A rádiótávcső napokon belül repülni fog - egészen hihetetlen kijelentés, annyi évnyi várakozás után. A RadioAsztront (vagy Szpektr-R-t, vagy angolosan Spectrum-R-t, agyamra meg már) leszállították Bajkonurba, a héten integrálták a Fregat rakétafokozattal, és tegnap a Zenyit rakéta tetején kiköltözött az indítóállásra. A startot július 18-án, hétfőn reggel, moszkvai idő szerint 6:31-re tűzték ki, ami, ha jól számolom, hajnali 4:31 magyar idő szerint (és 2:31 UT). Ezzel egy igen izgalmas félév kezdődik, tudományos űrszondák sora fog útnak indulni: a Juno a Jupiterhez (aug. 5.), A GRAIL a Holdhoz (szept. 8.), a Fobosz-Grunt-Yinghou-1 páros és a Curiosity a Marshoz (november 11. ill. 25.).

Koránkelők itt nézhetik majd a közvetítést: http://www.tsenki.com/broadcast/. Még több kép az űrtávcsőről a Roszkozmosznál.

Credits: Roszkozmosz, NPO Lavocskin

Végre elérkezett a nap, a Dawn elért arra a pontra, ahonnan a kisbolygó gravitációja befoghatja az űrszondát. Ez a számítások alapján ma hajnalban megtörtént, de megerősítést csak holnap délelőtt kapunk, mikor újra kapcsolatba lépünk vele. Kezdetben a pálya meglehetősen tág lesz, ahonnan globális térképezés végezhető, majd szép lassan viszik közelebb a felszínhez a részletekért. Az alábbi képen még a megközelítés alatt, 41 000 km-ről készült felvétel látható, plusz a már meglátogatott, legnagyobb kisbolygók méretarányosan. A déli nagy medencét átszelő árkok már ilyen távolságból is egyértelműek. Sok érdekességet tartogathat ez a kövecske. (De mikor ér már oda a Cereshez???...)

Credits: Vesta: NASA / JPL-Caltech / Stuart Atkinson; Lutetia: ESA / OSIRIS team; Mathilde, Eros: NASA / JHUAPL; Ida: NASA / JPL; montázs: dilo.

Együttműködési megállapodást kötött az XCOR Aerospace és a Planetary Science Institute, mely alapján a Lynx szuborbitális űrhajón utazhat majd a kutatóintézet által fejlesztett Atsa távcső. Az eszköz a Lynx tetejére tervezett "síboxban" kap majd helyet, ahogy az alább illusztráció is mutatja:

A távcsővel a Naprendszer aktuálisan a Naphoz közel látszó égitestjeit észlelnék, melyek a felszínről a légkör miatt szürkület idején, még világos égbolton nem láthatóak. Sok földközeli kisbolygó mozog errefelé, és meglehetősen gyakori, hogy egy belülről jövő aszteroidát csak a Föld melletti elhaladása után detektálunk, mikor átkerül a Nappal átellenes oldalra az égbolton. Na, az ilyenek egyelőre letolt gatyával találnak minket, ha esetleg becsapódnának. De ismert objektumok folyamatosabb monitorozására is alkalmas egy ilyen projekt.

És hogy miért a Lynx? Egyrészt még mindig jóval olcsóbb, mint önálló műholddá fejleszteni a távcsövet, plusz hordozórakétát venni hozzá. Másrészt viszont ilyesmire eddig csak egyszer használatos szuborbitális rakétákat használtak (és használnak folyamatosan), de ott egy repülés után be kell gyűjteni a visszatérő műszert, át kell nézni, ellenőrizni, újra integrálni egy másik rakétához, és csak utána jöhet a következő mérés. Egy teljesen újrafelhasználható űrhajóval viszont, kis túlzással csak egy gyors tankolást és ellenőrzést kell megvárni, és már repülhet is újra az egész rendszer. Plusz a megfigyelés, mérés végzése alatt egy kutató is kéznél van, ha valami gubanc lenne, míg a rakétáknál jóval korlátozottabb az ilyesfajta interakció.

És még mondja valaki, hogy az egész ágazat csak unatkozó millionautákra lett kitalálva...

A Dawn szép lassan közeledik a kisbolygóhoz, a legutóbbi felvételen már egész sok részlet kivehető a felszínen. Az egyik feltűnő forma a nagy dudor a déli féltekén, amit már a Hubble felvételein is lehetett azonosítani. Ezt egy óriási becsapódás hagyhatta maga után, ami szinte a Vesta átmérőjének megfelelő méretű krátert, medencét hagyott maga után. Nagyon érdekes lesz közelebbről is látni az egész formációt! Az egyenlítő táján pedig simább, alig kráterezett területek láthatóak.

Tegyük hozzá, hogy a fenti kép fel lett nagyítva az eredeti mérethez képest, hogy jobban kivehetőek legyenek a részletek, azért tűnik némileg elmosódottnak. Az eredeti képméretnek megfelelő felbontást a kisebb verzió mutatja.

Említettem már, hogy a NASA egyik fő baja, hogy politikusok mondják meg, mit csináljanak? Hát most itt a legújabb gyöngyszem tőlük. Amerikában röviden úgy működik a dolog, hogy készít egy költségvetési tervezetet a Fehér Ház, egyet a Képviselőház és egyet a Szenátus, és a végén ezekből kell kikalapálni egyet, amit aztán megszavaznak. Vagy valami ilyesmi. Nos, az elnöki tervezet a NASA-val kapcsolatban, hát, legalábbis nem volt túl negatív: kb 1,5%-os ($300m) csökkentés 2011-hez képest, de meglehetősen nagy százalékot fordítanának tudományra és a kereskedelmi űrrepülés fejlesztésére. Ehhez képest a most elkészült képviselőházi javaslat drámaian megnyírná a NASA büdzséjét, nem kevesebb, mint 8,8%-al, 1,64 millárd dollárral. Ezzel a NASA költségvetése visszaesne a 2008 előtti szintre, mínusz infláció. Ha ez önmagában nem lenne durva, nézzük csak meg a részleteket. Szinte minden terület kisebb-nagyobb csökkentés elé néz, kivéve a politikusok szívszerelmét, a SLS rakétát (Senate / Social Space Launch System). Nincsenek külön megemlítve a magáncégeket támogató programok (CCDev, COTS) sem, gazdálkodja ki az űrügynökség, ahogy tudja. Meglehetősen sok politikus táplál ellenérzéseket a NewSpace cégek iránt, elsősorban a régi nagy mamutok pénze és szavazó munkatársai okán, szóval ez nem olyan meglepő. Ami viszont meglehetősen sokkoló, az az, hogy a tudományos keretben egyszerűen nem szerepel a James Webb Space Telescope. Magyarán megszüntetnék a projektet.

A főtükör hat szegmensének tesztje. Mind a 18, berilliumból készült tükördarab és a segédtükrök is készen vannak.

A tervek szerint magyar idő szerint ma 17:26-kor startol az STS-135, az utolsó űrsikló-küldetés, bár az időjárás nem kedvező, csak 30% az esélye, hogy ma lesz start. Eredetileg az Atlantis csak mentőűrhajóként készült volna az Endeavour támogatására, mint STS-335, de némi huzavona után önálló küldetéssé fejlesztették a projektet. De ki menti meg a mentőűrhajót?

Az Atlantis legénysége, Rex Walheim, Doug Hurley, Chris Ferguson (a parancsnok) és Sandra Magnus. A logóban az omega jelzi az utolsó repülést.

Az Atlantis emiatt csökkentett legénységgel, csak négy fővel repül, akik, ha szükséges, az ISS-en maradnak, ellátmány hónapokig rendelkezésre áll számukra. Ha az Atlantis biztonságos visszatérését esetleg nem lehetne garantálni, a szállításról Szojuzokkal fognak gondoskodni, két-két shuttle űrhajós jöhet majd haza, plusz a váltás személyzet az ISS-ről.

Az indítást követni lehet: a NASA TV-n, a Spaceflight Now-n, magyarul a Galileowebcaston, twitteren meg pl itt és itt, illetve az index saját blogjában.

Fotó: Nagy Attila (index.hu)

Ezzel a repüléssel véget ér egy korszak: az űrsiklók kora, az alacsony Föld körüli pályára korlátozott űrhajózás kora. Egyesek szerint az űrkorszak is, de ez marhaság. A helyzet nem egyszerű, van itt gazdasági válság, meg rövidlátó politikusok, de az űrkorszak attól még tovább tart. Talán nem olyan hősök formájában, mint az Apollo-űrhajósok, de ne feledjük, hogy az Apollo tulajdonképpen iszonyatosan drágán véghezvitt propaganda- és hidegháborús akció volt, hozzáadott mérnöki és tudományos értékkel (ennyit JFK víziójáról). Talán nem ez a jövő, de ez a fajta űrkorszak már úgyis  réges-régen véget ért, és pont, hogy az űrsiklók eljövetele vetett véget neki. Azóta viszont hősök helyett lett nekünk komoly gazdasági, kereskedelmi fejlődés, műholdas helyzetmeghatározás, földmegfigyelés (meteorológia, erőforrás-kutatás, Google Earth, etc), telekommunikáció, olyan dolgok, amik a hatvanas-hetvenes években fel sem merültek, sci-fi szintjén se. (És vice versa: marsutazás mellett egy csomó minden meg nem lett, amiről álmodoztak, repülő autók, tisztességes beszédfelismerés, III. világháború...) A Naprendszert teleszórtuk robotokkal, felderítve jelentős részét, bár még mindig rengeteg megismerni való maradt.

Fejlesztés alatt álló, emberek szállítására alkalmas űrhajók látványtervei. Fent: Dream Chaser (Sierra Nevada), Dragon (SpaceX), és a Blue Origin név nélküli űrhajója, lent: MPCV (ex-Orion, nasa), CST-100 (Boeing), és az orosz Rusz/PPTS. Ebből három (Dragon, MPCV, Rusz) lesz majd alkalmas a Föld közelének elhagyására.(A képek nem méretarányosak.)

A jövő pedig itt van előttünk: a NASA új űrhajót fejleszt, amivel végre ismét el akarják hagyni a bolygó közelét, több magáncég verseng, hogy átvegye a mindennapos feladatokat (műholdak pályára állítása, teher és űrhajósok szállítása LEO-pályára), a NASA és az állam kézi vezérlésével működő mai szereplőitől. Oroszország, Kína és az ESA is fejleszti a maga dolgait (új űrhajók, rakéták, stb). Az egyetlen dolog, ami miatt érdemes szomorkodni, hogy egyelőre nem tehetünk mást, mint hogy várjuk, mikorra lesz kész ezekből bármi.

Ugyan Afganisztán továbbra is a Föld segge lyuka (legalábbis az egyik), de kedves őrültek mindenütt vannak: például akik 2009-ben megalakították az Afghanistan Astronomy Association-t, és megpróbálják a csillagászatot és úgy általában a tudományt eljuttatni a népüknek. Hátráltató tényezők vannak bőven: ha eltekintünk a háborútól és terroristáktól, ott van még az internet szinte teljes hiánya (a lakosság alig pár százaléka fér hozzá) és az írástudatlanság, valamint a csillagászat és az asztrológia totális keverése. Ehhez képest, mikor még egy fokkal élhetőbb ország volt, saját Farkas Bercijük is volt Abdul Ahad Mohmand személyében, aki egy hetet töltött a Mir fedélzetén 1988-ban.

Afganisztánban is van fényszennyezés. A kép 20 km-re készült Kabultól, de az ott nem a főváros fénye, hanem a bagrami légi támaszponté, ahol épp mindent felkapcsoltak, amit lehetett.

Oroszország ismét megpróbálkozik a Mars egyik holdjának meghódításával. Az évtizedes át- meg áttervezések után végre kialakult, hogy is fog kinézni a Fobosz-Grunt űrszonda (érdemes összevetni a néhány hónappal ezelőtti fotóval a még épülőben lévő szerkezetről). Ez már elvileg a végleges dizájn, ilyen formában fog novemberben útnak indulni.

Haladjunk alulról felfelé. Legalul egy extra üzemanyagtartállyal ellátott Fregat rakétafokozat kapott helyet, ez fog a meghajtásról gondoskodni. Elég sok átalakításon átesett az alapverzióhoz képest, egyrészt az irányításról a saját vezérlése helyett az űrszondáé fog gondoskodni, másrészt hőszabályozást is fel kellett fejleszteni, hogy bírja a Marsig tartó hosszú utat. A Main Propulsion Unit fogja elvégezni a pályára állást a Mars körül, majd leválasztják.

A következő szekció egy távtartó rács, amiben a kínai Yinghuo-1 űrszonda helyezkedik el. Az orbiter gyakorlatilag potyautasként tart a Fobosz-Grunttal, de ennek meglesz a maga ára, ugyanis nem hogy a kínaiaknak, de senki másnak sincs tapasztalata arról, hogy mennyire viselik jól a napelemek az összecsukva utazást. Ezek kihajtogatása ugyanis mindig az egyik első tevékenység, hisz az energiaellátásra szükség van. A Yinghuo-1 viszont csak a Marsnál fogja kinyitni őket, addig a Fobosz-Grunt látja el árammal. Meglátjuk, hogy a napelemtáblák meg zsanérok hogy muzsikálnak majd a közel egy éves út végén.

Még ma, gyorsan, Facebookon! Méghozzá Deák Mártonra, és az ő Gondolkodj a Földért! – Program a természettudományos műveltségért pályázatára.

Mi a projekt célja?

Földünk környezeti problémáit bemutatni a föld-, űr- és műszaki tudományokon keresztül. A cél: a fiatalokat felelősségteljes cselekvésre és egy fenntartható világ létrehozására tanítani!

Hogyan fog megvalósulni?

Látványos és érdekes iskolai előadások, különleges osztálykirándulások, műveltségi versenyek és rajzpályázatok szervezése, online és offline médiakampány. A célközönség a 12-18 éves korosztály. A legfontosabb, hogy a fiatalokat érdekelje, hogyan lehet megoldani bolygónk legfontosabb problémáit!

Választott szervezet neve:

Az Európai Emberért a Falvakban Közhasznú Alapítvány

Miért érdemes rá szavazni?

Ezen tudományágak népszerűsége csökken, holott nem csak megélhetési szempontból lényegesek, de a legfőbb eszközei lehetnek a környezetszennyezés és a természetpusztulás megállításának is.

Na, az indexnél megint megpróbálkozott valaki a tudományos újságírással, meg is lett az eredménye... Két csillagászati cikk is született egy napon, saját(?) kútfőből, az egyik még szódával elmegy, bár a kisbolygó-meteor és légkör-légtér párosokban van némi kavarodás. Nem is ekézném miatta Magyarósi Csabát, egyrészt mert kedvelem az Egy nap a városban blogot, másrészt meg tudom én is milyen könnyű összekeverni  Jézuskát a géppuskával, ha olyan témáról kell írni, amiben nem expert az illető. Na de a másik csoda, amit az "Index" nevű szerző követett el... Még a cím (égétest!) sem ment csont nélkül.

És mielőtt a tartalmi részre térnék, még egy apróság. Mi a francnak fordítja le kényszeresen az űrszonda nevét, ha képtelen a mennyiségeket konzisztensen magyarítani? A szövegben ugyanis hol kilométer, hol mérföld szerepel. Ja és van egy méter is, de láb egy se.

Aztán van némi maszatolás a kisbolygóöv eredetéről, ki tudja milyen forrásból, csak épp amit sugall, az már meghaladott álláspont. A kisbolygóöv égitestjeinek ugyanis a Jupiter és a Mars szorításában sosem volt esélye összállni egyetlen bolygóvá, mindig is kisebb-nagyobb égitestek halmaza maradt. Nem mintha elég lenne egy bolygóhoz: az össztömeg talán ha a Hold huszadát éri el.

"Az űrjármű Vestára tett látogatása lesz az első randevú egy olyan objektummal, amely  a Mars és Jupiter között elterülő aszteroida-övezetben található." Ezt meg már tényleg nem tudom, honnan veszi? Eddig ugyanis nem kevesebb, mint kilenc (9) kisbolygóval randevúzott űreszköz, és ebből 7 főövbeli volt. Az a hét mondjuk mind elrepülés volt, a hosszabban vizsgált Eros és Itokawa földközeli aszteroidák, de hát a szöveg randevút ír, nem keringést.

Az eddig meglátogatott kisbolygók, plusz az üstökösök (az öt kicsi a jobb alsó sarokban) - van egypár...

Hát szóval így. Sajnos fel kellene fogni, hogy tudományról nem lehet úgy írni, mint bulvárról, vagy akár közéleti hírekről. Mert az szinte bárki megérti (és rákattint! és végigolvassa!), ha leírom, hogy "Alekosz seggén pattanás nőtt", "Baltával támadt a szomszéd tyúkólra", és még csak gondolkodni se kell hozzá, de egy tudományos hírrel dolgozni kell, megérteni, utánaolvasni, pontosan fogalmazni. Legalább a nyomorult wikipedián elolvasni pár szócikket. Minőségbeli különbség van. Illetve a jelek szerint pont, hogy nincs. Még szerencse, hogy azért az index átveszi, idézi rendszeresen a hirek.csillagaszat.hu híreit, amivel hozzáértők foglalkoznak. Az ügyeletes hírszerkesztőhöz hozzávágni egy press release-t vagy valami érdekes főcímet más híroldalon viszont nem túl bölcs dolog. A drága jó MTI meg ugyanez, pepitában.

És egy gyors mozaik a Vestával, csak nagyjából illesztettem a méreteket, de a lényeg azért átjön.

Persze ilyen attitűddel lehet, hogy nem lennék elég produktív munkaerő egy menő szerkesztőségben?...