Ma reggel megtörtént az utolsó kapcsolatfelvételi kísérlet a Spirittel, és az elmúlt egy év és a több, mint 1200 korábbi sikertelen próbálkozás után kijelenthetjük, hogy a marsrover nem élte túl a telet. Lassan ismét hidegre fordul az idő a Gusev-kráternél, így nincs értelme tovább próbálkozni - még ha valami csoda folytán fel is éledne a rover, már nem lenne képes a kigondolt tudományos programhoz elegendő energiát termelni.

Valahogy így ásta be magát a Spirit (plusz a túrásnyomok)

Csak emlékeztetőül: több, mint öt évvel az érkezése után (és jóóóóval a 90 naposra tervezett elsődleges küldetés lejárta után) a Spirit elakadt a Gusev-kráter egyik dombocskájának oldalában, egy apró, betemetett kráterben. A kezdeti, nagyon óvatos, majd a végső, bátrabb (elkeseredettebb?) próbálkozások ellenére nem sikerült kiszabadulnia, és a telet nem a Nap felé dőlő napelemekkel kellett volna átvészelnie. Az egyre kevesebb napfény miatt a várakozásoknak megfelelően, tavaly áprilisban megszakadt vele a kapcsolat. Tavaly nyár végétől kezdék el hallgatni, majd később hívni is a rovert, hátha túlélte a marsi telet. Ez a jelek szerint nem sikerült, vagy a puszta hideg tett tönkre valamit, vagy az akkumulátorok teljes lemerülése, vagy napelemekre hullott por, nem tudni biztosan.

Az xkcd ezt is nagyon eltalálta (klikk a teljesért)

A hat évnyi működéshez számos szerencsés körülményre szükség volt azért: a porördögök rendszeres napelemtábla-takarító tevékenységei, és a megfelelő dőlésű (10 és 30%-os), az alacsony téli Nap felé forduló lejtők a második-harmadik tél átvészelésére. Ezúttal ez sajnos nem jött össze, de ne szomorkodjuk, a Spirit így is elképesztően, hihetetlenül sikeres küldetést hajtott végre. Bebizonyította, hogy folyékony víz, sőt hidrotermális tevékenység (vizes hőforrások) is volt a Marson a múltban, illetve a légköre is jóval sűrűbb lehetett egykor. Emellett az elmúlt hat, - illetve a tovább dolgozó Opportunity-vel hét - év során gyakorlatilag a távoli ismeretlenből a nappalinkba költöztették a marsi tájat. Legalábbis az erre fogékonyak nappalijába. De az biztos, hogy közelebb hozta a vörös bolygót mindenki számára.

Az utolsó valamirevaló felvétel, melyet a Spirit készített, küldetésének 2190. marsi napján.

Ami pedig a közeljövőt illeti: az Oppy tovább hasít az Endeavour kráter pereme felé, és egyelőre semmi jele nincs annak, hogy ebben bármi is megakadályozná, várhatóan szeptemberre ér az első dombokhoz. Hamarosan pedig a Curiosity is útra kel, ami jóval masszívabb kialakításának köszönhetően egyszerűen át fog gázolni olyan problémás területeken, ami a MER-eket megbénította volna. De az már egy másik történet lesz.

Avagy hogyan rögzítsünk egy életre marhaságokat az érettségizők fejében, á'la fizika középszint:

A helyes válasz ugyanis:

D) Az Ősrobbanás, bár a neve ezt sugallja, egyáltalán nem volt egy hatalmas robbanás.

És most egy egész végzős évfolyam fejében (vagy, ezúttal jobb esetként, nem) fog megmaradni az a téves kijelentés, hogy az Ősrobbanás egy hatalmas robbanás, ami tipikus kiindulópontja mindenféle alter kozmológiás, kreacionista-ID és egyéb "szkeptikus" érvrendszernek.

Mivel a név kissé félrevezető[..], ezért szokás erre a modellre a standard modell elnevezést is használni.

Az ősrobbanás elméletével kapcsolatban több hibás elképzelés él a köztudatban, köszönhetően a hibás ismeretterjesztő modelleknek. Ezek közül néhányat röviden sorra veszünk, a teljesség igénye nélkül.

1. Az ősrobbanás nem valódi robbanás. Az Univerzum nagyléptékű skálán homogén és izotrop, nyoma sincs benne egy ,,középpontnak'', ahonnan a feltételezett robbanás elindulhatott volna. Az ősrobbanás, mint kép helyett azt mondhatjuk, hogy korábban a galaxisok közelebb voltak hozzánk, mint jelenleg, és nem láthattunk volna olyan messze, mint jelenleg, azaz a horizont sugara − melyet egy gömbhéjként képzelünk el, közepében magunkkal − kisebb volt. Ha egyre tovább megyünk visszafele az időben, a horizont egyre kisebb lesz. Ennyit tudunk csak mondani − továbbra is állítva persze, hogy a látszat ellenére nem mi vagyunk a tágulás valódi középpontja.

2. Az ősrobbanás nem robbant bele egy már meglévő térbe. Minden robbanást úgy képzelünk el, mint egy kitáguló gömböt, mely egy már meglévő térbe tágul bele. Az Univerzum esetén ez nem igaz, hiszen az Univerzum tartalmazza a teret, rajta kívül nem lehet tér, mert annak is az Univerzumhoz kellene tartoznia.

Forrás: ELTE Csill. Tanszék, ICSIP

Jó lenne, ha a feladatsort összeállítók is elvégeznék a házi feladatot. A Big Bang nem egy nagy robbanás volt, nem a Mikulás tette le a "Világegyetem" feliratú ketyegő bombát a nagy ürességbe, hogy jól szétrobbanjon csillagokra meg galaxisokra. Azok ugyanis nem repeszekként hasítanak át a téren, hanem egyszerűen "utasok" a táguló téridőben.

Az xkcd is megmondta.

És így azért nehezebb örülni annak, hogy az egyik kifejtős (választható) feladat meg egy fedési exobolygó fénygörbéjének értelmezése volt.

A Titán metántengereit, a marsi geofizikát és egy üstökös felszínének részletes vizsgálatát választotta a NASA a 2016-ban induló Discovery küldetés három finalistájának a 28 beadott pályázat közül. A három projekt most fejenként 3 millió dollárt kap az előzetes tervek és a koncepció részletes kidolgozására, amit 2012-ben egy újabb elbírálás és a nyertes kiválasztása fog követni. Nekik 425 millióból kell majd kihozni a missziót, plusz a rakéta ára.

A Discovery Program üdvöskéi. A szeptemberben induló GRAIL párost csak hozzávetőlegesen fotoshoppoltam rá, a méretük nem a legpontosabb.

Az eddigi Discovery felhívásokhoz képest újdonság, hogy a pályázóknak a NASA biztosítana az energiatermeléshez két ASRG-t (Advanced Stirling Radioisotope Generator), egy újfajta, kísérleti technológiát. Emlékeztetőül: a napelemek melletti alternatív energiatermelő szerkezet űrszondákon az RTG (Radioisotope Thermoelectric Generator), ami radioaktív izotópok (jellemzően Pu 238) bomlásából termel áramot a termoelektromos effektus által. Az ASRG ehhez képest egy Stirling-motort alkalmazna, vagyis a bomló plutónium hője és a hideg külvilág közti hőmérséklet-különbségből nem közvetlenül állítanak elő áramot, hanem egy dugattyút meghajtva, annak mozgásából termelnék. Az ASRG-nek jóval magasabb a hatásfoka, negyedannyi plutónium kell hozzá, mint a ma használt RTG-k esetén. Ez, tekintve hogy igen szűkös készletek állnak csak rendelkezésre, és a termelés újraindításához is csak az akarat van meg, a dollármilliók még nem, nagyon pozitív fejlemény lenne. A hátránya viszont a dugattyú mozgásából adódó folyamatos vibráció, amit két szembe mozgó példánnyal még ki lehet egyensúlyozni annyira, hogy éles fényképeket lehessen készíteni, de például a szeizmológiai vizsgálatokat már igencsak megnehezítené. A NASA egyébként azért ilyen nagylelkű, mert szeretné letesztelni a technológiát egy kisebb értékű misszió során, mielőtt egy zászlóshajóra ráengedik. De lássuk a jelölteket.

Az ASRG felépítése, a két felajánlott példány 54 millió dollárt ér.

Íme az első Szojuz-2 rakéta, amivel a kouroui indítóállást tesztelik. A környezet erőteljesen elüt a bajkonuri tajgától sztyeppétől, annyi szent. (Összehasonlításul: egy Progressz és egy Szojuz Bajkonurban.)

A másik fontos eltérés a mobil szervíztorony megléte. Míg Bajkonurban a teljes rendszert fekve szerelik össze, majd csak az indítóálláson állítják függőlegesbe, itt a szervíztoronyban kerül rá a már felfelé néző rakétára az aktuális hasznos teher és orrkúp. A start idejére aztán ezt hátragurítják. 

Azok a gizgazok a lángterelőben nem lesznek hosszú életűek. A képek az ESA Flickr oldaláról vannak.

Két Pulis reposzt egyben: egyrészt a mikroműholdakkal kapcsolatos írásomé, másrészt egy újabb felhívás, ezúttal projektmenedzser-asszisztenst keresünk.

Kezdetben voltak az apró műholdak. Ennek igen prózai oka volt: az első hordozórakéták egyszerűen nem voltak képesek néhány tíz kilónál nagyobb terhet Föld körül pályára állítani. A Szputnyik a maga hatvan centi átmérőjű, 84 kg-os gömbjével valóságos óriás volt az első amerikai próbálkozásokhoz, a másfél kilós, grépfrút nagyságú (és annak is csúfolt) Vanguard 1-hez vagy a 14 kg-os Explorer 1-hez képest. Aztán persze a kapacitás rohamosan növekedett, pár éven belül már egy élő embert is magában foglaló űrhajó felbocsátása sem okozott gondot. A műholdak, űrszondák egyre bonyolultabbak és nagyobbak lettek, a nyolcvanas évekre már egész űrállomások keringtek odafent. De mindig megmaradtak az apróságok is, melyek egy-két speciális feladat vagy vizsgálat elvégzésére születtek.

A méreten túl azonban nem különböztek egymástól: legyenek kicsik vagy óriásiak, hosszú idő alatt és igen költségesen, gyakran körülményes menedzsmenttel is súlyosbítva készültek el. Ahhoz pedig, hogy a befektetett pénz megtérüljön, speciális, űrbéli körülményekre optimalizált, épp ezért drága hardvereket használtak fel, amelyek akár 10-15 évvel is elmaradtak kapacitásban az egyébként forgalomban lévő általános eszközöktől. Felmerül viszont a kérdés, van-e más, gyorsabb és olcsóbb út az űr elérésére?

 

A folytatást a Puli Space honlapján lehet elolvasni.

 

Ilyen egy TubeSat, lehet, hogy a Pulinak is lesz sajátja?

És akkor a felhívás:

Figyelem! A Puli Space csapata projektmenedzser-asszisztenst keres!

Egyetemisták előnyben, akár szakmai gyakorlatnak is alkalmas!

Feladatok:

• Munkacsomagok, feladatok koordinálása egy multiprojekt-rendszerben

• Határidők követése

• Projektdokumentáció és csapaton belüli kommunikáció

Amit tudni kell

• projektmenedzsment-módszerek

• projektkommunikációs technikák

• komplex műszaki projektekben való tapasztalat előny

Amit kínálunk: Egyedülálló referencialehetőség - Nagyszerű csapat - Ambíciózus célok (hmm.. csak a Hold???) ;)

De nem árulunk zsákbamacskát: jelenleg minden Puli önkéntesen járul hozzá a Puli sikereihez – és Te is részese lehetsz ennek a kivételes projektnek! Hogy miért lehet jó ez Neked, elolvashatod itt.

Az emaileket angol nyelvű önéletrajzzal együtt várjuk a tibor.pacher kukac pulispace.com címre.

 

Egyelőre csak a Vega teljes méretű modellje áll a kouroui starthelyen, de minden valószínűség szerint még idén sor kerül az első valódi rakéta startjára. A modellel a rakéta és a mobil szervíztorony illetve indítóállás közti mechanikus és elektronikus kapcsolatokat tesztelik, illetve a rakétára váró természeti kihívásokat is vizsgálják. Ezek közül a legfontosabbak a hőmérsékleti változások és a szélterhelés. A rakéta körül áramló levegő ugyanis örvényeket, azokon keresztül pedig oszcillációkat kelt. A tesztek megerősítették, hogy ezek a vibrációk nincsenek közel a szerkezet rezonanciafrekvenciájához, ami jó hír.

Ma este, magyar idő szerint 21:47-re tervezik az STS-134 indítását, mely az Endeavour utolsó útja lesz. Az eseményt a Galileowebcast csapata is közvetíti 18:00-tól, Zsombok Gábor,Vízi Pál Gábor és Tepliczky István részvételelével. Angolosoknak emellett a Spaceflightnow adását ajánlom a szokásos trióval (Miles O'Brien, David Waters és Leroy Chiao). Az Endeavour az AMS-2 Alpha Magnetic Spectrometert és az ExPRESS Logistics Carrier 3-at viszi az űrállomáshoz. Az előbbi alighanem a legkomolyabb tudományos berendezés lesz az ISS-en, a kozmikus sugárzás megfigyelésével igyekszik majd részecskefizikai kérdéseket eldönteni (antianyag aránya az Univerzumban, sötét anyag, egzotikus részecskék, stb.). Az ELC-3 pedig az utolsó hiányzó külső tárolóplatform, ahol nagyobb méretű tartalék alkatrészeket, berendezéseket tárolnak majd.

Az ISS külső tárolói, az ExPRESS Logistics Carrierek (ELP) és External Stowage Platformok (ESP), valamint az AMS elhelyezkedése az űrállomás tartószerkezetéhez és moduljaihoz képest.

Az esemény pikantériája, hogy komoly politikai felhajtás kíséri: egyszerre fog megjelenni a fejlövéséből gyógyuló Gabrielle Giffords szenátor (nem mellesleg Mark Kelly, a küldetés parancsnokának felesége)  és a teljes Obama család is Floridában. Hivatalban lévő elnök csak kétszer vett részt starton, Nixon még az Apollo-12 idején, illetve Clinton 1998-ban, mikor John Glenn a Discovery-n visszatért az űrbe, Obama lesz a harmadik a sorban.

Update: SCRUB, gond volt az egyik Auxiliary Power Unit fűtésével. A három APU biztosít energiát a felszállás idején az űrsikló hajtóműveit irányító (kormányzó) hidraulikának, illetve a vezérsíkoknak és futóműnek a landolás alatt. Az űrben az APU-k üzemanyagául szolgáló hidrazint fűteni kell, hogy ne fagyjon meg, ez a fűtőberendezés nem kapcsolt be. A javításhoz ki kell üríteni az üzemanyagot a külső tartályból és biztosítani a gépet a szereléshez, ez önmagában 24 órát vesz igénybe. Legkorábban hétfőn, magyar idő szerint 20:33-kor kerülhet sor a startra.

Szimplán mert nem nagyon mutogatnak igazán jó minőségű fotókat a Progressz indításokról. A teherűrhajónak egyébként iparkodnia kell, hisz pénteken indul az Endeavour is az űrállomáshoz.

Ismét könyvet ajánlok: ezúttal Bartha Lajos, a csillagászattörténet nagy öregjének tollából. 

Bartha Lajos: A csillagképek története és látnivalói

Az égbolt, a csillagképek megismerése az emberiség kultúrtörténetének legrégebbi időszakába vezet el bennünket. A Szerző áttekintő képet ad az egyes csillagképek kialakításának történetéről, a különböző korok és népek körében elterjedt csillagmondákról, ezen belül a magyar nép csillag-ismeretéről is. Már a legújabb adatok alapján mutatja be a konstellációk érdekesebb csillagait és nevezetes objektumait. Segíti az Olvasót a csillagképek felkeresésében és azonosításában. A kötet 40 év kutatómunkájának gyümölcse, melyet közel 500 térkép és illusztráció (többek között sok XV.-XVIII. századi csillagatlasz- és térképlap eredeti reprodukciója) tesz még gazdagabbá.
 A Szerző (nem mellesleg a londoni Királyi Földrajzi Társaság örökös tagja) több ezer bel- és külföldi publikációval büszkélkedhet, közismert és aktív ismeretterjesztő, gyakorlott megfigyelőként és tudománytörténészként biztos kézzel vezeti az olvasót.

A könyv jelenleg akciós áron kapható a Tudóskönyv webboltban. Érdemes szétnézni az oldalon, nevének megfelelően természettudományos könyvekből gyermekkönyvektől ismeretterjesztő műveken át tankönyvekig lehet válogatni, illetve tudománytörténeti és -filozófiai műveket is találni a kínálatban.

Négyet, mármint az Orionon túl: most, hogy végre megkapta a 2011-es költségvetési számokat, a NASA kihirdette a CCDev2 (Commercial Crew Development) nyerteseit is. A  22 pályázóból nyolcat választottak ki a részletes terv kidolgozására. Közülük négyen kapnak támogatást, mindannyian űrhajó vagy kapcsolódó rendszerek kifejlesztésére, közülük hárman visszatérő szereplők. Jelentős előrelépés, hogy a tavalyi 50 millió után idén már közel 270 millió dollárt osztottak szét, bár ez még mindig elmarad a Fehér Ház által eredetileg javasolt 850-től. És sehol sincs az Orionra (oppardon, Multi-Purpose Crew Vehicle) elköltendő 1,12 milliárdhoz képest. De lássuk, mit ígérnek a nyertesek a pénzükért.

SpaceX: 75 millió dollár

Muskék, akik nem neveztek a CCDev első körében, a Dragon mentőrendszerének kifejlesztésére illetve az űrhajó belső kialakítására (ülések, kezelőpanelek, stb.) kapják a pénzt. A mentőrakéta újdonsága, hogy a nem a nagy és nehéz torony elrendezést fogja követni, amit az Apollo-kon, Szojuzokon, illetve majd az Orionon láthatunk. Ezt ugyanis nagy súlya miatt a start után pár perccel le kell választani. A Dragonon ehelyett integrált rendszer lesz, négy rakétahajtómű az űrhajó oldalán, ami végig rendelkezésre fog állni, és az üzemanyaga szabadon felhasználható marad a küldetés során. Sőt, szárazföldi leszállásra is felhasználható lesz, de ez még a távolabbi jövő zenéje. A tervek szerint az első emberes repülésre 2014-ben kerülhet sor, illetve 11 küldetést teljesítenek előtte a Dragon teherváltozatával.