Bezárult a Fobosz-Grunt indítási ablaka
2011.11.22. 14:45
Tegnap sem sikerül elindítani az orosz űrszondát, úgyhogy végleg lemaradt a Marsról. Hogyan tovább, Fobosz-Grunt, hogyan tovább orosz űrkutatás?
Fobosz-Grunt
A folyamatos próbálkozások ellenére továbbra sem sikerült kommunikációra bírni, ami azért is bosszantó, mert a jelek szerint nem csak hogy üzemképes, de a pályáját is korrigálja valamelyest. A kezdeti, 347x207 km-es ellipszis egyre inkább körösödik, míg a földtávolpont süllyed, ahogy az várható is volt, a földközelpont kissé emelkedett, amit csak a manőverező hajtóművek okozhattak. Üzemanyagszivárgás is okozhatna ilyet, de akkor nagy valószínűséggel nem tudná irányban tartani magát, és a bukdácsolás látszódna a vizuális megfigyelésekkor.
A 70 m-es rádiótávcső az ukrajnai Jevpatorijában. Kiválóan elbeszélgetne egy több tízmillió km-re lévő űrszondával, de alkalmatlan LEO pályához. (Fotó: S. Korotkij)
A kommunikációs próbálkozásokat nehezítette, hogy a jelek szerint az oroszok nem készültek igazán fel arra, hogy alacsony Föld körüli pályán kell majd eléni a Fobosz-Gruntot: mivel percek alatt átszáguld az égbolton, a két nagyméretű, távoli kommunikációhoz kiválasztott rádiótávcső használhatatlannak bizonyult. Először is fizikailag nem képesek elég gyorsan mozogni, másrészt minél nagyobb a rádiótávcső, annál szűkebb a sugárnyaláb, amit kibocsát, vagyis nagyon pontos pályaadatok nélkül el sem találná az űrszondát. És hát pontos pályaadatok - na azok nem voltak. A néma űrszonda helyzetét csak optikai megfigyelések alapján lehetett meghatározni, ami nem ment épp zökkenőmentesen. Mivel megfelelő, X-sávban is működő antennája az oroszoknak nem sok van, a Fobosz-Gruntot egyedül egy bajkonuri kisebb rádióantennával lehetett elérni, amit csak a start napján helyeztek üzembe. Szerencsére két nap múlva már más európai állomások is megkapták a kellő információkat és bekapcsolódhattak a mentésbe.
És mintha ennyi nem lenne elég baj, az elmúlt két hét valódi PR katasztrófa volt a Roszkozmosz számára: szovjet időket idéző némaság és szerencsétlen kijelentések váltogatták egymást. Vlagyimir Popovkin, a Roszkozmosz feje például sajtóközlemény kiadása helyett a Szojuz startja utáni interjúban beszélt a témáról, ami alatt olyasmit is elsütött a marskutatás nehézségeit ecsetelve, hogy a japán és európai próbálkozások sem jártak sikerrel. Kíváncsi vagyok, milyen képet vághattak Mars Express irányítói mikor arról értesültek, hogy 8 évnyi aktív kutatómunka a Mars körül bukásnak számít...
Az európai Mars Express: kösz, jól vagyok. (Credits: ESA)
Persze közben beindult az ötletelés, hogy mi is legyen a Fobosz-Grunttal, ha mégis sikerülne kapcsolatba lépni vele a közeljövőben. A marsi indítási ablak 21-én bezárult - azt igazából nem tudom, hogy hogy is számolták ki, hisz a Curiosity csak 26-án indul (24 óra halasztás már bejátszik ott is). Feltehetően az Atlas-V nagyobb tartalékokkal rendelkezik, illetve Florida is közelebb van az Egyenlítőhöz, mint Bajkonur, valamint a Fobosz-Grunt pályájának precessziója is megakadályozhatja a későbbi próbálkozásokat. Mindenesetre ha mégis sikerül feléleszteni a Fobosz-Gruntot, máshova kell küldeni: a Holdhoz vagy egy közeli kisbolygóhoz. A Holdra természetesen nem szállhat le a Phobos gravitációjához tervezett lander, de pár vizsgálatot elvégezhet orbiterként is, és a kínaiak is biztos boldogak lennének. Lehetne próbálkozni egy kisbolygót is keresni, persze olyat, ami méretben hasonló a Phoboshoz és el is érhető, azért nem fognak túl nagy eséllyel találni. Az egész inkább arról szól, hogy legyen valami indok eltávolítani az űrszondát a Föld közeléből.
Orosz űrkutatás
Hogyan tovább, van-e tovább, és most ide elsősorban a Naprendszer kutatását értem, hisz úgy tűnik, hogy meteorológiai és asztrofizikai oldalon van remény a fejlődésre. A jövendő orosz űrszondák elég sok technológiát kölcsönöztek volna a Fobosz-Grunttól, úgyhogy jó kérdés, mennyire lassítja le a fejlesztéseket a mostani eset. A legkritikusabb a két holdszonda, a Luna-Reszursz és Luna-Glob helyzete, melyeknek 2-3 éven belül startolnia kellene, és a lander egységek jelentős mértékben a Fobosz-Gruntén alapulnak. Popovkin kijelentette ugyan, hogy ezek fejlesztése nem fog késlekedéseket szenvedni, de láttunk már karón varjút...
Az ESA ExoMars 2016 küldetése, a Trace Gas Orbiter és a mini lander - a marskutatás kölcsönös orosz-európai megmentésének záloga?(Credits: ESA)
Ami a Marsot illeti, a helyzet érdekes módon nem olyan rossz, mint amilyennek a fentiek alapján tűnik. Bár pénz valószínűleg nem fog hirtelen előkerülni egy Fobosz-Grunt-2-re, az ősz folyamán eléggé átrajzolódott a marskutatás jövője. Történt ugyanis, hogy miután a NASA már korábban kihátrált két, az ESA-val közös asztrofizikai zászlóshajó projektből, szép lassan a közös ExoMars projektből is kivonja magát. (Mondjuk eleve költségcsökkentési célokkal álltak össze közösködni, ehh..) Októberben azt is közölték az európaiakkal, hogy mégsem adnának hordozórakétát a 2016-ban indítandó Trace Gas Orbiterhez. Az ESA így az oroszoknak kezdett el gyorsan udvarolni, hogy nem szállnának-e be egy Proton rakétával és akkor beszállhatnak a projektbe, adnatnak műszereket, ésatöbbi. Orbiter nélkül ugyanis nem lesz átjátszóállomása az ESA 2018-ra tervezett ExoMars roverének sem.
Egy orosz leszállóegység, mérőműszerek nélkül. Ilyenből vitt kettőt a Marsz-96 - elpárologtatni az Andok felett.
Bár még nincs hivatalos döntés, a tervezgetés már beindult. A helyzet ugyanis az, hogy a keringőegységen utazna egy leszállás-demonstrátor is: az EDM (Entry Descent and landing demonstrator Module) egy minimál-lander lenne, aminek fő célja a leszállás megvalósítása, és mindössze négy napig üzemeltetne pár egyszerű mérőműszert. Érthető módon többen kritizálták az ESA-t emiatt a hozzáállás miatt. Az oroszoknak viszont másfél évtizede állnak a polcon a Marsz-96-hoz kifejlesztett landerek másodpéldányai, melyeket hajlandóak lennének felajánlani a küldetéshez. Nem kevesebb, mint négy különálló leszállóegységről van szó: két penetrátorról és két statikus landerről, melyek egy-egy évig képesek üzemelni. Persze lehet, hogy négy leszállóegység túl sok lesz a TGO-nak és az ESA-nak is, de ha csak egyet is eljuttatnának a Marsra, már nagy előrelépés lenne az oroszok számára, akik végre megtörnék a marsi átkot, és még csak komplett űrszondát sem kellene kifejleszteniük hozzá.
És így volt felszerelve a Marsz-96 idején. Van itt minden: leszálló- és panorámakamera, APX spektrométer, magnetométer, oxidáns-kereső a marsi talajban (MOx) és meteorológiai állomás. Tervezett élettartam: egy év.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
hld50 · https://twitter.com/hold50 2011.11.22. 18:23:17
A gond az, hogy az az orosz generáció amely képes volt űrszondákat építeni, már rég kiöregedett. Az újaknak pedig semmi tapasztalatuk nincs. Ha most nem lépnek tovább ezen, akkor nem is lesz.
lacalaca · http://cydonia.blog.hu 2011.11.22. 18:42:40
No igen, egyrészt a Fobosz-Gruntnak még jutott pár nyugdíj körüli szakértő, aki látott működő űrszondát, de ők lassan elfogynak. Másrészt viszont 170 millió dollárból esetleg nem agyzsibbasztóan bonyolult küldetést kellett volna megpróbálni, hanem valami Discovery szintűt. Vagyis korlátozott számú műszer (4-8), kellően szűk, jól meghatározott célok. Az amerikaiak egy ilyenre is 425 milliót költenek (+rakéta), nyilván kicsit több jut tesztelésre meg a lehetséges problémák előzetes feltérképezésére.
MTom 2011.11.22. 21:33:40
A megfogalmazás szerintem túl enyhén fejezi ki az egymásra utaltságot.
Az idézett cikkben ennél tovább mennek:
"...it is very early to predict how the Phobos-Grunt fiasco would affect the future of the Russian space program."
...
"I think it could be a good opportunity for the Russians to start again, rapidly on a new mission, less ambitious than Phobos-Grunt, but in a joint mission with a mutual benefit..."
Szerintem szép lassan összeáll a szitu egy erőteljes európai (ESA+orosz) együttműködésre:
- A NASA szép lassan kihátrál mindenből: egyre kevesebb pénz van, azt meg egyre butábban allokálják, leginkább a politikai csatározások és érdekek mentén alakulnak az események
- Pár év és a kereskedelmi megrendeléseket elfelejthetik a nagy, állami finanszírozásból fejlesztett rakéták, köztük az oroszoké is, köszönhetően a SpaceX-nek
- Kina szépen, lassan nyomul (ja pl. megcsinálták a korábban említett dokkolásokat a mini-űrállomásukhoz), szóval köszönik jól vannak, és lassan komolyan kell számolni velük
- Az ESA mindig is pénzhiányban szenvedett, de megtanultak élni vele, szép lassan jönnek is a jó eredmények (pl. ATV - eddig csont nélkül)
- és most "on top" ez a méteres orosz pofáraesés a közelmúlt amúgy is göröngyös időszaka után: ez így már kicsit sok.
Szép dolog az önállóság, de legalább annyira kontraproduktív tud lenni, mint amennyire vonzónak tűnik. (Hú de jó, hogy itt nem belpolitizálunk ;).
Ez szerintem most annyira adja magát, mint sivatagban az oázis. Soha jobbkor nem jöhetett ez a fiaskó, reméljük egymásra találnak az ész érvek, és kihoznak belőle egy valóban értelmes együttműködést, és nem csak ebben az egy projektben.
lacalaca · http://cydonia.blog.hu 2011.11.22. 22:00:00
Aztán persze jött a blama a Fobosz-Grunttal, úgyhogy nyilván most már nagyobb hajlandóságot mutatnának, így tudnák menteni a marsi programjukat és a Lavocskinnál is összekaphatják magukat következő Luna startjáig.
De pont az együttműködések törékenységét jelzi, hogy a NASA-ESA közös missziók pont azért létesültek volna, mert hogy külön-külön nem futja ekkora zászlóshajók építésére. Csak a NASA-t elküldték SLS- (meg JWST-) építőset játszani a politikusok, az ESA-val meg közölték, hogy bocsika szivi...
MTom 2011.11.22. 22:24:17
Ja, hozzá is akartam írni, hogy ez a megfogalmazás helytálló volt még a Fobosz-Grunt előtti időkben, ez még akkorról származhatott.
Más: közben kitaláltam, hogy lehetne megmentei a F-G-ot.
A probléma az, hogy elfelejtették a RUN parancs után megnyomni az ENTER-t, ott villog a kurzor a szonda oldalán. Felküldik Szergejt az ISS-hez egy PS2 billentyűzettel, vesz egy nagy levegőt, és amikor a közelben repked a F-G, odarugaszkodik, rádugja a billentyűzetet, nyom egy ENTER-t, és indulhat is a Mars felé a cucc.
Csak egy problémára nem tudom még a választ: hogyan fog Szergej hirtelen arrébb állni, hogy ne csapja meg a beinduló hajtómű lángja... :)
hld50 · https://twitter.com/hold50 2011.11.22. 23:49:34
KGyST · http://repules.tumblr.com 2011.11.23. 00:38:30
2. Ami számomra szomorú, hogy ez a szonda is nélkülözte a rugalmasságot, valszeg valami banális hibán csúszott el. Ezért hiányoznak baromira a sorozatgyártott, "kipróbált" szondák.
3. A Mars-versennyel kapcsolatban én még kíváncsi vagyok, hogy lesz-e kereskedelmi űrszondásdi, a SpaceX beleköp-e a levesbe a Red Dragonnal. Szerencsés esetben, ugye, lesz 8-10 reciklikált űrhajójuk, abból néhány elmegy DragonLab-nak, a többit csak nem állítják ki múzeumba. Izgalmas lenne űrszondát látni (szintén újrafelhasznált) hordozórakétával együtt 100M USD alatt megvalósulni látni.
hld50 · https://twitter.com/hold50 2011.11.23. 11:07:27
ESA tracking station establishes contact with Russia's Phobos Mars mission
23 November 2011 On Tuesday, 22 November at 20:25 UT, ESA's tracking station at Perth, Australia, established contact with Russia's Phobos-Grunt spacecraft. The contact with the Mars mission was lost shortly after launch on 8 November. ESA teams are working closely with engineers in Russia to determine how best to maintain communication with the spacecraft. More news will follow later.
ott van az esa.int kezdoldalán.
Cifu78 2011.11.23. 11:15:30
lacalaca · http://cydonia.blog.hu 2011.11.23. 12:37:18
1. már csak találni kébe olyan műholdat, ami megfelelő sávban, megfelelő kódolással, megfelelő parancsot tudna sugározni. A geostac műholdak jellemzően nem ezt csinálják. Ha lenne az oroszoknak saját TDRS hálózatuk, akkor esetleg, de sztm a TDRS se tud X-sávban sugározni. Értelmesebb lett volna LEO kommunikációra alkalmas rádióval is ellátni a FG-t, mivel az X-et a deep space kommunikációhoz használják, meg is őrülnének a DSN-nél, ha geostac holdak egyszer csak teleordítanák az eget, mikor mondjuk a Voyager jelére vadásznak.
2. A Fobosz-Grunt pont hogy a sorozat első példánya lett volna, persze ez megint olyan, hogy ugyanolyan űrszondát nem küldhetsz a Phobosra, a Holdra meg a Vénuszra is, ennyire nem lehet szabványosítani mindent. Csak hát megalomán űrszonda helyett tesztelésre kellett volna költeni azt a kevés pénzt és akkor akár működhetett is volna.
3. Van benne potenciál, de több lesz az, a Falcon Heavy magában >100M, egy újrafelhasznált Dragon nyilván nem sok, de valamiből még ki kell fejleszteni vagy legalább meg kell építeni a műszereket is. Inkább arra számítanék, hogy egy Discovery misszió árában kijön egy minden földi jóval felszerelt labor.
@hold01: @Cifu78: olvastam, még várom a fejleményeket. BTW, sugározni sugárztak neki bőszen, hogy kapcsold má' be a rádiót, kérdés, hogy mit fogtak most. Ha bekapcsolt az adó és szépen küldi a vivőhullámot, sokkal nem vagyunk előrébb... Kérdés hogy a vezérlést rávették-e legalább valami értelmes jel küldésére.
KGyST · http://repules.tumblr.com 2011.11.23. 13:10:42
1. Nagy mintából nagy(obb eséllyel lehet megfelelőt találni), gondolom, az oroszok megint eljátszották az önerőből segítünk magunkon, senkire nem szorulunk műsort. Csak a földközeli kommunikációra nyilván nem tesznek antennát a szondára, ezt utólag kellett volna megtalálni, mindenesetre érdekes probléma, az szent.
2. Egy kis sorozat tagja lett volna, én inkább arra gondolok, hogy hogy lehet, hogy még mindig nincs Űr-OS meg számítógép, ami tetszőleges helyzetben ki tudja találni, hol és mikor van. A fizikai műholdbusz egy dolog, de itt is a szoftver, ami elbaszta (valszeg). Olyasmire (vagy akár arra) gondolok, int pl. a Linux kernel, ami fut a gépen, a telefonon, és talán embedded rendszerként még pár másik helyen is a lakásban (a DVD-lejátszó ebből a szempontból legalábbis gyanús). A szoftver, ami rendszerint elbassza, de szintén rendszerint nagyon rugalmasan javítható, lehetne közös és nyitott kódú, így a fejlesztési költségek és a hibalehetőségek nagy része kiszűrhető - lett volna.
3. A SpaceX ebből a szempontból nagyon érdekes játékos és talán nem látunk bele az összes kártyájukba, pedig van (lehet) nekik bőven.
A Dragonról sokszor leírták, h a marsrepüléshez tervezték, ha ebben van szemernyi igazság, és le tud szálni a továbbfejlesztett Draco hajtóművekkel a Mars felszínére, akkor a drága űrszonda-mítosz nem csak a repülési hardver vonalon dőlhet.
A leszálló űrhajó alapú megközelítés esetén ugyanis kevésbé kell optimalizálni a műszercsomagot, egyrészt, mert ha több kilót tud levinni, akkor nem kell minden grammért külön megharcolni, másrészt, mert ha valamilyen stabil környezetet tud a műszereknek nyújtani (akár földi légnyomás, akár stabil belső hőmérséklet), akkor szinte a laboratóriumi sorozatpéldányt is beépítheted, azaz nem csak a szonda, de a műszerek ára is csökkenhet. Ami számomra egyébként érdekes kérdés, hogy egy ilyen cuccot mi indítana a Mars felé, az F9 nyilván kicsi, az FH meg akkora, hogy ott egy orbiter is befér, csak ballasztként, viszont az sincs ingyen.
Még egy érdekes dolog, hogy az ESA-szondák fognak-e Falconnal repülni. Ui ha a NASA kiszáll a rakétából, akkor vagy saját maguk kell, hogy indítsanak, ami nyilván komoly plusz költség, vagy olcsó orosz rakétát kérnek bartermegállapodásban, de ez a fentebbiek miatt már az oroszoknak sem olyan jó (valahol olvastam, hogy a rendszerváltás környékén az orosz melósok annyira alul voltak fizetve, h a Szu-27 előállítása helyben 3M $ volt, és árulták és meg is vették 30-50-ért, na, ez ma már ott sincs így), így lehet, h rákényszerülnek a Falconra, ami abszurdum lenne (viszont a NASA elegánsat villanthat, ha ő maga ajánlja fel pl a delta helyett a Falcont, ezzel mindenki nyerhet sokat).
KGyST · http://repules.tumblr.com 2011.11.23. 13:14:52
lacalaca · http://cydonia.blog.hu 2011.11.23. 13:39:02
Ami a Dragont illeti, én úgy emlékszem, hogy nem sok szabad hely marad a Falcon Heavy-n sem, ha nem LEO-ra küldöd, hanem a Marshoz, a GTO kapacitása már csak 19 tonna, és kell még delta-v a Mars felé, meg ott lefékezni. Az európaiak szerintem azért nem nagyon jelentkeznek az ExoMarssal, mert ez is pénzbe kerülne, az oroszoktól meg gyakorlatilag ingyér' kérik a Protont (pontosabban bevennék őket a programba, műszereket adhatnának, etc.), másrészt meg kérdés, hogy 2015-16-ra mennyire lesz ez kiforrott technika. Elvégre ha lenne az ESA-nak pénze, akkor rátenné egy Ariane-V-re, aztán hadd szóljon...
Hasonló NASA-ESA megállapodásokból meg tervezési megszorításokból kifolyólag nem számítanék pl arra se, hogy a JWST-t áttennék az Ariane-V-ről egy FH-re nagy hirtelen.
Az oroszok a mai napig olyan jól meg vannak fizetve, mint mondjuk a magyar orvosok vagy tanárok.
Ami meg az alternatív utakat jelenti, egy-két helyet a Nozomit emlegették, vagyis elküldenék majdnem a Marsig, aztán amikor visszaér a Földhöz, hintamanőverrel szed annyi plusz delta-v-t, hogy másodszorra már eléri a Marsot. Persze ez a japánoknak se jött össze végül...
Rive 2011.11.23. 13:49:56
Erről valaki tud valami bővebbet? Konkrét nyilatkozatokra hivatkozik a cikk, csak épp semmit se találok.
lacalaca · http://cydonia.blog.hu 2011.11.23. 13:52:57
lacalaca · http://cydonia.blog.hu 2011.11.23. 14:00:12
spaceflightnow.com/news/n1111/23phobosgrunt/
A lényeg, hogy fogták a jelet (a vivőhullámot), de nem tudtak kihámozni belőle semmit, most készülnek a következő áthaladásra az ausztrál állomás felett.
KGyST · http://repules.tumblr.com 2011.11.23. 15:38:52
A génszekventáló pont jó példa. A földön létezik, azaz a tudományos elvet nem kellene kitalálni a semmiből. Csak egy, mondjuk öttonnás laboratóriumi felszerelést kellene lecsökkentened valamekkorára. És ez a valamekkora a kérdés, mert baromira nem mindegy, hogy 50 kg vagy 500 kg. (Gondolom, ez közgáz felől nézve valamilyen határhaszon-probléma, azaz az első elköltött egymillió dollárból le tudod vinni a tömeget, mondjuk, 1 tonnára, a második 1M$-ból 500 kilóra, ez már a Dragonnak jó, a harmadikból 300-ra, stb, stb.)
Persze innen is tovább lehet menni még egy lépéssel: ha megcsinálnák a mintát visszahozó egységet, és sorozatban gyártanák, akkor az összes létező kísérletet el lehetne bármin végezni. Nyilván ez egy relatíve nagy egyszeri költség lenne, de a második példány legyártása már egyszerűbb lenne, ha az eredeti másodpéldányt küldenék, akkor nulla, és utána az összes létező kísérletet végre lehetne a mintán hajtani, innen nyilván az lenne érdekes, hogy a Mars mely pontjáról és milyen talajból vesszük a mintát, és hogy jutunk el oda.
lacalaca · http://cydonia.blog.hu 2011.11.23. 16:36:29
www.nasa.gov/offices/oce/appel/knowledge/publications/viking_GCMS.html
Namost az érveléseddel az a baj, hogy ezek az eszközök fejlődnek. Nyilván nem kell feltétlen minden űrszondára mindent újonnan fejleszteni, ahogy az MGS-hez is felhasználtak egy csomó másodpéldányt, de azért az MGS Mars Orbiter Camerája nem vette fel a versenyt a HiRISE-el.
MTom 2011.11.23. 21:50:38
Mivel itt nem folyamatos fejlesztésről beszélünk, hanem projektekhez kapcsólódó, időszakos fejlesztésekről, ezért mindig nagy dilemma, hogy egy meglévő továbbfejlesztésével, vagy egy alapvetően új fejlesztéssel tudnak jobban célt érni.
Látunk bőven példát arra is, amikor egy korábbi elvekre épülő továbbfejlesztés sokkal drágább, lassabb, gyengébb lett, mint egy korlátozásoktól mentes, új fejlesztés.
Ennek nem csak az az oka, hogy a technológiák rengeteget fejlődtek időközben, hanem a fejlesztési módszerek is nagyon sokat változtak.
Egy modern fejlesztési módszer eredményeként sokkal rugalmasabb, könnyebben módosítható, moduláris, skálázható, stb. eredmény jön ki, mint egy több 10 évvel ezelőtti módszerekkel fejlesztett valami, amit bárhol elkezdenek megpiszkálni, teljesen váratlan helyeken és módon produkál következményeket.
Márpedig a költség- és határidőcsúszások, illetve az agyontesztelés után is bent maradó hibák éppen ezen kiszámíthatatlanság miatt vannak.
MTom 2011.11.23. 23:29:41
A belinkelt cikk nem említi, amit az ESA oldalán írnak:
Az utóbbi napokban felszereltek egy kis méretű, kiegészítő antennát a nagy, 15m-es antennára, amivel nagyon kis energiával, ám nagy szögtartományban tudnak jelet sugározni.
Ez azért volt lényeges, mert a Fobosz-Grunt vevőegysége arra lett optimalizálva, hogy csak a nagyon gyenge jeleket vegye.
A másik nehézség, hogy alkalmanként 8 perc áll rendelkezésre a kommunikációra, miközben a szonda áthalad az égbolton...
22-én kezdték el a sugárzást, másnapra sikerült is az első választ venniük.