Google Lunar X Prize – magyar csapat az indítóállásban!?

Mi a GLXP?
A Google Lunar X Prize egy 30 millió dollár összdíjazású nemzetközi verseny, amelynek célja eljuttatni egy önjáró szerkezetet a Holdra. A robot feladatai közé tartozik 500 métert megtenni a Föld kísérőjének felszínén, valamint képeket és adatokat küldeni bolygónkra. A versenyen résztvevő csapatoknak legalább 90%-ban magántőkével kell rendelkezniük és a regisztrációt legkésőbb 2010. december 31-ig kell beküldeni.
A landolást és a missziós célkitűzéseket elsőként teljesítő csapat fődíja 20 millió dollár. A teljes díj 2012. december 31-ig áll rendelkezésre. A határidő elmúltával a díj 15 millió dollárra csökken. A feladatokat másodikként teljesítő csapat jutalma 5 millió dollár. Még egyszer 5 millió dollárt tesznek ki a bónusz jutalmak.
A verseny végső teljesítési határideje 2014. december 31.
A versenyről többet itt olvashatsz: http://www.googlelunarxprize.org/


Egy magyar GLXP csapat
A 21. század elejére felnőtt az a generáció, amely gyerekkorában a Star Wars és a Star Trek világáról álmodott. Most itt az idő a cselekvéshez, a végső határ már nincs olyan messze. Nem kell sokáig várnunk, hogy mi is megtapasztalhassuk azt, amit szüleink éreztek az Apollo 11 landolásakor.

A kihívás nagyon nagy, de technológiailag és műszakilag is megvalósítható. És egy Holdon kitűzött magyar zászló történelmet fog írni.

Egy magántőke által finanszírozott fiatal és ütőképes csapat formálódik a nemzetközi szinpadon; szakmailag megalapozott érdeklődésedet (angol nyelvű önéletrajzzal) küldd el a glxp.hu kukac pulispace.com címre. Személyes találkozás a csapat vezetőivel június 14-20 között.

Míg a világ nagy része a Falcon 9 sikeres pályára állásának örül (mínusz az index is két nappal később), addig lenn délen egészen más szerep jutott a rakétának. Ugye, hála a rakétán elhelyezett kameráknak, igen sok mindent láthattunk, ahogy a fekete űr és a Föld kék-fehérje megjelent, a szeparációt, a második fokozat gyújtását, és ahogy eközben elég gyors forgásba kezdett, majd a művelet végét, a Föld körüli pályára érkezést. Pezsgő, éljenzés, esetleg pályaelemek és efemeriszek konstruálása műhold-szpottereknek, ezzel telt a péntek este.

And now for something completely different: hajnalban Ausztrália számos pontjáról jelentettek egy az égen feltűnt spirális alakzatot, aminek fényes középpontja volt és körbe forgott, és persze mindenki betojt, jönnek az élienek de legalábbis a kis zöld emberkék! Várjunk csak, mikor hallottunk legutóbb fényes, körbeforgó spirálról?... Bizony, irányítatlanul pörgő orosz Bulava rakéta félresikerült tesztjekor, ami Norvégia felett okozott riadalmat.

Még több fotó a "rejtélyes" spirálról itt.

Az észlelések kb. egy órával a Falcon 9 indítása utánra tették a jelenséget. LEO pályán egy keringés kb. másfél óra, vegyünk egy fél kört Floridától Ausztráliáig, tegyük hozzá az időt, ami a pálya eléréséhez kellett, és tessék, meg is van az egy óra eltelt idő. A második fokozat pontosan a kontinens felett haladt el, tehát a hely is rendben. Elég gyors forgást is produkált, ami váratlan volt, de a tesztet érdemben szerencsére nem befolyásolta - a dinamika is rendben van. Valahonnan még a gázt kell biztosítani, ami a táguló spirál mintát létrehozza, de erre bőven van lehetőség egy rakétafokozaton. Az is lehet, hogy magát a forgást is szivárgás vagy túlműködő irányítórendszerek okozták. Alighanem a tankokban maradt üzemanyagot eresztették ki, némi centrifugális erő segítségével (kösz kamov). Együtt van tehát minden, ami a jelenség magyarázatához kell - mégis vannak, akiknek ez nem elég, inkább a saját butaságukat kürtölik szét a világba. Lásd az ABC News hírében az ufológus "szakértő" állításait. Valóság, tények, bizonyítékok? Ugyan kérem, ilyen apróságokkal nem törődünk...

Elon Musk sajtótájékoztatót tartott a Falcon 9 első, tökéletesen sikerült repülése után. Íme néhány fontosabb információ:

• Már akkor is boldogak lettek volna, ha az első fokozat sikeres, most a fellegekben járnak, este sok margarita fog fogyni.
• Az első fokozat darabokra tört a visszatérés során, a Freedom Star hajó csak törmeléket talált az óceánon. Egyelőre az újrafelhasználhatóság nem volt szempont, de később az lesz, így dolgozni kell rajta.
• Jól látszott a közvetítésben, hogy a második fokozat eléggé gyors forgást produkált. Ez váratlan volt, de nem veszélyeztette a fokozat működését. Ennek is utána kell majd járni.
• Az első indításkor a leállást a 3. hajtómű gyújtószerkezetében érzékelt magas nyomás okozta. Kicsit lazítottak a túlságosan szűk limiten a második próbához, akkor már rendben volt. Az első start okán igen konzervatív paraméterekkel operáltak, nehogy valami súlyos, a rakétát veszélyeztető hiba léphessen fel.
• A következő Falcon 9 kész, az első manőverezhető Dragon 99%-os. Start elvileg még a nyáron. Ez még nem fog dokkolni az ISS-hez.
• Szóba került a Mars is. Volt már margarita, Elon?
• A NASA-val is elkezdtek tárgyalni az Obama-féle nagyteljesítményű szuperrakétáról.

A tovább után a NASA - ezúttal mint néző - felvétele a startról. A CNN egyébként kitolt egy hírt, hogy "NASA launches commercial rocket", de mostanra már javította, legalábbis nem találom.

Ma van a SpaceX nagyobbik rakétája szűzfelszállásának első lehetősége - a Falcon 9 és a Dragon űrhajó lehet az amerikai űrhajósok új taxija az űrállomásra.

Az indítási ablak keleti-parti idő (EDT) szerint 11-kor nyílt, hogy ne kora hajnalban kelljen megkezdeniük az előkészületeket, és 15:00-kor zárul, hogy még világosban kihalászhassák az óceánból az első fokozatot. Magyar idő szerint ez 17:00-21:00 óra intervallumot jelent.

Élő videókép elérhető a SpaceX-nél, a Spaceflightnow-on, Florida Today-en, etc.

Egyelőre a körülmények megfelelőek, de a Légierő nem engedi tovább az órát, mivel valami problémájuk van az FTS (Flight Termination System) adatok fogadásával. Ironikus, hogy az elmúlt egy hónap pont az FTS kidolgozásán lovagolással telt a Légierő részéről...

Az óra T-15 percél áll.

Visszaállították a tartószerkezetet, hogy a telemetria-problémákat orvosolják. Saccra 19:00-ra kalkulálják a startot.

Majdnem elindult az óra T-15-ről, mikor egy hajót észleltek a tiltott zónában. Kijut minden a SpaceX-nek...

Új start NET (Not Earlier Than) 19:30. ...És elindult az óra T-15 percről.

(19:20) Egyelőre jól halad a visszaszámlálás, mindenki bízik benne, hogy addigra kikergetik a vitorlást a lezárt vizekről.

(19:25) T-5 perc, minden rendben lévőnek látszik.

(19:28) T-2 perc.

(19:30) Pulzus egekben, mintha a TEA-TEB gyújtóláng villant volna, de ABORT T-3s körül.

Egy érzékelő határértéken túli paramétert regisztrált a hajtóművekben. Mivel az ablak nyitva még másfél órát, visszaállítják a rendszert T-15 perces állapotra.

(19:48) Visszaállt az óra T-15 percre, startidőpontot még nem közöltek.

(20:18) Start NET 20:45.

(20:30) Újraindult az óra T-15 percről.

(20:37) T-8 perc.

(20:44) T-1 perc, izgalom a tetőfokon!

 (20:45) LIFTOFF!!!

Gyönyőrű repülés, tökéletes első fokozat, sikeres szeparáció, előírásszerű második fokozat teljesítmény eddig. Ez a második fokozatot hajtó Merlin Vacuum Engine első éles bevetése.

(20:55) A Falcon 9 tökéletes produkciót nyújtott, a Dragon szimulátor a második fokozattal együtt Föld körül pályára állt. Néhány hónap múlva jöhet az első valódi űrhajó tesztje. Gratulálunk a SpaceX-nek!

Bocsi az egérért..

Nap képe helyett nap videója: egy teljes keringést fotózott végig a Mars Express, megmutatva mit láthatnak majd az első marsi űrhajósok.

Az elmúlt években a legtöbb marsi "szemünk" minél nagyobb felbontást igyekezett elérni, teljes kép a bolygóról szinte alig készült. Egy műszer volt csak, ami képes lett volna a teljes korongot egy felvétellel átfogni - egy apró, használaton kívüli, minimalista berendezés a Mars Expressen. A VMC (Visual Monitoring Camera) eredetileg a Beagle-2 lander szeparációjának megfigyelésére került az orbiterre, a sikeres szétválás megfigyelése után kikapcsolták. Négy évvel később, 2007-ben merült fel az ESA berkeiben az ötlet, hogy elsősorban PR és outreach célokra fel lehetne használni a VMC-t. Az apró, 640x480 pixeles kamerát soha nem tervezték ilyen felhasználásra, így szinte az alapoktól (expozíciós idők, adattovábbítási rutinok, összehangolás az űrszonda működésével) kellett kidolgozni az üzemeltetését.

Az első felhasználás már egy diákpályázat részeként történt: "gyakorlati" feladatként a pályázóknak ki kellett dolgozni a megadott információkból, hogyan készüljön az első felvétel a Marsról. A VMC ezután bekerült a hírekbe is, mint az első marsi "webkamera", hiszen a nyers képek hamar, általában pár óra alatt eljutnak a Földre és elérhetőekké válnak, kvázi-élő képet biztosítva a vörös bolygóról. A kezdeményezés egyre több, képfeldolgozáshoz is konyító űrbuzi fantáziáját mozgatta meg, hamarosan programot írtak a nyers képek RGB transzformációjára, sőt kidolgozták, hogyan lehetett flatfield-felvételt kikeverni sok-sok marsi felvételből, homogén felület nélkül.

Bár egyszerű műszaki részegységnek indult, már rutinszerűen része a tudományos programnak a VMC-felvételek készítése. Az alábbi videót az ESA-nál állították össze hatszáz egyedi felvételből, bemutatva hogyan láthatnák a Marsot egy meglehetősen elnyúlt pályán (kb. 10500 és 350 km magasság között) keringő űrhajóból. Talán megérjük, hogy valódi szemek is élvezhetik a látványt.

A vége felé az űrszonda és a Mars között elsuhanó Phobos hold megvolt, ugye? (Az ESA-nál távolságadatokkal is megvan.)

Koronczay Dávid tollából:

Május közepén Moszkvában kihirdették több ezer jelentkező közül annak a hat szerencsésnek a nevét, akik pár héten belül bemásznak egy három méter átmérőjű fémhengerbe, és abban 520 napot fognak eltölteni összezárva. Bár mindennapjaikat kamerák sora követi majd, mégsem egy új, különösen kemény valóságsóról van szó.

A Mars-500 nevű kísérlet célja, hogy megvizsgálják, hogyan viselnék egy jövőbeli Mars-expedíció űrhajósai a várhatóan rendkívül hosszú összezártságot és monotonitást. Bár arra az utazásra legjobb esetben is évtizedek múlva kerülhet sor, már most megvizsgálható a költségvetés töredékéből az egyik legfontosabb láncszem: maga az ember. Ennek érdekében az Orosz Orvosbiológiai Kutatóintézetben (IBMP) nagyjából kétszáz négyzetméteren kialakítottak számukra egy bolygóközi űrhajót mintázó szűk belső teret, lakósarkokkal, orvosi szobával, edzőteremmel, növényházzal és élelmiszerraktárral. Itt kell annyi időt eltölteniük, mint ameddig egy valódi utazás tartana a vörös bolygóra.

Végrehajtotta első megfigyeléseit a Boeing-747 hátuljába telepített, infravörös fényben észlelő távcső.

A SOFIA (Stratospheric Observatory For Infrared Astronomy) projekt még 1984-ben körvonalazódott, az első repülőbe telepített távcső, a Kuiper Airborne Observatory nagy testvéreként. Honnan az ötlet? Infravörös fényben a légkör gyakrolatilag nem átlátszó, a legrövidebb hullámhosszakon van némi esélyünk, de a vízmolekulák elég komoly elnyelést produkálnak már ott is. A legtöbb IR távcső ezért az űrben található, de az drága, nem szervízelhető és a hűtőközeget sem lehet pótolni. Szerencsére a vízpára eléggé a felszín közelébe koncentrálódik, így közeli infravörös mérésekhez elég pár ezer méteres magasságig emelkedni.

Persze nem olyan triviális távcsövet szerelni és működtetni egy repülőgépben. A SOFIA-t  évtizedes építgetés után majdnem el is kaszálták 2006-ban, de aztán sikerült megmenteni a projektet, és a héten sor került az első éjszakai repülésre is. Azelső felvételek a Jupitert és a csillagontó (erős csillagkeletkezést mutató) M82 galaxist ábrázolják.

A SOFIA egy Boeing-747SP gépre van telepítve, mely 1977-től '95-ig a Pan Am illetve United Airlines tulajdonában volt, majd '97-ben került a NASA-hoz. A repülő a Clipper Lindbergh nevet viseli, mivel szolgálatba állásakor volt Charles Lindbergh útjának ötvenedik évfordulója.

Fél évszázada állt pályára a NASA TIROS-1 műholdja, mely először végzett sikeres megfigyeléseket időjárásunkról. A TIROS (Television InfraRed Optical Satellite) egy kis- és egy nagylátószögű vidikon tévékamerával volt felszerelve, és mágnesszalagra rögzítette felvételeit, amelyet aztán beolvasott és lesugárzott a Földre. Az experimentális célokra készült műhold 78 napos pályafutása alatt közel 23 000 felvételt készített. A tévékamerák, bár mai szemmel elég pocsék képeket készítettek, mégis sokkal sikeresebbnek bizonyultak a Haditengerészet korábbi próbálkozásainál a Vanguard 2-vel. Ez utóbbi ugyanis két, ellentétes irányba néző fotométerrel volt felszerelve, és a felszín albetoját mérve igyekezett megállapítani a felhőfedettséget. Csakhogy a műhold forgástengelyét nem tudták kellően stabilizálni, az imbolygás pedig gyakorlatilag használhatatlanná tette az adatokat.

Az első kép, amit a TIROS-1 visszasugárzott.

A TIROS-1 és a műholdas meteorológia, nyugodt szívvel mondhatjuk, forradalmasította mind az előrejelzést, mind az időjárás globális megértését, és a Föld klímájának kutatását. Bár az évforduló (start: 1960. április 1.) nem mostanában volt, de a héten jelent meg egy kisfilm, ami a műholdas meteorológia e mérföldkövére emlékezik.

Az utolsó körben sem adott életjelet a lander, az MRO felvételei alapján egyik napelemtáblája is letört, így hivatalosan is kijelenthető, hogy már működésképtelen. Jelenleg már folyamatos napfényben fürdik a leszállóhely, tehát a körülmények ideálisak lennének. A Mars Odyssey májusban 61-szer haladt el felette, de hasonlóan a három korábbi kampányhoz, egy árva pittyenés nem érkezett a felszínről. Eközben a Mars Reconnaissance Orbiter számos felvételt készített a területről, de mivel a teljes leszállóegység is csak pár tucat pixelt tesz ki, és a fény-árnyék viszonyok is jelentősen eltérhettek, sokáig csak találgatások voltak, hogy mit is láthatunk. Volt, aki oldalra borulva vélte látni a Phoenixet, mások szerint csak "térdre rogyott". A JPL most kiadott közleménye alapján a legdrasztikusabb változás az egyik napelemtábla hiánya, ami gyakoraltilag végzetesen komoly sérülés. Az ellentétes oldalinak ugyan látszik a talajra vetülő árnyéka, de ki tudja milyen károkat szenvedett el még a Phoenix. Egyszer már feltámadt hamvaiból (a már megépített, de elkaszált Mars Surveyor 2001 Landerből született), de a marsi téllel már nem bírt.

Az MRO felvételei a még működő Phoenixről illetve a mostani állapotról. A bal oldali napelemtábla egyértelműen hiányzik. A színek különbségéért elsősorban a lerakódott por a felelős, de részben eredhet a zord időjárásból is.

Persze nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a Phoenixet soha nem tervezték arra, hogy túlélje a telet és a szárazjég takarót. Számítások szerint 30 g/cm² mennyiségű jég fagyhatott ki, ami úgy húsz centi vastagságú borítást jelenthetett. Ekkora terhet a törékeny napelemek illetve tartószerkezetek nagy valószínűséggel nem bírtak ki épségben. Ugyanakkor bolondság lett volna nem beleprogramozni a szoftverbe egy felélesztő modult - de sajnos a jóslatok ezúttal helyesnek bizonyultak.

Búcsúzásul egy fotó a könyékig munkába merült űrszondáról, a TEGA és MECA talaj-analizáló eszközökről.

NASA TV, élőben, magyar szakkommentátorokkal

www.galileowebcast.hu

Utolsó tervezett repülése végén az Atlantis űrrepülő leszállásra készül. Az STS-132 küldetésen a hatfős személyzet kicserélte a Nemzetközi Űrállomás hat akkumulátorát, sikeresen felszerelt egy nagy sávszélességű távközlési antennát és a kanadai Dextre robotkar egyik tartóelemét. Sikeresen elhárították továbbá az űrrepülő robotkar toldatán lévő, a hőpajzs átvizsgálására szolgáló érzékelő-rendszerének hibáját is. Szerdai közvetítésünk hazai idő szerint 13:30-kor kezdődik a NASA TV élő adásának átvételével és magyar szakkommentálásával virtuális stúdiónkból, Zsombok Gábor, Vizi Pál Gábor és Tepliczky István közreműködésével. Utána hosszú nyári szünet következik, a hátralévő két utolsó űrrepülőgép-küldetésre ősszel kerül sor.

www.galileowebcast.hu