Hamarosan megkezdődik az utolsó Vénusz-átvonulás, amit láthatunk a Földről - a következőre 2117-ben kerül sor, így aki nem látta a 2004-est, az azért, aki meg látta, és emlékszik milyen volt, az azért kövesse nyomon az eseményeket. Erre több opció is létezik. Az egyik, a hagyományos: saját szemmel. Apró kellemetlenség, hogy Magyarországon napfelkeltére (háromnegyed öt) el kell helyezkedni egy jó északkeleti horizonttal bíró észlelőhelyen. De ne feledkezzünk meg a védőfelszerelésről sem! Hegesztőszemüveg vagy napmegfigyelő fólia nem árt, ellenben a floppyn vagy egyéb háztáji eszközön át való hosszas nézelődés árthat. Ha ilyen nincs, lehet lyukkamerával vagy távcsővel/látcsővel való kivetítéssel próbálkozni (utóbbinál figyelve, hogy komoly hőhatás érheti az okulár felőli végét!). Vagy elzarándokolni valamelyik MCSE bemutatóhelyre. Ha minden kötél szakad, akkor pedig lehet az űrtechnikához is fordulni. A fenti oldalon néhán óra múlva az SDO űrszonda felvételei fognak megjelenni, így a fotelből is végig lehet követni a Vénusz átvonulását a Nap előtt. (Klikk a linkre, blog.hu-s képposzt nem enged linket tenni a képre, eh...) Addig pedig lehet jászani, hogy a Föld egyes pontjairól hogy vagy hogy nem látszik majd a jelenség.

Végy egy lejárt szavatosságú ICBM rakétát, pofozd ki itt-ott, és add el hordozórakétának. Egyszerű recept, nem? Úgy tűnik, nem egészen. Az ukrán-orosz Dnyepr is így született, leszerelt R-36MUTTH rakétákból, és 1999 óta már 16 sikeres és 1 elrontott starton van túl. És bár készlet volna 2020-ig, a történet alighanem hamarosan lezárul. Ahogy a költő mondaná: ennek számos oka lehet. Egyrészt a rakéták felújítása lassan megeszi a program teljes bevételét, ráadásul toxikus üzemanyagokat használ, aminek a kezelése biztonsági intézkedések garmadáját igényli. Másrészt a két starthely közül az egyik Bajkonurban található, vagyis külön tejelni kell a kazahoknak is. Végül az ígéretek szerint hamarosan új kis kapacitású rakétákkal gazdagodik az orosz űrprogram: a bébi-Szojuz még idén, a legkisebb Angara pedig várhatóan jövőre bemutatkozik, komoly belső konkurrenciát keltve a Dnyeprnek, ráadásul orosz starthellyel, Pleszetszkben. Az orosz védelmi minisztérium jelentése szerint a Dnyepr program további működtetése már nem lehet nyereséges, így több, mint valószínű, hogy hamarosan hivatalosan is lezárják azt.

A pikantérája a dolognak, hogy a Dnyepr volt a sötét ló számos GLXP csapat számára: egy kicsi, olcsó rakéta, ami azért képes lehet pár tucat kilónyi terhet ellökni a Hold felé, és rendelkezésre is áll a következő években. A Falcon-1e fejlesztése gyakorlatilag megállt és csak ezért nem fogják beindítani, a Vegát, bár effektíve rendelhető, de évekre előre kitöltötte az ESA a saját startjaival, a kínai Hosszú Menetelésekre meg nem lehet amerikai alkatrészekkel szerelt eszközt pakolni az ITAR rendelkezések miatt. Ha Dnyepr tényleg kidől, marad a még kipróbálatlan bébi-Szojuz és az indiai PSLV, mint relatíve könnyen elérhető opciók - nem egyszerű a helyzet...

Gyorsvonatként száguld át az interneten a fenti kép, melyet állítólagosan az ISS-ről készített egy asztronauta - a probléma csak az vele, hogy nem így történt. Először is, a fogyatkozás gyűrűs volt, vagyis a Hold nem takarta ki a Nap teljes korongját, ellentétben a fenti képpel. Miután a fogyatkozás gyűrűs volt, a Földre sem vetett ilyen éles árnyékot, hisz a napkorong egy része mindenhonnét látszott, így mindenhova juttatott is közvetlenül valamennyi fényt. A legárulkodóbb viszont a kép - eredeti - verzióján látszó felirat, melyet a kedves Facebook-huszár gond nélkül lecserélt a sajátjára. Miszerint ez egy CGI, vagyis számítógéppel generált kép. OIyannyira, hogy létezik egy másik verziója is, melyen a giccsfaktort feltekerték a Tejút látványának hozzáadásával. Ami, a valóságban, esélytelenül halvány lenne a Föld felszínéről, a fehér felhőkről érkező fényáradat mellett. Ehhez képest így látta az árnyékot Don Pettit, aki tényleg az ISS-en van jelenleg.

Nos hát, hosszas várakozás után (hol van már tavaly december...) szombat hajnalban eljutott a tényleges visszaszámlálásig a COTS 2/3 misszióra készülő Dragon űrhajó, de a közvetlenül a hajtómű-gyújtás pillanatában a biztonsági rendszer leállította a folyamatot, mikor a ötös (középső) hajtóműben határértéken felüli nyomást érzékelt. Nem ez az első eset, hogy a SpaceX ilyen problémák miatt halaszt startot, de szerintem örüljünk, hogy nem a Falcon-1-típusú fejlesztési módszert használják már. A problémát visszavezették egy nem megfelelő szelepre, amit kicseréltek, és remélhetőleg holnap éjjel (magyar idő szerint reggel 9:44-kor) már sikerrel járnak.

Egyébként jól nézzük meg ezt a Falcon-9 rakétát, mert már csak két továbbit fogunk látni belőle. A következő két COTS misszió után a tervek szerint áttérnek a Falcon-9 v1.1-re, ami már az erősebb Merlin-1D hajtóművekkel és nagyobb üzemanyag-tartályokkal lesz szerelve, ennek megfelelően kb. másfélszer magasabb is lesz. Az első megjelenésére év végén, 2013 elején lehet majd számítani, a vandenbergi bázison.

Felejtsük el a Masten és Armadillo fel-le ugrándozó kis játékrakétáit, hamarosan jönnek a nagymenők! Elon Musk twittelte a fenti képet pár napja. Ez itt kérem szépen a Grasshopper projekt lábszerkezete, erre jön hamarosan egy Falcon-9 első fokozat egyetlen Merlin hajtóművel, hogy megtegye első szökkenéseit. Ezekkel a tesztekkel újabb lépést tesznek a távlati cél, a teljesen újrafelhasználható, a fokozatokat épségben a felszínre visszaszállító rakéta felé. Azért durva, hogy ebbe a fémszörnybe, ami mellett eltörpülnek a munkagépek, hamarosan akkora hajtóművet cuppantanak bele, ami az eget is kilőtte a Falcon-1-el... Nem akármivel gurigáznak a SpaceX-nél, annyi szent.

Ami meg a következő repülést illeti: a startidőpont május 19, keleti-parti idő szerint hajnali 4:55, vagyis nekünk egy kényelmes szombat délelőtti 10:55 lesz. Csak legyen már!