2007. október 23-ára tervezik a Discovery űrrepülőgép indítását, fedélzetén a Nemzetközi Űrállomás Harmony moduljával. A héttagú legénységben helyet kapott Paolo A. Nespoli olasz ESA-űrhajós is, aki az új egység felszerelését felügyeli - a Harmony-t ugyanis az olasz Alenia Spazio (azóta Thales Alenia Space) gyártotta a NASA részére. (Ők készítették a Leonardo, Raffaello és Donatello nevű teherszállító egységeket és a Columbus modult is.)

A 10 éves Cassini-Huygens Szaturnusz-küldetés volt a fő téma az idén októberben 39. alkalommal megrendezett American Astronomical Society's Division of Planetary Science találkozóján.

A szondákat 1997 október 15-én indították a a kaliforniai Cape Canaveral-ból egy amerikai gyártmányú Titan IV-B/Centaur típusú hordozórakétával. A küldetés célja a Szaturnusz-rendszer megfigyelése, valamint az ESA által készített Huygens szonda lejuttatása a bolygó földszerű, fagyott Titan holdjára. Az indítást követően az egység kétszer megkerülte a Napot, miközben a Vénusz, a Föld, később a Jupiter gravitációs terét kihasználva tovább gyorsult, majd 2004 július 1-én megérkezett a gázóriás közelébe, ahol körpályára állt. A Huygens kibocsátására december 25-én került sor, ami a 21 napos utat követően ejtőernyővel ereszkedett a hold felszínére. A szonda akkumulátorait 153 perces küldetésre tervezték (két és fél óra leszállás és legfeljebb fél óra a felszinen). Három óra múlva a Cassini antennái elfordultak a Titánról, de a földi antennák mérései szerint még ezután is működött a szonda.

A Cassini által feltérképezett részek a Titan felszinén

A leszállási hely is bizonytalan volt, hogy szárazföld vagy óceán lesz-e, igy mindkét lehetőségre felkészitették a szondát, amely kitűnően teljesitett. Ennek köszönhetően rengeteg képet, és a vártnál több információt tudott visszaküldeni a Titanról. A leszállási hely nemsokára elfordult a Cassini irányából, amely igy visszatért a rendszer vizsgálatához, melynek keretén belül nemcsak a Szaturnusszal, de annak holdjaival és törmelékgyűrűivel is behatóan foglalkozik. A visszaküldött adatok szinte folyamatosan biztosítják a szenzációs felfedezéseket, emiatt a kutatók a küldetést egyértelmű sikernek könyvelik el, amely tudományos jelentősége mellett ismét az űrkutatás felé fordította az átlagemberek figyelmét.

A szondapáros kifejlesztésében a NASA valamint az ESA mellett az Olasz Űrügynökség(ASI-Agenzia Speziale Italiana) is részt vett.

 
Forrás:

http://www.esa.int/esaSC/SEMYOE2PL7F_index_0.html

http://en.wikipedia.org/wiki/Huygens_probe

További információk, képek:
http://www.nasa.gov/mission_pages/cassini/main/index.html

http://www.esa.int/SPECIALS/Cassini-Huygens/SEMZ262PL7F_0.html

Szerdán 13:22 UTC szerint útjára indult a Szojuz TMA-11 űrhajó, fedélzetén Jurij Malencsenko parancsnokkal (aki az Űrállomás fedélzeti mérnöke lesz), Peggy Whitson fedélzeti mérnökkel (aki az ISS első női parancsnoka lesz) és Sheikh Muszaphar Shukor maláj űrhajóssal (malájul: angkasawan). A tervek szerint pénteken 14:52-kor UTC dokkolnak a Nemzetközi Űrállomás Zarja moduljához. Velük kezdődik a 16. ISS küldetés. Malajziában több helyen óriási kivetítőkön nézték az éljenző tömegek az első maláj űrhajós útját (lásd korábbi cikkünket).
 

Közeleg az amerikai elnökválasztás. Az október 4-ei Szputnyik évforduló jó alkalomnak bizonyult Hillary Clintonnak, hogy beszédet tartson tudományos programjáról, és kritizálja a Bush adminisztráció lépéseit. Hogy miért érdekes ez az űrkutatás szemszögéből? Az űrkutatás az a tudomány/ipar, ami a legjobban ki van szolgáltatva a politikai támogatásnak, és amit a politika a legjobban fel tud használni saját propagandájához. Az USA minden egyéb híresztelés ellenére még mindig a világ legfejletteb űrhatalma, és politikusainak szándékai fontosak számunkra.

1957 október negyedike. Kazahsztán, Tyuratam, 5. számú kísérleti rakétatelep. Moszkvai idő szerint 22:28. A hatalmas R-7 (Szemjorka), eredetileg interkontinentális ballisztikus rakéta, elemelkedik a tartóállványról. Eddig csak egyetlen sikeres indítása volt, augusztusban. Az amerikaiakat azonban le kell győzni, nincs idő több tesztre. Ez alkalommal nem földi célok felé irányítják. A rakéta hamarosan eltűnik az irányítók szeme elől, és 324,5 másodperccel az indítás után egy sűrített levegős szerkezet kidob az utolsó fokozatból egy 58,5 cm-es alumínium gömböt, elnyúlt Föld körüli pályára állítva. A szorítókapcsoktól megszabadulva kinyílik a négy botantenna és életre kel a gömb belsejében rejtőző rádió.

A NASA 2020-ra tervez visszamenni a Holdra, az ehhez szükséges űrhajó, rakéta fejlesztés alatt. Tervek szerint egy bázist létesítenek, és az Apollo programnál behatóbb tudományos vizsgálatokat végeznek majd a felszínen.

A friss hírek a déli sarkot jelölik meg, mint tervezett helyszín, de kiemelik, hogy az eszközparkot más lehetséges helyek figyelembevételével tervezik. A Schackleton-kráter nem is biztos, hogy a végleges cél, 2008-ban indul majd a Lunar Reconnaissance Orbiter, amivel nagyon részletes térképeket fognak készíteni a felszínről. Időközben a NASA a Google Moon-on át publikálja kézzelfogható formában az eddigi feléréseket.

A Holdbázis létrehozására több lehetőség kínálkozik, az űrhajósok vihetnének magukkal alkatrészeket, automatikus leszállásokkal előre lehetne küldeni nagyobb elemeket, de szó van teljesen mobil bázisról is.

A holdjáró koncepció is teljesen új, mint eddig: az űrhajósok egy rendes, szigetelt kabinban tartózkodnának az utazás alatt. Hogy a dokkolónyílással spóroljanak, bebújós szkafandereket alkalmaznának, amikbe közvetlenül át lehet majd mászni a járműből.

Persze a hivatal által 2012-re kitűzött határidőig ezek a tervek jócskán módosulnak, de már ilyen korai állapotukban is mutatják: ezúttal hosszú távra terveznek. Csak bírják támogatással.

A tervek szerint október 10-én indul a Nemzetközi Űrállomásra az első maláj űrhajós, Sheikh Muszaphar Shukor Al Masrie bin Sheikh Mustapha 35 éves ortopéd orvos és oktató, valamint időnként modell. Sheikh Muszaphar a Szojuz TMA-11 űrhajóval indul, amelyik a 16-dik állandó legénységet viszi fel, Jurij Malencsenko parancsnokkal és Peggy Whitson fedélzeti mérnökkel (akiknek a szerepe az űrállomáson viszont megfordul, így Whitson lesz az első női parancsnok az ISS-en). 9 nap múlva a 15-dik legénységgel együtt fog visszatérni. A TMA-11 2008 áprilisában fog visszatérni az első koreai űrhajóssal, Ko Sannal. Sheikh Muszaphar tartaléka a 26 éves Faiz bin Khaleed katonai fogorvos lesz. A két űrhajóst 11.000 jelentkezőből választották ki a 2003 októberétől 2006 szeptemberéig tartó válogatás során.


A maláj űrprogram sok mindenben az Interkozmosz repülésekre emlékeztet. Malajzia csak az űrhajóst és a kutatási programot szolgáltatja, a kiképzést és az indítást Oroszország. Az Angkasawan (malájul űrhajós) Program egy kormányközi megállapodás része Malajzia és Oroszország között, amelynek során Szuhoj vadászrepülőgépeket vásárolnak a maláj légierő számára. A program költségeit 26 millió USD körülire becsülik. Kritikusok szerint egy fejlődő országnak ez hatalmas kiadás, ami nem eredményez komolyabb hasznot, hiszen csak bérbeveszik más ország technológiai kapacitását, nem végeznek saját fejlesztést (a kísérletek hosszú távú szintén nem jelentenek nagy előrelépést). A kritikusok ugyanakkor nem tudják kiszámolni a propaganda hasznát (bár a volt szocialista országok űrrepüléseinek utóéletét elemezve ez is megkérdőjelezhető).

A program honlapja szerint:

Az Angkasawan Program egy hatalmas lépés ("giant step") Malajziának a tudományos és technológiai képességeinek és nemzetközi megítélésének fejlesztése irányában. A programtól azt reméljük, hogy felkelti a malájok érdeklődését a természeti és mérnöki tudományok, különösen az űrtudományok iránt; valamint motiválja a helyi tudományos kutatással és űrtechnológiával foglakozó ipart. Azt is szeretnénk, hogy egy "meg tudjuk csinálni" szellemiséget adjon, különösen a fiatal malájoknak.

Az Angkasawan Program csak egy lépés Malajzia űrtevékenységében. Lényegében egy új és izgalmas fejezet kezdetét jelenti Malajzia történetében.

A tervezett kísérletek között lesznek mikrobiológiaiak, amelyek egysejtűek tulajdonságait, fejlődését és szaporodását vizsgálják a súlytalanságban és a megnövekedett sugárzás hatása alatt; fehérjék kristályosodását vizsgálók; forgó tárgyak mozgását vizsgálók (ez valószinűleg oktatási célzatú) és jellegzetes maláj ételeket is küldenek fel. Az első tervek szerint batik mintát is festett volna és teh tarikot, egy jellegzetes maláj tejes teát is készített volna (ez úgy készül, hogy egyik pohárból a másikba öntik a teát magasról, többször megismételve, amitől "levegős" lesz, az utcai árusoknál a készítés folyamata is látványosságnak minősül; érdekes lenne súlytalanságban megfigyelni...)

Forrás:
en.wikipedia.org/wiki/Angkasawan_program
www.angkasawan.com.my

Régebbi leveleimet böngészve találtam rá egy linkre, amit egyik olvasótól kaptam (dH-nak ezúton is köszönöm). A hatalmas AN-225 jól ismert szimbóluma a szovjet űrkorszaknak, egykoron a szovjet űrrepülőgép szállítására tervezték. Kevesen tudják (mai napig engem is beleértve a nemtudók halmazába), hogy létezett egy másik szállítórepülő is, a VM-T Atlant. Rakéták és űrrepülőgépek szállítására tervezték. Hatalmas vezérsíkjai garantálták, hogy a törzsénél kétszer nagyobb rakománnyal, például rakétafokozattal is boldoguljon.

Elnézve a repüléséről készült képeket (a hajtás után) az embernek olyan érzése támad, mintha a repülő az aerodinamikával kapcsolatban amolyan struccpolitikát folytatna: nem veszi tudomásul.

Összesen 30 millió dollárt ajánlot fel a Google azoknak a cégeknek, akik 2012-re holdjárót (rover-t) építenek.

Tegnap a Google és az Xprize Foundation bejelentette a Google Lunar X PRIZE versenyt. A három évvel ezelőtt elnyert, magán űrrepülésre kiírt 10 milliós X díjhoz hasonlóan ennek a versenynek is a feladata, hogy megpróbáljon minnél több céget bevonni a világűr meghódításába (nomeg a nördök körében népszerűbbé válni).

A feladat: egy olyan automata holdjárót építeni, ami képes a landolástól fél kilométerre eltávolodni, és képeket sugározni a Földre. A díj az idő haladásával csökken, 2012-ig 20 millió dollár a nyeremény, 2014-ig 15, ezután pedig visszavonják.