Milyen lehet egy űrszondának a Merkúr körül keringeni évekig, ahol a napsugárzás tízszer erősebb a földinél? A MESSENGER már tudhatja ezt, de ezúttal az európai-japán BepiColombo misszió egyik fele ismerkedett az extrém napozással. A japán Mercury Magnetospheric Orbiter az ESA tesztkamrájában, a Large Space Simulatorban állta ki a próbát, amit először fel kellett készíteni ilyen mértékű sugárzás létrehozására, maximális teljesítményre kapcsolt lámpákkal, kisebb felületre fókuszált fénynyalábbal és komolyabb hűtéssel. Az MMO szigetelő burkolata sikeresen átvészelte a szimulációt, és 350 fokos hőséget. Szintén letesztelték az európai gyártású hőpajzsot is, ami az MMO-t fogja védeni a Merkúrig tartó utazáson.

A Mercury Magnetosphere Orbiter tesztpéldánya a környezet-szimulátorban. Az űrszonda forgásstabilizált lesz, ezért pörög itt is. (ESA/JAXA)

Süt. (ESA/JAXA)

A BepiColombo, ami nevét az olasz matematikusról, Giuseppe Colomboról, a hintamanőver kidolgozójáról kapta, a harmadik küldetés lesz a legbelső bolygóhoz a Mariner-10 és a MESSENGER után. Tervezése a kétezres évek elején kezdődött, akkor még 3 részes űrszondaként (plusz a negyedik, propulziós modullal): az európai Mercury Planetary Orbiter és a japán MMO mellett egy apró lander, a Mercury Surface Element is helyet kapott volna rajta, egy mindössze 7 kg-nyi hasznos terhet cipelő miniszonda. Csak hát a kezdeti tervek némileg alulbecsülték a technikai kihívást, így először az MSE esett áldozatul a pénz- és súlybeli költségcsökkentésnek. És ez csak az első baljós jel volt: 2008-ra odáig jutott a projekt és hízott az űrszonda, hogy már túlnőtt a Szojuz-Fregat rakéta képességein és csak az európai óriás, az Ariane-V lett volna képes a megfelelő pályára állítani. Ezen a ponton az ESA űrkutatási programját felügyelő Science Program Committee felvetette a program törlését, de nem lett meg a szavazáson a kétharmados többség. Így hát nem maradt más hátra, mint folytatni a munkát, és némi átcsoportosítással, mint a Solar Orbiter projekt késleltetésével előteremteni a szükséges 120 millió eurós többletköltség fedezetét.

A Mercury Surface Element terve. A fékezőegységgel együtt is csak 44 kg lett volna, ami 120 m-el a felszín felett ejtette volna le 7 kg-os, felfújódó ballonokkal földet érő műszeres egységet. A pólus és a terminátor (nappal-éjszaka határ) közelében szállt volna le, ahol a hőmérséklet elviselhető és jó eséllyel árnyék is véd a direkt napfénytől. Apró kamerák, szeizmométer, egy penetrátor és egy spektrométerrel felszerelt mikrorover is helyet kapott volna rajta. 

A krízis elmúltával aztán a BepiColombo ismét lendületbe jött. Jelenleg a küldetés profilja a következőképp néz ki: az űrszonda-együttes 2014 nyarán indulhat, és 2020-ban áll pályára a Merkúr körül. Ennek elérésére egyrészt hintamanővert, másrészt ionhajtóművet fog használni. A pályára állás előtt aztán az ionhajtóműveket tartalmazó propulziós modul leválik és az MPO hagyományos, kémiai hajtóműve végzi el a manővert, menet közben ledobva a hőpajzsot és tágabb pályán hagyva az MMO-t.

A BepiColombo egységei: jobbról a propulziós, aztán az európai Mercury Planetary Orbiter, az MMO-t védő hőpajzs,végül a Mercury Magnetospheric Orbiter. A fehér szín nem véletlen, tényleg ilyen fényvisszaverő burkolatba lesznek csomagolva. (ESA/JAXA)

A japán egység, nevéhez hűen a bolygó magnetoszféráját, épphogy létező légkörét (inkább csak exoszféra) fogja vizsgálni, illetve ezek kölcsönhatását a napszéllel, bolygóközi térrel. Az európai tag a bolygó felszínét fogja feltérképezni, kamerákkal, legkülönbözőbb fajta spektrométerekkel, lézeres magasságmérővel, emellett a légkört is vizsgálja majd. Az MPO-ra egyébként plusz hőterhelés is fog hatni, mivel folyamatosan olyan közel fog a keringeni a felszínhez, hogy a bolygó hősugárzásától is védeni kell, ugyanis a legforróbb területek 400 °C-ra is felmelegszenek a felszínen. Ezért a bolygó felé forduló oldalt egy speciális roló fogja védeni, ami egyszerre segít a hő visszaverésében és hatékonyabb elsugárzásban is. Ebből a rolóból kandikálnak majd ki a műszerek, remélhetőleg még tovább gazdagítva a tudásunkat erről a rejtélyes, forró, kihalt világról.

Így fognak festeni egymáshoz képest a végleges pályák a Merkúr körül. Valószínűleg az idén pályára álló MESSENGER 2020-ra már üzemen kívül lesz, bár ki tudja. (JAXA)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.