Tájékozatlanságom eredménye, hogy lemaradtam a Phoenix szonda indításáról (a munka és az egész hétvégés elfoglaltság is segített). Szerencsére Horvai Feri szépen összefoglalta az Űrvilágon, olvassátok el! A Gothard obszervatórium honlapján pedig részletes leirás található a küldetésről.

A 80-as évek óta az amerikai űrsiklók a technológia és az emberi tudás egyfajta szimbólumává váltak, annak ellenére is, hogy immár egyre többen monumentális, de elhibázott koncepciónak tartják. Az utca embere is jó eséllyel megnevez egyet-kettőt közülük (a Challengeren kívül). Ehhez képest szerintem kevesen tudják, hogy a szovjetek is megépítették a maguk űrsiklóját, és az az űrbe is eljutott - egyetlen egyszer. A Szovjetunió széthullásával, ahogy a szovjet űrkutatási potenciál jelentős része, az űrsikó-program is az enyészeté lett, a koncért pedig cégek pereskednek, vagy egyszerűen hagyják elpusztulni.

Hamarosan (hétvégétől) három-négy hétig relatív posztatlanság lesz a blogon (ha valamelyik írótársam küld írást, akkor azt megpróbálom ezalatt kirakni), ugyanis az írók 60%-a (Clapeyron, H-F Cares és jómagam) a Nemzetközi Csillagásztáborban lesz.

A távollétünk alatt lesz Endeavour indítás, amit így a szokásosnál kisebb figyelemmel tudunk csak követni.

Előszó Az alábbi írás újfent Hartree-Fock Cares fedőnevű júzertől származik. Lány rakétával és egy érdekes cikk a hajtás után.

A minap került kezembe egy 1992-es, azaz tizenöt éves cikk a NASA korábbi igazgatójának, a néhai Thomas O. Paine-nek a tollából. Az irományában, mely az űrhajózás várható jövõjérõl szólt, megemlítette, hogy szerinte "2000 és 2010 között" a hagyományos Space Shuttle-flottát egy újabb tragikus baleset következtében kivonják a forgalomból". A jóslat Damoklész kardjaként függött tehát a NASA fölött, míg csak le nem esett" Most az űrügynökség azt ígéri, 2010-re valóban, végleg leállítják az űrrepülõgépes utakat. A szükséges változásokat az amerikai űrpolitikában csakis a Columbia tragédiája kényszeríthette ki. A most körvonalazódó új koncepció véleményem szerint annak a hallgatólagos beismerése, hogy az elmúlt harminc év stratégiája az amerikai emberes űrrepülések terén alapvetõen elhibázottnak bizonyult, és rengeteg területen gátat vetett a fejlõdésnek. Komolyabban, mint elsõre gondolnánk.

Újoncokkal bővül Kína 14 fős űrhajós gárdája, legalábbis ez derül ki Jang Li-vej (balra), az ország első űrhajósa szavaiból. Az űrhajós, aki jelenleg az űrhajósokat kiképző intézet vezetője egyike azoknak, akiket még 1990-ben válogattak ki a légierő többezer jelentkezője közül.

Most, hogy a Sencsou V és VI emberes repülések során megtapasztalták milyen is az űrhajózás, jobban odafigyelnek majd az űrhajósok általános kiképzésére, nyilatkozta. Korábban ugyanis elsősorban a fizikai állóképességre koncentráltak.

A Sencsou VII, a következő küldetés 2008 szeptemberében (pár héttel az Olimpia után) lesz. Kína harmadik emberes repülésekor űrsétát fognak végezni, ezért a kiképzés "minden eddiginél intenzívebb". Az űrhajón kívüli tevékenységet ebben a hónapban kezdték gyakorolni, Jang Li-vej szavai szerint az új felszerelést használni nagy kihívás.

Az űrséta részleteit nem árulták el, annyit lehet tudni, hogy a szkafanderben kb 7 órát lehet a világűrben eltölteni, ahol az űrhajós kísérleteket és egyszerű szerelési munkákat fog végezni, míg a kabinban levő két társa folyamatosan figyeli. Az új szkafander intelligens anyag felhasználásával készül, ami képes mintegy 2 mm átmérőjű lyukakat magától befoltozni, gyógyulni (legalábbis a tesztek alapján, fordítható translate.google.com-on át)

A Sencsou VII-tel egy új fázisba lép a kínai űrrepülés, innentől külső tevékenységet, és pályán történő dokkolást is terveznek végrehajtani.

Nemrégiben a Space Adventures bejelentette, megvan a következő két űrturista, aki a Nemzetközi Űrállomásra fog látogatni. Talán az első civil űrsétáló is súgta meg a társaság vezetője, Eric Anderson a Space.com-nak. A két repülés 2008 őszén, és 2009 tavaszán lesz.

Ezzel együtt a jegyek kétszeresre drágultak, a piac változához alkalmazkodva. Ahogy azt Jeff Foust blogján jól összefoglalta, a változásnak több oka is van:

• a rubel erősödött a dollárhoz képest annyira (akár ez magában is megindokolhatná az emelést, a Personal Spaceflight számításai szerint a 2000-ben 20 millió dollárba kerülő repülés ma mintegy 30 millióba kerülne, ha követnék az árfolyamokat)
• A Roskosmos is emeli a Soyuz férőhelyek árát, mintegy 21.8 millió dollárra
• egyéb piaci hatások, az érdeklődés erősödése, nyersanyagok drágulása

Mindezt összevetve már igen optimistának tűnik a Space Adventures egyik terve, miszerint 100 millióért már körülrepülhetnénk a Holdat. Vessük össze a mostantól 40 milliós ISS-re szóló Soyuz utazással.

A kulcskérdés a fizetőképes kereslet megléte. Míg a mai gazdagok között relatíve sokan megengedhetnek maguknak 20-40 milliós kiadást egy ilyen luxusutazásra, ennek tízszeresére valószínűleg ennek a rétegnek csak a töredéke lenne képes.

Mintegy összehasonlításul egy Space Shuttle indítás mintegy félmilliárd dollárba kerül (nem is tűnik olyan soknak, kb 30 űrturista árából (a korábbi 20 millióval számolva) kijönne. És a Space Shuttle alapból 8 személyes, de valószínűleg el tudna vinni többet is akár. Lehet, mégsem reménytelen üzleti modell az űrturizmus?

Én alapvetően nagyon szekptikus vagyok az állami űrkutatással szemben. Ezen gyakran vitatkozunk Hartree-Fock Cares kollégával, de egész egyszerűen azt a stabilitást, amit egy gazdasági igény adhat, szerintem a politika évről évre változó széljárása nem tudja garantálni.

Példának és ellenpéldának is lehet hozni az amerikai űrprogramot, amíg presztízs volt a népnek, addig támogatta a politikai vezetés, de amint a nép "megunta" a holdraszállást, azonnal törölték is a programot. Aztán elkezdték a shuttle programot, az meg olyan is lett, amilyen, de erről majd a fent emlegetett kolega fog bővebben írni.

A cikk apropóját Bush beszéde adja, egy cleveland-i beszélgetésen az űrkutatási terveiről kérdezték. Alant található egy hevenyészett fordítás, illetve az eredeti is.

A NASA az utóbbi időben (főleg a Space Shuttle miatt) olyan pályára került, ami inkább karbantartó, fenntartó, mintsem kutató szerepre kárhoztatja. Bár robotos küldetéseket indít folyamatosan, az emberes űrrepülés mára már kizárólag a Nemzetközi Űrállomás fenntartására korlátozódik, illetve hébe-hóba egy Hubble űrtávcső karbantartó küldetés jellemezte az elmúlt évtizedek Shuttle járatait. Bush híve annak, hogy ezt az irányt megszüntessék, és újra emberes kutatóexpedíciók induljanak az űrbe, a Holdra, később talán a Marsra. Erről szól az alábbi interjú is: