A Jupiter a Naprendszer porszívója, ami mondjuk nem csoda, hisz az összes többi bolygót megehetné reggelire. Az arra bóklászó kis gyöszöket pedig ténylegesen meg is eszi, mint például szeptember 10-én:

Credits: George Hall

A fenti fotó egy állókép az alábbi animációból. A becsapódás csak az optika és a gyenge felbontás miatt tűnik ilyen fura szerkezetűnek, valójában persze sokkal kisebb területű volt.

Ez pár éven belül már az ötödik, rögzített becsapódás a gázbolygóba: minden a Shoemaker-Levy 9 üstökössel kezdődött, aztán a kétezres évekre már boldog-boldogtalan távcsővégre illesztett digitális kamerákat fordított a bolygók felé, és sorban jöttek az újabb találatok. 2009-ben az ausztrál amatőrcsillagász, Anthony Wesley még csak a becsapódás hagyta nyomot találta meg, de '10-ben már ő illetve a japán Maszajuki Tasikava is rögzített egy-egy felvillanást. Ezúttal pedig egy amerikai, Dan Petersen látott egy hasonló felvillanást, vizuálisan. Sajnos pont a bolygó tőlünk épp elforduló szélén, így mire a hír elterjedt, már csak várni lehetett, hogy körbeforduljon a bolygó, és meglássuk, hagyott-e nyomot a becsapódás. A várakozás alatt viszont kiderült, hogy egy másik amerikai, George Hall a távcsövére szerelt webkamerával sikeresen rögzítette az eseményt. Nyomot viszont a jelek szerint ez sem hagyott, vagyis vélhetően kisebb méretű, pár tíz méteres égitest okozhatta.

Összehasonlításul a másik két villanás, ez egyik:

És a másik:

A Naprendszerben immár négy bolygón/holdon detektáltunk becsapódásokat az elmúlt években: a Földön persze nem nagy cucc, csak ki kell állni az ég alá, és meteorokat várni, amik aztán néha le is pottyannak. Emellett élőben a Jupiteren és a Holdon láttunk ilyen jelenséget: a Holdon már százas nagyságrendben, mint például a fenti animgifen.

A Marson, legjobb tudomásom szerint még nem volt ilyen szerencsénk, de az például biztos, hogy az alábbi kráter valamikor 2009 és 2012 között keletkezett - ugyanis a Mars Odyssey akkori képein még nem szerepelt, a Mars Reconnaissance Orbiterén meg már igen. A színek nem valódiak, hanem a geológiai különbségeket hivatottak kiemelni, szépen látszik, hogy még milyen szélesen terül el a kidobott anyagtakaró. A marsi kérget ugyanis nagyrészt bazalt alkotja, amit viszont szinte mindenhol befed a vörös, vasoxidos por. És idővel ez vár majd erre a foltra is.

Update: @tothur emlékeztetett erre a Spirit fotóra, ami minden valószínűség szerint az első marsi meteor megfigyelés volt. Szóval akkor a Marson is láttunk már ilyet!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.