Előző posztunkban írtam arról, hogy az orosz űrhivatal új hordozórakétát terveztet következő generációs űrhajója indításához. Elvileg azóta kiválaszották a nyertes dizájnt, de erről többet nem lehet igazán tudni.
Addig is a háttérinfókból szemezgetünk (via RussianSpaceWeb). Oroszország jelenleg is számos nagy rakétát használ, így logikus  ötlet lehetne egy meglévő típus korszerűsítése illetve emberek szállítására alkalmassá tétele.

Szojuz: az űrhajózás nagy öregje, számos felújításon esett át, mióta első verziója ("nagyapja") felbocsájtotta a Szputnyikot. Azóta is igen megbízható igáslóként szolgál, de egyszerűen már nem éri meg jobban áttervezni, számos verziója maradt tervezőasztalon a kilencvenes évek óta. Felépítését az ötvenes években tervezték meg, rendszereit azóta csiszolgatták, de egy újonnan tervezett rakétával nem veszi fel a versenyt.

 

Proton: Oroszország legerősebb rakétája (leszámítva a kútba esett Enyergiját), esélyes volt az orosz holdraszállás kivitelezésére is. A legnagyobb gond vele, hogy hajtóanyaga az öngyulladó keveréket alkotó hidrazin és dinitrogén-tetroxid, erőteljesen toxikus anyagok. A Roszkozmosz viszont újabb terveknél már nem fogad el toxikus üzemanyagokat, ezért a Proton sorsa a leszerelés lesz, helyét a kerozinnal és oxigénnel hajtott Angara rakéták fogják elfoglalni.

Egyből felmerülhet a kérdés, hogy ha már úgyis készül az Angara, miért kell még egy új hordozórakéta. Csakhogy azt eleve más célokra - katonai és kereskedelmi terhek indítására - tervezték. Valamint így gyakorlatilag a teljes orosz rakétaipar egyetlen gyártótól (Krunyicsev) függne, és a másik nagy gyártó, a TsSKB-Progressz hirtelen munka nélkül találná magát, és egy ilyen szituációt az oroszok minidenképpen el szeretnének kerülni.

A Zenyit rakéta kisebb, de modernebb a többinél, és némi fejlesztéssel éppen elég terhet tudna LEO pályára állítani. A legnagyobb gond, hogy nem orosz termék, mert a SzU felbomlásával Ukrajna vitte magával gyártósorostól, starthelyestől. Ezt pedig, mármint a pénz hordása az ukránoknak, még inkább elkerülendő szituáció...

 

A fenti indokok miatt döntött új hordozórakéta bevetése mellett az űrhivatal. A nemhivatalos információk alapján az új emberes program részegységeit szétosztják az orosz űripar szereplői között, a TsSKB Progressz vezetése mellett. Az alaptípus egy kétfokozatú, közepes teherbírású rakéta lesz, ~20 tonna LEO kapacitással, ami plusz gyorsítófokozatokkal 50 tonnáig növelhető. Az első fokozatot folyékony oxigénnel és kerozinnal üzemelő RD-180-as hajtóművek fogják mozgatni, míg a másodikat folyékony oxigént és hidrogént felhasználó RD-0146-osok. Az első terveket 2010. szeptemberére kell elkészítenie a TsSKB Progressznek. A rakétát, az Angarával szemben, a kezdetektől emberes felhasználásra tervezik. Ez annyit tesz, hogy kiemelten megbízhatónak és "kíméletesnek" kell lennie, azaz nem rázhatják szét az embereket a vibrációk és a fellépő erőhatások. Az irányítást és visszajelzéseket is elérhetővé kell tenni az űrhajósok számára, amire egy műholdnak értelemszerűen nincs szüksége. Végül megfelelő mentőberendezéseket és mentési eljárásokat is biztosítani kell majd.

 Legközelebb a rakétára csücsülő, új orosz űrhajóval kapcsolatos tudnivalókat szedem össze.

Látványtervek a lehetséges konfigurációra.

A bejegyzés trackback címe:

https://cydonia.blog.hu/api/trackback/id/tr701089591

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása