Az első kézzelfogható rész, az Ares-I második fokozatát szimuláló "vasdarab" érkezett  meg a Cape Canaveral űrközpontba. Nem egy bonyolult szerkezet, mindössze 11(!) fő darabból áll, és az első tesztrepülésen fog az éles első fokozat fölé kerülni. Magára a misszióra meglepően korán, már jövő nyáron sor kerül, nem árt tudatosítani az emberekben (meg az új elnökben) hogy keményen dolgoznak a fiúk.

Az Ares-I-X misszió során a legalapvetőbb rendszereket fogják tesztelni, az első fokozatot, szeparációt, irányítást. Az első fokozat sem lesz ám teljesen kóser, a szilárd hajtóanyagú hajtóműben öt helyett csak négy üzemanyag-szegmens lesz, az űrsikló SRB-jéhez hasonlóan (vagy hogy, nem vagyok egy SRB-expert...). Aztán négy év csend, és 2013-ban jöhet a következő teszt, valódi, de még motor nélküli második fokozattal, kamu Orionnal és mentőrakéta-teszttel.

És akkor jusson eszünkbe, hogy a SpaceX már jövőre reptetni akarja a teljes Falcon-9-et, 2011-re pedig a Dragon űrkapszula is indulhat az ISS-hez. Az érdekes lesz, mikor a NASA egyszerre fog állami pénzt költeni rakétatervezésre és mellette rakétabérlésre Elon Musk-tól... Bár még mindig jobb alternatíva, mint az oroszoknak csengetni folyton a Szojuzokért.

Nem sokkal az Atlantis tervezett indítása előtt komoly hiba keletkezett az idősödő űrtávcsőben. Az adatok kezelésére és továbbítására szolgáló Science Instrument Control & Data Handling Unit (SIC&DH) lelke, a Control Unit/Science Data Formatter modul ment tönkre, lehetetlenné téve a mérési adatok lesugárzását. A teljes SIC&DH másodpéldánya megtalálható a Hubble-ben, de utoljára 18 éve, még a Földön volt áram alatt, nem lehetett tudni, hogy bírta az  űrt ilyen sokáig. További nehézséget jelentett, hogy az átkapcsoláshoz másik öt modult is a tartalékra kellett cserélni.

A Hubble számítógépének (űrutazó 486-os) újraindítását két hete kezdte el az űrtávcső személyzete. A folyamat közben néhány kisebb hiba lépett fel, például az ACS kamera frissített szoftvere összeakadt egy régebbi biztonsági protokollal, valamit kisebb elektromos bizonytalanságok akadtak a tartalék modulokban. A hibák kiküszöbölése után a tudományos műszereket is beindították, és pár napon belül újraindulnak a mérések.

Éjszakai műszak a vezérlőteremben, a SIC&DH újraindítása alatt ( (c) NASA )

Mindez persze csak tűzoltás, továbbra is az Atlantis repülése fogja gatyába rázni a Hubble-t, várhatóan 2009 elején. Két elromlott kamerát kijavítanak, két újat felszerelnek. A Space Telescope Imaging Spectrograph javításához például egy olyan panelt kell kibontani, amihez nem terveztek külső hozzáférést, emiatt a kiszereléséhez 111(!) apró csavart kell kitekerni, majd vissza. Továbbá cserélnek akksikat, giroszkópokat és új szigeletést kap a teljes műszeres egység. Ezek a műveletek közé (helyett?) kell beszorítani az eredeti, de döglött SIC&DH cseréjét is. Dolgos napok lesznek...

India október 22-én felbocsájtotta első Hold-szondáját, a Chandrayaan-1-et. Ezzel az ötödik országgá/szervezetté vált, ami elérte égi kísérőnket a Szovjetunió, USA, Japán, az ESA és Kína után. Az űrszonda a "szokásos" nagyfelbontású kamera, spektrométerek és lézeres magasságmérő mellett egy műszerezett impaktort (becsapódó egységet) is szállít, és megállapodás szerint a NASA az 5 m-es felbontású képeket is felhasználja majd a leendő emberes állomás helyének meghatározására.

India saját fejlesztésű hordozórakétája, a PSLV itt épp az olasz AGILE röntgentávcsövet viszi az űrbe ( (c) ISRO)

A Hold körül 2008-ban három aktív űrszonda kering (fog keringeni): japán, kínai és indiai. A közeljövőben persze újra fel fognak tűnni más nezetek is, az USA többféle űrszondát tervez 2009-től, és az oroszoknál is tervezgetnek. De kicsit távolabb tekintünk, a versengés súlypontja átkerült a keleti féltekére. A három ázsiai űrhatalom lényegében ugyanazt a célt tűzte ki maga elé: 2020 környékén eljuttatja űrhajósát a Holdra. Érdekes módon nagyjából ugyanazon az ösvényen haladva akar mindenki elsőnek odaérni.

Richard Garriott sikeresen feljutott az űrállomásra, és már rádióamatőr kapcsolatokat is létesített. Ez már elég megszokott dolog, azonban most ún. SSTV (Slow Scan TV) üzemmódot is használ. Ez azt jelenti, hogy nagyon alacsony átviteli sebességgel képeket küld le rádióamatőr sávon (akár 10-30 másodpercbe is telhet egy színes kép átvitele, viszont nagyon kis sávszélesség kell hozzá). Ezeket bármely 2 méteres hullámokat vevő amatőr rádióval vehetjük, csak egy audio kábellel egy számítógép hangkártyájára kell kötni, letölteni egy ingyenes program (van belőle jó sok), és gyönyörködni. Alább válogatunk az ISS-kedvelő amatőrök képeiből.

Richard Belgium felett küldte ezt a képet.

Október 12-én startolt a Szojuz-TMA-13 űrhajóval Richard Garriott, a hatodik űrturista. A hatos már elég nagy szám lehetne ahhoz, hogy a közvélemény is lassan beleunjon az űrturizmusba (emlékezzünk anno az Apollo-programra, ahol a hatodik sikeres leszállás utáni küldetéseket lefújták), ugyanakkor még ha semmi újdonságot nem hozna ez a repülés, akkor is fontos lenne a kereskedelmi űrrepülés fejlődésében (egyre többen gondolják úgy, hogy a magánszektor, így az ipari megrendelések és a turizmus hozhat megújulást, fellendülést az űrtevékenységekben). Azonban van újdonság, Richard Garriott ugyanis egy űrsétára készült, elsőként az űrturisták közül. Richard blogjának júniusi közleménye szerint azonban ez sajnos elmarad. (Részleteket nem sikerült megtudnunk, bár gyanítom, hogy az űrügynökségeknek voltak fenntartásaik, az űrséta ugyanis sokkal veszélyesebb üzem, mint az űrállomáson tartózkodás.) Richard Garriott űrutazása más szempontból is érdekes: ipari megrendelésre is fog kísérleteket végezni. (A képen a hagyományos faültetés eredménye, Bajkonur Kozmonauta Sétányán.)

2007 áprilisában ifjabb dr. Simonyi Károly neve ismertebb lett apjáénál (házi feladat utánanézni, most nem vesszük elő), amikor is a milliárdos szoftverfejlesztő lett az ötödik űrturista, és a második magyar az űrben (bár sajnos amerikai színekben). Akkori tudósításainkban megemlékeztünk a magyar rádióamatőrökkel folytatott rekordkísérletéről és a magyar diákokkal való rádiókapcsolatáról is, amikor huszonnyolc év után először hangzott magyar beszéd Föld körüli pályán.

Mindenki Csárlsza nagyon odavolt a repülésért, ami eddig valószínűleg mindenkire igaz, aki fent járt, de ő lesz az első űrturista, aki másodjára is felmegy (biztos fájlalta, hogy nem lehetett se az első űrturista, se az első magyar, bár a kettőben együtt már első). Simonyi várhatóan a Szojuz-TMA-14 űrhajóval indul 2009 tavaszán a Nemzetközi Űrállomásra (szokás szerint egy váltás legénységgel). Előtte még idén október 12-én Richard Garriott indul a Space Adventures cég szervezésében (ők szervezték az összes űrturistautat, egyelőre monopolhelyzetük van). Richard apukája NASA-űrhajós volt, ő maga pedig többek között az Ultima számítógépes játék-sorozat alkotójaként vált híressé és persze gazdaggá.

Az űrállomáshoz fél éve kapcsolódott első európai teherűrhajó, a Jules Verne pályafutása szeptember 29-én ért véget, impresszív tűzijáték során. A teherszállító űrhajóknak, (így a Progressz-nek is) nincs hőpajzsa, ezért a légkörbe irányítva egyszerűen elégetik őket, meg persze a beléjük pakolt szemetet (kozmikus recycling). A Jules Verne belépése egyben tudományos célokat is szolgált: mesterséges meteorként figyelték meg két repülőgépről és az űrállomásról is. Segítségével a természetes meteorokat kiváltó égitestek tulajdonságait lehet pontosítani.

Itt már egyesével égnek az üres konzervdobozok (forrás: ESA)

Az ESA üdvöskéje beváltotta a reményeket, lesz mód áruszállításra az ISS-hez a shuttle-éra után is. Nagyobb bajban van a NASA az űrhajósok mozgatásával. Egy korábbi egyezmény miatt Oroszországtól nem vehet űrtechnológiát, amíg az oroszok támogatják a (csúnya terrorista) iráni űrkutatást. Egy most elfogadott(-andó) törvénycsomag viszont az általános embargó alól 2016-ig kivonná a Szojuz és Progressz utakat. És ez egyben utazási lehetőség más nemzetiségű, "nyugatos" (EU, Kanada, stb.) űrhajósoknak is.

Bónusz hír, bár szerintem Gaius kolléga meg fog róla emlékezni hosszabban: a SpaceX negyedik próbálkozásra sikerrel járt a Falcon-1 rakétával Az első privát pénzből épült hordozórakéta valódi műhold helyett csak egy jó nagy alumíniumtömböt állított pályára, de még az idei tervekben szerepel egy maláj Falcon-1 megbízás,valamint a Falcon-9-es nagyrakéta Cape Canaveral-on történő prezentálása teljes valójában. Erre kerülhet majd (akár jövőre!) a Dragon űrkapszula, ami a SpaceX nagyratörő tervei szerint 2010-re már alkalmas lehet űrhajósok illetve áru szállítására az ISS-hez (alternatíva az oroszokkal szemben akár?).

A SpaceX tervei - képesek lehetnek konkurálni az oroszokkal?

A tovább után pedig videó a Jules Verne féle tűzijátékról.

Milyen szerencses a kutato tarsadalom, hogy a NASA elhalasztotta a Hubble Space Telescope augusztusi szervizkuldeteset. Az Atlantis mar az inditoallason all, hogy oktober 14-en elinduljon kijavitani az eddigi legsikeresebb urtavcsovet.

Ma azonban a NASA bejelentette, hogy egy fedelzeti kommunikacios problema miatt leallt a tavcso szamitogepes rendszere. A hiba a kulcsfontossagu Command Unit Science Data Formatter nevu keszulekben van, a feladata a tudomanyos muszerek altal kuldott adatok tovabbitasa az ureszkoz fedelzeti taroloiba. A CU/SDF a HST 18 eleteve soran kifogastalanul mukodott, egeszen mostanaig.

A meghibasodas nem jelent veszelyt a keringo obszervatoriumra, a fedelzeten van egy tartalek eszkoz pont az ilyen problemak elkerulesere. A dolog szebseghibaja azonban az, hogy senki sem tudja, 18 ev elteltevel mukodik-e meg a tartalek. Elmeletileg a cseret gond
nelkul vegre lehet hajtani, azonban a muvelet bonyolult. Jelenleg a Hubble mernokcsapata a hasznalati utasitast bongeszi, jovo het elejere becslik a javitasok megkezdeset.

Komolyabb kerdes azonban, hogy a meghibasodott egyseget csereljek-e ki az Atlantis urhajosai, akiknek 5 javitassal teli napja mar igy is hihetetlenul zsufolt (errol majd irunk kesobb).

Preston Burch, Hubble manager (barmit is jelentsen ez) megjegyezte egy mai, sebteben osszehivott sajtokonferencian, hogy a mintegy 70 kilos egyseg kicserelese relative egyszeru, es csupan ket orat tenne hozza az egyik ursetahoz.

Egy ilyen cserehez eloszor a NASA-nak jova kell hagynia a potalkatresz (ami egyebkent letezik, a NASA Goddard kozpontjaban van) repuleset, de a Sky and Telescope cikke szerint az ugynokseg ettol egyaltalan nem zarkozott el, ha rabolintanak a halasztasra, akkor mind a mar inditoallason allo Atlantist, mind a mentourhajonak felkeszitett Endeavour-t vissza kell vontatni a hangarokba.

Elindult a Sencsou-7, Kína harmadik személyzetes űrhajója. Nagyon szép! Figyelitek itt balra fönt a kis zászlócskát, ugye, nade mégis, emberek az űrben, én azért örülök neki. Pro gere humano pregressione et scientia! A háromfős legénység egyik tagja a háromnapos utazás során űrsétát is tesz majd, tesztelve a szkafandert, meg begyűjtve néhány, az űrhajó külsején elhelyezett mintát, melyeken a sugárzás és a mikrometeoritok hatását vizsgálják majd. Utána, ha minden jól megy, szépen lehuppannak Belső-Mongólia (az Kínában van, a Nagy Faltól északra) sztyeppéjére. És mire hétfőn kezdődik a Nemzetközi Asztronautikai Szövetség éves kongresszusa, a világ űrkutatóinak legnagyobb seregszemléje, már dagadó kebellel sütkérezhetnek a Kínai Népköztársaság űrtevékenységben illetékes elvtársai a jogos elismerésben.

A rádió el is mondta ma háromszor, hogy a kínai repülés SAJÁT FEJLESZTÉSŰ ÉS ÉPÍTÉSŰ űrhajóval történik. Ez olyan mélyreszántó alapigazság, hogy ennek hangsúlyozását én is fontosnak tartottam. Ezért írok most, bár tudván tudom, hogy a kínai hírügynökségek mindenkit ellátnak megfelelő mennyiségű HITELES információval.

Hogyan is zajlik tehát a Sencsou-7-es küldetés? A repülés előtt az ötletes, SAJÁT TERVEZÉSŰ végszerelő csarnokból, álló helyzetben az indítóálláshoz gördítik a Csang Zeng (Hosszú menetelés)-2F rakétát. Természetesen csak véletlenül hasonlít a csarnok a Kennedy Space Center 60-as években épített, Rocco Petrone-féle  Vehicle Assembly Buiding-jére (betétkép), hiszen jól tudjuk, hogy egy komplex problémára gyakran egymástól függetlenül is ugyanazt a megoldást találják meg a mérnökök.

Előzőleg, a szerelőcsarnokban a rakéta tetejére biggyesztik a SAJÁT TERVEZÉSŰ űrhajót, melynek koncepciója természetesen NEM a Szergej Koroljov-féle eredeti Szojuz-verzió tervein (betétkép) alapul. Rosszindulatú spekuláció továbbá, hogy a kilencvenes évek végén a kínaiak a gazdasági mélyponton agonizáló Oroszországtól azért vásároltak két darab Szojuz-kabint, hogy azt lemásolják. Ilyesmit természetesen csak a kapitalista sajtó terjeszt, alaptalanul. Jól tudjuk, hogy ez a fajta mentalitás a kínai űrprogram vezetőitől távol áll.

Az indítás közeledtével (melyre megfelelő munkahelyi ajánlólevéllel nézőként is részt lehetett venni, első ízben, bizony ám!) az űrhajósok felöltik a TELJES MÉRTÉKBEN KÍNAI FEJLESZTÉSŰ, a starthoz és leszálláshoz szükséges biztonsági űrruhát, mely a kínai tudósok és mérnökök felelősségteljes fejlesztőmunkájának köszönhetően szemmel láthatóan különbözik a Szovjetúnióban 1973 óta használt Szokol szkafander-típusoktól.

A repülés csúcspontja természetesen maga a Zsaj Zsigang űrhajóparancsnok elvtárs által vágrehajtott űrséta lesz, melyet a Nemzeti Televízió is élőben közvetít majd. A legutóbbi kínai űrrepülés óta eltelt három év ugyanis tudvalevőleg gondos, szorgos fejlesztőmunkával telt, melynek keretében kidolgozták a FORRADALMIAN ÚJSZERŰ űrséta-szkafandert, melyet alant a felvételen láthatunk is, víz alatti gyakorlat közben. Csak az asztronautikában TAJKONAUTIKÁBAN teljesen járatlan reakciós, tőkés, nyugati bloggerek dekadens, züllött gondolataiban bukkanhat fel a képzettársítás, hogy a felszerelés némi hasonlóságot mutat az orosz Orlan-M űrséta szkafanderrel (betétkép).

A kínai tudomány és technika eme újabb nagyszerű vívmánya újra ékes tanúbizonyságot tett Kína népeinek egészséges tenni akarásáról, és arról, hogy a nyugat hamarosan csak hátulról integethet a tovaszálló kínai gazdaságnak és kultúrának.

Valahogy így:

Mint ismeretes, két hete és egy napja leállítottuk az Ed Mitchellnek, a Holdon járt tucatnyi ember egyikének szegezendő kérdések gyűjtését blogunkon. Ezúton is köszönjük a kommentelői aktivitást mindenkinek! A szép számmal összegyűlt kérdések közül Gaius Balthar és jómagam tökéletesen antidemokratikus módon kiválasztottunk hetet, ráadásul itt-ott még át is pofozgattuk őket, és elküldtük emberünknek. A válaszok pedig megérkeztek.

Ismétlés: Ed Mitchell az Apollo 10 repülésén, a „holdraszállás főpróbáján” a tartalék-legénység tagja volt, s az akkoriban érvényes rotációs rendszer szerint ez azt jelentette, hogy jó eséllyel pályázott az Apollo 13, a harmadik holdraszállás pilótai székére. Ám a NASA fejesei megkutyulták a dolgokat, attól tartva, hogy az ötéves egészségügyi kényszerszünetről visszatért Al Shepardnak több időre van szüksége a felkészüléshez. Így a Shepard-legénységnek, és benne Mitchell-nek szokatlan módon űrhajót kellett cserélnie a 14-esre jelölt Lovell-féle trióval. A következmények innentől ismertek (vagy ha mégsem, akkor sürgősen ajánljuk megtekintésre Ron Howard Apollo 13 című alapfilmjét). Egy szó, mint száz, a 13-as nemhogy nem szállt le a Holdra, de szinte csodával határos, hogy egyáltalán hazatértek az anyabolygóra. Shepard, Mitchell és Roosa pedig jól jártak. Első kérdésünk erre vonatkozott.