2008. október hatodikán éjjel az arizonai Mt. Lemmonon Richard Kowalski amerikai csillagász egy gyanús pöttyöt látott a monitorán. Munkájából kifolyólag ez nem volt szokatlan jelenség, mivel új kisbolygók után kutatott a Catalina Sky Survey programban. Az újonnan felfedezett, 2008 TC3 jelölést kapott aszteroida ezúttal nem csak a statisztikákat javította: pályája ugyanis 20 órával később egyenesen a Földben végződött.

Szerencsére veszélyt nem jelentett, mivel alig 10 méteres égitest volt, de nappali fényességet adó tűzgömbre számítani lehetett. A kezdeti lelkesedést kissé csökkentette, hogy a pályaszámítás Szudán alig lakott, sivatagi területe fölé jósolta a kisbolygó becsapódását. La Palmáról az Isaac Newton Telescope-al sikerült még egy spektrumot felvenni a Föld felé  száguldó égitestről, majd mindenki várta az esetleges pozitív észleléseket.

A 2008 TC3 belép a Föld árnyékába, egy órával később csapódott be a légkörbe (LSSS)

Az első hírek szerint a KLM egyik repülőgépéről jó 1000 km távolságból láttak egy villanást a megadott időben. Nem sokkal később a Meteosat-8 műhold infravörös felvételein is megtalálták a 2008 TC3 nyomát. Amikor Szudánban megvirradt, megérkeztek az első képek tűzgömb felsőlégkörben keletkezett nyomának kavargó maradékáról.

A tűzgömb nyoma 2008. október 7-én reggel. Hasonló látszott Magyarország felett 2000-ben, egy nappali tűzgömb utóéleteként.

A kisbolygó-meteor 12,4 km/s sebességgel csapódott a légkörbe, és körülbelül 37 km magasan robbant szét. Jó eséllyel nem értek el a földfelszínre nagyobb darabok, de Dr. Peter Jenniskens, a meteorcsillagászati ász megpróbálta a lehetetlent: felkutatni az esetleges meteoritokat, a kisbolygó maradékait. Felvette a kapcsolatot Karthoumi Egyetem Fizika Tanszékével, és expedíciót szervezett a sivatagba, helyi egyetemi hallgatók közreműködésével. A közreműködés egész pontosan azt jelentette, hogy az egyetemistáknak láncban felsorakozva, a szudáni kősivatagban kellett a szokásostól eltérő (sötétebb, tömörebb) köveket keresniük. Az elsőt két órával a kezdés után meg is találták, végül három expedíció után 280 darab, jó ötkilónyi meteorit került leltárba.

A mák-faktor: a homokban elakadt buszt szálltak le megtolni a hallgatók, amikor egyikük kiszúrta az újabb meteoritot (a fiú térdei előtt).

Eddig ez az első és egyetlen kisbolygó, melyet a Földön kívül is megfigyeltünk, majd pedig kézbe is vehettük egy darabját. A kisbolygó F típusú volt, ami meglehetősen ritka, és igen porózus anyagra utal. A ritkaságot megerősíti, hogy ilyen összetételű meteoritot még nem azonosítottak a Földön. Nagy eredmény ez, hiszen még hosszú évekre vagyunk egy esetleges mintavevő missziótól.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.