2008. október hatodikán éjjel az arizonai Mt. Lemmonon Richard Kowalski amerikai csillagász egy gyanús pöttyöt látott a monitorán. Munkájából kifolyólag ez nem volt szokatlan jelenség, mivel új kisbolygók után kutatott a Catalina Sky Survey programban. Az újonnan felfedezett, 2008 TC3 jelölést kapott aszteroida ezúttal nem csak a statisztikákat javította: pályája ugyanis 20 órával később egyenesen a Földben végződött.

Az észak-koreai műholdindítási kísérletet követően vártam, hogy a nyugati média azonnal lecsap, és világgá kürtöli a sikertelenséget, ez mégsem történt. A Taepodong-2 típusú rakéta INDÍTÁSA (a rakétákat nem lövik fel, indítják. kthxbye) nagy vihart kavart a hétvégén, hisz Észak-Korea egy kisebb nukleáris töltetett már elpárologtatott egy teszt keretén belül (kétséges sikerrel ugyan), tehát sikeres rakétatechnologiával elméletileg semmi akadálya a nukleáris szeretetcsomag más kontinensekre történő eljuttatásának.

Mondani sem kell, hogy a közeli Japán haditengerészetre felettébb ösztönzően hatottak a rakétáról szóló hírek, azonban az északi hadsereg fenyegetése ("tüzes mennykőcsapással" válaszolna a sereg ha közbelépnének) bizonyára elijesztette őket a további lépésektől.

A rakétaindítás a WorldView-1 műhold szemével. Forrás

A NORAD friss jelentése azonban megkönnyebbülést jelent az esetlegesen ránkszabaduló észak-koreai terrortól rettegőknek: 

Stage one of the missile fell into the Sea of Japan/East Sea. The remaining stages along with the payload itself landed in the Pacific Ocean.

No object entered orbit and no debris fell on Japan.

NORAD and USNORTHCOM assessed the space launch vehicle as not a threat to North America or Hawaii and took no action in response to this launch.

Magyarul:

A rakéta első fokozata a Japán tengerbe zuhant. A többi fokozat a rakománnyal együtt pedig a Csendes Óceánban landolt.

Föld körüli pályát semilyen objektum nem érte el, és Japánra sem zuhant semmi.

A NORAD es a USNORTHCOM értékelése szerint a rakéta nem jelentett veszélyt Észak Amerikára és Hawaii-ra, így nem tettek ellenlépéseket.

A NORAD jelentése szerint egyébként az első fokozat leválása sikeres volt, viszont a második és harmadik fokozat szeparálása nem történt meg, ezért zuhant le a rakéta.

Sikeresen zárult az április 3-4-5-ei maratoni Simonyi-hétvége.

Pénteken 15 kárpát-medencei magyar rádióamatőr-klub hívta meg Simonyi Károlyt, akik közül 13-nak sikerült is, még néhány tartaléknak is jutott idő a mindössze kb. 11 perces átrepülés alatt. A klubok helybéli iskolákkal és előadókkal együttműködve érdeklődő diákok tucatjait avattak be a rádiózás és az űrkutatás csodáiba.

Szegedi rádiósok és diákok a sikeres kapcsolatfelvétel után (fotó:delmagyar.hu)

Charles Simonyi dokkolása másnapján mindjárt rádiót ragadott, és egy idézettel üzent minden magyarul beszélőnek. Hanganyag itt.

"Sok kérés volt, hogy magyar szó is hangozzon a Nemzetközi Űrállomásról és ezért szeretnék egy néhány szót mondani Az ember tragédiájából, a 13. jelenet, az űrből hangzik. Ádám mondja a következőt:

A cél voltaképp mi is? A cél, megszűnte a dicső csatának,
A cél halál, az élet küzdelem,
S az ember célja e küzdés maga.

Azt hiszem, hogy ezek a szavak Madáchtól nagyon fontosak voltak mindig és nagyon fontosak lesznek a jövőben is. Mindenkit aki magyarul beszél, tiszta szívemből üdvözlök a Nemzetközi Űrállomás fedélzetéről."

2009 március 26-án indul a Szojuz-TMA 14 fedélzetén második űrutazására Charles Simonyi, vagy ahogy itthon ismerik, ifj. Simonyi Károly. Az önszponzorált űrutasok (űrturisták) közül az első, aki másodikként is felmegy, valamint az első magyar közülük (és így a második magyar űrhajós, mert kiképzése és gyakorlata alapján a szerkesztő szerint űrhajósnak számíthatjuk). Múltkori utazásához hasonlóan most is használni fogja a magyar fejlesztésű Pille sugárzásmérőt. (Kísérleteiről később egy interjúban fogunk beszámolni.) Az indítást csütörtökön 11:00 órától a Polaris TV is közvetíti, magyar szakkommentárral.

 Frissítés: a Szojuz-TMA 14 sikeresen startolt, majd szombaton kézi vezérléssel dokkolt az űrállomáshoz. Charles honlapján megtalálható a Space Adventures (az őt indító cég) videója a dokkolásról, majd ahogy az űrállomáson fogadják és üdvözli a földi irányítóközpontban lévő testvérét.

2007-es utazásakor Farkas Bertalan óta először hangzott el magyar szó Föld körüli pályán, sőt, ami 1980-ban nem sikerült, most igen: lelkes rádióamatőrök és diákok hallhatták saját rádiójukon (amint arról számot is adtunk). A rendezvény sikere újabb nagyszabású eseményre ösztönözte a szervezőket.

Ezt a kérdést tette fel nekem KGyST egy kommentben. Való igaz, a tavalyi, meglehetősen erős médiajelenlét után idén mintha nagyobb lenne a csend a hawthorne-i cég körül. De vagyük figyelembe, hogy végül a negyedik Falcon-1-el bizonyítottak, és most kell rágyúrni, hogy érdekes eseményből biznisszé fejlesszék a dolgot. Meg sokkal nagyobb fába vágták a fejszéjüket a Falcon-9-el. És jó munkához pénz idő kell, arról meg minek PR-cikket írni, hogy szépen áramlik az oxigén a tartályból a rakétába meg vissza. Azért időről időre közzétesznek infókat, szóval KGyST-nek és a többi blogolvasónak itt egy hosszabb összefoglaló.

Először a legtávolabbi célról, a Dragon űrhajóról. A NASA saját hővédő anyagából, a PICA-ból (Phenolic Impregnated Carbon Ablator, inkább nem kísérletezem a lefordítással) továbbfejlesztett PICA-X-et tesztelték kellemes 1850 fokos körülmények között. Ez fogja megvédeni a Dragon visszatérő egységét. Emellett a Heinlein Prize Trust-tel közösen mikrogravitációs kísérleteknek ajánlottak fel helyet a Dragonon.

A Falcon-9-el kapcsolatban a Merlin-1C-ből továbfejleszett Merlin Vacuum hajtómű tesztje az egyetlen új hír. A második fokozatot hajtó, vákuumra optimalizált rakétamotor újraindítható és a tolóereje is szabályozható a pontos pálya eléréséhez. Az első teszten 75 %-ra vették vissza a teljesítményét, de le akarnak menni 60 %-ig. Mivel a Falcon-9-et teljes értékű rakétaként tervezik indítani, ez egyben arra is utal, hogy még várni kell az indításra a tesztek végéig és a második fokozat véglegesítéséig. Átlapoztam a SpaceX honlapon a képeket, és azokon sehol sem látok második fokozat hajtóművet csak üzemanyagtartályt, illetve egy képaláírást, hogy hova fog csatlakozni a Merlin Vacuum engine. Szóval itt addig nem lesz start, amíg meg nem érkezik a hajtómű. Addig gyakorolhatják és csiszolhatják a rakéta-kiszolgálási műveleteket.

Oda a középső fekete szoknya alá várják a Merlin Vacuum-ot

Végül pedig közeledik a Falcon-1 Flight 5, ami az első valóban hasznos terhet állíthatja pályára. Az első fokozatot már el is indították a Kwajalein atollra, a F-1 hagyományos starthelyére. A rakétán a majaziai RazakSAT fog utazni, április 21-én indulhatnak útnak.

Falcon-1 Flight 5 első fokozat még Hawthorne-ban, mögötte a Dragon kapszula(modell)

A régi nóta: hosszabbítsanak-e az űrsiklók? Mikorra lesz kész az Ares? Bár alig egy hónapja arról nyilatkozott a NASA vezetése, hogy 2010-el nyudgíjazza a shuttle-flottát, és teljes erővel meg az extra pénzzel az új rakétákra összpontosít, mostanra visszavonták ezeket a nyilatkozatokat. Az Ares-I-X tesztrepülés időpontja is kezd bizonytalanná válni, ami a Constellation program pénzügyi gondjaiból fakad, amik viszont részben a rakétával kapcsolatos problémákból erednek (több hiba -> több áttervezés -> több pénz). Az Ares vezető mérnökének jelentése tavaly nyáron több komoly hibalehetőséget is felsorolt, a legsúlyosabb a rakétában fellépő erőteljes oszcillációk az első fokozat égésének vége felé. A NASA-s anyagok mostanában már pontos dátum helyett csak "nyári startot" írnak.

 Összeáll-e?

Amiért ez kényes kérdés rövidtávon, az az hogy a teszthez a 39B állást használnák. Ekkor fog zajlani a Hubble-javítás is, ahova az Atlantis a 39A-ról indul, eddig tiszta sor. De az űrtávcsőtől nem lehet csak úgy elcsónakázni az ISS-hez ha valami probléma lép fel, ezért mentőűrhajót kell kiállítani. Azt viszont nem lehet az túl sokáig húzni, hogy pontosan melyik állásba is költözik majd az Endeavour. El kell dönteni időben, hogy az Atlantis helyére viszik, vagy szépen kiköltözik mellé a 39B-re.

Az Ares nehézségei (pénzügyi és technológiai között nem egyértelmű, de szoros kapcsolat van) miatt akár 2017-ig csúszhat a hadrendbe állítás, ami miatt megint felbukkant a siklók hosszabbításának ötlete, hiába temették el az ötletet teljesen pár héttel ezelőtt. Arról már többször értekeztünk mi is, hogy mik lennének az előnyei, mik a hátrányai egy ilyen lépésnek, így vagy úgy, de a NASA évekre saját emberes űrhajó nélkül fog maradni. Mindenesetre a tervet most ismét előrángatták, a kérdés nyárig nyitva áll.

A Szovjetunió széthullását az orosz rakétaipar erősen megsínylette: a pénztelenség miatt leállított programok (mint a Burán/Enyergija) mellett egy hosszabb távú gonddal is szembesülni kellett. Újraalakuló országok jelentek meg a színen, és vitték, amit értek. Bajkonur Kazahsztánba került, egy sor rakéta (Zenit, Ciklon, Dnyepr) pedig ukrán tulajdonná vált. Oroszország meg fizethetett mint a katonatiszt, ha használni akarta a technológiát, ami tegnap még a sajátja volt.

Kis-közepes, hazai gyártású rakéta nem volt kéznél elég, és a Proton meg a Szojuz sem volt már mai gyerek. Új rakétacsalád tervezése mellett döntöttek hát, még 1995-ben, ami az Angara nevet kapta. A munka lassan csordogált saját medrében, mígnem tavaly szeptemberben bejelentették, hogy sikeres teszten esett át az első fokozat RD-191 hajtóműve. Mivel rakétacsaládról van szó, célszerű volt olyan dizájnt kialakítani, hogy a kicsitől a legnagyobbig hasonló elemekből lehessen összeállítani az egyes konfigurációkat (lásd még: LEGO-elv). Az Angara esetében az első fokozatot egy vagy több URM (Universal Rocket Module) egység fogja alkotni, egy URM egy hajóművet és a szükséges üzemanyagot, elektronikát tartalmazza. A legkisebb rakétához értelemszerűen egyet, nagyobbakhoz többet fognak felhasználni. Ilyen LEGO-elvvel mindig elvetemült rakéta-monstrumok születnek a tervezőasztalon, hiszen csak egymás mellé kell tenni ötöt-tízet-sokat, és kész. Egyelőre hét URM-et tartalmaz a legerősebb rakéta első fokozata, de nyilván lesz nagyobb szörny is ha kell.

2009. januárjára elkészült az URM első tesztpéldánya, az Angara elkezdett rakéta-formát ölteni. Az első tesztrepüléseket 2011-re tervezik, először a kisebb, majd a nagyobb konstrukcióval is. Mozis analógiával élve, íme a teaser poszter az URM-el:

És van még egy hír. Az orosz űrhivatal ugyanis március 25-én fogja kihirdetni a nyertes holdrakéta-tervet. Ennek az eszköznek lesz a feladata orosz űrhajósokat juttatni a Holdra a 2020-as évekre. A  Roszkozmosz beszámolója szerint minden jelentős orosz űripari szereplő beadott pályázatot. A hordozórakétának a hír szerint 20-30 tonnát kell tudnia alacsony Föld körüli (LEO) pályára juttani. Ez mondjuk azért érdekes, illetve fenntartással kezelendő, mert ennyit a nagyobbik Angara is tudni fog, a Proton meg már ma is képes lenne rá. Valószínűleg nem LEO-ra gondoltak, hanem a Holdhoz juttatott tömegre, mindenesetre pár nap, és kiderül.

Update: utánaolvastam a dolognak. 2008-ban csendben értesítették az orosz űripari szereplőket a pályázatról. Bár egy nyertes tervet fognak kiválasztani, úgy hírlik a részfeladatok azért lesznek osztva a többi szereplő között. A kiválasztás történik meg március 25-el, a bejelentésre tehát még várni kell. Valamint a legmeglepőbb: tényleg ilyen "kis" kapacitású rakétát terveznek, azaz több indításból, Föld körüli pályán fog összeállni a Holdhoz induló expedíció. A legnagyobbnak szánt Angara-7-re számolva négy start lenne szükséges. Ugyanakkor a jelek szerint a Holdhoz már az Angaránál is fejlettebb, de nem nagyobb rakétát szánnak. (Rossz hír az óriásrakéta-fanoknak, továbbra sem lesz utóda az N-1-nek és az Enyegijának.) A további fejleményekről be fogunk számolni.

Ismét Piszkéstetőn vagyok, ilyenkor lehet bambulni a hóesést, a csillagos eget, a monitort, ahogy csorognak a frame-ek le a kameráról, hagyni a számítógépet a budapesti szobában, hadd számolgassa a csillagmodelleket, délután kettőkor kelni és hajnali hétkor lefeküdni. És blogot írni, a pályázati bikkfanyelv köszörülése helyett.

Ennek jegyében kezdjük könnyedebb műfajjal. Phil Plait, a Bad Astronomer blogján találtam az alábbi képet, Phil "10 dolog, amit nem tudtál a Plútóról" című szösszenetében. Az eredeti Mathias Pedersen grafikus munkája, nála találhattok desktopra való méretet is, sajnos csak widescreen-t. A méretarányok persze nem valósak, de a Jupiterhez képest három pixelnyi Plútó kevésbé mutatna jól.

Persze megint vannak, akik a humornál egy kissé messzebb vetik azt a bizonyos sulykot: Illinois állam törvényhozói határozatban helyezték vissza a Plútót a bolygók sorába. Most ne menjünk bele a Naprendszer szerkezetébe, a harmincas évek óta történt új felfedezésekbe, a definíciók alkalmazhatóságába. Csak egy dolgot emelnék ki, amivel igen alaposan mellélőttek. Azt írják ugyanis, hogy Clyde Tombaugh az egyetlen illinois-beli, illetve amerikai, aki bolygót fedezett fel. Amerikai kutatók, mint például Debra Fischer csoportja, ugyanis bolygók százait fedezték már fel - igaz nem a Naprendszerben, hanem más csillagok körül. Hoppsz...

A Plútót pedig lehet sajnálni, de ő csak a külső kisbolygóöv, más néven (Edgeworth)-Kuiper-öv egyik legnagyobb tagja. És mint olyan, nem is Plútónak kell írni, hanem Pluto-nak, mert csak a bolygók nevét használjuk magyarosított alakban. Ehh, csak megírom a héten az egész sztorit. Meg az STS-119-et denevérestől, meg van egy-két orosz hír is a tarsolyban, meg a GOCE is elindult... Stay tuned!

Megvan még a Hubble-felvétel a Teremtés Oszlopairól, a zöldes-barnás színeivel? Az a helyzet, hogy emberi szemmel messze nem látnák ilyen színkavalkádot. Ha tízcentis pupillákat növesztenénk, valami ilyesmi lenne a látvány:

Rob Gendler felvételén a teljes M16 látható, a középső régió van a Hubble képén. A teljes köd vörös fényben dereng, mivel legnagyobb részt hidrogénből áll, ami vörös fényben (656 nm-en) sugároz a legerősebben. A szemünkhöz képest azonban sokkal fejlettebb detektorok és mérési módszerek állnak rendelkezésre, ezért sokkal többre is képesek ezek a mérések a puszta látvány visszaadásánál.