Deep Impact

2008.12.04. 05:02

1908. június 30., kedd, este 8. Az Osztrák-Magyar Monarchia milliós metropolisszá serdült székesfővárosában, a pompás, nyüzsgő, békebeli Budapesten még világos van. A legújabb párizsi divatot majmoló úrihölgyek gondtalanul csevegve sétálgatnak a Duna-korzón. Bécsi keringőt játszó zenegép hangját sodorja a kellemes nyáresti szellő. A Tiszti Kaszinóban épp csak elkezdődtek a végeláthatatlan kártyapartik. Azt rebesgetik, hogy őfelsége a császár és király annektálni akarja Boszniát, még idén. Mi lesz ebből?! A teljes hosszában elkészült nagykörúton csilingel a BKVT villamosa, a dobozsapkás kalauz pedig magából kikelve üvölti: „Szedte-vedte-teremtette rossz gyereke, szálljál le az ütközőtől!”. A Ferenc körúti házában pipázgató Molnár (Neumann) Ferenc elégedetten tanulmányozza a friss kimutatásokat: jól fogy a Pál utcai fiúk első kiadása, ki hitte volna. A New York kávéházban Ady Bandi mérgelődve átfutja az új folyóirat, a Nyugat aktuális számát. A falról a Zwack Unicum „vízbefúlós” reklámja figyel. A fiatal Bartók Béla befejezi első komoly hegedűversenyének partitúráit. Néhány sarokkal arrébb a német nevelőnő kicseréli a kivörösödött fejjel üvöltő, néhány hónapos Teller Ede pelenkáját.

 

 

Ebben a pillanatban hirtelen zörögni kezdenek a porcelán teáskészletek és rezegni az ablaktáblák szerte a városban. Egyszerre jól láthatóvá válik a délnyugati égbolton egy kékesen izzó, fenyegető, a napnál is világosabb fényoszlop. A kutyák ugatnak, a morajló, búgó hang egyre erősödik. Már nem lehet nem észrevenni a hatalmas tűzgömböt, mely lebegni látszik az égen, mégis, félreérthetetlenül közeledik.

 

6 kilométerrel Pest belvárosa fölött, elérve a légkör legsűrűbb részét az 50 méteres jeges üstökösmag-darab megadja magát a hatalmas súrlódási hőnek és aerodinamikai nyomásnak, és egy századmásodperc alatt felforr, darabjaira szakad. A keletkező lökéshullám a hirosimai atombomba erejének ezerszeresével söpör végig Budapesten, letarolva minden emberi alkotást. A keletkező hő néhány perc alatt halálra perzseli a milliós nagyváros szinte minden lakóját. A nyomában meginduló, a Richter-skála szerinti 5-ös erősségű földrengés hatásait még az amerikai szeizmológiai állomások is mérik. A távoli Pozsonyban, Sopronban, Debrecenben is több épület rongálódik meg. A csillagokat hetekig nem lehet látni a Kárpát-medence területéről a ködösen derengő porfelhő miatt, de a csillagászok a világ messzi pontjain is felfigyelnek a légkör átlátszóságának mérhető csökkenésére.

 

Az eset megtörtént. Azzal a kozmikus mércével valóban „csekély” különbséggel, hogy a rejtélyes égitest jó öt órával előbb érkezett a gyilkos találkozóra. Mivel a Föld forog tengelye körül és mászik Nap körüli pályáján, a detonációra így nem a sűrűn lakott Közép-Európában került sor, hanem a szinte teljesen néptelen Közép-Szibériai hegyvidéken, a Köves-Tunguszka folyó alsó folyásánál. A zűrös politikai helyzet, és persze a helyszín megközelítésének nehézségei miatt csak jó húsz évvel később indulhatott a területre az első expedíció, de a pusztítás nyomai még ekkor is döbbenetes látványt nyújtottak. Az „epicentrum” körüli jó 50 km-es sugarú körben a fák vízszintesre tarolva feküdtek, és alig-alig kezdett el visszaköltözni az élet a halott tajgai tájra.  

 

 

Bármikor újra megtörténhet. A lényeges különbség abban áll, hogy most, száz évvel később elvileg minden lehetőségünk adva van, hogy védekezzünk a hasonló égi fenyegetések ellen, érdekes módon sokkal egyszerűbben, mint a földi cunamik, vagy hurrikánok esetében. A glasgow-i IAC ’08 kongresszus egyik szünetében erről beszélgettem Russell L. „Rusty” Schweickarttal, akit leginkább az Apollo 9 egykori holdkomp-pilótájaként ismerhetünk, ám mindmáig aktív kutató, és egyáltalán nem mondható el róla (több volt kollégájával ellentétben), hogy a múltjának és a múltjából élne. Sőt.

 

Schweickart az egyik vezetője az Association of Space Explorers (ASE) szervezetnek, mely hozzá hasonló, tudatosan társadalom-formáló szerepet vállaló férfiakat és nőket tömörít, akik 34 különböző országból származnak, és az a közös bennük, hogy mindannyian keringtek már a Föld körül egy űrhajón. A szövetség az ENSZ 2009-es ülésszakja elé fogja terjeszteni a javaslatát egy nemzetközi operatív szakértői bizottság felállítására, mely a Tunguszka-eseményt kiváltóhoz hasonló „Föld-közeli objektunok” (Near Earth Object – NEO) felderítését és az esetleges védekezést koordinálja.

 

 

Természetesen maga a felderítés sem triviális feladat. Az USA Kongresszusa azt a megbízást adta a NASA-nak, hogy 2020-ra érje el azt a célt, hogy a 140 méternél nagyobb átmérőjű NEO-k 90 százalékát felfedezze és kövesse. NEO-nak az olyan kicsi égitestek minősülnek, melyek pályája metszi a Földét. A cél eléréséhez a mostanság üzembe állítandó automata távcsőrendszerek és észlelő kampányok (Pan-STARRS, LSST) reális esélyt biztosíthatnak. Amint azonban a Tunguszka-esetből láthattuk, a 140 méteresnél kisebb testek is hatalmas pusztítást tudnak okozni. A várakozások szerint ebből a mérettartományból is jó 300 000 új „jelölt” felfedezésére lehet számítani 2025-ig az említett rendszerekkel. Ezek közül, a jelenlegi empirikus tapasztalatok alapján mintegy 10 000 lehet olyan, ami az elkövetkező évszázadban „nemnulla” valószínűséggel akkor keresztezheti a Földpályát, amikor történetesen a Föld is éppen arra jár.

 

Minél jobban ismerjük egy égitest pályáját, annál pontosabban meg tudjuk határozni, hogy elkerüli-e bolygónkat. Ám a mindig jelen lévő mérési pontatlanságok, és a többi égitest teljes pontossággal elvileg is kiszámíthatatlan pályamódosító hatásai miatt, sohasem állítható teljes bizonyossággal, hogy egy ilyen kozmikus szikla- vas- vagy jégdarab elkerüli ezt a kicsiny, mindössze 13 000 kilométer átmérőjű golyóbist, a Földet. Az ASE által javasolt tanácsadó bizottság feladata lenne ezért többek között a megfelelő „riadókészültség-skála” felállítása is. Ha egy 12 kilométeres aszteroida jár erre például, amekkora a dinoszauruszok kihalásáért is felelős lehetett, még ha csupán egyetlen százaléknyi esélye is van annak, hogy eltrafál, azt is nagyon-nagyon komolyan kell venni. Ha viszont egy 10 méteres darabról van szó, akkor annyira azért nem. Az ilyen intézkedési szintek megállapítása azonban nem egyszerű, és mindenféle morális kérdést is felvet – ezért is fontos, hogy meglegyen a nemzetközi konszenzus, mondja Schweickart.

 

Ha a veszélyt még idejében, évekkel, esetleg évtizedekkel a várható koccanás előtt sikerül észlelni, a kisbolygó „elvontatására” a legegyszerűbb stratégia a Gravitational Tractor (GT) módszer, mely lényegében abból áll, hogy egy nagyobb tömegű űreszközt a NEO mellett reptetve lassan de biztosan „elcsavarjuk” annak röppályáját, s ez a különbség a sok százmillió kilométer megtétele után elég nagyra nő ahhoz, hogy elkerüljük az ütközést. Hasonló hatást érhetünk el a Kinetic Impact (KI) módszerrel: egyszerűen nekiküldünk egy nagy lendületű kamikáze-űreszközt a NEO-nak. Ilyesmit már ki is próbáltak: a 2005-ös Deep Impact impaktora látványos július 4-i tűzijátékot produkált így egy üstökösmagnál, igaz, ott nem a pályamódosítás volt a cél. Ha pedig minden kötél szakad, jöhet az atom.

 

 

A rázósabb kérdések akkor merülnek fel, ha nem sikerült elég korán felfedezni a bajt. Ez teljesen reális felvetés, mert rengetegszer megesett, hogy komolyabb méretű meteorok, tűzgömbök megleptek minket fényes nappal. Ha egy kisbolygó huzamosabban a Nap irányából közelít, akkor azt értelemszerűen a Föld mindenkori éjszakai felén működő optikai távcsövek nem fogják észlelni. Pontosan emiatt léteznek ugyan radaros kisbolygó követő projectek, de ezek jelenleg még nem alkalmasak kellőképpen korai riasztásra. Előállhat tehát olyan helyzet, hogy nincs már módunk arra, hogy a NEO-t elküldjük világgá, csak azt tudjuk esetleg befolyásolni, hogy a Föld melyik részére csapódjon be. Na mármost nyilván, még a legritkábban lakott ország vezetése sem fogja önként felajánlani területének egy részét, hiszen ezzel a saját lakosságát tenné ki nagyobb veszélynek. Schweickarték szerint, ha egyáltalán lehetséges egy ilyen helyzetet megoldani, a döntéshozást csakis egy nemzetközi bizottságra szabad bízni.

 

Az előbb vázolt problémához hasonló egyébként még akkor is felmerül, ha a NEO-t időben észlelték. Gondoljunk bele: az eltérítő művelet során a kisbolygó pályája, és ezzel a Földpálya-keresztezés várható időpontja szép lassan „mászik”. A művelet során nyilván lesz olyan szakasz, amikor a pályák metszéspontja, mielőtt „lemászna” a Földgolyóról, átmenetileg az egyik ország területéről egy másikéra csúszik. Adott esetben például egy olyan országra, amely, ha nincs pályamódosítás, garantáltan biztonságban lett volna a forgó-keringő Föld túlsó oldalán, ám a metszési időpont megváltoztatásával lényegesen rosszabbodtak a kilátásai.

 

A politikai mögött húzódó morális dilemma nem teljesen új keletű: amikor a nácik V-2 rakétákat szórtak Londonra, a britek egy idő után rájöttek, hogy Von Braunék a célzás finomhangolásához a BBC rádióadását is felhasználták, amelyben rendszeresen bemondták, hogy milyen londoni épületeket ért rakétatámadás. Ezért hamis információkat kezdtek közzétenni becsapódások helyszíneiről, azzal a céllal, hogy a németek így ritkábban lakott területek felé hangolják el a célzást. Így azonban olyan polgárok élete került veszélybe, akiket elkerültek volna a légi csapások. Nehéz ügy. 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://cydonia.blog.hu/api/trackback/id/tr20802811

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

muffalo_bill 2008.12.04. 07:46:23

Szépen megírt összefoglaló! Az eleje egy kicsit "indexesre" sikerült, de az nem baj :-) Az 5 órás különbséggel van egy kis probléma:
"Mivel a Föld forog tengelye körül és mászik Nap körüli pályáján..." - igen, és pont az utóbbi miatt nem csak az előbbivel kellene kalkulálni. 5 óra alatt a Föld kb. 18 e km-t tesz meg (30 km/s pályamenti sebességgel számolva). Vagyis az esemény pont nem következett volna be, az üstökösmag mellétrafált volna.

muffalo_bill 2008.12.04. 08:09:02

Sőt, hogy magamat is korrigáljam :-(
A helyes szám még 30-szor ekkora (ez a szorzó bizony lemaradt...), kb. 540 e km. Ez nagyobb, mint a Hold távolsága. Tényleg, az milyen bulváros volna, hogy egy Hold méretű test rendszeresen csak néhány órával véti el a Földet, amikor keresztezi a pályáját?! Pedig ez éppen a Hold...

Krahács 2008.12.04. 08:38:16

Szépen összeszedett post, köszi! Végre valamit végig tudtam olvasni...:)

Andie 2008.12.04. 08:57:32

Nagyon érdekes és inteligens írás, megtiszteltetés volt olvasni! Számomra, mint amatőr csillagász számára külön élmény volt "szakmai" cikket olvasni végre. Asszem sűrűbben fogok idejárni :)

Egy kis szerény javaslat, ha szabad: a Föld nem "mászik" a Nap körül, hanem kering. Mászni az alkoholista szokott négykézláb a kocsmából hazafele, vagy a csúszómászó :) Szerintem ennyi tiszteletet megérdemel a jó öreg sárgolyó, hamár szakmai cikk :)

Apropó: bizonyított immár, hogy a Tungúzka jégmeteor volt? Legutóbb azt olvastam, hogy az nem csinált volna ekkora balhét.
(lehet, hogy mégiscsak Tesla volt a lúdas! :)))

Dharma · http://arcadia.blog.hu 2008.12.04. 08:58:50

Lehet, hogy túl pesszimista vagyok, de az emberiség szerintem nem volna képes megbirkózni egy közeledő aszteroidával. Nem a technológiai problémák miatt - ahhoz nem nagyon értek -, hanem inkább az összefogás hiánya miatt.

Remélem tévedek.

atipapi 2008.12.04. 09:04:12

Fasza ez a blog, már többször jártam itt, általában jó postok vannak és a laikusoknak is nagyjából érthető módon tálaljátok. Így tovább!

Etalon 2008.12.04. 09:37:51

muffalo_bill : egyetértek.

A helyes kifejezés az lett volna :
"Mivel a Föld forog tengelye körül és az égitest 5 órával korábban keresztezte bolygónk pályáját, a detonációra így nem a sűrűn lakott Közép-Európában került sor, hanem a szinte teljesen néptelen Közép-Szibériai hegyvidéken, a Köves-Tunguszka folyó alsó folyásánál."

Etalon 2008.12.04. 09:39:30

... csak a pontosság kedvéért

bubu 2008.12.04. 10:12:21

Előre örülök egy ilyen nemzetközi bizottságnak. Gondolom teljesen független személyiségekből fog állni, mindenféle nagyhatalmi és gazdasági szempontok nélkül. Mint az ENSZ. Ha létrejön, garantáltan ott leszünk a feláldozható célpontok közt, sokkal inkább, mint a Sierra Nevada bármelyik, egyébként teljesen lakatlan pontja. Bár Iraknak is van esélye, végülis milyen praktikus megoldás lenne.

A történelem megmutatta, nemzetközi konszenzus nem létezik, minden nemzetközi bizottság csak arra jó, hogy a nagyhatalmak úgy tegyenek, mintha érdekelné őket, más mit gondol. De meg is értem, ha Amerika téríti el a meteort, ha egyáltalán lehetséges, akkor persze, hogy nem akarja, hogy az ő területére essen. Csak ne tegyenek úgy, mintha.

misterx 2008.12.04. 10:29:15

A katonai/háborús kiadások töredékéből meg lehetne oldani ezt az egész problémát. Csak hát...

Etalon 2008.12.04. 10:45:21

A bizottságnak az lesz a feladata, hogy megtalálja a legjobb helyet ahova becsapódhat a cucc.

El tudom pölö képzelni, hogy a Tunguzka folyó környéke (mint ami már bizonyított :) ) alku tárgyát képezheti, azaz kérnek valamit cserébe az oroszok.
Vagy az amcsik kérnek egy új látványosságot az arizonai sivatagba ez mellé : en.wikipedia.org/wiki/Barringer_Crater

Hartree-Fock Cares · http://cydonia.blog.hu 2008.12.04. 11:23:11

Kedves elszamolas-partiak! :D

Egyfelol jogos a meglatas, hogy ot ora alatt a Fold rendesen arrebb megy, masfelol a Fold egy gravitalo test, tehat nem csak a geometriai keresztmetszet lesz a becsapodas hataskeresztmetszete, hiszen a bolygok hajlamosak odahuzni magahoz a dolgokat, amint azt az urszondapalyaknal maximalisan ki is hasznalunk.

En nem szamoltam utana, a hatvanas evekben mondta egy ruszki csillagasz, hogy ha 4 ora 40 perccel kesobb jon, akkor lehet, hogy pont Szentpetervarra esik ra. Ezt vettem at komolyabb kritika nelkul, Budapestre alkalmazva. Ha Lacalaca erre jar, majd jol megmondja, mi az igazsag, ennekem nem kellett egimechanikabol szigorlatoznom. :P Igazatok lehet.

Hartree-Fock Cares · http://cydonia.blog.hu 2008.12.04. 11:42:14

Na meg, ha ez nem is, az sem mindegy, hogy a ket palya milyen szogben metszi egymast. Ha merolegesek, akkor igazatok van. Ha kicsi szogben metszik egymast, akkor meg lehet, hogy nem. :)

Etalon 2008.12.04. 13:00:24

... és a naprendszer is kering a galaxis magja körül, valamint a Tejútrendszer is esetleg mozog valamerre.

Amire én gondoltam az az, hogy ha a Föld pályáját kicsit odébb metszette volna, és kicsit később ér oda, de a többi feltétel nem változik (pölö pályák által bezárt szög).
Ami a gravitációt illeti, a Föld ígyis-úgyis vonzza az a kavicsot, úgyhogy a fentebbi feltételem fennállása esetén ez nem befolyásoló tényező (persze csak ha az teljesül)

DE amúgy igazad van, mi kezdtünk el szőrözni muffalo_bill-el, de a mi verziónk is hemzseg a hibáktól :)

Etalon 2008.12.04. 13:04:19

Na de hogy valami értelmeset is hozzászóljak : a Nap irányából érkező veszélyforrásokat egy a Lagrange pontba telepített (vagy az körül keringő) szondával lehetne esetleg előrejelezni.
Persze nem sokkal előre, de egy atomrakéta kilövésére és célbajuttatására adott esetben néhány óra, vagy 1-2 nap is elegendő lehetne...

Clapeyron 2008.12.04. 15:11:52

Szép munka! Ezért szeretünk....

Az atombombával az a gáz, mint mindenki tudja, hogy széttöri a testet, és mint mindenki tudja (bár én nem látom be miért) a sok kis darab nagyobb pusztítást okoz, mint az egy nagy. A Föld reális viszonyaiból kiindulva (Irakra van 900 milliárd dollár, a Marsutazásra nincs 400 milliárd dollár) Kizárólag egy atomcsapást vagy egy becsapódásos arrébblökést látok reálisan kivitelezhetőnek. Mindkettőnél fennáll a széttöredezés veszélye.

Egyébként jó kérdés, hogy ha választhatnék hogy egy ágyú elé állok, vagy egy kartácstűzbe, feltéve hogy a teljes találat esélye körülbelül 1:100, melyiket választanám.
Hozzáteszem: van olyan orvosi vizsgálat, például az izotópos agyérfestés, aminél a halálozás esélye 1:100 körüli. Egy sima nyelőcsőtükrözésnél körülbelül 1:1000 eséllyel lehet szükség életmentő műtétre, míg egy átlag amerikai azonnali halálos sérülésének - miközben az utcán tartózkodik, és semmi külön veszéyleset nem csinál - 1:10000 a becsült esélye.

Etalon 2008.12.04. 16:07:26

Az atomrobbantásnál nyilván észnél kell lenni : ha túl közel robban a bomba, a test széttöredezik -> gáz van. Ha túl messze, akkor meg nem térül el (eléggé) -> akkor is gáz van. Nem ártana előbb gyakorolni egy kicsit valami extra távoli kisbolygón... (állítólag volt ilyen ötlet az USA-ban, bár az inkább erőfitogtatás lett volna az orosz medve előtt)

lacalaca · http://cydonia.blog.hu 2008.12.04. 20:50:54

"Ha Lacalaca erre jar, majd jol megmondja, mi az igazsag, ennekem nem kellett egimechanikabol szigorlatoznom. :P"

Hehe, még államvizsgán is olyan tételt kaptam... :D Pedig változócsillagokkal foglalkozom. Szóval. Meglehetősen bizonytalanok az adatok, hogy milyen irányból, milyen szögben haladt át a légkörön a cucc. Mivel reggel történt az eset (helyi időben ~7 órakor), ezért nagyjából szembe jött a Földdel, mert napkeltekor a Föld haladási iránya felé nézünk (tessék lerajzolni, aki nem hiszi). Durva közelítésként tegyük fel, hogy pont szembe haladtunk. A becsapódás 101 fok keleti hosszúságon történt, ~80 fokkal arrébb tőlünk. A Föld ennyit bő 5 óra alatt fordul el. Tehát ilyen számítással kijön az időtartam.

Ugyanakkor meglehetősen valószínűtlennek tartom, hogy full szembe jöjjön egy aszteroida (azaz retrográd keringjen). A NASA NEO adatbázisa is csak egyetlen egy kisbolygót dob ki ilyennek a jelenleg ismertekből. Az mondjuk lehet, hogy egy naptávol-pont környékén kóválygó testet "értünk utol", mert akkor nekünk lehetett nagyobb sebességünk, és a Föld "ütközött bele" a kisbolygóba... De lehetnek további olyan konfigurációk még, amik kiadják az időtartamot, és ténylegesen létrejöhetett volna egy becsapódás.

@Etalon: A Lagrange-pontos dolog tényleg jó, talán 50 éven belül odáig is eljutunk... (pénz,pénz, pénz)

Cross · http://www.jonathancross.hu/news.php 2008.12.05. 10:44:18

Jó kis esszé. A nyitó leírás nagyon hangulatteremtő. Megfogott annyira, hogy végigolvassam az egyébként tudományos cikket. Jeles kombináció.

recoba 2008.12.13. 23:42:08

Helló Cydonia.
Szeretem ezt az oldalt, értékelem a cikkeket. Gratulálok a szerkesztőknek, így tovább, egy ideje már ottvagytok a kedvencek között.

OFF:Totál laikus vagyok csak érdekel a téma amiről írtok. Nem akarok magyarázkodni hogy nem értek a csillagászathoz csak szólok előre. Magyarul álszent vagyok..
ON: Írjátok, hogy a Nap irányából érkező objektumokat nehéz előre jelezni. Azt nem értem ha valóban a Nap felől jön, akkor átjön a Napon? Ha meg csak kb. onnan jön vagy a Nap gravitációja húzza be irányunkba miért annyira nehéz meglátni? Vagy azt nehéz kiszámolni hogy a Nap pont behúzza majd a mi pályánkat keresztező pályára aztán már a fény miatt nehéz meglátni?

Hartree-Fock Cares 2008.12.14. 23:52:34

Kedves recoba, egyesekkel ellentérben nem tudok minden nap emailt nézni. A reakciódból ítélve Te már jól besértődtél, és ezt nem fogod elolvasni, őszintén sajnálom. A válasz, ha valaki mást esetleg érdekel: a "Nap irányából jövő" kifejezés talán félrevezető lehetett, nyilván nem jön át a Napon a cucc, annál is inkább, mert az égitestek a Naprendszerben ellipszispályákon mozognak, nem pedig egyenes vonalak mentén, tehát csak arról van szó, hogy az égitest egy olyan irányból jön, ami akkor van a fejünk fölött, amikor nappal van, tehát a Nap is az égen van, és ezért ugye nem látjuk a csillagos eget. Márpedig ha nem látszik a csillagos ég, akkor bizony egy aszteroidát sem nagyon lehet detektálni. Elnézést, ha pongyolán fogalmaztam volna.

recoba 2008.12.15. 00:56:26

Így már világos mint a nap.
Bocs nem sértésnek lett szánva.
Amúgy azt hittem korábban észre lehet venni. Naprendszeren kívül is akár, én sem fogalmaztam jól. Remélem nincs harag.

recoba 2008.12.15. 00:59:32

Illetve azt is gondoltam esetleg a föld körüli pályán lévő cuccokat lehet olyan pályára hangolni hogy lássák azt a területet is amit nappal a föld egyik féltekén állandóan nem láthatunk.

Hartree-Fock Cares 2008.12.15. 10:28:41

Na ja, igen, az urbol lehet latni a dolgokat , de az eddigi kisbolygoeszlelo projectek mind-mind foldfelszini tavcsorendszereken alapulnak. A jovo az az amit mondasz, de mint ahogy Lacalaca megjegyezte itt egy hasonlo felvetesre: penz, penz, penz. Addig nem lesz ilyesmire penz, amig nem tortenik meg egy lakott terulten valoban az, amit leirtam. Sajnos, ez a pesszimista velemenyem, es egyebkent Rusty Schweickartnak is...

recoba 2008.12.15. 20:46:12

Azért ez egy elég "izgalmas" téma. Kár, hogy nem kap több nyílvánosságot.
süti beállítások módosítása