Kicsit dramatikus a cím, de talán tartalmaz valamit a valóságból. Mint azt gondolom mindenki hallotta már, Lisa Nowak űrhajós autójába pattant, hogy aztán pelenkában, parókában 900 mérföldet levezetve végezzen képzelt vetélytársával egy űrhajós kolegája szerelméért. A pontos sztorit, és a gyilkolászós történet végét nem ismerem, és nem is érdekel. Ami viszont érdekes volt, és megerősítette régóta formáldó sejtésemet a média figyelmének irányáról az egy livescience.com-os post volt, ami kicsit belenézett a google-n található Lisa Nowakos cikkekbe.

Azt írta emailban Elon Musk, a SpaceX vezetője, hogy megint kénytelenek lesznek elhalasztani a Falcon 1 tesztrepülését. Egy halasztás már történt, akkor a rakéta hibái, most a Kwajalein katonai indítóállás személyzete, illetve annak hiánya miatt nem indíthatnak. Gondolom sokan szabadságra mentek. A legközelebbi indítási ablak jelenleg március 9-e, addigra legalább kényelmesen elrozsdásodhat minden a csendes-óceáni atollon.

A késlekedés, és hogy a SpaceX még egyetlen rakétát sem tudott felbocsátani felettébb kínos, ugyanis a demonstrációs repülés után az USA haditengerészetének kutató laborja számára vinnének fel egy műholdat, majd a Malajziai Űrkutatási Ügynökség számára valamikor az év végén. Javíthatatlan optimista módjára azért bejelentették, hogy építenek még egy Falcon 1-est, arra az esetre, ha egy ígéretes megrendelés befutna. Mindenesetre az optimizmusuk irigylésre méltó, remélem sikerül végre egy vertikális indítást produkálni (horizontális alatt azt értem, amikor a rakéta minden irányban igyekszik elindulni).

Amúgy nem sok baja esett. Egy orosz fórumra kitett képek alapján immáron majdnem biztos, hogy az amerikai-orosz cég olajfúró platfomra épült rakétaindító állása nem sérült meg túlzottan komolyan, a szóvivő megdöbbenve számolt be arról, hogy a hangárban még működnek például a lámpák.

Mint ismeretes múlt kedden felrobbant az indítóálláson a Sea Launch ukrán-orosz gyártmányú Zenit-3SL típusú rakétája, rakományával együtt. A platformot hatalmas füst és lángtenger borította, a cég sajtótájékoztatójában tréfásan úgy írta körül az esetet, hogy "anomália történt az indítás közben". Természetesen emberek nem tartózkodtak a közelben, mindenki a Sea Launch Commander kísérőhajó fedélzetén volt.

Alább pár kép a fent említett fórumról:

Új szavazás: hogyan szeretitek a híreket olvasni? Feedben szeretnétek olvasni az egész postot, vagy hogy a főoldal még böngészhető maradjon lead + szöveg struktúrát szertnétek? Szavazás balra.

A korábbi - igen hülye kérdésekkel kíírt - szavazás végeredménye:
20 ember szavazott, ebből 14 a verseny pozitív hatásaira gondolt kapásból, 6 ember továbbment, és az űrrepülés aranykorát várja tőle. Reméljük igazatok lesz!

Kedvenc rakétaindításokat vállaló cégem, a Sea Launch tegnapi indítása katasztrofálisan végződött: az indítást követő másodpercekben hatalmas lángtengerben tűnt el a rakéta, az úszó indítóplatformmal egyetemben. Előzetes jelentések alapján szerencsére a platform alig sérült meg, a személyzet is sértetlen. A cég sajtóközleményében eufemisztikusan "anomaly"-nak nevezte a hibát, a jelenlegi elméletek szerint a hajtómű begyújtását követően az oxigénvezeték valamilyen oknál fogva elzáródott, így az elégtelen tolóerő következtében az ukrán eredetű Zenit 3SL rakéta visszazuhant a platformra, átszakította a tartólemezeket, és felrobbant.

A veszteség egy Boeing által gyártott telekommunikációs műhold, az NSS-8. Várhatóan a megrendelő SES NEW SKIES cégnek nem okoz azonnali problémát, ugyanis a lecserélendő NS-703 2009-ig még működőképes marad. A Sea Launch cég sajnálatát fejezte ki a műhold elvesztése miatt.

Az adózást nem szeretjük. Főleg nem akkor, ha nyerünk valamit, de állambácsi még abból is kéri a sarcot. Nincs ez másképp az oly csodás USA-ban sem. Brian Emett története bejárta már a külföldi sajtót, így illő, hogy itt is csodálkozzunk és sajnálkozzunk a kapitalista világ kristálytiszta manifesztációján.

Brian Emett gyerekkori álma, hogy eljuthasson az űrbe. Hősünk az Oracle szoftverfejlesztő cég egy játékán nyert egy 138 ezer dollár értékű jegyet a SpaceAdventures űrutazására, ám az adóhatóság úgy gondolta, hogy ebből neki is jár valami: benyújtotta 25 ezer dolláros követelését Brianhoz. Ő alaposan átgondolva a dolgot szívszakadva bár, de lemondott a nyereményéről. (az Oracle-t ez egy cseppet sem zavarta, a reklám végülis bejött, most a jegy újraosztásán dolgoznak)

Úgy tűnik népszerű dolog manapság nyereményjátékokat szervezni, ahol a fődíj egy űrutazás... Bár az űrturizmus még gyerekcipőben (mit cipőben, még csak babakocsiban tologatják) jár, de már a Microsoft és egyéb nagy cégek nevei jegyzik a nemlézező ülőhelyek elajándékozását. A szoftveróriás jelenlegi nyereményjátékán például a Rocketplane Ltd még nemlétező, majd csak 2009-ben induló szuborbitális repüléseire lehet jegyet nyerni, korábban a Virgin Galactichoz lehetett bejutni egy másik játékkal. Ez utóbbi játékok azonban különböztek az Oracle által szervezettől, ugyanis pénzt is kaptak a nyertesek, amiből az adót ki lehet fizetni.

Már régóta keringenek pletykák az új Holdprogramhoz fejlesztett Ares I rakétáról (kép balra, forrás: NASA), és a megújult Apollo űrhajóról, az Orionról. A hírek főképp arról szóltak, hogy súlyproblémák merültek fel a rakéta tervezésénél. Ez két forrásból jöhet: elégtelen hajtóerő a rakétánál, túlsúly az Orion űrhajónál. Egyesek még azt is kétségbe vonták, hogy képes lesz az Ares I megvalósítani egy holdküldetés indítását.

Pletykák

Ezeket a pletykákat szedte múlt héten ráncba, és tisztázta a NASA Exploration Systems Mission Directorate (ha valaki szépen lefordítja, ígérem kiteszem) társadminisztrátora, Scott Horowitz. A sajtótájékoztató alatt elmagyarázta, hogy bizonyos kulcsfontosságú tulajdonságok (mint egy rakéta esetén a szállítható tömeg, a hajtóerő) körül mindig nagy az elővigyázatosság. A rendszer súlya a dokumentáció tanulsága szerint megugrott tavaly október-december környégén, de ahogy Horowitz kiemelte ez a tervezési folyamatok velejárója, ezért is hagynak egy kb 15%-os tűréshatárt, a rendszer megépítésekor. Ez azt jelenti, hogy bár a rakéta névleges hasznos terhe 26 515 kg (vicces, hogy a forrás ezt fontban állapítja meg, holott a NASA hivatalosan áttért már a metrikus rendszerre), mégis az űrhajónak legfeljebb 22 832.27 kg-ot szabad majd nyomnia.

Visszatérés

Más érdekes részletre is kitért az adminisztrátor, mégpedig hogy az Orion az Apollo űrhajókhoz hasonlóan lehetőség szerint fel készítve leszállóhelyváltásra, ha a tervezett leszállóhely valami oknál fogva elérhetetlen, így a pályáját módosítva az űrhajó másutt térhet majd vissza a Földre. Az Apollo program alatt - bár elviekben működött a rendszer, mégis sosem lett kipróbálva. Az orioni implementáció egyenlőre kidolgozás alatt, nem biztos ugyanis, hogy a hőpajzs kibír majd ekkora hőingásokat.

Horowitz abbéli reményeit fejezte ki, hogy ezentúl havonta tájékoztatni tudja majd az érdeklődő újságírókat - ami jó lépés lenne a fenti pletykák kialakulását megelőzendő.

(forrás: nasawatch.com)

A SpaceX cégnek nagyon nem akar menni ez az űrbiznisz dolog. A tavalyi sikertelen indítás után most tervezték, hogy Falcon 1 rakétájukat első útjára küldjék, de még a rögzített hajtóműtesztig sem jutottak el. A probléma a meghajtórendszerben van, de még nem oldották meg, így lehet, hogy a február második felére eső indítási ablakból is ki fognak csúszni Elon Muskék.

Helyzetüket nehezíti, hogy az kilövés helyszíne, a Csendes Óceánon található Kwajalein atoll népszerű indítóállás, így elsőbbséget kellett adni egy másik rakétának. Ahogy azt az index egyik fórumán megjegyezték egy ilyen halasztás valószínűleg nem tesz majd jót az érzékeny elektronikának a pára miatt.

Elöljáróban: az alábbi cikket nem én, hanem korábban Hartree-FockCares néven kommentelő júzer írta.

Pár éve, tanulás helyett szerény űrtörténeti gyűjteményembe menekülvén kezembe akadt a budapesti amerikai nagykövetségnek egy kiadványa, egy színes-szagos A3-as méretű prospektus, melyet az Apollo-11 történelmi repülése tiszteletére adtak ki, 1969-ben. Ezt annak idején ingyen osztogatták bárkinek, aki vette a bátorságot és benézett a – nyilván erősen állami megfigyelés alatt álló – követségre. A lényeg: a kiadvány végefelé egy térkép ragadta meg a figyelmemet; egy Hold-térkép a tervezett Apollo küldetések leszállási helyeivel – egészen Apollo 20-ig! Namármost a valóságban sajnos mindezidáig az Apollo 17-es volt az utolsó holdexpedíció, 1972-ben. Sejthetjük, hogy a hatalmas és komplex Saturn-V-Apollo űrhajórendszer alkatrészeit már évekkel a repülés előtt megépítik, legalább valamilyen szintig. Véletlenül tudom például, hogy az 1970-ben szerencsétlenül járt Apollo 13 műszaki egységét (amiben a robbanás történt) 1965-66-ban szerelték össze, azaz 4-5 évvel a repülés előtt! Ha tehát egy 1969-es irományban 1972-re tették az Apollo-18-20 küldetéseket, akkor márpedig ezeknek a sosem repült űreszközöknek valahol, legalább félkészen létezniük kell! Elhatároztam, hogy nyomába eredek ennek a kérdéskörnek. A történet, amire bukkantam néha már egy brazil szappanoperára emlékeztet, szó szerint csattanós befejezéssel.

Kennedy híres 1961-es ígérete, melyben „elküldte” Amerikát a Holdra, 1969-ben valóra vált. Az 1968 végén beiktatott Nixon-adminisztráció ezután egyáltalán nem volt már olyan lelkes az űrprogramok iránt, mint az előző két kormányzat. (Kennedy és Johnson nevét a NASA híres űrközpontjai őrzik, hogy, hogy nem Nixonról nem neveztek el ilyesmit…)

Január 11-én a kínai hadsereg egy ballisztikus rakétája segítségével megsemmisített egy műholdat. A műhold maga egy elöregedett kínai meteorlológiai műhold volt, ám a megsemmisítés híre igen nagy viharokat kavart a nemzetközi közösség tagjai között. A kínai Szecsuan tartományban lévő indítóállásról (ahonnan egyébként a lelőtt Fengyun 1C-t is pályára állították) felszálló rakéta puszta tömegével szétroncsolta a 800 km-es poláris pályán keringő szatellitet, hatalmas törmelékfelhőt hagyva maga után. A helyzet komolyságát nem lehet eléggé kihangsúlyozni: utoljára 21 éve történt a világon ilyen kísérlet, az USA által 1986-ban. Ez alatt a 21 év alatt azonban a Föld körüli űr benépesedett, megfigyelőműholdak, időjáráskutató központok, sőt űrállomások keringenek körülöttünk.

- A földről indíthandó közepes hatótávolságú ballisztikus rakéta egy "kill vehicle" segítségével semmisítette meg a műholdat, kinetikus energiáját felhasználva egyszerűen nekiütközve. - állítja az amerikai Nemzeti Biztonsági Tanács szóvívője.

A helyzetre azonnal reagáltak az amerikai politikusok:

"... kiemelten sűrgős, hogy Bush elnök egy nemzetközi egyezménnyel garantálja az amerikai műholdak védelmét. Az egyezménynek be kell tiltani a űr- és műholdelhárító fegyverek fejlesztését, tesztelését és alkalmazását."

Így, és ehhez hasonlóan nyilatkoznak az USA bölcs honatyái. Ezek a nyilatkozatok egybeesnek a tavaly augusztus 31-én nyilvánosságra hozott űrpolitikai direktívának, amiben George W. Bush kihangsúlyozza az USA azon jogát, hogy felügyelhesse más nemzetek űrtevékenyégét, és amennyiben veszélyesnek ítéli meg, úgy felléphessen ellene.

>„Az USA ellenáll olyan szerződések, korlátozások létrehozásának, amelyek megakadályoznák vagy korlátoznák az USA űrtevékenységét. Fegyverkezés-korlátozási egyezmények nem csorbíthatják az USA jogát arra, hogy nemzeti érdekeinek megfelelően kutasson, fejlesszen, teszteljen, eszközöket működtessen és más tevékenységet folytasson a világűrben.”

(forrás: urvilag.hu)