A Hubble a Nagy Magellán Felhőben kapta (lencse)tükörvégre az alábbi légies gázgyűrűt, ami valójában egy szupernova-maradvány. Az SNR B0509-67.5 katalógusszámra hallgató képződmény körülbelül négy évszázada alakult ki, de a felfénylő szupernováról nincsenek feljegyzések. Ez nem feltétlenül meglepő, hiszen a szupernova elsősorban a déli féltekéről volt látható és fényessége maximum egy átlagos, inkább halvány csillagét érhette el. A Magellán Felhőkben feltűnt leghíresebb szupernova egyébként az SN 1987A volt, a távcső feltalálása utáni legfényesebb, legközelebbi ilyen objektum.

A buborék jelenleg 23 fényév átmérőjű és 5000 km/s-el (18 millió km/h) tágul. A körszimmetriától való eltérést lehet, hogy a csillagközi anyag sűrűségbeli eltérései okozzák, amibe a maradvány tágul; de valószínűbb, hogy a szupernova-robbanás, a csillag szétvetődésének eredő aszimmetriáit látjuk lenyomatként.

A szupernova-maradványok szépséges, egyben rejtélyes objektumok, főleg a mélyükön rejtőző objektum, a neutroncsillag vagy fekete lyuk miatt. A legismertebb persze mind közül a Messier 1 vagy Rák-köd a Bikában, az 1054-es Tejútbeli szupernova maradványa. Nemlétező asztrofotós karrierem egyetlen fénypontja is ehhez kapcsolódik, az ELTE lágymányosi kampuszán lévő Izsák Imre Obszervatórium távcsövével készítettünk róla egy sorozatot egy teszt során, itt megtaláljátok a végeredményt.

Valahogy átok súlytotta területnek tűnik a napvitorlás-biznisz, az IKAROS kivételével idáig nem nagyon járt senki sikerrel, ahogy a mostani próbálkozás sem. A NanoSail-D egy 3 blokkos CubeSat, vagyis 3 10x10x10 centis kocka egymáshoz kapcsolva, amiből egy tíz négyzetméteres fólia hajtogatná ki magát és tesztelné a napvitorlás-technológiát Föld körüli pályán. Az első példány 2008-ra épült meg, és a SpaceX akkor még kísérletinek tekinthető Falcon-1 rakétáján indult útnak, és oda is veszett, mikor az első fokozat leválasztása nem az elképzeltek szerint zajlott. (A sors fintora, hogy ez volt a SpaceX eddigi utolsó kudarca.)

Sebaj, a csoport megépített egy újabb példányt a napvitorlásból (a projekt egész olcsó, csak 500 000 dollár), és ezúttal más technológiát választottak: az első repülésére készülő Minotaur IV rakétát és a FASTSAT műholdat. A hordozórakétával ezúttal nem volt gond, lássuk hogy jön ide egy másik műhold.

CubeSatokat általában egy speciális tárolóban helyeznek el a rakétán, ami gyakorlatilag egy tárolódoboz, rugós kioldó-mechanizmusokal. Egy ilyen P-POD (Poly-Picosatellite Orbital Deployer) három alapméretű, 10x10x10 centis CubeSatot (vagy ekvivalens mennyiséget) tud befogadni, majd pályára állítani. Ezúttal viszont nem magához a rakétához rögzítették ezt a dobozt, hanem beleépítették a FASTSAT műholdba, hogy eggyel több technológiai kísérlet legyen rajta. Az első jelek azt mutatták, hogy a NanoSail-D sikeresen levált a nagy testvérről, de aztán nem sikerült vele felvenni a kapcsolatot. Egyelőre még folyik a vizsgálódás, de miután a vitorla kihajtogatásának már meg kellett volna történnie, és ezt jelentenie is kellett volna a műholdnak, erős a gyanú, hogy mégsem tudott kiszabadulni a FASTSAT-ból.

A "lebegő" pálya egyik lehetséges megvalósítása

Ez tehát egy újabb sikertelen kísérlet, pedig a napvitorlásoknak nagy jövőt szánnak. Egyrészt ilyen apró CubeSat-alapú szerkezeteket fel lehetne szerelni extraként nagyobb műholdakra, hogy élettartamuk lejárta után a kitárt fóliával gyorsítsák meg a légkörbe való visszatérésüket, vagy pedig parkoló/"temető"pályára vezényeljék őket, még egyéb hajtóanyag híján is. Másik érdekes aspektus a "lebegő" pálya: olyan geostacionárius pálya, aminek a középpontja el van tolva a Föld tömegközéppontjához képest (Holdtól és egyéb perturbációktól most tekintsünk el). Ezt folyamatos meghajtás nélkül lehetetlen fenntartani, de a napvitorlás pontosan ezt tudja: gyengén, de folyamatosan erő hat rá. Ilyen elhelyezésnek több haszna is lehet, ha csak néhány km-el toljuk el, már az is elég, hogy egymáshoz közelebb, szinte "alá/fölé" is elhelyezzünk műholdakat, a geostacionárius pálya mentén már manapság is nagy a tumultus. Másik aspektus, hogy magas szélességekről, 50-60 fok felett már ezek a műholdak olyan alacsonyan látszanak az égen (annyira a horizont felé kell billenteni a parabola-antennát), hogy gondok lehetnek a vétel minőségével. Ha sikerülne ilyen magasabban látszó műholdakat megvalósítani, sarkvidéki területeket is jobban ki lehetne szolgálni. (A szovjetek erre találták ki egyébként az igen elnyúlt Molnyija-pályát.)

A Planetary Society nagyratörő tervei

A következő versenyző az amerikai Planetary Society, akik egyszer már szintén megszívták, amikor a Cosmos-1-el az óceánba csobbant az orosz hordozórakéta. Most ismét napvitorlást építenek, a LightSail-1-et, ami a NanoSail-hez hasonlóan egy 30x10x10-es CubeSat megvalósítás lesz, melyet jövőre indítanának útnak. Gyakorlatilag ugyanezzel az architektúrával dolgozik az angliai University of Surrey is, ahol 2011 végére építenék meg a CubeSail vitorlást. Reméljük, valamelyik csapat megtöri az átkot!

Nem sikerült Vénusz körüli pályára állnia a japán Akatsuki űrszondának, ami a tervek szerint a bolygó légkörét tanulmányozta volna. A szerkezettel semmi probléma nem volt a legkritikusabb manőverig, a pálya Nap körüliről bolygókörülire módosításáig. A manőverre a Földről nézve a Vénusz mögött került sor: az űrszonda jelezte, hogy a hajtóműve beindult, majd eltűnt a Vénusz horizontján. Azonban amikor kibukkant, nem jelentkezett: végül némi noszogatásra a nagyteljesítményű antenna helyett a kisteljesítményűn keresztül sikerült felvenni vele a kapcsolatot.

Űrtörténelmet írt a SpaceX: első magáncégként űrhajót juttatott az űrbe, Föld körüli pályára, majd épségben lehozta azt. Erre mindeddig csak államilag pénzelt űrkutatási szervezetek voltak képesek, USA, Szovjetunió/Oroszország és Kína rendelkezik nemzeti űrhajóval. Emellett űrszondák vagy egyéb tesztek esetén véghezvitte még ezt India, Japán, az ESA. És most már egy bő ezer fős cég is.

Alig pár hónappal a Falcon-9 első, sikeres repülése után már ott is állt a következő rakéta a floridai Launch Complex 40 indítóállásán. A felkészítés során volt pár bökkenő, az első fokozat statikus tesztjének (amikor a visszaszámlálást végigviszik a hajtóművek tényleges begyújtásáig) többször is neki kellett futni, majd a második fokozat fúvókáján találtak apróbb hibát. De ezek mind csak azt mutatják, mennyire komolyan veszi a SpaceX ezt a bizniszt, hogy a tényleges startig minél több hibaforrást kiszűrjenek. És igazuk is volt: december 8-án, magyar idő szerint 16:43-kor útnak indult a Falcon-9.

Szombat este hattól a PuliSpace csapat tart Holdugatást a Westend tetején, előadásokkal és jó idő esetén távcsöves Hold-nézéssel is, mindenkit várunk szeretettel! De előtte még: pénteken délután négytől (16:15-17:00) Tóth András (tothur) vendége leszek a Civil Rádióban, ahol csillagászatról, tudományos pályáról és hasonlókról beszélgetünk majd. Aki kíváncsi és ráér, hallgassa, aki nem ér rá, az se búsuljon, majd podcast formájában is felkerül ide.

Ilyen a hobbiblogger élete, fullosan lemaradtam a mai, egyértelműen (űr)történelmi eseményekről, de miután egyelőre (23:00) se az index, se az origo nem bírt kitolni róla semmit, itt egy gyorsjelentés. Ma zajlott a SpaceX fejlesztette Dragon űrhajó első tesztrepülése. Ez az első űrhajó, mely nem nagy- de legalább középhatalmak állami programjából jött létre: ilyen értelemben új fejezethez érkezett az űrhajózás. A Dragon elé kitűzött célok a szeparáció, automata repülés majd a visszatérés voltak: ezek közül mind (!) tökéletesen sikerült. A Falcon-9 rakéta mérlege pedig kettőből kettő sikeres repülés eddig: hol van már a tavalyi hó, meg a sorozatos bakik a Falcon-1-el...

Holnap jövök majd a részletekkel, addig pl a spaceflightnow-t tessék böngészni. 

Szent szar, az a protuberancia nem viccel! A protuberanciák egyébként hideg(ebb) anyagfelhők a napkoronában, melyet a mágneses tér tart ott valamilyen formában. Erre több elmélet is született, de még nem ismerjük tökéletesen a mechanizmusokat, melyek létrehozzák és akár anyagkidobódások formájában el is hajítják ezeket a plazmafelhőket: az SDO megfigyelései segíthetnek a jobb megértésben. (Igen a Nap itt van az orrunk előtt, és igen, nem értünk még mindent rajta. Ezért olyan érdekes, ezért kutatjuk, mert meg akarjuk érteni. Kicsit sok volt a napokban az áltudományos input meg a troll, bocs. Megnyugtatásul egy kis Carl Sagan. Meg Feynman: "Its much more interesting to live not knowing than have anwsers which might be wrong".)

Ezúttal marketing managert és angol fordítót keresünk. (Ez utóbbi eddig részben én voltam, a magam jobb-rosszabb angol íráskészségével...)

Wanted! - Marketing manager

Feladatok:

• Aktív részvétel a marketing folyamatok alakításában

• Szervezés

• PR

Amit tudni kell:

• Kiváló angoltudás

• Jó kommunikációs képességek

• Kreativitás

Egyedülálló referencialehetőség - Nagyszerű csapat - Ambíciózus célok (hmm.. csak a Hold???)

Az emileket angol nyelvű önéletrajzzal a Főpuli várja, a kommunikációs vezérrel együtt:

tibor.pacher kukac pulispace.com, ilb kulac pulispace.com

A Puli Space csapata angol nyelven legalább C1 szinten beszélő munkatársat keres!

• A feladat: Magyar nyelvű, főként ismeretterjesztő írások angolra fordítása.

•  Amit kínálunk: Egyedülálló referencialehetőség - Nagyszerű csapat - Ambíciózus célok (hmm.. csak a Hold???) ;)

Az e-maileket a marton.deak kukac pulispace.com címre küldjétek! Csatolni kell magyar és angol nyelvű önéletrajzot!

Go Puli Go! ///.\\\

A Galileowebcast csapatától kaptuk az infót, hogy élő, magyar szakkommentárral megtámogatott közvetítést szerveznek a mai asztrobiológiai bejelentéshez:

A Földön kívüli élethez kapcsolódó rendkívüli bejelentésre készül a NASA, magyar idő szerint ma (dec. 2-án csütörtök) este 20 órakor. Részletek pl. Kereszturi Ákos alábbi cikkében:
http://www.origo.hu/tudomany/vilagur/20101201-asztrobiologia-fontos-bejelentesre-keszul-a-nasa-a-foldon-kivuli.html

Az eseményt élőben közvetítjük az interneten a NASA TV élő adásának átvételével, magyar szakkommentárral 19:30-tól a www.galileowebcast.hu -n. A komentátorok személye szervezés alatt áll, közöttük reményeink szerint Dr. Lukács Bélával, aki pár éve készített egy publikációt a várható témában.

Egyébként a neten keringő találgatások közül nekem ez tűnik a leghihetőbbnek. Este meglátjuk.

Update 2: miután ez sokkal inkább biológiai téma, mint űrkutatási, részletekért inkább a Mikronra vagy a Critical Biomass-ra (legjobb magyar bio-blog!) tessék fáradni:

A nap híre (bár jelentőségét mérgetve, könnyen lehet, hogy az év hírével van dolgunk), kétségtelen a DNS-ükben foszfor helyett arzént használó prokarióták azonosítása.

Update: miután a Galileowebcast túlterheltnek tűnik, írásban igyekszem ezt-azt közvetíteni. Angolul értők nézzék a NASA TV-t.

- Nincsenek integető ufók, az arzénes téma nyert.

- Hat fő eleme az életnek: C, O, H, N, P, S. Melyik mennyire fontos/helyettesíthető?

- Mono tó az USÁ-ban, rengeteg arzénnel ugyanakkor élettel is. Például ilyen kis haverokkal: http://cl.ly/3TQk (baktériumok).

- Baktériumok kiválóan elvoltak foszfor nélküli, de arzénes táptalajban -> mintha növények a sötétben vigadnának!

- Magának a DNS-nek az összetartásához is elengedhetetlen a foszfor. Ez a baktérium ugyanakkor képes helyettesíteni arzénnel -> mintha hirtelen, nem is tudom, oxigén helyett nitrogént lélegző állatok jönnének szembe velünk. Mint a sci-fi-kben.

- A bakériumokat, mint élő organizmusokat meghatározó, legalapvetőbb vegyület, a DNS másképp épül fel, mint bennünk. Mintha a marslakók itt éltek volna velünk mindig is, és csak most vettük észre. Vagy legalábbis olyan életformák, amik sutba dobták az egyik oszlopát az életnek, és másikra cserélték.

- A fő pont: eddig az volt a probléma, hogy nem volt semmi információnk arról, milyen lehet az élet a földi típuson túl. Eddig ugyanis egyetlen példánk volt. Most van még egy (vagy legalábbis az összegük nagyobb, mint egy...).

- Ez a felfedezés jelentősen kitágította a környezeti határokat, ahol élet megjelenhet -> olyan helyeken is létrejöhet a Földön túl, ahol az eddigi tudásunk igen valószínűtlenné tette (most nem a scifikre gondolok).

- Na így jön ide a Titán: az arzén gyengébb kötésekre képes, mint a foszfor (ezért is van bennünk utóbbi), de extrém helyeken ez kifizetődő kompromisszum. Nagyon hideg helyeken viszont sokkal stabilabb.

Legalábbis ezt állítja egy spanyol nő, aki bejegyeztette "tulajdonát" egy helyi közjegyzőnél. Állítása szerint az 1967-ben elfogadott és azóta rengeteg ország által ratifikált Világűr Egyezmény (Outer Space Treaty), mely kimondja, hogy semmilyen állam nem formálhat jogot a világűr bármely részére, nem vonatkozik személyekre. Mondjuk ezt nem őt találta ki eredetileg, hanem Dennis Hope, aki gondolatait egy levélben el is küldte az amerikai államnak, mondván ha nem reagálnak, azt beleegyezésnek veszi. Lehet tippelni, foglalkoztak-e vele. Ezek után Hope feljogosítva érezte magát, hogy a Holdon, amit magáénak nyilvánított, területeket adjon el jóhiszeműeknek (lásd még a csillagnév/csillagregisztrációs bizniszt is). Persze a valóságban csak egy darab cirkalmas papírért meg egyéb biszbaszokért fizet az ember egy valag pénzt.

Cégek pláne nem formálhatnak jogot. A magyar csillagos oldalon nem találtam ez a két infót, ami az ISR-nél azért bele van rejtve a FAQ-ba:

• Q: Am I buying the star?
• A: No. We do not own the star, so we cannot sell it to you. [...]
• Q: Will the scientific community recognize my star name?
• A: No. We are a private company that provides Gift Packages. Astronomers will not recognize your name because your name is published only in our Star catalog. [...]

Ööö... Biztos?

Na de visszatérve a Nap problémához. A Világűr Egyezmény VI. cikke szerint:

   A Szerződésben részes államok nemzetközi felelősséggel tartoznak a világűrben, így a Holdon és más égitesteken folytatott nemzeti tevékenységekért, akár kormányszervek, akár nem állami intézmények végzik azokat, továbbá annak biztosításáért, hogy a nemzeti tevékenységeket az e Szerződésben foglalt rendelkezésekkel összhangban folytassák. A nem állami intézmények által a világűrben, így a Holdon és más égitesteken folytatott tevékenységhez az illető állam engedélye és folyamatos felügyelete szükséges. Ha nemzetközi szervezet folytat tevékenységet a világűrben, beleértve a Holdat és más égitesteket, akkor a nemzetközi szervezet és az e Szerződésben részes azon államok, amelyek az illető szervezet tagjai, a felelősséget e Szerződés rendelkezéseinek megtartásáért együttesen viselik.

Vagyis az állam (megfelelő szervének) feladata felügyelni bármilyen, nem állami irányítású, világűrrel kapcsolatos tevékenységet, egészen a személyi szintig. Ezért van szükség mindenféle engedélyekre egy rakéta indításához vagy például egy űrhajó visszatéréséhez. Ezért pusztán az, hogy az állam tojik mindenféle holdkórosok képzelt igényeire, nem jogosítja fel őket semmire. Pont fordítva: aki kap engedélyt, csak az jogosult bármire.

Plusz, a nemzetközi jog világában személyek nem is jelenthetnek be igényt területekre, csak országok, pont ahogy a hős kapitányok általi zászlókitűzés is kiment a divatból. Persze vannak, akik ezt is megpróbálják.

Orosz zászló az északi-sarki tengerfenéken. Kár, hogy a kapitány pár évszázaddal eltévesztette a házszámot.

Továbbá nagy szerencséje egyben a kedves hölgynek, hogy jogilag nincs alapja az igényének: ugyanis én nem látok a Napra kitűzve használati utasítást. Így hát nem vagyok felvilágosítva arról, mennyi napozás okoz leégést, bőrrákot; mennyi napsütés szívja ki a kerti bútorok színét; mennyi napsütés okoz napszúrást vagy kiszáradást nyáron; és így tovább. Ergo, a világ összes bőrrákosa beperelhetné a nagy jogtudort. Vagy egy milliárd dolláros műhold gazdája, amikor megsüti azt egy nagyobb napkitörés...

---------------------

Az írást Phil Plait posztja ihlette.