ha jól értem, amikor aktív kapcsolatuk van a felszínnel, a sztenderd adatátvitel mellett most már egy távoli asztal elérés is érkezik egy lenti gépről, tehát fizikailag nem megy fel az internet. Még.
• Feburár 7-re tervezik az Endeavour (STS-130) indítását, mely a Tranquility (Node 3) és a Cupola modulokat juttatja fel az ISS-hez. Az időpont komoly veszélybe került a Tranquility-n futó ammóniavezetékek törékenysége miatt, de ezt úgy néz ki, megoldották. Nagy a nyüzsgés, a Discovery bő egy hónappal később már indulna is az STS-131-re.
• Ötletvihar a NASA-nál: az Augustine bizottság által javasolt "Rugalmas Út" (Flexible Path) részeként felvetették egy emberes látogatás lehetőségét az 1999 AO10 földközeli kisbolygónál 2025 táján, illetve lépésenként egyre nagyobb űrtávcsövek felépítését, egészen egy 30 m-es, Lagrange-pontbeli eszközig. Az érdekesség, hogy a tervekben csak Ares V rakétákkal számolnak, Ares I-ekkel nem. (Erről kéne majd egy rendes poszt.)
• A SpaceX túl vagy egy halom teszten a Falcon-9-et illetően, első és második fokozat hajtóműtesztje, szeparáció, rádióforgalmazás, ilyenek. Jelenleg a startot 2010. elejére prognosztizálják.

Szinte már kész a Dragon Qualification Unit.

Naprendszer

• Továbbra sem sikerült kiszabadítani a Spiritet. A visszafelé, gyári előre irányba történő mozgás nem hozott eredményt, ezért most előre (gyári hátra) indítják tovább. Az első eredmények bíztatóak, de még messze a siker. (Ezt is lehet majd részletezni.) Eközben az Opportunity egy hónapig vizsgálta a Marquette Island nevű követ, amit eredetileg meteoritnak gondoltak, de kiderült, hogy egy becsapódás a Mars kérgének mélyéből robbantotta ki.
• A HiWish program keretében bárki javasolhat marsi célpontokat az MRO 50 cm-es felbontású képeket produkáló HiRISE kamerájának! A marsi arcot ne javasoljátok, megtették elegen.
• Egyelőre nem adott életjelet a Phoenix. Folytatás februárban és márciusban.
• A Föld mellett elhaladt 2010 AL30 kisbolygóról felvetődött, hogy Nap körüli pályára került rakétafokozat lehet. A NASA szerint az égitest nem közelítette meg a Földet az űrkorszak kezdete óta, és pályája a igen elliptikus, a Vénusz és a Mars között húzódik, ezért valódi kisbolygó kell legyen. Egy ESA kutató ugyanakkor felvetette, hogy a Venus Express által a Vénusznál leválaszott Fregat fokozat lehet. Megint mások szerint pontatlan efemeriszt használt, és mégis természetes égitest. Talán a Goldstone-i radarmérések eldöntik a vitát.
• Az orosz űrügynökség elnöke, Anatolij Perminov kijelentette hogy az Apophis kisbolygót márpedig el kell téríteni, és azt is fogják tenni. Kár, hogy eltévesztette, melyik évben közelíti majd meg a Földet. Ugyanő azt is kijelentette, hogy sikeresen kommunikáltak a bajba jutott Koronasz-Foton műholddal, amit villámgyorsan cáfoltak meg a program vezetői. Valami ráment az agyára?

Marquette Island, nagyjából valós színekben

Csillagászat

• Közeli infravörös interferometrikus mérésekkel minden eddiginél részletesebben figyelték meg a Betelgeuse felszínét, két forró foltot (konvekciós cellát) azonosítva. Erről tutira írni kell még.
• Bejelentették a Kepler első öt exobolygóját. Meg az első változócsillagászati eredményeket is, amikben szintén fantasztikus dolgok vannak, csak hát ezeknek egyelőre esélyük sincs kijutni a hivatalos honlapra. Mindegy, mi azért örülünk (és modellezünk).
• Újra élet költözött a SOFIA repülő obszervatórium programba. A Boeing 747-be költöztetett 2,5 méteres infravörös távcső terve még bőven a nyolcvanas években fogalmazódott meg, de a német partnerek hamarosan más dolgokkal lettek elfoglalva, és a NASA is többször takaréklángra állította az egész tervet. Decemberben megvolt az első nyitott ajtóval történő repülés, januárban pedig a távcsőmechanikát is letesztelték élesben.

Tudom, már napok óta benne van az internetben a NASA új infravörös űrtávcsöve, de azért kap egy posztot. Mint ismeretes, a következő pár hónapban közeli és közép-infravörös hullámhosszakon fogja felmérni a teljes égboltot, potenciálisan rengeteg kisbolygót felfedezve, illetve feltérképezve a Nap közelében rejtőző barna törpéket. Egy odakint, a Naprendszer szélén bújkáló Planet X-nek, Nibirunak sem lesz esélye tovább rejtőzködni, egy Jupiter méretű égitestet egy fényév távolságból még detektálni képes a WISE. Emellett csillagkeletkezés régiókat és galaxisokat is feltérképez. Hőmérséklet szempontjából 70-100 Kelvinnél melegebb égitestek sugárzását tudja detektálni, ezért például a Kuiper-öv égitestjei kiesnek a mintából.

Ez a kép az ún. első fény, vagyis az első felvétel a csillagos égről. Ez a puding próbája: kiderül, hogy a milyen képet alkot a műszer éles bevetésen, mennyire pontosan tartja a pozícióját, hasonlók. A WISE esetén nem lehet ok panaszra.

Három tervezetet választott ki a NASA részletes kidolgozásra, melyekből egy 2018-ban indulhat majd útnak fizikai valójában a Naprendszer egy kiválasztott égitestjéhez. A választottak 3,3 millió dollárt kapnak fejenként, hogy 12 hónap alatt részletes projektet prezentáljanak. Maga a New Frontiers közepes költségvetésű, 650 millió dollárt nem meghaladó árú űrszondák sorozata, félúton az olcsó Discovery és legdrágább Flagship missziók között. Ide tartozik a Plútóhoz épp félúton járó New Horizons illetve a jövő nyáron a Jupiterhez induló Juno. A végső döntést szintén 2011 közepén fogják majd kihirdetni.

A három választott mindegyike felbukkant már valamilyen formában. Az első jelölt a SAGE (Surface and Atmosphere Geochemical Explorer), egy olyan témával, a Vénusz felszínének vizsgálatával, ami minden valamirevaló naprendszerbuzit izgat. Elvégre a Vénusz itt van a szomszédban, karnyújtásnyira, mégis szinte meghódíthatatlannak tűnik a felszíne, radartérképekkel és a Venyerák által a hetvenes években készített pár fotóval kell beérnünk a mai napig. A körülmények persze nem kedvezőek, a forróság, a nyomás és a légkör korrozív anyagai hihetetlenül ellenálló szerkezetet követelnek. Ennek következtében a SAGE landere gyakorlatilag egy 21. századi Venyera lenne: ereszkedés közben vizsgálná a légkört, majd leszállva maximum pár órás működés alatt fotózna, illetve mintát venne a felszínről, elemezve annak összetételét. Ez a tervezet kevésbé radikális, mint a korábban benyújtott VISE (Venus In Situ Explorer) légköri ballonja, de így is kérdéses, hogy belefér-e a New Frontiers keretbe. A Vénusz felszíni viszonyait szimulálni is komoly kihívás, nem elég csak kicsapni a sivatagba a modellt, mint a Mars esetében. Mindenesetre tapasztalatban nincs hiány: a program vezetője, Larry Esposito, már a Pioneer Venus és Magellan missziókban is részt vett, és '92 óta lobbizik új Vénusz-szondáért.

Korai vázlat a SAGE-ről

A következő az Osiris-Rex (Origins Spectral Interpretation Resource Identification Security Regolith Explorer), az erőltetett névadás egyik bajnoka, már felbukkant pár éve a Discovery programban, de végül nem épült meg. Az űrszonda a Hayabusához hasonló programot hajtana végre, megközelítve egy apró földközeli kisbolygót, igen közelről, pár száz méterre a felszínétől keringve feltérképezné, leszállna majd mintát hozna belőle. A korábbi tervben a fél kilométeres (101955) 1999 RQ36 kisbolygó szerepelt célpontként.

Radarképek az 1999 RQ36 kisbolygóról

A harmadik választott a MoonRise: Lunar South Pole-Aitken Basin Sample Return Mission, mely az előző alkalommal igen közel került a megvalósuláshoz, de végül alulmaradt a Junoval szemben. Az űrszonda a Hold túloldalán található, hatalmas Déli-Pólus-Aitken-medencében szállna le. A becsapódás, ami ekkora krátert hozott létre, alighanem átszakította a Hold vastag kérgét, és a felszínre juttatott a köpenyanyagot. A MoonRise célja, hogy lehetőség szerint ilyen anyagmintát találjon és visszahozza a Földre. Persze ha a medencét nem nagy sebességű, merőleges becsapódás hozta létre, hanem lassabb, lapos szögben érkező égitest, az negatív hatással lehet az eredményekre.

Fantáziarajz a mintavevő szondáról

Bár a mintahozatal igazán nagy fegyvertény lenne, főleg egy kisbolygóról (tudom, jön a Hayabusa, de az necces) de én akkor is a SAGE-re szavazok, térjünk vissza a Vénuszra! Ki melyiket indítaná útnak?

NGC 2264, a Karácsonyfa-halmaz, © ESO

Sikertelenül próbáltak kapcsolatba lépni az orosz operátorok a december eleje óta üzemképtelen napmegfigyelő műholddal, nagy valószínűséggel véget ér a misszió. A műholdat idén januárban állították pályára, talán a VEGÁ-k óta az első komoly tudományos teljesítményű orosz űreszközként. (Technikailag is a Marsz-96 volt az utolsó 13 éve, de az csak csobbant egyet az óceánba.) A műhold két elődje, a Koronasz-I és -F (posztszovjet) ukrán platformon alapult, de ebben az esetben az oroszok házon belül kívánták megoldani a dolgot. A választás végül a Meteor-3 távérzékelő műholdat kiszolgáló platformra esett, erre szerelték rá a tizenegy tudományos műszert. Csakhogy a Meteorokat a Föld megfigyelését végzik, ezért a Nap mindig másfelől süti és melegíti őket, míg a Koronasz-Foton folyamatosan ugyanazt az oldalát fordítja a Nap felé. Emiatt a hosszúkás, hengeres test másik végén lévő akkumulátorokat, érzékelőket a műhold által termelt energiával, fűtőelemekkel kellett melegen tartani, ami jelentős terhelést mért az elektromos rendszerre. Ettől szép lassan leépültek az akksik illetve a töltöttségüket mérő szenzorok. A helyzet december 1-én fordult komolyra, mikor az irányítórendszer kikapcsolta az egyik telepet, ami miatt a tudományos műszerek is leálltak, másnapra a kommunikáció is megszakadt a műholddal. Azóta nem sikerült helyreállítani a kapcsolatot, de még ha meg is történne, a tudományos berendezéseket feltehetően még nehezebb lenne újra működésre bírni. Emiatt minden valószínűség szerint véget ért a Koronasz-Foton tudományos munkája.

Sajnos az orosz űrkutatás igazi fellendülése tovább várat magára. Talán a Fobosz-Grunt hozza el az áttörést, bár annak a Mars- (Phobos-) átkot is meg kell törnie...

Egy fantasztikus felvétellel igazolta a Cassini űrszonda, hogy a Titánon nagy kiterjedésű metántavak találhatók.

Eddig csak radarmérések álltak rendelkezésre a Szaturnusz óriásholdjának északi sarkidékéről, mivel az éjszakába burkolódzott, pont ahogy a Föld sarkvidékei teszik. A Szaturnusz és vele együtt a Titán 2009-ben átesett a napéjegyenlőségen, 15 év után lassan hajnalodni kezdett az északi régiókban. A súrolva beeső napfény pedig arra alkalmas felületen, egy metántavon visszatükröződve érkezett be a Cassini VIMS vizuális és infravörös térképező spektrométerébe. Bár a hold vastag légköre látható fényben átlátszatlan, infravörösben jobb a helyzet, a fenti kép 5 mikrométeres hullámhosszon készült. A kutatók hamar kizárták, hogy más jelenség, például villámlás vagy vulkánkitörés okozná a jelenséget, és azonosították a helyet a hold legnagyobb, Kraken Mare névre hallgató tavával. Ezzel a Föld mellett a Titán lett a második égitest a Naprendszerben, aminek a felszínén folyékony szubsztancia tartós létezéséről tudunk. A részleteket persze csak most fogjuk megismerni: a Kraken Mare három év alatt nem változott jelentősen, de ez csak a tizede a Szaturnusz keringési periódusának.

Sajnos amit nyertünk a vámon, elvesztjük a réven: az Enceladus gejzírjei a hold déli oldaláról erednek, ami most borul évtizedes sötétségbe. Egyébként annyira izgatja a tudósok fantáziáját a két hold, hogy a következő nagy űrmisszió terve már komplett armadát tartalmaz, orbiterrel, légköri ballonnal és a Kraken Maréra leszálló "landerrel". Mivel az ESA először a Jupiterhez küldene űrszondát, a Titan Saturn System Mission (ha egyáltalán megvalósul) csak a 2020-as évekre készülhet el.

Az Amerikai Természettudományi Múzeum készítette el az alábbi videót, mely a jelenlegi legpontosabb ismeretek szerint ábrázolja az Univerzumot. A kép folyamatosan tágul a Himalájától indulva a kozmikus horizontunkig, majd pedig vissza. Minden a tudomány mai állásához képest a legpontosabb adatokon alapul, a Hayden Planetárium által fenntartott Digital Universe Atlas adatbázis alapján. Egy kivétellel: a Föld megvilágítását feláldozták a jobb láthatóság kedvéért. Egyébként aki New Yorkban jár, térjen be a Hayden Planetáriumba, mert ott élőben, kupolára vetítve is láthatja ezt.

Ja és tessék megnézni HD-ben is.

Miután akadozni kezdett a marsjáró elásott bal hátsó kereke, az operátorok javarészt próba-szerencse alapon beindították az évek óta használhatatlannak tekintett bal első kereket. Mindenki meglepetésére pedig az forogni kezdett! Így továbbra is öt üzemelő kerékkel, továbbra is beásva áll a kráterben, de így talán még van esély kiszabadítani. A jelenlegi terv elég egyszerű: utasítják az összes kereket előremenetre, sokra. Azt hiszem, kezdenek bekeményíteni a srácok.

Az újra üzemelő kerék. 2006 márciusában hibásodott meg, azóta a Spirit rák üzemmódban, háttal előre közlekedett, maga mögött vonszolva a rossz kereket. Időnként elég súrlódás lépett fel ahhoz, hogy az passzívan elforogjon, így hat keréken, az öt aktívan hajtotton és a hatodikon  is gördüljön a rover. Lehet hogy ez a forgatás is segített a helyzetén, egyelőre még nem tudni.

A Cydonia blog is kapott egy twitter dobozt, mindenféle rövidhírnek, érdekességnek, amik nem igényelnek önálló posztot (vagy a blogger lusta nem ér rá megírni). Ezt az oldalsáv tetején találjátok, illetve aki nem akar folyton átkattintani a kedvenc hírolvasójából, követhet is. Enjoy!