Ismét becsapódott valami a Jupiterbe
2009.07.24. 16:44
Július 19-én este az ausztrál amatőrcsillagász, Anthony Wesley beizzította felszerelését, és távcsövét a Jupiter felé fordította. A Nagy Vörös Folt a bolygókorong közepén kellemes célpontnak bizonyult. A légköri nyugodtság azonban romlani kezdett, ezért éjféltájt úgy gondolta, hogy aznap estére elég felvételt készített és abbahagyja az észlelést. Aztán mégis bekapcsolva hagyta a kamerát és inkább félórás pihenőt tartott. Amikor visszatért, a monitoron egy kis fekete folt tűnt fel a Jupiter korongján.
Elsőre egy sötét poláris viharra gyanakodott, de a képek alapján sokkal sötétebbnek, gyakorlatilag feketének tűnt. Mozgása és helyzete alapján az is kizárható volt, hogy a Jupiter egyik holdja vagy annak árnyéka látszik a korongon, szinkronban mozgott a világos foltokkal.
A kérdéses folt a korong felső részén, a poláris sötétebb régióban található. A kép fordított állású, észak lefelé van.
A felfedezés fura dolog. Egymásnak ellentmondó érzések feszítik az embert. Mi van, ha még senki nem vette észre, nem közölte le sehol? Lehet hogy én vagyok az első? Vagy csak elnéztem valami triviális dolgot? Csináljak még felvételeket vagy dolgozzam fel gyorsan azt, ami van? Mi van, ha közben valaki megelőz?
Anthony elmondása szerint hasonló gondokkal küzdött. Elvégre a komoly méretű becsapódások igen ritkák a Naprendszerben, a Jupiterbe pedig nemrég hatalmas tűzijátékkal pottyant bele a Shoemaker-Levy-9. A két nappal korábbi felvételein viszont még semmi nem látszott. Végül további fél órát fotózta még a Jupitert a javuló égen, mielőtt összeütött egy használható képet a nyers frame-ekből és emailezni kezdett. Hamarosan kiderült, hogy ő volt az első észlelő, pár órával megelőzve két japán amatőrt. Ekkor még nem lehetett egyértelműen kijelenteni, hogy becsapódásos eredetű a folt, a megerősítés csak másnap történt meg a NASA Mauna Keán álló infravörös távcsövének köszönhetően. A sötét folt IR-ben szépen világított, igazolva, hogy ott nagy mennyiségű hő szabadult fel.
Itt felmerülhet, hogy egy gázbolygón, mint a Jupiter, hogyan is zajlik egész pontosan egy becsapódás, elvégre nincs szilárd felszíne. Akkor meg mitől jön létre az a folt? Való igaz, a légkör felső, ritka rétegében nem sok vizet zavar egy áthaladó égitest. Ugyanakkor a sűrűség egyre nő befelé, a kisbolygó pedig puskagolyóként hasít át a légen, a jellemző sebességek 10-100 km/s között vannak. Az átszámítva 36-360 000 km/h, azaz igen gyors, valamint igennagy kinetikus (mozgási) energiát is jelent egyben. A kisbolygó az útjába eső, egyre sűrűbb gázt összenyomja, ami engedelmeskedve a termodinamika törvényeinek, felmelegszik. Nem kicsit, nagyon. Mindez persze a behulló kődarabot is megviseli, egyre kisebb darabokra szakad, ezek a darabok pedig a saját útjukat járva hevítik fel az útjukba eső gázt, cserébe széttöredeznek, és így tovább, míg végül a legkisebb darabok elpárolognak. Mindezt nagyjából annyi idő alatt, amíg ezt a pár mondaton a szem végigfutott. A felszabaduló iszonyatos mennyiségű energia hatalmas robbanásként realizálódik a Jupiter légkörének alsóbb részeiben. Ez a folyamat a "felszínen", azaz a légkör általunk látott határán sötét foltként jelenik meg. A becsapódás helyén egyszerűen eltűnt a felső felhőréteg, láthatóvá téve az alább lévő anyagot. A kisbolygó anyaga szintén ott úszik, már gáz halmazállapotúvá párologva. Végül a robbanás rengeteg anyagot mozgatott meg, felkavarva nagy területeken a gázt, mélyebbről felhajtva a felszín közelébe. Végül emlékeztetnék mindenkit, hogy az a kis paca akkora teljes kiterjedésében, mint a Csendes-óceán...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
KGyST · http://repules.tumblr.com 2009.07.24. 22:44:24
hubblesite.org/newscenter/archive/releases/2009/23/