A szereplők: az első poszt-szovjet technológiájú orosz meteorológiai műhold, az első Delta-IV Heavy a Vanderberg légibázisról illetve a japán Kónotori-2 teherűrhajó az űrállomáshoz. Kezdjük hátulról, mert az oroszok lesznek talán a legizgalmasabbak. Ma hajnalban startolt egy H-IIB rakétával a második japán teherűrhajó, ami január 27-én fog kapcsolódni az ISS-hez és két hónapon át marad csatlakoztatva. A küldetéssel egy korábbi posztban már foglalkoztunk is.

Egy hónapja úgy tűnt, az aprócska NanoSail-D második példánya sem járt sikerrel, de egyszer csak megjelent az égen. A napvitorlásnak egy nagyobb anyaműholdból kellett volna kidobódnia, de ez valamilyen oknál fogva csak most történt meg. Hogy mi lehetett a késlekedés mögött, rossz programozás, vagy mechanikai akadály, egyelőre nem világos. Mindenesetre a NanoSail már önállóan repül és elkezdte a telemetriai adatait sugározni, majd három nappal a szeparáció után a fóliát tartó rudazat szétnyílik, amire öt másodperc alatt hajtogatódik ki maga a "vitorla". Egyelőre a fő kihívás ennyi, egy tíz négyzetméteres, de mindössze 7,5 mikron vastag fólia sikeres kihajtogatása egy 10x10x30 centis dobozból. Ha ez megtörtént, küldetés teljesítve: az alacsony pályán keringő, nagy felületű űrszondát alighanem a felsőlégkör fékező hatása sokkal jobban befolyásolja majd, mint a napsugárzás, és olyan 70-120 napig fog csak pályán maradni. Ugyanakkor akkumulátorai ennél sokkal korábban, várhatóan egy-két nappal a kinyílás után lemerülnek majd.

Telemetria érkezik a Marshall Space Flight Center rádióamatőreihez.

Az űrszonda állapotát, kihajtogatás előtt és után azonban az operátorok nem tudják folyamatosan követni, ehhez a rádióamatőrök segítségét kérik. A NanoSail a 437,270 MHz-es hullámhosszon sugározza a nyers telemetriai adatokat, ezt az adatcsomagot kell elkapni és beküldeni, méghozzá ezen a honlapon: http://nanosaild.engr.scu.edu/dashboard.htm (közvetlen link a beküldési adatlapra itt). (Az adatcsomag vételéhez és értelmezéséhez itt található segítség). A Földhöz viszonyított pillanatnyi helyzete is látható ott, illetve a heavens-above.com-on lehet kiszámíttatni az átvolnulásokat megadott koordinátákra (a Configuration részben lehet megadni), itt a lista Budapestre, vastaggal az esélyesebb átvonulások:

Aztán, ha a vitorla kinyílt, elő a szemekkel, fényképezőgépekkel, kamerákkal! A teljes felület hatszorosa egy Iridium műhold paneljének, így igen csak fényessé válhat majd az égen, ha épp az adott megfigyelő felé tükrözi majd a Nap fényét.

Update (2011. 01. 21.): úgy tűnik, ma reggel kinyílt a vitorla. Ettől még tessék megpróbálni a vételt, a honlap szerint 2-3 napig fog még sugározni. Utána aztán egy darabig nem lesz tőlünk megfigyelhető, mert ahogy a pályája fordul, a mi hosszúságunk közelében fog a déli szélességek felett haladni. A mostani efemerisz szerint február 19-től lesznek majd ismét jó láthatóságok, kérdés, hogy addig mennyit változik a pálya a légköri fékeződés hatására...

Update (2011. 01. 22.): a jelek szerint lemerültek a NanoSail-D telepei. A rádióamatőrök által gyűjtött adatok alapján viszont egyértelműen sikeres volt a vitorla kinyitása, vagyis a küldetés sikerrel zárult.

Milyen lehet egy űrszondának a Merkúr körül keringeni évekig, ahol a napsugárzás tízszer erősebb a földinél? A MESSENGER már tudhatja ezt, de ezúttal az európai-japán BepiColombo misszió egyik fele ismerkedett az extrém napozással. A japán Mercury Magnetospheric Orbiter az ESA tesztkamrájában, a Large Space Simulatorban állta ki a próbát, amit először fel kellett készíteni ilyen mértékű sugárzás létrehozására, maximális teljesítményre kapcsolt lámpákkal, kisebb felületre fókuszált fénynyalábbal és komolyabb hűtéssel. Az MMO szigetelő burkolata sikeresen átvészelte a szimulációt, és 350 fokos hőséget. Szintén letesztelték az európai gyártású hőpajzsot is, ami az MMO-t fogja védeni a Merkúrig tartó utazáson.

A Mercury Magnetosphere Orbiter tesztpéldánya a környezet-szimulátorban. Az űrszonda forgásstabilizált lesz, ezért pörög itt is. (ESA/JAXA)

A Hanny's Voorwerp ("objektum" hollandul) egy fantasztikusan érdekes... izé... objektum, hasonlóan érdekes történettel. Hanny van Arkel egy holland tanárnő és Queen fan, aki az együttes gitárosa, nem mellesleg csillagász PhD-vel rendelkező Brian May blogján olvasott a Galaxy Zoo galaxis-osztályozó projektről. Aztán az egyik klasszifikálandó galaxis mellett egy fura kékes pacát vett észre, amit posztolt a GZ fórumra a tudoroknak, állapítsák már meg, mi az. És innen indult a Voorwerp története.

Egy professzionális ábra a GZ blogról ;), a képen az IC 2497 galaxis illetve a paca látható, ahogy az SDSS megörökítette.

Hamar kiderült, hogy az objektum igazából zöld, csak épp a színes képek úgy lettek összeállítva, hogy az SDSS öt színéből (u,g,r,i,z) a g szűrő képe az RGB kép létrehozásánál a kék csatornába került (színek és valóság kapcsolatáról lásd ezt a posztot). De ennél többet nem nagyon tudott mondani senki, beindult hát a gépezet, a csillagászok egyre nagyobb távcsövekkel igyekeztek képeket készíteni róla, illetve elméleti magyarázatot adni a létére. Természetesen a Hubble-t sem lehetett kihagyni:

A Hubble felvétele, öt szín felhasználásával.

Sikerült hát az első kitűzött feladat, a nyári alakulás után magánforrásokból összegyűjtötte a csapat a regisztrációs díjat, és eljuttatta az X-Prize Foundation-nek. Ezzel már igen közel vagyunk ahhoz, hogy a Google Lunar X-Prize regisztrált csapatává váljunk. Egyelőre várjuk, hogy a GLXP szervezői formálisan is jóváhagyják a jelentkezésünket, de minden remény megvan arra, hogy ezzel már nem lesz probléma. Alighanem pár héten belül teszik majd közzé a benevezett csapatok végleges listáját, amint a hajrában beadott jó pár jelentkezést feldolgozták és elbírálták.

Egy Puli koncepció (Fogarassy Tamás)

Természetesen az igazán nagy munka csak most kezdődik, és ehhez továbbra is várjuk a segítséget, magánszemélyeknek a Kis Lépés Klubon, cégeknek a Puli Indítóálláson keresztül. Tudom, hogy vannak, akik nem voltak meggyőződve arról, érdemes-e a PuliSpace-t támogatni, hiszen túl rövidnek tűnt az idő és túl nagynak a feladat - de az első lépésünk sikeres volt, a többit is azzá tehetik!

Egy másik Puli koncepció (Bereczky Zoltán és Kópiás Péter)

Kounotori (Kónotori), vagyis fehér gólya a neve a japánok HTV teherűrhajójának, ami nemsokára útnak indul az űrállomáshoz, a tervek szerint január 20-án. A feladata, ahogy elődjének is, a japán Kibo kutatómodul ellátása lesz - bár voltak régebben pletykák arról, hogy a NASA puhatolódzott a japánoknál, az űrügynökség eltökélt szándéka, hogy az űrsiklók nyugdíjazása után is országon belül, a SpaceX és Orbital űrhajóival szolgálja majd ki a maga részlegét. A Kónotori-2 által szállíott ellátmány legnagyobb darabja a Kobairo Gradient Heating Furnace lesz, egy elektromos kemence, amivel fémtani és kristálynövekedési kísérleteket fognak végezni. Emellett a Multipurpose Small Payload Rack nevű, háromrészes kísérleti állomás is felköltözik. Ebbe kerül majd egy következő úton például az Aquatic Habitat (vízi lakótér), a fellengzős név pedig egy akváriumot takar melyben halak életét, szaporodását követik majd nyomon mikrogravitációban.

Az űrhajó a rakéta-adapterhez (hátul) való csatlakoztatás előtt. Jól látható alul a négy hajtómű-fúvóka illetve a manőverező rakéták piros

Bizony, már hét éve randalíroznak a Marson a roverek. Az Opportunity előtt ott az újabb hívogató cél, az Endeavour kráter agyagos pereme, a Spiritnél pedig mindenki bítik és reménykedik, hogy valahogy átvészelte a marsi telet és hallat még magáról a következő hónapokban.

Valamint a héten az Opportunity túllépte az Apollo-16 űrhajósok által beautózott úthossz-rekordot, 26,55 km-t, már csak a Lunohod-2 van előtte a maga 37 km-ével!

Boldog, űrhajókban és csillagos éjszakákban gazdag új évet kívánunk minden kedves olvasónknak!

A szilveszteri tüzijátékok után a természet is tartogat nekünk egy látványosságot, 70%-os részleges napfogyatkozás lesz látható január 4-én reggel. Érdemes előző nap fél tíz körül megfigyelni, hogy milyen irányban látszik a nap hogy másnap már céltudatosan keressük - városlakóknak fontos, szerencsés esetben pont valamelyik utcán végigtekintve, vagy a Duna mentén megláthatjuk - ugyanis ilyenkor a Nap kb 20 fok magasan delel, tehát az épületek túlnyomó többsége kitakarja.

Az adatok helyi időben:

2011 január 4-én

A fogyatkozás kezdete: 8:05

A fogyatkozás közepe (legnagyobb fedés): 9:28 (délkeleti irányban)

A fogyatkozás vége: 10:58

Sajnos napfogyi-néző szemüveget manapság elég nehéz beszerezni (a távcsőboltokban nem találtam), nem tudom, hogy a '99-esek jók-e még (tessék megnézni, hogy nem lukadt-e ki, nem rohadt-e szét stb, amúgy sem kell vele pár másodpercnél tovább nézni a napot). Szokásos figyelmeztetés: távcsövön keresztül és szűrő nélkül ne nézzünk a napba! Ha szűrőt használunk, azt a távcső elejére (az objektív elé) kell tenni (mert ha a szemlencsére tesszük, akkor a hőhatástól gyorsan tönkremehet a szűrő, erről vannak rémmesék az amatőrcsillagász társadalomban). Szűrőfóliát szerencsére lehet kapni a távcsőboltokban. Fólia hiányában érdemes lehet egy papírra kivetíteni a Nap képét, így ráadásul többen nézhetik egyszerre.

A fogyatkozást a Polaris csillagvizsgálóból is meg lehet tekinteni (szakértő magyarázattal kísérve).

Forrás:

http://eclipse.gsfc.nasa.gov

Bár több űrkutatási program küzd nehézségekkel, jó pár nagy durranás várható az idei évben. Vegyük sorra, mik lesznek 2011 érdekesebb eseményei űr-szempontból:

A Naprendszer kutatása

• Március 18-án a MESSENGER, számos hintamanőver után, végre pályára áll a Merkúr körül. Ezzel már csak az Uránusz-Neptunusz páros marad a nagybolygók közül, ami körül nem kering(ett) űrszondánk.
• Szeptemberben indul a Holdhoz a NASA/MIT kettős űrszondája, a GRAIL (Gravity Recovery and Interior Laboratory), melyek kísérőnk gravitációs mezejét és ezen keresztül belső szerkezetét fogják feltérképezni. 
• November végén nyílik az aktuális indítási ablak a Marshoz. A NASA brutális méretű és felszereltségű roverje, a Curiosity (ex-MSL) mellett a remények szerint végre az oroszok is visszatérnek a színpadra, a Fobosz-Grunt (Phobos Sample Return Mission) indításával, ami két évtizeddel a két sikertelen Fobosz küldetés után ismét megpróbálkozik a Mars holdjára való leszállással és a mintahozatallal. Potyautasként vele utazik az első kínai bolygóközi űrszonda is, a Yinghuo-1 orbiter, ami a bolygó légkörét és plazmakörnyezetét fogja vizsgálni.

A Fobosz-Grunt az összeszerelő csarnokban. Felül a leszállóegység, középen a rácsban a kínai orbiter, alul a sok üzemanyagtartállyal a manőverező egység látható.

Mérföldkőnek bizonyulhat a csillagok fizikájának és belső szerkezetének pontosabb megismerésében az MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézetének munkatársa, Szabó Róbert vezette kutatócsoport egy közelmúltban publikált felfedezése. A csillagászok a Kepler-űrtávcsövet használva a fényességüket az idő függvényében változtató, úgynevezett változócsillagok egy típusában figyeltek fel új jelenségre.

A teljes cikket a Kepler kapcsán végzett munkánkról az mta.hu-n lehet (tessék) elolvasni. Annak idején, a NASA/KASC Kepler asztroszeizmológiai sajtótájékoztatója kapcsán, mindenféle okokból kifolyólag nem jöttünk ki saját hírrel, de mostanra elkészült, és már szerepel benne az elnyert OTKA-támogatás is. Valamint én magam is írtam egy hosszabb cikket az elméleti, modellezős munkánkról a TIT-DOSZ doktorandusz cikkpályázatára is a Természet Világába, annak a sorsa még nem dőlt el, de ha lesz róla hír, úgyis közzéteszem.

A Kepler Asteroseismic Science Consortium, a Kepler által mért változócsillagokkal foglalkozó csillagászokat tömörítő társulás egy része, a nyári KASC III Workshopon, Dániában. Az együttműködés lényege, hogy a kutatókat, a Kepler Science Teammel ellentétben nem a NASA finanszírozza, hanem mindenki magának oldja meg azt. Ugyanakkor a KASC számára kiválasztott csillagok adatai csak a tagok számára elérhetőek (egy darabig), akik így előnyt élveznek a többi csillagásszal szemben. És meg is háláljuk ezt, szép számú - az exobolygósakat egyelőre bőven felülmúló - cikk és eredmény képében, hadd idézzem a cikk utolsó mondatát:

A 2009-ben indított Kepler program az eredeti tervek szerint 2012 őszéig működik, de a kezdeti sikereket látva elképzelhető, hogy néhány évvel meghosszabbítják a programot.
- Erről jövőre születik döntés, amelyben minden bizonnyal nagy szerepe lesz az asztroszeizmológiai vizsgálatoknak, hiszen a program jelenlegi fázisában az eredmények nagy része ezekből a kutatásokból származik - hangsúlyozta a Szabó Róbert.

-----------------------

Ja, a képen elöl középen, a fura (legóból készült) nyakkendőben álló fickó Jaymie Matthews, a kanadai MOST űrtávcső ötletgazdája és ura. És egyben extravagáns öltözékeiről közismert kutató. :)