Update: megvan az ejtőernyős kép is, illetve a másik irányú HazCam, a rover árnyékával és a Mt. Sharppal a fotón! Előbbi külön posztban, utóbbi meg itt, mert szép, eredetiben és deprojektálva:

A Mount Sharp a kráter közepén emelkedő hegy, ezt fogja majd a rover felderíteni.

Credits: James Canvin

Megtörtént tehát, a hatalmas rover épségben landolt a vörös bolygó felszínén. A leszállás után követlenül már láthattunk is két, eredeti méretben 64x64 pixeles képet, aztán jó két órával később a Mars Odyssey ismét áthaladt a Gale-kráter felett. Ezúttal a rengeteg telemetriai adat mellett egy rendes, 512x512-es HazCam képet is letöltöttek amit már a porvédő sapka nélkül készített a rover, és aminek azon nyomban neki is estek az űrbuzi képbuherátorok. A fotón a Nap is szerepel, ezért a horizont kissé be van égve:

De sok mindent lehet kezdeni az eredeti, nyers képpel. Például kihalászni a távoli dimbeket-dombokat a Nap fényéből (James Canvin Martian Vistas blogjáról - sok-sok Opportunity kép is van ott!):

Illetve a halszem perspektívát torzítgatni az emberi érzékeléshez közelebb állóvá. Íme két különböző megoldás:

Credits: James Sorenson

Credits: James Canvin

És hogy miért nap képe, először? Mivel este hatkor (ha jól számolom), jön a Mars Reconnaissance Orbiter felvétele az ejtőernyőn ereszkedő roverről. Amiről egyelőre ennyit tudni:

Nailed it. My goodness, @marscuriosity you look pretty.

— Christian Schaller (@HiCommander) August 6, 2012

Vagyis telibe kapták, és jól is néz ki!

Update: már meg is van!

Már egy óra sincs hátra a landolásig. Legfrissebb infókért a NASA TV-t érdemes nézni, vagy pedig a JPL streamet, ami alatt nincs plusz szövegelés. Szöveges közvetítéshez a twittert érdemes olvasni, aki bírja a tempót, mehet egyből az #msl hashtag-re, vagy pedig választhat usereket, illetve a Spaceflight Now-on van egyszerre videó és szöveges közvetítés is. Magyarul a Galileowebcastot lehet nézni (ha ezúttal bírják a terhelést).

Így helyezkedik majd el a két orbiter a landoláskor. Az MRO igyekszik lekapni az ejtőernyőn lógó rovert, az Odyssey pedig közvetít.

A leszállást követően az első fotókat a HazCam-ek (Hazard Avoidance Camera) fogják készíteni, ezek 64x64-es, szürkeskálás bélyegképek lesznek, ezeket két órával a landolás után láthatjuk, de ha a Mars Odyssey is úgy akarja, és tudja közvetíteni az adatokat, akár egyből a landolás után is átcsúszhatnak. Holnap a légköri ereszkedést rögzírő MARDI kamera bélyegképei (és talán egy teljes fotó) érkeznek meg, hogy lássuk, hova is érkezett a rover. 7-én a robotkar végén lévő MAHLI kamera fogja elkészíteni az első színes fotókat a horizontról. A harmadik napra vélhetően felemelik a fő kamerákat tartó árbocot, és a navigációs kamerák elkészítik az első panorámát, illetve a MastCam elkezd nagyfelbontású képeket is készíteni.

Ez gyorsan és simán lement, bár ha tovább tart, szerintem páran infarktust kaptak volna az izgalomtól. Az Odyssey annyi adatot átpréselt, amennyit csak tudott. A telemetriát a leszállás alatt:

Aztán egyre gyorsabban pörögtek az események: ejtőernyő ledobva, rakétás repülés, leszállóhely meghatározása, sky crane beüzemelése, és a végén a legszebb szó, ami elhangozhat: touchdown.

Valamelyik korábbi sajtótájékoztatón egy újságíró megkérdezte, honnan fogják tudni, hogy sikerült a landolás. Azt hiszem, ezt nem kell magyarázni: a helyükről felpattanó, ölelkező, integető, kiabáló mérnökök elég gyanúsak ilyenkor. Aztán egyszer csak valaki elkiátotta magát, hogy az Odyssey még vonalban van, és jönnek a képek!

"Az ott egy kerék!" - ismeretlen NASA mérnök (de tényleg!).

Az meg egy árnyék! És ekkor még kavargott a rover körül a por, a kamerákon pedig még rajta volt a porvédő.

GRATULÁLUNK!

E három cégnek marad reális esélye, hogy legkorábban 2015-16-ra letegyen az asztalra (hordozórakétára) egy embereket szállító űrhajót. A CCDev (Commercial Crew Development) program korábbi négy támogatottjából politikai nyomásra maradt két és fél az immár CCiCap (Commercial Crew Integrated Capacity) névre átkeresztelt programban. Teljes támogatást a két hagyományos jellegű űrkapszula kapott, míg a mini-űrsiklót fejlesztő Sierra Nevada kapta a többiekhez képest kb. fele összeget, bár a NASA-nál igyekeztek ezt úgy tálalni, hogy nem fele támogatást kapnak, hanem ennyi fejlesztésben állapodtak meg a céggel. A nagy vesztesek: az előző körben még támogatott, bár a fejlesztéssel a leghátrább tartó Blue Origin és a lényegében az Ares I felélesztésén dolgozó, a semmiből egyszer csak feltűnő ATK-Astrium kettős.

A Boeing CST-100 űrhajójának ejtőernyőit és légpárnáit próbálják ki épp. A CST-100 ugyanis nem óceánra, hanem szárazföldre fog leszállni.

A három nyertesnek kicsivel több, mint 1,1 milliárd dollárt ítéltek oda a következő két költségvetési évre. A Boeing és SpaceX majdnem ugyanannyit, 460 és 440 millió dollárt kapnak, míg a Sierra Nevada 212,5 milliót. Fontos különbség viszont a korábbi NASA programok vagy például az Orion fejlesztéséhez képest, hogy a nem csak hozzájuk vágják a pénzt, aztán vagy teljesítik, amit ígértek, vagy tartják tovább a markukat: olyan szerződéseket (Space Act Agreement-eket) kötnek velük, melyek szerint csak az egyes vállalások teljesítése után kapnak pénzt. 

Néhány éve én magam is próbálkoztam papírmodellezéssel, mert hát egy rakétát megépíteni nem tűnik túl bonyolultnak, egy henger, egy kúp, meg pár bigyót még ráragaszt az ember, és kész is. Napokkal (hetekkel?) később, egy félkész, itt-ott nem valami esztétikus Szojuz felett görnyedve aztán rájöttem, hogy nem akármilyen kihívás lehet egy ilyen modell elkészítése. Szerencsére vannak, akik nálam sokkal profibb módon űzik ezt, közülük is kiemelném Mertusz Zoltánt. Merzo az MSL landolásának apropójára a rover papír mását építi, és nem ám sablon alapján, hanem fotókról, saját maga megtervezve az egyes elemeket. Bár még nincs teljesen kész, küldött egy fotót, melyen a méretben a versenyt felvevő, szovjet Lunohod-1-el lehet összehasonlítani:

A Lunohod-1 a leszállóegységén, a Luna-17-en áll.

A blog haláláról szóló hírek erősen túlzóak, ahogy a költő mondaná. Épp csak annyi történt, hogy a konferencia után más határidős dolgok vitték el az időmet, illetve harmadik hete verjük szét a lakást, felújítás címén. Közben lassacskán összeszerkesztettem az alábbi interjút, melyet még Balatonalmádiban készítettem Natalie Batalha-val, a Kepler misszió tudományos vezetőhelyettesével. A tényleges kérdések előtt megmutattam neki a az index által a veszprémi nyilvános előadásról írt cikket, jót nevetett a címen (Trolltámadás az exobolygó-előadáson), és megnyugatott hogy ez feléjük mindennapos. És most jöjjenek a kérdések és válaszok, zárójelben a kérdést beküldő neve szerepel.

- A Kepler csak a fedéseket látja. Hogyan állapítjátok meg, hogy egy bolygó "Földszerű"-e? (koborló)

Ez egyszerű: magából a fedésből meg tudjuk állapítani a bolygó sugarát és pályáját, a csillag tulajdonságaiból, mint a felszíni hőmérséklet, pedig az egyensúlyi hőmérsékletet (vagyis hogy milyen hőmérsékletű lehet a bolygó felszíne). Ebből már tudjuk, hogy a lakhatósági zónában van-e, vagy sem, és ez a fő cél.

- Akkor a tömeggel nem is foglalkoztok, minden jöhet, ami elég kicsi?

Természetesen fontos nekünk a tömege is, de azt nehéz megkapni. Közeli bolygókra, mint a Kepler-10b, meg tudjuk mérni, de az nyilvánvaló, hogy a többségre, főleg a távolabbiakra a lakhatósági zónában nem vagy csak nagyon nehezen lesz tömegadatunk. Az, hogy egy bolygó kicsi, még nem feltétlenül jelenti, hogy kőzetből van. Lehet magas az illóanyag-tartalma, mint egy óriási üstökösnek. De az is kiderülhet a Kepler eredményeiből, hogy minden apró, csillaghoz közeli égitest kőzetből van.

- Mindvégig ugyanabba az irányba fog nézni a Kepler, vagy másik területet is terveztek? (Nagy Olivér)

Nincsen semmi sem kőbe vésve. A jelenlegi meghosszabbításra ugyanazt a területet javasoltuk, így most nem fogunk váltani. Új eredmények fognak jönni ezután is, hosszabb megfigyelésekkel kisebb bolygókat találhatunk távolabbi pályákon. Ugyanakkor bőségesen van például üzemanyagunk, így egy újabb meghosszabbításra akár új égterülettel is pályázhatunk.

- Kell is a hosszabb mérés, hiszen azt találtátok, hogy a csillagok zajosabbak, mint például ahogy a Napból következne.

Így van, tényleg nagyobb zajjal szembesültünk, mint amit az eredeti szimulációkban feltételeztünk. A probléma, hogy ez a zaj a Földre (ill. analóg bolygókra) jellemző fedés hosszúságán, a 6-7 órás időskálán is jelentkezik, ennél gyorsabb időskálájú zajt könnyen kiszűrnénk. Szerencsére ez a zaj véletlenszerű, ezért a meghosszabbítással már lesz annyi fedésünk, hogy az összegzett jel kellően erős legyen.

A Szent Donát pincészetnél, Szabó Róberttel, a konferencia főszervezőjével, és feleségével.

- Milyen gyakoriak lehetnek a Földszerű bolygók a galaxisunkban? (tothur)

Erre egyelőre nem tudjuk a választ, hiszen épp ennek a kiderítése a fő feladata a Keplernek. A személyes tippem, hogy gyakoriak: a jelek szerint a természet hatékonyabb a kisebb dolgok előállításában, csillagokból és bolygókból is egyre több van, minél kisebbek. Még nem tudjuk, hogy ez bolygókra meddig teljesül - valójában most azt látjuk, hogy olyan két Földtömegtől lefelé nem nő tovább a számuk. 

- Lehet ez valamilyen kiválasztási effektus?

Inkább azt mondanám, hogy a bolygókereső algoritmus teljességi problémája. A bolygókat automatizáltan keressük az adatmennyiség okán, ha az algoritmus fejlettebb, több bolygót találunk ugyanannyi adatban. A legutóbbi katalógusnál például csak egyetlen negyedévet adtunk hozzá az adatokhoz, de a fejlettebb pipeline miatt közel duplájára nőtt a bolygójelöltjeink száma.

- Úgy tudom, a többes rendszerekben fellépő TTV-effektus (tranzit-időpont változás) is lényeges volt ehhez.

Igen, ez egy nagyon jó példa: mivel a több bolygós rendszerekben a fedések kicsit csúszkálnak időben, ezért pédául a tranzitok szigorú ismétlődését megkövetelő kritériumon lazítva is több bolygójelöltünk lesz. Egy másik probléma a hirtelen pixelérzékenység-csökkenési események (SPSD - Sudden Pixel Sensitivity Dropouts, kozmikus sugárzás részecskéinek becsapódásai okozzák): a hirtelen lecsökkenő, majd lassan visszaálló érzékenységet is tranzitoknak jelölheti az algoritmus, ami miatt valódi fedéseket veszthetünk el.

Budapesten, a CSFK Csillagászati Intézetében, a 60 cm-es távcső kupolájának teraszán. Balról jobbra: a blogger maga, Jurcsik Johanna, James Nemec (Kanada), Steve Bryson (NASA Ames), Szabó Róbert és Natalie Batalha. Fotó: Young-Beom Jeon (Dél-Korea). Nagy köszönet Hannának, hogy bemutatta a távcsövet a váratlanul beállító kis csapatnak.

- Egyszeri fedési események: törődtök-e, illetve foglalkoztok-e velük? (KGyST)

Törődünk, de sok erőfeszítést nem fektetünk beléjük. Listázzuk őket, megbecsüljük a lehetséges keringési periódust, és várunk, hogy látunk-e újabb tranzitot. Nagyon sok fals pozitív lehet közöttük: várunk, várunk, aztán egyszer csak jön egy másodlagos fedés, és kiderül, hogy egy fedési kettőscsillaggal van dolgunk. Egyébként az egyik jelöltnek kb. tízezer napos (27,4 év) periódust számoltunk - nem valószínű, hogy azt megéri az űrtávcső...

- Mi lesz a következő lépés a Kepler után? Mikor tudjuk megmérni egy lakhatósági zónába eső bolygó légköri összetételét? (Gipsz Jakab; tothur)

Az optimális az lenne, ha a teljes égboltot feltérképeznénk a közeli bolygórendszereket keresve, csak azoknál lenne esélyünk ilyesmire. A TESS lehet például egy ilyen projekt.

- A PLATO is hasonló lett volna, ha megszavazzák.

Igen, nagyon szomorú, hogy a PLATO nem kapott zöld utat. De a részletes vizsgálatokhoz sajnos a közeli bolygórendszereket kellene megtalálnunk. Ezeknél egy igen ígéretes technika a transzmissziós spektroszkópia - ti lemaradtatok a Vénusz-átvonulásról?

- Nem, úgy kelt fel a Nap, hogy még előtte járt.

Az egy jó példa: ott megfigyelhető volt a keskeny kis vonal a bolygó körül, ahol a napfény a bolygó légkörén szűrődőtt át. Egy fedés spektrumát kell összehasonlítani egy olyannal, amikor a bolygó a csillag mögött jár. A különbséget keressük, de ez egy igen-igen gyenge jel, szükségünk lesz az új, még most épülő távcsövekre, mint a JWST-re, hogy legyen esélyünk. Valószínűleg még így is csak a nagyon kiterjedt atmoszférákra leszünk korlátozva, például mini-Neptunuszokra. Persze a végső cél a biológiai nyomjelzők detektálása lesz - remélem, még megérem, mikor megtörténik.

Említettem már párszor itt a blogon, hogy idén nálunk, Balatonalmádiban zajlik a Kepler űrtávcső asztroszeizmológiai konferenciája. Az esemény talán legprominensebb résztvevője Natalie Batalha, a Kepler misszió tudományos vezetőhelyettese a NASA-tól, aki gyakorlatilag személyesen ismer bő kétezer bolygót és bolygójelöltet a Tejútrendszerbenn, és akivel sikerült nyélbe ütni egy rövid interjút a blog számára, feláldozva egyik kávészünetünket. Úgyhogy itt a lehetőség, hogy rajtam keresztül kérdéseket tegyetek fel számára: alant a kommentekben lehet feltenni kérdést (akár magyarul, akár angolul), melyekből a legjobbakat felteszem Natalie-nek. A határidő szoros: holnap reggelig, csütörtök 8:00-ig lehet beküldeni, szóval szűk egy napotok van kitalálni jó kérdéseket.

Egy kis háttéranyag elérhető addig is ezen a címen.

A nyári szünet előtti utolsó Science Meetup lesz a most szerdai csütörtöki(!!!), két előadással. Héttől a Fogasházban, gyertek!

Connectome project: az agy pontos kapcsolási rajza

Héja László - MTA Kémiai Kutatóközpont Molekuláris Neurokémiai Laboratóriumának vezetője

Az agykutatás egyik legdivatosabb területe ma a connectome project, ami nem kisebb célt tűzött maga elé, mint hogy pontosan feltárja a teljes agy vagy egyes agyterületek sejtszintű - vagy akár még annál is pontosabb - kapcsolódási térképét. Tekintve, hogy csak az agykéreg mintegy 10 milliárd idegsejtet tartalmaz, amelyek egymással 100 billió kapcsolatot létesítenek, ezek precíz leírása ma még elérhetetlennek látszik. Számos olyan új technika születik azonban, amelyek a siker reményével kecsegtetnek akár szinapszis-precizitású térképék létrehozásában is. Az előadásban ezen technikákat és az általuk elérhető olyan új ismereteket igyekszem bemutatni, melyek révén megérthető, hogyan képeződik le egy egér agyában a labirintusban elrejtett ételhez vezető térkép, de akár az is, van-e az agyunkban Jennifer Aniston- és Halle Berry-neuron (van).

LUCA sajátságai: az RNS-világtól a három domén kialakulásáig

Tóth András - Eötvös Loránd Tudományegyetem

Az elmúlt évek evolúciós genetikai kutatásai megerősítették, hogy a 3 domént (Bacteria, Archaea, Eukarya) alkotó valamennyi ismert organizmus a kb. 3.8 milliárd éve élt utolsó közös ős (LUCA - Last Universal Common Ancestor) leszármazottja. LUCA jellemzőire következtethetünk, ha megvizsgáljuk milyen biokémiai makromolekulák, metabolikus útvonalak és tulajdonságok közösek az élőlényekben. LUCA-ban a genetikai információ kifejeződése már komplex DNS-RNS-fehérje apparatus-on és ezek interakcióin alapszik, mely arra enged következtetni, hogy ezt egyszerűbb genetikai rendszer(ek) előzhette(ék) meg. Az előadásban bemutatom az egyre inkább tudományos konszenzussá váló RNS-világ hipotézis mellett szóló érveket, a modern genetikai szisztéma valószínűsíthető kialakulását és azt, hogy hogyan teszik lehetővé az in vitro evolúciós technikák alternatív genetikai rendszerek és új ön-replikációra képes molekulák létrehozását. Ezek nem csupán a földi élet keletkezésébe és korai evolúciójába nyújthatnak betekintést, hanem a szintetikus biológia fejlődésével gyakorlati alkalmazásuk is lehetségessé válhat.

Az első magyar Holdprojekt keretében, a Google Lunar X PRIZE versenyében résztvevő egyetlen magyar csapat (Team Puli Space) értékesítési és termékmenedzseri feladatok ellátására karizmatikus, egyedi kihívásokat szerető, dinamikus szakembert keres, megbízási alapon.

Feladatok

• a Puli Space projekt marketing és merchandising termékeinek értékesítése
• termékportfólió kezelése, továbbfejlesztése
• marketing kampányok és akciók megtervezése, kivitelezése
• ajánlatok, szerződések elkészítése és nyilvántartása
• meglévő üzleti partnerekkel való kapcsolattartás, együttműködés
• új ügyfelek közvetlen megkeresése

Elvárások

• kommunikációs szintű angol nyelvismeret
• felhasználói szintű számítástechnikai ismeretek (Open Office, Google Docs)
• kiváló kapcsolatteremtő és kommunikációs készség
• önálló, precíz munkavégzés, mobilitás

Előny

• „New Frontier“ affinitás
• az űrkutatás, űrtevékenység rajongója
• kiterjedt, releváns, élő kapcsolati tőke

Amit kínálunk

• Egyszeri, egyedülálló lehetőség!
• nagyszerű csapat
• nemzetközi és interdiszciplináris projekt
• ambíciózus célok (hmm nem csak a Hold!!!)
• alapdíj + attraktív jutalék, megegyezés szerint

A jelentkezéseket, magyar és angol nyelvű szakmai önéletrajzzal, emailben várjuk a tibor.pacher kukac pulispace.com címre.