Miután a Holdat nagy valószínűséggel ma este nem tudja a PuliSpace csapat megugatni, helyette a Batthyány téri Angelika Kávézóban tartunk közönségtalálkozót. Várunk mindenkit!

Szombat (október 16.) este 7 órakor a Batthyány téren távcsöves bemutatót tart a PuliSpace csapat, célpont természetesen a Hold. Előadást tart E. Kovács Zoltán, a Kecskeméti Planetárium igazgatója. Mindenkit szeretettel várunk a felső rakparti járdára!

Felhívás itt, Facebook event pedig itt található.

Nagyjából sikeresen tesztelte a ballon-rakéta rendszerét a Google Lunar X-Prize-ra pályázó ARCA csapat, de azért az űrt még nem érték el, ellentétben sok híradással.

A román ARCASPACE nagyratörő tervei között szerepel, hogy saját tervezésű hordozórakétával célozza meg a Holdat. Nem is akármilyennel: egy hatalmas hélium ballonal száll fel a rendszer 14 km-ig, és onnan indul majd maga a rakéta, mely nem egyetlen, szilárd szerkezet lesz, hanem egymás alá függesztett fokozatok lánca. Ezek aztán a függesztés mitatt szépen tartják majd egymást irányban, így irányítórendszerre sem lesz szükség. Animáció róla itt.

Azt hiszem, említettem már itt, hogy rakétát építeni nem egyszerű (it's rocket science!). Nos, az ARCA elképzeléseit is darabokra szedte már jó néhányszor az internetes közösség. A legkomolyabb érv, hogy a srácok egyszerűen leutánozzák Robert Goddard katasztrofális első kísérleteit, azaz az inga-rakéta tévedést. Goddard ugyanis feltételezte, hogy ha a hajtóművet teszi felülre, és alá tömegként a hajtóanyagot, az majd az oldalra kitörő rakétát visszahúzza függőlegesbe, mint ahogy az inga szárát a lengő súly visszatereli előbb-utóbb. Csakhogy itt az inga függesztési pontja egy rakétahajtómű, aminek a tolóereje soha nem fog pontosan függőlegesen lefelé, a rendszer tömegközéppontjába mutatni. Így forgatónyomaték ébred, ami elforgatja a rakétát (ez nincs az ingánál). A gravitációs erő viszont sosem fog forgatónyomatékot kelteni, mindig a tömegközéppontban hat, így nem is tudja ellensúlyozni az eltérülést. A végeredmény egyszerűen összefoglalva: a rakéta elfordul a hajtóművél fogva, esetleg pörögni is fog, majd előbb-utóbb beleáll a földbe és BUMM.

Tegnap éjjel indult Bajkonurból az első Szojuz TMA-M, a veterán űrhajó legújabb változata a Nemzetközi Űrállomáshoz. Az orosz űrhajó számos változtatáson, felújításon átesett már 1966-os 1967-es első, tragikus repülése óta, és még jó pár év eltelik, mire megérkezhet az utódja. A mostani felújítás a navigációs és irányító rendszereket, a fedélzeti mérőműszereket és a hőszabályozást érintette, melyek közül számos csak most vált digitális vezérlésűvé, ahogy arról a küldetés jelvénye is megemlékezik. Az újabb berendezésekkel egyben súlyt is lehetett spórolni, 70 kg-al lett könnyebb az űrhajó. Persze nem az orosz űrprogramról beszélnénk, ha nem lennének ezúttal is beígért, de későbbre csúszó változások. Az egyik ilyen elmaradás a fő számítógép átköltöztetése a műszaki egységből a leszállóegységbe, ugyanis akkor a landolást is azzal lehetne végrehajtani, erre  egyelőre erre külön masina van. A másik, szintén erősen pénzigényes dolog az áramellátás teljes felülvizsgálata, modernebb napelemektől a teljes kábelezés átnézéséig. És persze továbbra is van végső cél: a Hold elérése, megerősített burkolattal, több hajtóanyag bepréselésével. Ugyanis a Szojuzt erre találták ki a hatvanas években, és talán 50-60 évvel később, végül mégis eljuthatnak majd orosz űrhajósok is égi kísérőnkhöz... Hacsak valami isteni csoda folytán a Rusz űrhajó el nem készül határidőre.

Hogyan pusztítja el módszeresen a magyar űripari szektort az NKTH és az állami töketlenkedés - Frey Sándor írása az Űrvilágon, mindenki olvassa el.

 

"Egy levél. Szeptember közepén kelt, s benne az NKTH elnökhelyettese röviden értesíti a 2009-es pályázatok „nyerteseit”, hogy mégsem nyertesek. A támogatottak listája, a számukra kiküldött év eleji értesítések, az elkészített szerződések „tervezete” mind-mint egy rejtélyes „adminisztrációs hiba” következménye, s így utólag tárgytalannak tekintendő. „A hibával okozott esetleges kellemetlenségekért elnézést kérünk” – zárul a levél. Vajon létezik-e akkora cinizmus, hogy komolyan gondolja valaki: ennyivel el lehet intézni az ügyet? (Létezik.)"

"...június 29-én 15 órától nem fogadnak semmiféle új kutatás-fejlesztési pályázatot, a korábban beadottakat nem bírálják el, az Innovációs Alapból pedig leállították a szerződés szerinti összegek átutalását is. Mindez az állapot egyébként a mai napig fennáll, felszámolása láthatóan nem sürgős."

"Ami még további aggodalomra ad okot, az a magyarországi űrszektor teljes tönkretételének veszélye. Természetesen a 2010 elején beadott új pályázatokat sem bírálták még el hivatalosan. Évek óta megrekedt Magyarország csatlakozási folyamata az Európai Űrügynökséghez. Eközben Románia tagnak készül (jövő év középére ez már múlt idő lesz), Csehország 2008-ban már be is lépett. A Prágában most befejeződött nemzetközi világűrkongresszus is mutatta, hogy a csehek mennyire komolyan gondolják: az űrtevékenység húzóágazat! [...] Ezzel szemben Magyarországot a kormányzat részéről senki nem képviselte a prágai kongresszuson."

Amikor már azt hiszed, nem lehet überelni az eddigieket, akkor a Cassini elküld több mint egymilliárd km-ről egy ilyen képet:

Ez az Enceladus hold amint épp felszáll. Akarom mondani, amint a gejzírek köpik ki a vízpárát a hasadékokon. Elsőre úgy tűnhet, hogy a kép kompozit, egy rövidebb expozíciós idejű készült a korongról, egy hosszabb a halvány jetekről. De nem: a holdacska ugyanis nem a Napból érkező, hanem a Szaturnuszról visszaverődő fényben fürdik. A Nap valójában valahol nem messze a holdtól látszana, és az onnan érkező fény szóródik a gejzírek anyagán. De még ennél is szebb, ha engedünk egy kis közvetlen napfényt az Enceladus felszínére:

Íme, az évtized egyik, ha nem a legnagyobb felfedezése a Naprendszerben, összefoglalva egyetlen, egyszerű fényképfelvételen.

Sikeresen elstartolt a Xichang (magyar átírás, valaki?) űrközpontból a második kínai Hold-orbiter. Az űrszonda tulajdonképpen a Chang'E-1 másodpéldányából jött létre, és nagyrészt hasonló, térképező missziót hajt végre a jövőbeni kínai landerek/roverek számára. Az űrszonda lézeres altimétere részletesebb magasságmérésre lesz képes. Alacsonyabb pályán fog keringeni a Hold körül (100 km), és felvételeinek felbontása 120 helyett 10 m lesz.

Egy jó kis képgaléria található a sina.com-on az űrszonda és a rakéta felkészítéséről, ez a kedvencem:

Íme az egyik legjobb felhasználása interkontinentális ballisztikus rakétáknak: kis átalakítással teljesen alkalmasak űreszközök pályára állítására. Az Orbitalnak nagy tapasztalata van már ebben, és most új típust állított hadrendbe, a Peacekeeper ICBM alapjaira épített Minotaur IV rakétát. Első (az áprilisi szuborbitális teszttel második) útján a Space Based Space Surveillance (SBSS) műholdat szállította, egy olyan űreszközt, ami Föld körüli pályáról képes felderíteni és követni űrszemetet és persze "ellenséges"műholdakat.

Hosszú expozíciós felvétel az indításról. Jól látszik a fokozat-váltás: a megváltozott színű lángcsóva és a rakéta alatt tovább repülő, elhasznált fokozat halványabb fénye.

További képek az indításról és a rakétáról itt, leírás az SBSS-ről pedig itt található.

Csodálatosan bizarr látvány, ahogy a Szaturnusz két holdja, a Dione és a Rhea látszólag összeolvad az alábbi fotón. A geometriának köszönhetően közel egyforma méretűeknek látszanak: a kisebb Dione 1,1 millió, a nagyobb Rhea 1,6 millió km-re volt a Cassinitól a felvétel idején. Albedójuk, azaz fényvisszaverő képességük hasonló, így egyformán világosnak tűnnek. A Dione pereme még kiemelkedne, mivel kevésbé kráterezett a Rheánál, de a nagyméretű Evander kráter pont jó helyre esik, elmosva a határokat a két égitest között.

Valamint szolg.közl.: ma este 21:30-tól "Kutatók a neten", Millenáris, Jövő Háza (B épület), bejárattal szembeni galéria. Az aktuális program szerint a megnyitó után a Cydonia kezd, mindenkit szeretettel várunk!

Ki mondta, hogy óriási rakéták és bonyolult űrhajók kellenek az űr eléréséhez? Ezt gondolta két dán, Kristian von Bengtson és Peter Madsen, majd belevágtak a gazdaságos űrutazás megvalósításába. Madsen előzőleg már megépítette a világ legnagyobb házi készítésű tengeralattjáróját, a Nautilust, majd 2004-ben rakétafejlesztésbe kezdett a NASA-nál is megfordult von Bengstonnal, Copenhagen Suborbitals néven. Az ötletük egyszerű volt: eljuttatni egy embert 120 km magasra, az űr határára egy szuborbitális repülésen. Vegyük észre, hogy ugyanez a célja, csak több utassal egyszerre, például a nagyságrendekkel több pénzből operáló Virgin Galacticnak is. Kényelmes űrhajó helyett azonban Madsenék itt is a praktikumot nézték: ha a szokásos, háton ülő-fekvő pozíció helyett az utas szinte áll, sokkal kisebb átmérőjű űrhajóra és rakétára lesz szükség. Így a Tycho Brahe "űrhajó" gyakorlatilag egy fémhenger lett biztonsági övekkel, egy fenéktámasszal, meg plexikupolával a tetején a kilátáshoz. A hagyományos, fekvő helyzetet a startnál és az emelkedés elején fellépő nagy terhelés miatt alkalmazzák az űrhajókban, de a tervek szerint az egyfokozatú HEAT rakéta nem lépné túl a 3-4 g-t, amit ebben a félig álló testhelyzetben is lehet tolerálni. A pályaív tetején az egyén megtapasztalná a súlytalanságot néhány percen át, majd ejtőernyőkkel érne földet.

Peter Madsen az épülő "űrhajóban", mellette von Bengtson

Persze megfelelő tolóerejű rakétát építeni nem olyan egyszerű. A csapat már túl van több statikus hajtómű-teszten is, kezdetben kicsinyített, majd normál méretben legyártott hajtóművel is. A HEAT vegyes hajtóanyagú rakéta: folyékony oxigén égeti el a szilárd üzemanyagot (paraffint vagy poliuretánt). A tesztekről készült videók alapján azért a hajtóerő nem tűnik minden esetben annyira egyenletesnek, a legutóbbi próbán például elég komoly oszcilláció látszik és hallatszik.

Házi építésű rakéta, házi építésű tengeralattjáróval

Ennek ellenére szeptember elejére már betervezték a HEAT-1X tesztindítást az aránylag félreeső Bornholm sziget közeléből, a Balti-tengerről. Ez a rakéta még csak 30 km magasra repült volna, természetesen emberi utas nélkül. Csakhogy gyakorolni kell még a a tengeri üzemeltetést: a startot megakadályozta a LOX (folyékony oxigén) szelep befagyása. Az előzetes vizsgálat szerint a szelep temperálására alkalmazott, teljesen átlagos bolti hajszárító túl sokáig volt áram nélkül...

Ilyen apróságok is mutatják, hogy várni kell még, mire Dánia bekerül a páholyba az USA, Oroszország és Kína mellé, mint saját erőből űrhajóssal rendelkező nemzet (it's rocket science! ugye), de tegyük hozzá, hogy az egész projekt idáig nagyjából 15 millió forintnak megfelelő összegbe került - mások ettől többért vesznek autót maguknak. A következő teszt a holnap szerint 2011. nyarán történhet meg, és persze több sikeres próbálkozás után fog csak élő ember a kapszulába kerülni - de erre a  veszélye szerepre Peter Madsen már önként jelentkezett.

A csapat az egyik HEAT-1X statikus teszt után