Végy egy lejárt szavatosságú ICBM rakétát, pofozd ki itt-ott, és add el hordozórakétának. Egyszerű recept, nem? Úgy tűnik, nem egészen. Az ukrán-orosz Dnyepr is így született, leszerelt R-36MUTTH rakétákból, és 1999 óta már 16 sikeres és 1 elrontott starton van túl. És bár készlet volna 2020-ig, a történet alighanem hamarosan lezárul. Ahogy a költő mondaná: ennek számos oka lehet. Egyrészt a rakéták felújítása lassan megeszi a program teljes bevételét, ráadásul toxikus üzemanyagokat használ, aminek a kezelése biztonsági intézkedések garmadáját igényli. Másrészt a két starthely közül az egyik Bajkonurban található, vagyis külön tejelni kell a kazahoknak is. Végül az ígéretek szerint hamarosan új kis kapacitású rakétákkal gazdagodik az orosz űrprogram: a bébi-Szojuz még idén, a legkisebb Angara pedig várhatóan jövőre bemutatkozik, komoly belső konkurrenciát keltve a Dnyeprnek, ráadásul orosz starthellyel, Pleszetszkben. Az orosz védelmi minisztérium jelentése szerint a Dnyepr program további működtetése már nem lehet nyereséges, így több, mint valószínű, hogy hamarosan hivatalosan is lezárják azt.

A pikantérája a dolognak, hogy a Dnyepr volt a sötét ló számos GLXP csapat számára: egy kicsi, olcsó rakéta, ami azért képes lehet pár tucat kilónyi terhet ellökni a Hold felé, és rendelkezésre is áll a következő években. A Falcon-1e fejlesztése gyakorlatilag megállt és csak ezért nem fogják beindítani, a Vegát, bár effektíve rendelhető, de évekre előre kitöltötte az ESA a saját startjaival, a kínai Hosszú Menetelésekre meg nem lehet amerikai alkatrészekkel szerelt eszközt pakolni az ITAR rendelkezések miatt. Ha Dnyepr tényleg kidől, marad a még kipróbálatlan bébi-Szojuz és az indiai PSLV, mint relatíve könnyen elérhető opciók - nem egyszerű a helyzet...