Megint kényeztet minket a Cassini: ezúttal a Szaturnusz gyűrűi mögött elvonuló omega Centauri gömbhalmazt örökítette meg.

Az omega Centauri az égbolton látszó legfényesebb gömbhalmaz, erre utal a csillagokra jellemző neve is, mivel szabad szemmel halvány csillagocskának tűnik. Valójában többmillió zsúfolódik össze benne, ezek közül a legfényesebbek láthatóak a Cassini felvételén.

Ha már a Kentaur, itt egy másik híres tagja a csillagképnek:

A két kis apró pötty a Szaturnusz légkörének tetején nem más mint az alfa Centauri A és B, a Proxima után a Naprendszerhez legközelebbi csillagpáros. Ilyen felvételek nem véletlenül készülnek: megfigyelve fényes csillagok eltűnését a légkör mögött, információt kaphatunk annak szerkezetéről, átlátszóságáról. Hogy egy kicsit a skálát érzékeltessem: a Cassinitól a felvétel készítésekor a két csillag (4,37 fényév) 80 milliószor volt távolabb, mint a Szaturnusz (530 000 km - 1,77 fénymásodperc). A kettő között nagyjából semmi sincs, csak pár bolygó meg jégdarab.

A tovább után videó is van az omega Centauri elvonulásáról.

Óriási rakétákat lerajzolni nem nagy feladat, működőre megépíteni őket annál inkább: a SpaceX mégis erre, illetve konkrétan a Mars felé kacsintgat. Tom Markusic, a SpaceX McGregor Rocket Development Facility igazgatója mutatta be a Falcon-9-et követő koncepciótervet az AIAA Joint Propulsion konferencián.

Ami biztos

• A továbbfejlesztett Merlinnel szerelt Falcon-1e el fog készülni, bár megrendelőből egyelőre nem sok van. Mindenesetre nem sietik el: jelenleg 2011 második felére lehet majd számítani az első tesztrepülést. Az 1e kétszer akkora, egy tonnányi terhet lesz képes LEO-pályára állítani mint a Falcon-1, némileg drágábban, 11 millió dollár körüli áron. Az ORBCOMM többszöri illetve pár megrendelő további útjai mellett úgy tűnik, a Falcon-1(e) a Merlin hajtómű tesztterepe marad, mielőtt az bekerülne a Falcon-9-be.
• Az emberes Dragon küldetés is bekövetkezik előbb-utóbb, a bemutató szerint kb. 30 hónappal az "Authorization To Proceed" esemény után - bármit is jelentsen az ebben az esetben.

Igazából sosem követtem szorosabban a Goldenblogot, úgyhogy nyaralásról hazaesve igazán jól esett, hogy a hírblog kategória hetedik helyére repítettek a drága szavazók. Köszönjük mindenkinek aki a Cydoniára szavazott!

"Mindig is csillagász akartam lenni... Hátha vannak többek is rajtam kívül, akik emígy tévesztettek pályát. Aki anno szeretette az Űrhajózási Lexikon alaposságát, ábráit és képeit, annak nem szabad lejönnie a Cydonia blogról."

A tavalyi győztes Börtönblog a Cydonia blogról

A NASA három Föld körül keringő Nagy Obszervatóriuma, a Hubble, a Spitzer és a Chandra űrtávcsövek készítették az alábbi képet a két ütköző galaxisról. Magyar nyelven gyakran tévesen Antenna-galaxisoknak fordítják az Antennae galaxies összetételt, de valójában (rovar)csápok jelentésben szerepel az antennae szó itt. Nem véletlenül: nagyobb látószögű képen tényleg egy rovar csápjaira emlékeztet a két galaxisból kiszakadó anyagfolyam.

A kompozit képen a röntgensugárzást kék, az infravöröset vörös szín jelzi, a látható fényben világító részek pedig barnás-arany árnyalattal szerepelnek. Szépen látszanak a 100 millió éve tartó kölcsönhatás jelei: az ütközés heves csillagkeletkezést indított be, aminek legnagyobb csillagai már le is élték életüket. Ezek az óriáscsillagok szupernovává válva felfűtötték környezetüket, az egész központ fürdik a forró gázban, amiről annak diffúz röntgensugárzása árulkodik. A jelenleg is zajló csillagkeletkezésről pedig a sűrű gázfelhők infravörös sugárzása mesél, pontosan a két galaxis találkozásánál.

Itt egy tágabb kép, amin látszanak a csápok is:

Forrás: Chandra

Az egyik kezd alakot ölteni, a másik már az űrbe készül, a harmadiknak még csak híre jött - összefoglaló.

Cygnus

Elkészült az első űrhajó rakterének (Pressurized Cargo Module) a váza a Thales/Alenia Space-nél, illetve még tavasszal kiállítottak egy életnagyságú modell űrhajót Colorado Springsben, a National Space Symposium alkalmából. Eközben Wallops Island-on folyik az idítóállás és szerelőcsarnok építése, hogy az 2011 nyarára tervezett első repülést legyen honnan elkezdeni. A Taurus II rakétán is serényen dolgoznak: az első fokozaton Ukrajnában, a hajtóműveken és a második fokozaton az államokban. Eközben a pénzen is megy a huzavona: ha a magáncégeknek kedvező költségvetést kapja meg a NASA, az Orbital Sciences a pluszpénzből egy űrhajó nélküli tesztrepülést beiktatna jövő júniusban, hogy kipróbálják magát a hordozórakétát. Csak ezután kerülne sor a COTS demonstrációs repülésre, ahol már magának az űrhajónak kell majd bizonyítania, ezúttal még rakomány nélkül, de már az űrállomáshoz való csatlakozással.

Fanborough-ban mutatkozott be a következő generációs orosz űrhajó, mely a négy évtizede fejlesztett Szojuzokat hivatott majd leváltani. Az RKK Energia által tervezett, egyelőre "Prospective Piloted Transport System" (PPTS) kódnévre hallgató űreszköz az Orionhoz hasonló, nagyméretű űrkapszula lesz, tehát technikailag visszalépés a 2000-es években felvázolt, újrafelhasználható Kliper projekthez képest. Másfelől viszont ennek esélye is van a megépülésre - már az előzetes tervek is tizenhatszor (50 vs. 800 millió rubel) nagyobb költségvetésből készültek!

Kissé furán hangzik ez elsőre, szóval pontosítsunk: az Apollo-15 felvételeihez képest újat, tehát valamikor az elmúlt 38 év találkozott egy apró égitest égi kísérőnkkel. Persze az eddig is nyilvánvaló volt, hogy ahogy a Földet úgy a Holdat is folytonosan bombázza a Naprendszerben keringő mindenféle törmelék. Erősebb meteorrajok idején például nem reménytelen videókamerát szegezni a Hold árnyékos felének, hátha sikerül megörökíteni egy-egy nagyobb meteoroid pusztulását. De újonnan képződött krátereket eddig nem nagyon sikerült megerősíteni, leszámítva az általunk odaküldött űrszondák végső nyughelyeit. Most viszont beazonosítottak egyet a Lunar Reconnaissance Orbiter nagyfelbontású felvételein.

Hihetetlenül nagy munka áll(hat) egy-egy ilyen felfedezés mögött: a proverbiális tű itt egy mindössze 10 méter(!) átmérőjű, szinte jelentéktelenül apró kráter a Hold 4π*1738² km² méretű szénakazlában, bár az igen világos kidobódott törmeléksugarak segítenek kicsit. A modellek szerint nagyjából fél méteres kőtömb volt a kráter létrehozója. Ilyen, jelen idejű becsapódások nyomainak felkutatása igen fontos feladat, hiszen összehasonlítva korábbi térképekkel (Apollo-k a '70-es éveből, Clementine a '90-esből), következtethetünk időbeni gyakoriságukra és méretbeli eloszlásukra. Ezáltal jobb képet kaphatunk a Földre leselkelkedő veszélyekről is, hiszen ami igaz a Holdra, az igaz a Földre is: folytonosan bombáz minket a Naprendszerben keringő törmelék, és előbb-utóbb összeakadunk egy nagyobb fickóval.

"Why don't we just release the footage of the Mars landings?"

Az angol That Mitchell and Webb Look című tévéshow-ból. A rövid kis skeccs amúgy két dologra is rávilágít: egyrészt a "hamisított holdraszállás" konteó önnön marhaságára, másrészt a hazai tévéműsorok színvonalára (vö. Irigy Hónaljmirigy)...

Szépen hízik a Google Lunar X-Prize-ra készülő PuliSpace csapat, most két meghatározott feladatkörre keresünk jelentkezőket:

Mikrohullámú rádió szakértő

  Feladatok:

• műholdas kommunikáció terevezése

• szükséges rendszerek építése/beszerzése

• elkészült rendszerek üzemeltetése

  Amit tudni kell:

• rádiós gyakorlat 1-10 Ghz-ig terjedő mikrohullámú sávokon

• gyakorlati műholdas kommunikációs ismeretek

• használható sávok/szükséges engedélyek ismerete

Honlap-admin és Joomla guru

  Feladatok:

• honlapunk - www.pulispace.com - Joomla! rendszerének és Joomla-bővítményeinek karbantartása, frissítése a legújabb kiadásokkal

• új alkalmazások fejlesztése, elsősorban új bővítmények bekapcsolásával

• a tartalomszerkesztők és a dizájner támogatása
  
  

  Amit tudni kell:

• Joomla! 1.5 és a bővítmények (jelenleg: JoomFish?, JComments, Akebaa Backup) alapos ismerete

• PHP, javascript, ajax, css, html

 Ha érdekel a téma, szívesen része lennél a csapatnak, küldj egy önéletrajzot (angolul, pdf-ben) a glxp.hu kukac pulispace.com címre!

Illetve a füstdetektorokban található amerícium-241-el, mivel a jelenleg használt plutónium-238-ból lassan teljesen kifogyunk. Mindkét radioaktív izotóp csak mesterségesen állítható elő, és a két legjobb jelölt radioizotópos termoelektromos generátorokba. A radioaktív bomlásból származó hőből (tehát nem hasadásból, ezek nem reaktorok) az RTG-k állítanak elő elektromosságot olyan űrszondákban, ahol napelemekkel nem lehet elég hatékonyan vagy kellő mennyiségben megtenni. Ezek tipikusan a nagy energiaigényű és/vagy Naptól távoli eszközök, mint a Voyagerek, Cassini, New Horizons, Curiosity vagy anno a Viking landerek.

A Cassini három RTG egysége esik át ellenőrzésen. Űrszondák, amikről hiányoznak a napelemek, ellenben megtalálható rajtuk ilyen fallosz henger, mind bomló plutóniummal üzemelnek.