Három fontos start 48 óra alatt
2011.01.22. 21:43
A szereplők: az első poszt-szovjet technológiájú orosz meteorológiai műhold, az első Delta-IV Heavy a Vanderberg légibázisról illetve a japán Kónotori-2 teherűrhajó az űrállomáshoz. Kezdjük hátulról, mert az oroszok lesznek talán a legizgalmasabbak. Ma hajnalban startolt egy H-IIB rakétával a második japán teherűrhajó, ami január 27-én fog kapcsolódni az ISS-hez és két hónapon át marad csatlakoztatva. A küldetéssel egy korábbi posztban már foglalkoztunk is.
Az USA legnagyobb teljesítményű hordozórakétája jelenleg a Delta-IV Heavy, mely 23 tonnás terhet képes alacsony Föld körüli pályára állítani, többet mint az európai Ariane-5 vagy az orosz Proton. Csakhogy eddig csak Cape Canaveralról, vagyis az USA keleti partjáról lehetett őket indítani, ezért a poláris pálya ki volt zárva, ugyanis ehhez a szárazföld (lakott területek) felett kellett volna repülnie. E körlmény miatt poláris pályára a nyugati partról, a kaliforniai Vandenberg légibázisról indítanak rakétákat a Csendes-óceán felé, de a Titan-IV-ek leszerelése óta nem volt elegendően nagy hordozórakéta a böszme nagy, titkos specifikációjú hírszerzési (vagyis kém-) műholdakhoz. Így hát döntés született, hogy a Vanderbergen üresen álló Space Launch Complex 6-ot át kell alakítani a D-IVH-k fogadására. Az SLC-6 eddig a be nem teljesült programok indítóállása volt: a hamar kimúlt Manned Orbiting Laboratory projekthez épült, majd a Challenger-katasztrófa akadályozta meg, hogy a légierő űrsiklókat indítson róla katonai missziókra. Ezúttal viszont a hatalmas Delta rakéta zökkenőmentes startot produkált.
Valamint pályára állt az orosz Elektro-L meteorológiai műhold is. Ez igazából többszörös elsőség, ugyanis mind az ukrán Zenyit hordozórakéta, mind az orosz Fregat fokozat frissített verziónak és egyben a két rendszer összeházasításának bemutatkozását is jelentette. Továbbá mostantól orosz meteorológiai hold is kering geostacionárius pályán, ahonnan egyszerre láthatja a Föld teljes félgömbjét. Ha ez nem lenne elég újdonság, ezzel a műholddal mutatkozik be a vadonatúj Navigátor platform, vagyis a műszerek vezérlését, kommunikációt, energiaellátást menedzselő része a műholdnak. Ez az első műholdplatform, mely már nem szovjet időkből eredő technológiára támaszkodik, hanem ízig-vérig orosz fejlesztés, melynek igen nagy szerepet szánnak a jövőben. (Képek a műholdról itt és itt találhatóak.)
Amellett, hogy a Navigátornak a tervek szerint tíz évig kell kiszolgálnia az Elektro-L-t, egy sor más tudományos műholdat is ezzel terveznek üzemeltetni. És megbízható platformra nagy szükség van, tessék csak visszaemlékezni a Koronasz-Foton sorsára. Ha az Elektro-L-el nem lesznek gondok, jöhetnek a további időjárás-figyelő holdak, vagy például a három tervezett űrtávcső, kezdve a Radioasztron májusi startjával, majd 2013 elején egy röntgen- és talán 2014-ben egy UV-teleszkóppal folytatva. De ezekről bővebben majd legközelebb írok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
