"A NASA kidob 500 millió dollárt az ablakon" - írja az index, kissé jereváni rádió szinten, hiszen a hír igaz, csakhogy nem önként és dalolva teszi ám ezt az űrügynökség. Ugye emlékszünk még a Constellation program meghirdetésére (by Bush), ami ígért nekünk szép új rakétákat, űrhajót, Holdbázist, az űrsiklók leszerelését 2010-ben és a 5+ év szünetet az amerikai emberes űrrepülésben? Nos, miután W a pénzt inkább háborúzásra és egyéb huncutságokra költötte, a Constellation az eredeti tervhez képest iszonyatos lemaradásokkal haladgatott előre, miközben a költségek csak nőttek, nőttek. Mind a késés, mind a költségtúllépés nem ismeretlen fogalom a NASA-nál, de az ilyen helyzet megoldása sosem egyszerű. Tavaly az Augustine bizottság felmérte a Constellation helyzetét és azt találta, hogy jelenlegi formájában kivitelezhetetlen, ha elkészül is, túl drága lenne az üzemeltetése, és csak hatalmas áldozatok (mint az ISS leállítása, többévnyi - akár évtizedes - csúszás a Holdbázissal) árán lenne megmenthető. Obamának így két lehetősége maradt: vagy hagyja, hogy a NASA tovább küszködjön, vagy reformot hirdet. Az utóbbi mellett döntött, az űrsiklók és a Constellation leállítása (mínusz Orion), magáncégek komolyabb bevonása és új fejlesztések indítása révén - valamint a költségvetési keret növelésével. Azért vicces, hogy néhány éve még azért ekéztük a demokratákat, mert megvágták volna a NASA-büdzsét, és Obama, mint elnökjelölt, az oktatásba csoportosította volna át a Constellation költségeit.

Az Ares-I mobil indítóállása, teljes pompájában. Valószínűleg egyszerűbb lesz elbontani, mint más rakétához alakítani.

Az ISS-re is jutott egy apró karácsonyfa, és a Mikulás is megérkezett - legalábbis az amerikai és olasz legénység számára, hiszen az orosz karácsony majd csak január 7-én jön el.

Balról az olasz Paolo Nespoli, felülről az amerikai Scott Kelly, jobbról pedig a szintén amerikai Catherine Coleman örül az ajándékoknak.

Kedves olvasók, köszönjük az elmúlt évi figyelmet, jövőre is folytatjuk, bár a következő hónapokban alighanem kevesebb poszt lesz, a minicsillagász közelgő születése folytán. :)

Ja, ez lemaradt: a kép David A. Hardy munkája.

Minden remény megvan arra, hogy a Puli Space benevezzen a GLXP-re - már csak karnyújtásnyira vagyunk! Íme a csapat sajtóközleménye:

A Puli Space Technologies örömmel tudatja, hogy december 15-i utolsó felhívására is számosan csatlakoztak a Puli „Kis Lépés Klub”-hoz – azon független emberek közösségéhez, akik támogatják, hogy a Puli Space Technologies csapata a Google Lunar X Prize 30 millió dollár összdíjazású versenyen teljes jogú, nevezett tagként vegyen részt, és legkésőbb 2014. december 31-ig elküldje saját robotját a Holdra. A „Kis Lépés Klub” tagjai eddig közel 1 millió forintot adományoztak, amelyet a csapat az 50 ezer dolláros nevezési díj befizetésére fog felhasználni. Külön öröm a csapat számára, hogy támogatások nemcsak hazánkban, de az Egyesült Államokban, Kanadában, Svájcban, Németországban, Hollandiában, Ausztriában, Nagy-Britanniában, Írországban és Svédországban élő magyaroktól is érkeztek.

A Puli csapat GLXP -re való nevezési szándékának bejelentése, illetve legutóbbi támogatási felhívása óta több magyar és külföldi cég is jelentkezett és vizsgálta meg a Puli Space Technologies-t, mint lehetséges üzleti partnert, illetve befektetést. A 2010. december 31-i nevezési határidő nagyon közel van, de egyelőre a tárgyalások néhány céggel egyértelműen abba az irányba mutatnak, hogy 2011 januárjában sikeres nevezéssel, és az 50 ezer dolláros nevezési díj letételével, a Puli teljes jogú GLXP versenyzővé váljon.

A Puli kezdeményezésének nem várt hozománya, hogy a csapatot több már hivatalos GLXP csapat, és két nevezni kívánó csapat is megkereste a lehetséges együttműködés reményében. Ez mindenképpen a csapat eddigi eredményeinek, néhány szaktekintélyének, illetve a nemzetközi hírű hazai űripari fejlesztéseknek az elismerése. A csapat nem zárja ki az együttműködést más csapatokkal, ezek lehetőségeiről és dimenzióiról folyamatosan egyeztet.

A magyar „űrpuli” továbbra is várja az ügyüket, a magyar űripar és tudomány ügyét fontosnak tartó emberek és cégek támogatását és érdeklődését, valamint további felajánlásokat akár a „Kis Lépés Klub”-ba, akár a Puli Indítóállás építőkockáiba. A Puli csapat köszöni minden lelkes egyéni támogató és cég hozzájárulását!

Tessék hát belehúzni, magánszemélyek a Kis Lépés Klubon keresztül (vannak már "visszatérő" tagok is), cégek pedig az indítóálláson illetve a marketing kukac pulispace.com-on át! Hiszen nem csak a regisztáció a cél, hanem a Hold, az igazán nagy munka még ezután vár ránk.

A hónapok óta unalmas lapájon menetelő Opportunity rover ismét nagyobb kráterhez ért, a 90 méter átmérőjű Santa Mariához. Ez körülbelül kétharmada a meglehetősen hasonló Endurance kráter méretének. Az alábbi kép érdekessége még, hogy nem "hivatalos" kiadás, hanem egy űr-hobbista, James Canvin műve, aki a fekete-fehér képre a színes, nagyfelbontásű felvételek apró előnézeteit dolgozta rá. A rover irányítói ugyanis először ez előnézeteket töltik le, ellenőrzésképp, és csak később a teljes mozaikot.

A célpontok, célterületek kiválasztásában viszont nem kell csupán a felszíni képekre hagyatkozniuk az irányítóknak, az MRO ugyanis képes kellő részletességű, 18 méter felbontású felmérést készíteni a felszín összetételéről. (Az elődje, a Mars Global Surveyor spektrométere csak több kilométeres foltokat tudott azonosítani.) A Santa Maria peremén agyagos, szulfátos ásványok jelenlétét mutatta ki, így az Oppy vizsgálati helyeit már előre ki lehetett tűzni.

Az MRO HiRISE kamerájának felvétele, rajta a CRISM spektrográf "lábnyomával". a kék pacában nem detektáltak szulfátokat (főleg vizes környezetben keletkező ásványokat), a pirosban viszont igen.

Folyik a vizsgálat a japán Akacuki (Akatsuki) Vénusz-orbiter sikertelen manővere után, és egyre valószínűbb, hogy a hajtómű kerámia fűvókája megsérült. A három leginkább lehetséges hibaként a következőket gondolják jelenleg:

• dugulás a hajtóanyagot vagy az üzemanyag-nyomást fenntartó héliumot szállító vezetékekben, nem megfelelő üzemanyag-keveréket eredményezve
• a hajtómű elégtelen hűtése
• hiba (törés?) az üzemanyag-befecskendező rendszerben.

Az első kettő folyománya a fúvóka túlhevülése majd törése lehet. Itt egy vázlat arról, mi is történt a Vénusznál, némi japánról angolra áthegesztett magyarázattal (OME: Orbital Maneuvering Engine):

A  kék az eredeti pálya, a piros szakaszban kellett volna történnie a fékezésnek, ami a piros szaggatott, Vénusz körüli keringést eredményezte volna. Ehelyett az Akatsuki a tervezett módosítás 20%-át végrehajtva, a zöld pályán haladt tovább.

Egy forrás szerint a fúvóka fele épen maradt, ami azt jelenti, hogy kisebb hatékonysággal, de talán bevethető maradt. De hogy egy esetleges újabb indítás mit művelne vele, abba nem biztos, hogy bele szeretnénk gondolni. Alighanem a földi agyalás és pótalkatrészek faggatása után az Akatsuki rendszereit is ellenőrzik, kipróbálják majd, persze óvatosan. De mi van, ha befuccsolt a a hajtómű?

Elvben meg lehetne próbálni a Vénusz légkörét felhasználni. A probléma az, hogy itt nem olyan aerobraking manőverről lenne szó, mint amit az MRO a Marsnál alkalmazott. Ott ugyanis a bolygó körül  hagyományos módon, rakétahajtóművel elnyúlt pályára állt űrszonda a pálya alsó pontján ébredő légköri fékeződés segítségével csökkentette a bolygótól távoli pont magasságát (az égi mechanika gyönyörűsége, a pálya "mélyén" ébredő lassulás körösíti az elnyúlt pályát). Csakhogy ebben az esetben nem aerobrakingről van szó, hanem aerocapture-ről, vagyis fékezés helyett "merüléssel" áll pályára az űrszonda. Csakhogy ehhez igen  gyorsan és igen mélyen kell áthaladni a felsőlégkörön, ahol komoly hőterhelés éri az űrszondát, jobb, ha van hőpajzs ilyen esetekben, plusz ezeregy további komplikáció is van még. És ne feledjük, hogy útközbeni manőverezés nélkül az Akatsuki többmillió km-re halad el a Vénusztól. Szóval lehet, hogy elég feladat lesz rávenni az űrszondát arra is, hogy hat év múlva egy közeli elrepülést hajtson végre a Vénusznál.

A japán fanok mindenesetre optimisták...

Íme a faceliftelt Cydonia, pár változtatás az eddigi kinézethez képest, a legfőbb újdonság a Magyar tudblogok doboz oldalt, ami bő egytucat tudományos (jellegű), magyar nyelvű blog feedje. Egyébként bárki fel is iratkozhat rá, ezzel a linkkel. Valamint (KGyST basz bíztatására :D ) lett Cydonia Facebook-oldal is, tessék lájkolni!

Egy utolsó roham a Puli Space számára a GLXP-re való nevezéshez: a Puli indítóállás, mely egyben reklámfelület is cégeknek! A Puli egész jól áll, a nevezési díj fele már rendelkezésünkre áll, de  ennek egyenes következménye, hogy a másik fele még hiányzik. Ezért hát még egyszer kérünk mindenkit, aki szeretne minket a versenyben látni: támogassa a Pulit, a Kis Lépés Klubon vagy az Indítóálláson keresztül! Ha esetleg december 31-ig már a bürokrácia útvesztőiben a céges szponzoráció illetve reklámfelület-vásárlás nem bonyolítható le, akkor sem kell csüggedni, inkább egy emailt küldeni a szándékról a marketing kukac pulispace.com-ra, mert a Pulinak nagy tervei vannak (említettem már a Holdat?...), és a GLXP-vel is tárgyalunk még. Egyelőre így áll az indítóállásunk:

Az elmúlt héten több helyen is megjelentek írások a Pulireól, itt egy kis szemelvény:

Index: Bajban van a magyar holdjáró

Smart Business blog: Bajban van a magyar Puli... Nem jönnek a szponzorok!

Népszabadság Online: Néhány millión múlhat a Puli holdraszállása

Ha már nincs ötleted a kedvenc gyermek, unokatestvér, unokaöccs-húg ajándékára, mert játékokkal tele a padlás is, vegyél neki könyvet, amiből tanulhat, belőlem is így lett az a geek, ami felnőttként vagyok. Ezévi ajánlatom a Scolar Kiadó által megjelentetett "A világűr felfedezése", ami a Mit? Miért? Hogyan? gyermekkönysorozat tagja:

Én gyermekkoromban valósággal faltam az ilyen könyveket, legyen az csillagászat vagy épp biológia, akár a felnőtteknek szólókat is (ha voltak benne képek...). Pár, stratégiailag jól időzített ismeretterjesztő könyv hatalmas megtérülést jelenthet majd egy-egy gyerek későbbi életében. Pár klasszikust majdnem megvettem én is nemrég antikváriumban, aztán rájöttem, hogy a hamarosan érkező minicsillagász még jó sokáig nem fogja őket olvasgatni. :) Szóval ha már bokáig gázol a gyerek a legoban, tessék inkább könyvet venni.

A Scolar Kiadó a Cydoniának is felajánlott egy példányt ezt unokaöcséim űr iránti érdeklődésének felkeltésére fogom bevetni. Van még más is, felnőtteknek, hardcore geekeknek kötelező Feynman QED-ről írt műve, vagy Dana Berry mindenkinek ajánlható Rendhagyó galaxis útikalauza.

Megy itt a pörgés a Dragon meg az űrsiklós és egyéb amerikai űrhajó-hercehurca körül, de azért a mai űrhajózás igáslova egyelőre a Szojuz marad, ami csendben ismét új utasokat vitt az ISS-re. Na jó, egy emelkedő hordozórakéta a legritkább esetben csendes, de egy-egy Szojuz-repülés szinte mínuszos hírnek számít manapság. Mindenesetre a Szojuz TMA-20 három űrhajóst, az orosz Dimitrij Kondratyevet, az amerikai Cate Colemant és az ESA színeiben az olasz Paolo Nespolit vitte fel, az űrállomás Expedition 26 személyzetének második feleként a már fent lévő három űrhajós mellé. Ez egyébként a TMA űrhajó-generáció egyik utolsó útja, még kettő van hátra, ha jól számolom, az oroszok szép fokozatosan áttérnek a modernizált TMA-M változat használatára.