Deep Impact
2008.12.04. 05:02
1908. június 30., kedd, este 8. Az Osztrák-Magyar Monarchia milliós metropolisszá serdült székesfővárosában, a pompás, nyüzsgő, békebeli Budapesten még világos van. A legújabb párizsi divatot majmoló úrihölgyek gondtalanul csevegve sétálgatnak a Duna-korzón. Bécsi keringőt játszó zenegép hangját sodorja a kellemes nyáresti szellő. A Tiszti Kaszinóban épp csak elkezdődtek a végeláthatatlan kártyapartik. Azt rebesgetik, hogy őfelsége a császár és király annektálni akarja Boszniát, még idén. Mi lesz ebből?! A teljes hosszában elkészült nagykörúton csilingel a BKVT villamosa, a dobozsapkás kalauz pedig magából kikelve üvölti: „Szedte-vedte-teremtette rossz gyereke, szálljál le az ütközőtől!”. A Ferenc körúti házában pipázgató Molnár (Neumann) Ferenc elégedetten tanulmányozza a friss kimutatásokat: jól fogy a Pál utcai fiúk első kiadása, ki hitte volna. A New York kávéházban Ady Bandi mérgelődve átfutja az új folyóirat, a Nyugat aktuális számát. A falról a Zwack Unicum „vízbefúlós” reklámja figyel. A fiatal Bartók Béla befejezi első komoly hegedűversenyének partitúráit. Néhány sarokkal arrébb a német nevelőnő kicseréli a kivörösödött fejjel üvöltő, néhány hónapos Teller Ede pelenkáját.
Ebben a pillanatban hirtelen zörögni kezdenek a porcelán teáskészletek és rezegni az ablaktáblák szerte a városban. Egyszerre jól láthatóvá válik a délnyugati égbolton egy kékesen izzó, fenyegető, a napnál is világosabb fényoszlop. A kutyák ugatnak, a morajló, búgó hang egyre erősödik. Már nem lehet nem észrevenni a hatalmas tűzgömböt, mely lebegni látszik az égen, mégis, félreérthetetlenül közeledik.
6 kilométerrel Pest belvárosa fölött, elérve a légkör legsűrűbb részét az 50 méteres jeges üstökösmag-darab megadja magát a hatalmas súrlódási hőnek és aerodinamikai nyomásnak, és egy századmásodperc alatt felforr, darabjaira szakad. A keletkező lökéshullám a hirosimai atombomba erejének ezerszeresével söpör végig Budapesten, letarolva minden emberi alkotást. A keletkező hő néhány perc alatt halálra perzseli a milliós nagyváros szinte minden lakóját. A nyomában meginduló, a Richter-skála szerinti 5-ös erősségű földrengés hatásait még az amerikai szeizmológiai állomások is mérik. A távoli Pozsonyban, Sopronban, Debrecenben is több épület rongálódik meg. A csillagokat hetekig nem lehet látni a Kárpát-medence területéről a ködösen derengő porfelhő miatt, de a csillagászok a világ messzi pontjain is felfigyelnek a légkör átlátszóságának mérhető csökkenésére.
Az eset megtörtént. Azzal a kozmikus mércével valóban „csekély” különbséggel, hogy a rejtélyes égitest jó öt órával előbb érkezett a gyilkos találkozóra. Mivel a Föld forog tengelye körül és mászik Nap körüli pályáján, a detonációra így nem a sűrűn lakott Közép-Európában került sor, hanem a szinte teljesen néptelen Közép-Szibériai hegyvidéken, a Köves-Tunguszka folyó alsó folyásánál. A zűrös politikai helyzet, és persze a helyszín megközelítésének nehézségei miatt csak jó húsz évvel később indulhatott a területre az első expedíció, de a pusztítás nyomai még ekkor is döbbenetes látványt nyújtottak. Az „epicentrum” körüli jó 50 km-es sugarú körben a fák vízszintesre tarolva feküdtek, és alig-alig kezdett el visszaköltözni az élet a halott tajgai tájra.
Bármikor újra megtörténhet. A lényeges különbség abban áll, hogy most, száz évvel később elvileg minden lehetőségünk adva van, hogy védekezzünk a hasonló égi fenyegetések ellen, érdekes módon sokkal egyszerűbben, mint a földi cunamik, vagy hurrikánok esetében. A glasgow-i IAC ’08 kongresszus egyik szünetében erről beszélgettem Russell L. „Rusty” Schweickarttal, akit leginkább az Apollo 9 egykori holdkomp-pilótájaként ismerhetünk, ám mindmáig aktív kutató, és egyáltalán nem mondható el róla (több volt kollégájával ellentétben), hogy a múltjának és a múltjából élne. Sőt.
Schweickart az egyik vezetője az Association of Space Explorers (ASE) szervezetnek, mely hozzá hasonló, tudatosan társadalom-formáló szerepet vállaló férfiakat és nőket tömörít, akik 34 különböző országból származnak, és az a közös bennük, hogy mindannyian keringtek már a Föld körül egy űrhajón. A szövetség az ENSZ 2009-es ülésszakja elé fogja terjeszteni a javaslatát egy nemzetközi operatív szakértői bizottság felállítására, mely a Tunguszka-eseményt kiváltóhoz hasonló „Föld-közeli objektunok” (Near Earth Object – NEO) felderítését és az esetleges védekezést koordinálja.
Természetesen maga a felderítés sem triviális feladat. Az USA Kongresszusa azt a megbízást adta a NASA-nak, hogy 2020-ra érje el azt a célt, hogy a 140 méternél nagyobb átmérőjű NEO-k 90 százalékát felfedezze és kövesse. NEO-nak az olyan kicsi égitestek minősülnek, melyek pályája metszi a Földét. A cél eléréséhez a mostanság üzembe állítandó automata távcsőrendszerek és észlelő kampányok (Pan-STARRS, LSST) reális esélyt biztosíthatnak. Amint azonban a Tunguszka-esetből láthattuk, a 140 méteresnél kisebb testek is hatalmas pusztítást tudnak okozni. A várakozások szerint ebből a mérettartományból is jó 300 000 új „jelölt” felfedezésére lehet számítani 2025-ig az említett rendszerekkel. Ezek közül, a jelenlegi empirikus tapasztalatok alapján mintegy 10 000 lehet olyan, ami az elkövetkező évszázadban „nemnulla” valószínűséggel akkor keresztezheti a Földpályát, amikor történetesen a Föld is éppen arra jár.
Minél jobban ismerjük egy égitest pályáját, annál pontosabban meg tudjuk határozni, hogy elkerüli-e bolygónkat. Ám a mindig jelen lévő mérési pontatlanságok, és a többi égitest teljes pontossággal elvileg is kiszámíthatatlan pályamódosító hatásai miatt, sohasem állítható teljes bizonyossággal, hogy egy ilyen kozmikus szikla- vas- vagy jégdarab elkerüli ezt a kicsiny, mindössze
Ha a veszélyt még idejében, évekkel, esetleg évtizedekkel a várható koccanás előtt sikerül észlelni, a kisbolygó „elvontatására” a legegyszerűbb stratégia a Gravitational Tractor (GT) módszer, mely lényegében abból áll, hogy egy nagyobb tömegű űreszközt a NEO mellett reptetve lassan de biztosan „elcsavarjuk” annak röppályáját, s ez a különbség a sok százmillió kilométer megtétele után elég nagyra nő ahhoz, hogy elkerüljük az ütközést. Hasonló hatást érhetünk el a Kinetic Impact (KI) módszerrel: egyszerűen nekiküldünk egy nagy lendületű kamikáze-űreszközt a NEO-nak. Ilyesmit már ki is próbáltak: a 2005-ös Deep Impact impaktora látványos július 4-i tűzijátékot produkált így egy üstökösmagnál, igaz, ott nem a pályamódosítás volt a cél. Ha pedig minden kötél szakad, jöhet az atom.
A rázósabb kérdések akkor merülnek fel, ha nem sikerült elég korán felfedezni a bajt. Ez teljesen reális felvetés, mert rengetegszer megesett, hogy komolyabb méretű meteorok, tűzgömbök megleptek minket fényes nappal. Ha egy kisbolygó huzamosabban a Nap irányából közelít, akkor azt értelemszerűen a Föld mindenkori éjszakai felén működő optikai távcsövek nem fogják észlelni. Pontosan emiatt léteznek ugyan radaros kisbolygó követő projectek, de ezek jelenleg még nem alkalmasak kellőképpen korai riasztásra. Előállhat tehát olyan helyzet, hogy nincs már módunk arra, hogy a NEO-t elküldjük világgá, csak azt tudjuk esetleg befolyásolni, hogy a Föld melyik részére csapódjon be. Na mármost nyilván, még a legritkábban lakott ország vezetése sem fogja önként felajánlani területének egy részét, hiszen ezzel a saját lakosságát tenné ki nagyobb veszélynek. Schweickarték szerint, ha egyáltalán lehetséges egy ilyen helyzetet megoldani, a döntéshozást csakis egy nemzetközi bizottságra szabad bízni.
Az előbb vázolt problémához hasonló egyébként még akkor is felmerül, ha a NEO-t időben észlelték. Gondoljunk bele: az eltérítő művelet során a kisbolygó pályája, és ezzel a Földpálya-keresztezés várható időpontja szép lassan „mászik”. A művelet során nyilván lesz olyan szakasz, amikor a pályák metszéspontja, mielőtt „lemászna” a Földgolyóról, átmenetileg az egyik ország területéről egy másikéra csúszik. Adott esetben például egy olyan országra, amely, ha nincs pályamódosítás, garantáltan biztonságban lett volna a forgó-keringő Föld túlsó oldalán, ám a metszési időpont megváltoztatásával lényegesen rosszabbodtak a kilátásai.
A politikai mögött húzódó morális dilemma nem teljesen új keletű: amikor a nácik V-2 rakétákat szórtak Londonra, a britek egy idő után rájöttek, hogy Von Braunék a célzás finomhangolásához a BBC rádióadását is felhasználták, amelyben rendszeresen bemondták, hogy milyen londoni épületeket ért rakétatámadás. Ezért hamis információkat kezdtek közzétenni becsapódások helyszíneiről, azzal a céllal, hogy a németek így ritkábban lakott területek felé hangolják el a célzást. Így azonban olyan polgárok élete került veszélybe, akiket elkerültek volna a légi csapások. Nehéz ügy.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
muffalo_bill 2008.12.04. 07:46:23
"Mivel a Föld forog tengelye körül és mászik Nap körüli pályáján..." - igen, és pont az utóbbi miatt nem csak az előbbivel kellene kalkulálni. 5 óra alatt a Föld kb. 18 e km-t tesz meg (30 km/s pályamenti sebességgel számolva). Vagyis az esemény pont nem következett volna be, az üstökösmag mellétrafált volna.
muffalo_bill 2008.12.04. 08:09:02
A helyes szám még 30-szor ekkora (ez a szorzó bizony lemaradt...), kb. 540 e km. Ez nagyobb, mint a Hold távolsága. Tényleg, az milyen bulváros volna, hogy egy Hold méretű test rendszeresen csak néhány órával véti el a Földet, amikor keresztezi a pályáját?! Pedig ez éppen a Hold...
Krahács 2008.12.04. 08:38:16
Andie 2008.12.04. 08:57:32
Egy kis szerény javaslat, ha szabad: a Föld nem "mászik" a Nap körül, hanem kering. Mászni az alkoholista szokott négykézláb a kocsmából hazafele, vagy a csúszómászó :) Szerintem ennyi tiszteletet megérdemel a jó öreg sárgolyó, hamár szakmai cikk :)
Apropó: bizonyított immár, hogy a Tungúzka jégmeteor volt? Legutóbb azt olvastam, hogy az nem csinált volna ekkora balhét.
(lehet, hogy mégiscsak Tesla volt a lúdas! :)))
Dharma · http://arcadia.blog.hu 2008.12.04. 08:58:50
Remélem tévedek.
atipapi 2008.12.04. 09:04:12
Etalon 2008.12.04. 09:37:51
A helyes kifejezés az lett volna :
"Mivel a Föld forog tengelye körül és az égitest 5 órával korábban keresztezte bolygónk pályáját, a detonációra így nem a sűrűn lakott Közép-Európában került sor, hanem a szinte teljesen néptelen Közép-Szibériai hegyvidéken, a Köves-Tunguszka folyó alsó folyásánál."
Etalon 2008.12.04. 09:39:30
bubu 2008.12.04. 10:12:21
A történelem megmutatta, nemzetközi konszenzus nem létezik, minden nemzetközi bizottság csak arra jó, hogy a nagyhatalmak úgy tegyenek, mintha érdekelné őket, más mit gondol. De meg is értem, ha Amerika téríti el a meteort, ha egyáltalán lehetséges, akkor persze, hogy nem akarja, hogy az ő területére essen. Csak ne tegyenek úgy, mintha.
misterx 2008.12.04. 10:29:15
Etalon 2008.12.04. 10:45:21
El tudom pölö képzelni, hogy a Tunguzka folyó környéke (mint ami már bizonyított :) ) alku tárgyát képezheti, azaz kérnek valamit cserébe az oroszok.
Vagy az amcsik kérnek egy új látványosságot az arizonai sivatagba ez mellé : en.wikipedia.org/wiki/Barringer_Crater
Hartree-Fock Cares · http://cydonia.blog.hu 2008.12.04. 11:23:11
Egyfelol jogos a meglatas, hogy ot ora alatt a Fold rendesen arrebb megy, masfelol a Fold egy gravitalo test, tehat nem csak a geometriai keresztmetszet lesz a becsapodas hataskeresztmetszete, hiszen a bolygok hajlamosak odahuzni magahoz a dolgokat, amint azt az urszondapalyaknal maximalisan ki is hasznalunk.
En nem szamoltam utana, a hatvanas evekben mondta egy ruszki csillagasz, hogy ha 4 ora 40 perccel kesobb jon, akkor lehet, hogy pont Szentpetervarra esik ra. Ezt vettem at komolyabb kritika nelkul, Budapestre alkalmazva. Ha Lacalaca erre jar, majd jol megmondja, mi az igazsag, ennekem nem kellett egimechanikabol szigorlatoznom. :P Igazatok lehet.
Hartree-Fock Cares · http://cydonia.blog.hu 2008.12.04. 11:42:14
Etalon 2008.12.04. 13:00:24
Amire én gondoltam az az, hogy ha a Föld pályáját kicsit odébb metszette volna, és kicsit később ér oda, de a többi feltétel nem változik (pölö pályák által bezárt szög).
Ami a gravitációt illeti, a Föld ígyis-úgyis vonzza az a kavicsot, úgyhogy a fentebbi feltételem fennállása esetén ez nem befolyásoló tényező (persze csak ha az teljesül)
DE amúgy igazad van, mi kezdtünk el szőrözni muffalo_bill-el, de a mi verziónk is hemzseg a hibáktól :)
Etalon 2008.12.04. 13:04:19
Persze nem sokkal előre, de egy atomrakéta kilövésére és célbajuttatására adott esetben néhány óra, vagy 1-2 nap is elegendő lehetne...
Clapeyron 2008.12.04. 15:11:52
Az atombombával az a gáz, mint mindenki tudja, hogy széttöri a testet, és mint mindenki tudja (bár én nem látom be miért) a sok kis darab nagyobb pusztítást okoz, mint az egy nagy. A Föld reális viszonyaiból kiindulva (Irakra van 900 milliárd dollár, a Marsutazásra nincs 400 milliárd dollár) Kizárólag egy atomcsapást vagy egy becsapódásos arrébblökést látok reálisan kivitelezhetőnek. Mindkettőnél fennáll a széttöredezés veszélye.
Egyébként jó kérdés, hogy ha választhatnék hogy egy ágyú elé állok, vagy egy kartácstűzbe, feltéve hogy a teljes találat esélye körülbelül 1:100, melyiket választanám.
Hozzáteszem: van olyan orvosi vizsgálat, például az izotópos agyérfestés, aminél a halálozás esélye 1:100 körüli. Egy sima nyelőcsőtükrözésnél körülbelül 1:1000 eséllyel lehet szükség életmentő műtétre, míg egy átlag amerikai azonnali halálos sérülésének - miközben az utcán tartózkodik, és semmi külön veszéyleset nem csinál - 1:10000 a becsült esélye.
Etalon 2008.12.04. 16:07:26
lacalaca · http://cydonia.blog.hu 2008.12.04. 20:50:54
Hehe, még államvizsgán is olyan tételt kaptam... :D Pedig változócsillagokkal foglalkozom. Szóval. Meglehetősen bizonytalanok az adatok, hogy milyen irányból, milyen szögben haladt át a légkörön a cucc. Mivel reggel történt az eset (helyi időben ~7 órakor), ezért nagyjából szembe jött a Földdel, mert napkeltekor a Föld haladási iránya felé nézünk (tessék lerajzolni, aki nem hiszi). Durva közelítésként tegyük fel, hogy pont szembe haladtunk. A becsapódás 101 fok keleti hosszúságon történt, ~80 fokkal arrébb tőlünk. A Föld ennyit bő 5 óra alatt fordul el. Tehát ilyen számítással kijön az időtartam.
Ugyanakkor meglehetősen valószínűtlennek tartom, hogy full szembe jöjjön egy aszteroida (azaz retrográd keringjen). A NASA NEO adatbázisa is csak egyetlen egy kisbolygót dob ki ilyennek a jelenleg ismertekből. Az mondjuk lehet, hogy egy naptávol-pont környékén kóválygó testet "értünk utol", mert akkor nekünk lehetett nagyobb sebességünk, és a Föld "ütközött bele" a kisbolygóba... De lehetnek további olyan konfigurációk még, amik kiadják az időtartamot, és ténylegesen létrejöhetett volna egy becsapódás.
@Etalon: A Lagrange-pontos dolog tényleg jó, talán 50 éven belül odáig is eljutunk... (pénz,pénz, pénz)
Cross · http://www.jonathancross.hu/news.php 2008.12.05. 10:44:18
recoba 2008.12.13. 23:42:08
Szeretem ezt az oldalt, értékelem a cikkeket. Gratulálok a szerkesztőknek, így tovább, egy ideje már ottvagytok a kedvencek között.
OFF:Totál laikus vagyok csak érdekel a téma amiről írtok. Nem akarok magyarázkodni hogy nem értek a csillagászathoz csak szólok előre. Magyarul álszent vagyok..
ON: Írjátok, hogy a Nap irányából érkező objektumokat nehéz előre jelezni. Azt nem értem ha valóban a Nap felől jön, akkor átjön a Napon? Ha meg csak kb. onnan jön vagy a Nap gravitációja húzza be irányunkba miért annyira nehéz meglátni? Vagy azt nehéz kiszámolni hogy a Nap pont behúzza majd a mi pályánkat keresztező pályára aztán már a fény miatt nehéz meglátni?
recoba 2008.12.14. 23:21:12
Hartree-Fock Cares 2008.12.14. 23:52:34
recoba 2008.12.15. 00:56:26
Bocs nem sértésnek lett szánva.
Amúgy azt hittem korábban észre lehet venni. Naprendszeren kívül is akár, én sem fogalmaztam jól. Remélem nincs harag.