A jegyszedő jegyet szed, a villamosvezető villamost vezet, a csillagász csillagokat néz. Valami ilyesmi kép él számos ember fejében a munkánkról, és még csak azt sem mondhatnám, hogy az obskurusabb tudományágak közé tartozunk. (Gyorsan, google nélkül: mit csinál egy bioinformatikus, egy geofizikus vagy egy biokémikus?) Talán furcsa, mert a csillagászat még az egyik leginkább exponált tudomány, egy-egy Hubble felvétel vagy újabb lakható exobolygó még igen tág közönséghez elér. Ugyanakkor arról szinte sosincs szó, mennyi - és főleg, milyen - munka vezet egy-egy ilyen színes hírhez.

Így hát hadd oszlassak el gyorsan két tévhitet is: a csillagászok nagyrészt nappal dolgoznak, és nem a csillagok, hanem monitorok bámulásáért kapják a fizetésüket.

Nappal?!

Nagyrészt nappal, két okból is. Egyrészt a puszta adatgyűjtés csak az első fázisa munkának: ha a távcsövünk elvégezte a dolgát, a nyers adatokat (felvételeket, spektrumokat) ki kell értékelni, a mérési adatokat fel kell dolgozni, értelmezni, összehasonlítani korábbi eredményekkel, más mérésekkel, modellekkel, ha valami épkézláb kijön belőle, akkor megfogalmazni a cikket, végül publikálni az eredményt. Mindez több hónapot, de akár néhány évet is igénybe vesz, és szigorúan véve csak a mérések igénylik az éjszakai üzemmódot. (Aztán persze megesik, hogy máskor is a munkáé lesz az éjszaka...)

Emellett manapság már magukat a méréseket sem feltétlen annak kell elvégeznie, aki a kutatást vezeti. Földi távcsöveknél ezt lelkes ("lelkes") hallgatók, a távcsövekhez beosztott ügyeletes csillagászok, illetve együttműködő kollégák is megtehetik. Űrtávcsöves programoknál pedig a mérést csak az irányító személyzet végezheti el, és ők adják át az adatokat a kutatóknak. Végül, vannak, akik szimplán csak nem mérésekkel, hanem elméleti kutatásokkal foglalkoznak.

Monitort?!

Ezek után már nem annyira meglepő, hogy a csillagász munkája java részt monitorra meredéssel telik. A távcsövekbe nem belenéznek, hanem a képernyőn figyelik, mit lát a kamera, hogy néz ki a spektrum. Az adatokat számítógéppel dolgozzák fel, a modellek számítógépeken futnak, a cikket számítógépen írják, a kommunikáció is nagyrészt számítógépen zajlik (emali, IM, Skype, etc). És persze szinte minden járulékos feladathoz is szükséges (pályázatírás, bírálás, adminisztráció, etc.). Labormunka is csak ritkán, illetve néhány szűk területen adódik.

Ha már a számítógépekről beszélünk, úgyis felmerül, előbb-utóbb, hogy milyen oprendszerrel is dolgozunk. A válasz talán meglepő: a linux illetve Apple termékek vezetnek a Windows előtt. Túl friss statisztikával nem szolgálhatok, de találtam egy posztot 2011 decemberéből, ahol összesítették, hogy milyen oprendszerekből érkeztek be a Hubble űrtávcsőre szóló távcsőidő-pályázatok. Az évek során a Sun munkaállomások kikoptak, a Mac-ek lassan növelték a részesedésüket a linux terhére, a Windows viszont végig 10-15% között mozgott.

Forrás: Jane Rigby, astrobetter.com

Amennyi személyes rálátással rendelkezem a magyar helyzetre, az hasonló: a redmondi operációs rendszerek szinte teljesen az adminisztratív részlegre (titkárság, gazdasági osztály, könyvtár) korlátozódnak, a kutatók nagyrészt linuxot, kisebb részben Apple termékeket használnak. Az általam használt gépeken jelenleg a Fedora 17-19 közti verziói futnak.

Na de elkalandoztam. A csillagászat, mint foglalkozás, már nem a távcsőbe nézegetést és csillagszámlálást jelenti. Ami talán meglepőbb, hogy még az egyetemre jelentkezők között is vannak, akik nagyjából ilyesmire számítanak, mikor csillagászat szakot, szakirányt választanak. Aztán persze szembejön az asztrofizika (sok-sok fizika), az égi mechanika (sok-sok matek), és hasonló témák, amik bizony letörik egyesek lelkesedését. De hát erre a tudásra szükség van ahhoz, hogy a méréseket értelmezni tudjuk. Például egy Kepler fénygörbéből, ami nem több, mint sok-sok fényességmérés egymás után, megmondhassuk, nem csak azt, mennyi és mekkora exobolygó kering, hanem azt is, milyen rezgések ébrednek a csillagban, abból pedig, hogy pontosan mekkora, milyen nehéz és milyen idős maga a csillag. Ez egy csomó számolgatást, monitorra meredést igényel, és a végén egy csomó számból pár másik szám lesz. De a végén, ha jól csinálja az ember, ugyanúgy elérhető a csodálat érzése, mint a távcsőbe pillantva: ahogy a fedés fénygörbét megértve, lelki szemeink elé tárul egy távoli világ, csillaggal és körülötte keringő bolygókkal.

Forrás: UT San Diego

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.