...legalábbis a légkörrel kapcsolatos hírnek az io9 által iszonyatosan félrevezető és úgy általában szánalmas tálalása alapján. Hogyaszongya:

Saturn's moon Rhea may have a breathable atmosphere

Így címként (ford: Belélegezhető légköre lehet a Szaturnusz Rhea nevű holdjának), de a sulykot igazán az első két mondattal vetik el:

Saturn's icy moon Rhea has an oxygen and carbon dioxide atmosphere that is very similar to Earth's. Even better, the carbon dioxide suggests there's life - and that possibly humans could breathe the air.

Vagyis: "A földihez nagyon hasonló, oxigén-széndioxid légköre lehet a Szaturnusz jeges holdjának, a Rheának. Sőt, a szén-dioxid jelenléte felveti az élet jelenlétét - és hogy emberek is belélegezhetik a levegőt." (S_I_C !!!)

Csak röviden: egy, a földinél (aminek 3/4-e nitrogén!!! D'oh!) trilliószor ritkább, -200 Celsius fokos, lényegében masszív vákuum tényleg roppantul hasonlít a mi légkörünkre. Lélegezze be elsőnek, aki ilyet leír. A szén-dioxid jelenléte meg roppant közvetlenül kapcsolódik az élet jelenlétéhez (helló Mars, helló Vénusz). Itt az idő egy újabb facepalm-ra:

(Nem rendszeres olvasóknak: itt egy kimerítő elemzés a valós helyzetről: Rhea: gyűrű nix, légkör jesz!)

A Szaturnusz második legnagyobb holdja fura figura: nincs folyton címlapon, mint a Titán vagy az Enceladus, de ha bekerül a hírekbe, akkor valami jó trükköt húz ki a kalapból. Néhány évvel ezelőtt röppent fel, hogy a Cassini magnetométere furcsaságokat érzékelt a hold körül, az elektronsűrűség néhányszor hirtelen esést mutatott. A jelekből három vékony gyűrűkére következtettek a kutatók, ami elég nagy, az Enceladus gejzírjeihez mérhető felfedezés lehetett volna. Csakhogy fényképfelvételekkel ez nem sikerült megerősíteni. Pedig próbálták elölről, hátulról, nagyobb darabok által visszavert fényt vagy mikroszkópikus részecskék által előre szórtat, de nem találtak semmit. Egészen pontosan ha van bármi is a Rhea körül, annak sűrűsége legalább négy nagyságrenddel alacsonyabb, mint ami a plazmában az elektronok mért árnyékolásához szükséges lenne. Ez pedig már közel van a semmihez.

Egy 100 másodperces felvétel a Rheáról, már a Szaturnusz-sütötte oldal is beégett ennyi idő alatt. A csíkok csillagok, a diffúz fényesedés a kép közepén az E gyűrű lehet. A ferde fénylést a hold szélénél a napsütöte oldal túlzott fénye okozta az optikai rendszerben. Hold-gyűrűnek viszont se híre, se hamva.

Hogy mi is lehet a Rhea körül, azt legjobban közvetlen mérésekkel lehet megvizsgálni. A Cassini többször elrepült a hold felszíne felett, egészen száz kilométeres magasságig ereszkedve, ahol némi oxigén-sűrűsödést érzékelt: ezzel a Rhea lett a Titán után a második hold a Szaturnusz körül légkört detektáltak (az Enceladussal ez mondjuk két és fél). Itt persze a légkör fogalmát jelentősen kitágítottuk, belefoglalva az exoszférákat is, vagyis az égitestek körül felgyűlő, hosszabb-rövidebb ideig ott tartózkodó molekulák okozta sűrűsödéseket is. "Korrekt" légkörrel ugye csak két hold, a Titán és a Triton rendelkezik. Különböző folyamatok viszont létrehozhatnak vékony, általában folyamatosan cserélődő anyagú gázrétegeket máshol is: az Io körül az állandó vulkáni aktivitás miatt jön létre vékony kén-dioxid légkör, amit a Jupiter magnetoszférája pusztít is egyből. Az Europa és Ganymedes esetén pedig a Nap ultraibolya sugárzása illetve a magnetoszférában áramló töltött részecskék bontják a vízmolekulákat és a nehéz oxigénmolekulák sűrűsödnek fel a felszín közelében (a hidrogén, mint legkönnyebb elem, gyakorlatilag azonnal elillan). A három hold esetében a nyomás a felszín közelében 0,1-1 μPa körüli érték: ez 11 nagyságrenddel kisebb a földinél (1013 hPa, megvan még fizikaóráról?).

A Cassini mérései és az abból rekonstruált sűrűség. A napos oldalon felmelegszik és kitágul, ahogy egy rendes légkörtől illik.

A PuliSpace csapat továbbra is várja a támogatást mindenkitől, aki rokonszenvez a kezdeményezésünkkel! A felajánlásokat nem kizárólag a GLXP regisztációs díjra fordítjuk: ebből tudjuk beindítani a random ötletelésen túli munkát, munkafolyamatok kidolgozására, rover modellek építésére, tesztelésére. Ez a 22. csapdája: ahhoz, hogy komolyan vegyenek minket (akár a GLXP-nél is), le kell tenni valamit az asztalra, de miből, ha nincs támogatónk? Ezért találtuk hát ki a Kis Lépés Klubot, ahol személyenként minimális összeggel (>1000 Ft) kérjük magánszemélyek segítségét. Továbbra is!

Persze ilyen apránként gyűjtögetve tényleg nehéz lenne összegyűjteni a teljes keretünket. Ezért hamarosan, most hogy már megismertettük magunkat valamelyest a közzel, és lassan kézzelfogható modellek is feltűnnek, beindul a cégekre szabott klubunk is. De addig is, folyamatosan, GLXP-n innen és túl, mert bár továbbra is ez a fő cél, de távolabbi célokat is kitűztünk (mint például a Holdat): Puli needs You! 

Valamint gyűlnek a különböző témájú ismeretterjesztő cikkeink, tessék olvasni őket, iskolások pedig továbbra is jelentkezhetnek rajzpályázatunkra!

Ex-szovjet hajtómű, ukrán első fokozat, európai űrhajó-alap: gondolhatnánk, hogy sok bába közt elvész a gyerek, pedig nem ezekkel van a baj, hanem az építkezésekkel.

A SpaceX melletti másik nagy űrcég, az Orbital is gőzerővel dolgozik rakéta-teherűrhajó kombóján, a saját stratégiája szerint. Míg a SpaceX igyekszik mindent házon belülre hozni, ők inkább a csápokat kinyújtva gyűjtögetik össze az elemeket. A Taurus-II rakéta első fokozatának például a harmincéves, soha nem használt szovjet NK-33-ból létrehozott AeroJet AJ26-os lesz a hajtóműve. A felújított, amerikai viszonyokhoz adaptált szovjet (legnagyobb fajlagos teljesítményű!) csoda első próbaüzemét is sikeresen megejtették, egyelőre csak 10 másodpercre begyújtva, hogy az indítás-leállítást illetve a próbapadot kipróbálják. Közben Ukrajnában elkészült az első fokozat első példánya, ami hamarosan áthajózik majd az államokba.

PA Yuzmash: Ha a SpaceX gyár volt Justin Hammer díszlete, ez lehetne Ivan Vanko-é (Vasember II poén)

Persze van, ami az USA határain belülről származik, mint a második fokozat, amibe a "lényeget", a Castor szilárd üzemanyagú hajtóművet az ATK adja (az INERT vagyis "nem éles" feliratú keskeny henger alant), a maradékot, a fokozatok közti szoknyát, vezérlést meg már maga az Orbital. Ezeknek a sajátfrekvencia vizsgálatát végzik épp a lenti képen, ezek gerjesztését kell ugyanis elkerülni a repülés alatt, mivel a sajátfrekvenciák környezetében rezonancia jön létre, vagyis kis gerjesztésre is nagy amplitúdójú oszcilláció keletkezik a rendszerben, veszélyeztetve annak épségét.

A Cygnus űrhajó is készül, a Thales/Alenia Space olaszországi gyárában épülnek a modulok vázai, házon belül pedig a műszaki egységek. A honlap szerint összesen 15 példányon dolgoznak, vagyis gyakorlatilag az összes darabba belekezdtek már. Íme az egyik, technikussal, tisztaszobában és logóval! Szerintem logót eddig még nem nagyon mutogattak, de ha a Dragonnak van, ide is kell...

A probléma nem is ezekkel van, hanem a kiszolgáló egységekkel. A Taurus-II-nek saját indítóállást, üzemanyag- és víztartályt (ez utóbbi zaj- és hővédelemre szolgál majd) valamint összeszerelő csarnokot installálnak a Wallops Island-i központban, és ezek elkészülte csúszott meg. Olyan szempontból jól jön ez a kis csúszás a cégnek, hogy a NASA költségvetés még mindig limbózik kissé, miután a hatalomba igyekvő republikánusok megint megtalálták, hol lehet visszavágni a csúnya, rossz, túlméretezett állami költést: Irakon és Afganisztánon hát a kutatás-fejlesztésen, például a NASA büdzsén keresztül. Abban pedig be van ígérve némi pluszpénz a COTS-nyerteseknek, amiből az Orbital jövő nyáron letesztelné külön a rakétáját, űrhajó nélkül. Ezután egy demo küldetés következne a Cygnusszal majd 2012 elején kerülhetne majd sor az első áruszállító útra az űrállomáshoz.

Csak gyors összehasonlításként: a SpaceX már sikeresen letesztelte a rakétát, egy-két héten belül szeretnék az űrhajót is, és már 2011 őszén vinnék az első fuvart felfelé.

Éljen a bürokrácia: a Federal Aviation Administration, az amerikai repülésügyi hivatal kiadta a visszatérési engedélyt a Dragonnak, az első kereskedelmi űrhajónak, ami Föld körüli pályáról fog leszállni. A start jelenleg december 7-re van kiírva, ez lesz a Dragon első próbarepülése, az első COTS demo flight. Ha minden rendben halad 3-án lesz egy statikus tesztje még az első fokozatnak, aztán jöhet a repülés! Egyelőre az űrhajó működését tesztelik le, az ISS-hez majd csak később, feltehetően a következő küldetésen fog majd eljutni.

Az első valódi Dragon a floridai szerelőcsarokban. A kis fehér izék az oldalán a manőverező hajtóművek fúvókáit rejtik. Középen a sárgásbarna rész a hőpajzs, a bal fele a nyitott tároló hengere, amit visszatérés előtt majd leválasztanak.

NASA oldalról is készülnek a Dragon fogadására: Cady Coleman és Scott Kelly űrhajósok vitatják meg a teherűrhajó berendezését a SpaceX mérnökeivel.

Tegnap éjjel egy katonai felderítő műholddal a gyomrában elstartolt a Delta rakétacsalád legnagyobb tagja Cape Canaveral-ról: a rakéta felkészítését és az indítást követi végig az alábbi videó.

A National Reconnaissance Office alá tartozó hasznos teher pontos mibenléte titkos, mindenesetre annyit lehet sejteni róla, hogy egy hatalmas hírszerző műholdról van szó, ami több tíz (100?) méter átmérőjű, könnyűszerkezetű rádióantennává hajtogatja ki magát (valahogy így nézhet ki). Ezek a Mentor műholdak lehetnek a legnagyobb űreszközök odafent, az ISS-től eltekintve.

A találatért köszönet KGyST-nek. A hétvége másik indításáról és a Kodiak Launch Complexről majd legközelebb.

Közzétették az első tudományos eredményeket a Deep Impact látogatásáról az apró, de annál durvábban aktív üstökösmagnál. Elsőnek itt egy kép a defektes nagyfelbontású kamerától, immár dekonvolválva (itt lehet összehasonlítani a gyárival):

Amire elsősorban felhívnám a figyelmet, azok az apró pöttyök az üstökös körül. Ezek nem képhibák, de legnagyobbrészt nem is csillagok, hanem jégdarabok! Méretben néhánytól néhány tucat centiig terjednek, de ne szilárd jégtömbökként képzeljük el őket, inkább nagyon laza, porózus szerkezetű "hólabdákként". Ilyeneket már a Tempel-1-ből kibányászott felhőben is kerestek, de ott nagyon finom szemcséjű, jégporra vagy hóra emlékeztető anyag dobódott ki.

A nagyobb darabok követhetőek is a képeken és az űrszonda mozgása alapján megállapítható a sebességük, térbeli helyzetük is. Itt egy anaglif, mely 3D-ben is mutatja (persze az én szemüvegem otthon pihen most...):

Még több kép és elfogyó üstökös a tovább után!

Mondd el a véleményed a PuliSpace kezdeményezéséről, mely cselekedettel egyben a csapatot is támogatod!

Ön örülne annak, ha egy magyar űrszonda is eljutna a Holdra?

i: igen, Magyarország ezzel híres lehet!
n: nem, az erőforrásokat inkább másra kellene fordítani.

A választ sms-ben a "puli i" vagy “puli n” formátumban  (szóközzel az i vagy n előtt!) a 06-90-612-404-es telefonszámra várjuk (200 Ft bruttó). 

Az alábbi kérdésre helyesen válaszolók között pedig három ajándékcsomagot sorsolunk ki, melyek Galaktikát, Faces from Earth pólót és két Kecskeméti Planetáriumba szóló belépőt tartalmaznak!

Mi történik, ha a Holdon elejtünk egy tárgyat?

a: leesik, mert a Holdon is van gravitáció.
b: lebegni fog, mert a Holdon nincs gravitáció.

A helyes választ szintén sms-ben, a "puli a" vagy “puli b” szavak formájában lehet elküldeni a 06-90-612-404-es telefonszámra (200 Ft bruttó).

Az sms-ek árán keresztül egyúttal a Puli csapatot is támogatjátok! Még több információ a honlapon.

Földkelte a Hold felett, lábnyom a Hold felszínén, a Föld, mint Kék Üveggolyó (Blue Marble), a Voyager készítette Halvány Kék Pötty, vagy az űrben szabadon lebegő az űrhajós: mind-mind ikonikus felvételek. Most pedig újabbal gazdagodtunk:

Tracy Caldwell Dyson merengve tekint ki az űrállomás Cupola kilátójából a Földre. A kép költőiségét jellemzi, hogy már vers is született róla Stuart Atkinson tollából, mely a Universe Today oldalon olvasható.

Önmagában az űrszondák, műholdak űrbéli önfotói is ritkák, elvégre nem azért küldték őket, hogy magukat fényképezzék (kivétel pl. az IKAROS), de szerintem valós idejű videót talán még senki nem csinált - egészen eddig. A kínai Chang'e-2 holdszondán ugyanis két apró videokamera is helyet kapott, hogy figyelemmel kísérje a napelemtáblák kinyitását és a hajtómű működését.

Az első videón a napelemek kinyitása látszik: a rugós mechanizmus miatt azok egy ideig még lengenek, majd miután nagyjából megálltak, beindul az egyik hajtómű (a fénye tükröződik a panelen) és egyszercsak egy hatalmas fehér UFO úszik be a képe - ja nem, az a Föld, csak olyan fényes, hogy igazítani kell a fényerőn.