A Napot, exobolygókat és a sötét energiát választotta az ESA
2010.03.02. 10:17
Három tervet választott ki az ESA további kidolgozásra, amiből végül kettő épülhet majd meg és juthat az űrbe 2015-17-ben. Az M-class (közepes méretű) misszókra még 2007-ben tette közzé a felhívást az űrügynökség, melyre nem kevesebb, mint 52 javaslatot küldtek be kutatók. 2008-ban ebből hatot emeltek ki, majd pedig idén szűkült le a kör háromra. A három finalista:
A Napot nem lehet eleget vizsgálni. Egyébként is 150 millió km-re vagyunk tőle. Menjünk közelebb! Ez a gondolat mind az ESA-t, mind a NASA-t foglalkoztatja, olyannyira, hogy már az együttműködés is eleve szerepel a tervekben. A Solar Orbiter 48 Napsugárig közelítené meg csillagunkat, az amerikai Solar Probe Plus pedig 8,5-re (!). Ilyen küldetésre eddig két kardinális okból sem került sor. Az egyik az erős sugárzás, a Solar Orbiter is hússzor többet fog kapni perihéliumban, mint a Föld (hát még az SPP), a másik, hogy az égi mechanika szabályai miatt nem olyan egyszerű "beleesni" a Napba, egy csomó sebességet kell gyűjteni hozzá. A lehetőségek is komolyak viszont, sokkal jobb felbontású képeket készíthetünk, in situ plazmamérésekre lesz mód és a Solar Orbiter perihéliumban "helioszinkron" méréseket lesz képes végezni, azaz a Nap rotációját követve megtartani a nézőpontját a felszín adott pontja felett.
A start után körülbelül 3,5 évre és több hintamanőverre lesz szüksége az űrszondának, hogy a végleges pályáját elérje. Keringési ideje ekkor 150 nap lesz, azaz öthavonta fog a legközelebb kerülni a Naphoz. Menet közben az inklinációját is fokozatosan emelni fogják 30°-ig, így most először a Nap pólusairól is rendes képünk lesz.
PLATO (PLAnetary Transits and Oscillations of stars)
Az biztos, hogy az exobolygó szó pénztárcákat nyitogat, legalábbis manapság. Néhány évvel ezelőtt az Eddington projekt hasonló tervekkel operált, több kisebb távcsövet telepítve egyetlen űrszondára, de akkor azt nem sikerült megvalósítani. A PLATO a tervek szerint akár több tucat kicsi, 10-20 cm-es egyedi távcsőből fog felépülni, ezekkel biztosítva a kellően nagy, a CoRoT-hoz, Keplerhez képest hatalmas látómezőt. A cél a 11 magnitúdónál fényesebb (azaz binokulárral, kistávcsővel látható) csillagok felmérése bolygós szempontból az ég nagy részén. Az alábbi ábra a PLATO tervezett látómezejét ábrázolja az égen a másik két űrtávcsőhöz képest.
Természetesen a változócsillagászok ismét dúskálni fognak az adatokban (köszönjük nektek exobolygósok!), és a bolygókkal rendelkező csillagok oszcillációinak megfigyelésével a rendszerről rengeteg információ szűrhető majd le. A PLATO élettartamát 6 évre tervezik, az L2 Lagrange-pontból végezné a megfigyeléseket. Alább két korai tervezet a felépítésre, balra a Thales Alenia Space, jobbra az EADS Astrium műve.
Egy hatásosabb jelszó van az exobolygóknál, az pedig a sötét anyag/energia kérdése. Hol a sötét anyag? Hogyan alakult az eloszlása az Univerzum fejlődése során? Ilyen kozmológiai kérdésekre keresné a választ az Euclid. Valójában egy 1,2 m-es tükörátmérőjű, speciális égboltfelmérő űrtávcső lenne, Az égbolt jelentős részét vizsgálná át z ~ 2 vöröseltolódásig, illetve két kisebb területen jóval távolabb. A galaxisok és galaxishalmazok eloszlásából, illetve az általuk okozott gyenge gravitációs lencsehatásból következtetni lehet a fiatal Univerzumot alkotó tömeg geometriájára iletve mennyiségére, eloszlására fénylő és sötét anyag között. A vizsgálatokat optikai és közeli infravörös (NIR) fotometriával illetve NIR spektroszkópiával végezné. Az Euclid által produkált adattömeg emellett jelentős hozzájárulás lehet a többi, egyre szaporodó égboltfelmérő projekthez (honnan vesznek majd annyi csillagászt, aki mindezt az adattömeget feldolgozza, azt még nem tudom).
Két koncepció az Euclid távcsőre. Ez az űrszonda is az L2 pontból végezné majd a megfigyeléseket, legalább öt évig.
+1: SPICA
Van egy negyedik jelölt is, aminek nem dőlt még el a sorsa véglegesen. A SPICA egy japán vezetésű, Herschel méretű, de annál jóval érzékenyebb infravörös űrtávcső lenne, melyet az ESA a JAXÁval közösen építene meg. Ez az M-class Mission programban nem kapott zöld utat, de az ESA Science Programme Committee júniusban újra tárgyalja majd, hogy milyen mértékben járuljon hozzá Európa ehhez a programhoz (például egy-két detektor építésével). A SPICA közepes és távoli infravörös (MIR és FIR) hullámhosszakon végezne fotometriai és spektroszkópiai megfigyeléseket, részben hosszabb hullámhosszakon, mint a Herschel, ennek köszönhetően hidegebb anyagok, mint például vízjég sugárzását is érzékeli. A nagy érzékenység illetve spektroszkópia az első lehetőségünk kozmológiai távolságokig történő felmérésre FIR tarományban, ami fiatal galaxisok, aktív galaxismagok szempontjából igen örvendetes lenne. A SPICA hullámhosszak egyébként a James Webb Space Telescope közeli infravörös és az ALMA szubmilliméteres érzékenységi tartományai közé vannak belőve, amik szintén akkortájt indulnak majd be.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
