A (tudomány)kommunikációnál megáll az újságírás
2012.12.07. 13:51
"People seem to think that with SAM you turn a crank and a computer displays
"LIFE" or "NOT LIFE," or even "EARTHLIKE ORGANIC CHEMICALS" or not.
That's not how it works." - EL
Az indexen Kolbert András közölt egy figyelemre méltó írást "A kommunikációnál megáll a tudomány" címmel. A vélemény több pontjával egyetértek, olyannyira, hogy a konklúzióját ide is idézném egyből:
A tudomány eredményeinek közérthető közlése talán sosem volt még annyira fontos, mint korunkban. Minden egyes ember, aki megérti, hogy működik a telefon vagy az elektromotor, megnyert csata az ostobaság ellen folytatott háborúban. Minden egyes alkalom, amikor valaki kiábrándul a NASA-ból, a CERN-ből, és a többi, az élet, a világmindenség meg minden legfontosabb kérdését kutató, de a 42-nél bonyolultabb választ adó szervezetből, ünnepnap a kreacionizmus-, a felekezettől független teremtésmítosz-, a nullsík-, a világvége- és az összeesküvéselmélet-hívők számára.
Viszont bloggerként és az interneten élő kutatóként valamennyi rálátásom azért van arra, hogy zajlik manapság a tudomány, tudományos eredmények kommunikálása. Megértem, hogy Kolbert Andrást, felelős újságíróként, aggasztja, hogy a kutatók mindenféle megalapozatlan, horribile dictu puszta tévedésen vagy mérési hibán alapuló eredményeket kürtölnek világgá, és ezek a rosszul elsülő sztorik aztán mind a kutatások elismertségét, mind a döntéshozók prioritásait negatívan befolyásolják. (Nem is beszélve a sok megírandó, "mégsem"-cikk okozta fáradságról.) A miérteket kutatva azonban csak a "kutatói szószátyárságot" kárhoztatja, pedig a saját háza táján is szét kellene néznie.
Szószátyár kutatók
Való igaz, sok kutató szószátyár, velem is előfordul. Ennek nagyon egyszerű oka van: közléskényszerünk lesz (legalábbis a többségnek), főleg ha úgy érezzük, nyomon vagyunk. Valamit találtunk, valamit, amit még senki előttünk, valamit, amiből akár még valami nagy dolog is kisülhet. A legtöbb esetben persze nem fog, teszteket végzünk és ellenőrző méréseket, ellenőrizzük tizedjére is a levezetéseket, és hogy minden hibalehetőséget számításba vettünk-e, írunk belőle egy-két szakcikket, elmondjuk néhány konferencián, ahol jól elvitatkozunk róla a többi pár tucat, pár száz emberrel, akit a világban még részletekbe menően érdekel ez a kérdés. Ez azonban gyakorta hosszadalmas folyamat, amin végig kell járni, mire a folyosói beszélgetések, lelkes email eszmecserék és akár a család és közeli ismerősök kényszeres traktálása összeállnak szolid, közölhető eredménnyé. (Vagy pedig nem, mert elszámoltuk, elnéztük, más már felfedezte, stb.) Ez esetben a szószátyárság nem oly' nagy bűn, feltéve, hogy az ember nem írt alá ilyen-olyan titoktartási egyezményeket, mert maximum a családja "ó, tényleg? De érdekes, drágám..." reakciója lehet a jutalma.
(Mellékszál: pontosan ez mutatja, hogy az "összeskutató-bennevan-eltitkolja" típusú összeesküvések nettó baromságok. A kutatók egyszerűen genetikailag képtelenek csendben ülni és eltitkolni az összesküvést, hisz épp ellentétesen működnek, minden felfedezést közölni akarnak, sőt olyan gyorsan, ahogy lehet, nehogy más megelőzze őket, és helyettük arassa le a babérokat.)
Persze, ha valaki tényleg beletenyerel a tutiba, pláne slágertéma esetén, akkor a dolog bonyolultabbá válik.
Exkluzív, kiszivárgott iPhone 25 fotók!!! 5 évvel a megjelenés előtt!!!4!!! Vagy ilyen lesz, vagy nem!!!!!
Tegye fel a kezét, akivel nem jön szembe egy-egy ilyen, magas szakmaisággal előadott sajtótermék legalább néhány havonta. Annyit mondok, iPhone 5S. Vagy olyan lesz, vagy nem. Ha nem, akkor az Apple a hülye, vagy az újságírók, akik bekajálták?
Lényegében ez történik sok esetben az új kutatási eredményekkel is. Vagy a sajtó kezdi el fújni a lufit (lásd lejjebb), vagy az adott intézmény PR-osai repülnek rá egy ígéretes témára és hipp-hopp, előáll a sajtóközlemény az intézet Nagyon Menő Kutatásáról, ami feltehetően KOMOLY HATÁSSAL LESZ A TERÜLETRE - nyilatkozta a Nagyon Híres Professzor, és ÚJ ALKALMAZÁSOK előtt nyithatja meg a kaput, blablabla. Az tökmindegy, hogy tulajdonképp mennyire volt jelentős, színvonalas és megalapozott az adott kutatás, ez az egyoldalas PR cikk órák alatt bejárja az internetet, és rossz esetben eljut például az MTI-hez, akik, példás alkalmatlanságról tanúbizonyságot téve, még a maradék koherenciát is kiölik belőle. (Annyira képtelenek ugyanis épen lefordítani bármit, aminek köze van a természettudományhoz.) Végül Átlagos József ezt olvassa el az indexen vagy az origón, esetleg a Blikkben (még egy butítási szint, hadd szóljon).
Minősített esete ennek, mikor még csak el sincs fogadva közlésre a sajtóközlemény alapját képező szakcikk. Ilyen, nesze semmi, fogd meg jól alapon akár a Bigfoot genomjának meghatározásáról is lehet kiadni sajtóközleményt, a papír meg az internet mindent elbír.
Felvetődik a kérdés, hogy a kutatók maguk miért nem állítják le ezeket a PR ámokfutásokat. Ennek számos oka lehet: mondjuk nincs kellő beleszólásuk, vagy ők maguk is a finanszírozási pályázatokon való jobb szereplés reményében kicsit megfuttatnák a médiában azért a témát, és egyéb, obskurusabb indokok. De ha nem kutatói, sajtóosztályi oldalról kezdődik a lufi felfújása, akkor majd a sajtó megteszi ezt a szívességet.
Felfedezés-e az adat?
Egy másik, lényeges aspektusra világít rá Emily Lakdawalla a Planetary Society-nél. Mit is mondott a Curiosity esetében Grotzinger?
"We're getting data from SAM as we sit here and speak, and the data looks really interesting,"
"The science team is busily chewing away on it as it comes down,"
"This data is gonna be one for the history books. It's looking really good,"
Vagyis nagyon érdekesek az adatok, olyan jók, hogy az a történelemkönyvekbe is bekerülnek, és ezerrel dolgoznak az értelmezésén. Mi jött át ebből pl. az indexnek?
A NASA szakembereinek szóhasználatával élve történelmi felfedezést tehetett a Curiosity a Marson, a pontos eredményekre azonban még heteket kell várni. John Gotzinger, a Mars-járó tudományos eredményeit elemző tudóscsoport vezetője szerint valami nagyon jót talált a robot mintavevő és -elemző berendezése a napokban felharapott homokban.
Helló-helló, nem ugyanarról beszélnek! Az iszonyú jól kinéző adatból egy csapásra történelmi felfedezés és valaminek a megtalálása lett. Az "earthshaking" jelzőt meg a többi körítést mind az interjút készítő újságíró pakolta a kutató mondatai köré, amit aztán persze mindenki átvett, átszerkesztett, hozzáadott még több körítést. Amikor aztán végre helyre lett téve az ügy, a végén mégis a NASA lett kikiáltva hülyének, nem az újságírók.
Adat és felfedezés: a kettő jelentheti ugyanazt, például az első fotók egy égitest felszínéről instant módon szolgáltatták a felfedezést (=folyómedrek! kráterek! gejzírek! akármi!). Vagy jelenthet két, nagyon távoli állomást is. Például hogy komplett adatfeldolgozó központot kell építeni a Wigner Kutatóközpontban, hogy jól megrágja az LHC nyers adatait, hogy az egyáltalán alkalmasak-e arra, hogy a CERN-ben feldolgozzák, és ha egyszer feldolgozták, akkor jöhet az értelmezésük, amiből aztán a kutatók megtehetik a felfedezéseket.
Ergo, bár Grotzinger szóhasználata sem a legszerencsésebb, az ő fejében az járt, hogy az első tesztek olyan minőségű adatokat produkáltak, amiből már tudták, hogy a műszer képes arra, amire szánták, és alkalmas arra, hogy világrengető felfedezéseket tegyen. Vagyis az adat(minőség) tényleg történelmi, összehasonlítva mondjuk a Vikingek vagy a Phoenix képességeivel. Ez a disztinkció persze nem triviális. Kutatóként én is átéltem ezt, amikor először láttam a Kepler űrtávcső adatait, én is kvázi fel-le ugráltam a szobában (sőt, még három évvel később is magával tud ragadni). Mert tudtam, hogy ebből nagy felfedezések születhetnek. De ahhoz még sok munka vezet, itt már nem instant a felfedezés megtétele, akármennyire is ez a kép él az eredményeket azonnal, tegnapra váró közvélemény vagy tudósítani kívánó újságírók fejében.
Ez, az adat kinyerése és a tényleges felfedezés kijelentésének távolodása vezetett több más, citált esethez is. A Higgs-bozon első be-vagy-nem-jelentése is, ami eleve egy nyilvános, de szakmai szeminárium volt (annak minden hibájával, a rossz ritmustól a kezdve a Comic Sans-ig), csak az addig összegyűjtött adatokat mutatta be. Egy kutatónak a 2-3 szigma körüli jel egyértelmű: jó úton járunk, de még több adatot kell gyűjteni a bizonyossághoz. Ez viszont pontosan ellentétes számos újságíró és olvasó szimpla igen-nem elvárásaival. Ugyanígy, a fénynél gyorsabbnak tűnő neutrínók esetében sem az einsteini világkép megdöntéséről kellett volna filozofálni négy bekezdésben, hanem mondjuk bemutatni, hogy mennyire összetett és szőrszálhasogató ellenőrzési folyamat volt, amiben a fizikusok lényegében a tudományos közvélemény segítségét kérték.
Hasonló történt biológiai oldalról az ENCODE projekttel is. Az ENCODE konzorcium célja, hogy egy, a DNS minden működő elemét leíró adatbázist, egy enciklopédiát állítson elő. Egyik fő felfedezése, hogy az DNS fehérjéket nem kódoló, eddig kevésbé ismert, időnként haszontalannak, és/vagy inaktívnak tekintett szakaszait is feltérképezve megmutatta, hogy a genom 80%-a részt vesz biokémiai reakciókban, és csak kis része teljesen inaktív. Aztán az eredeti szakcikkben szereplő "biochemical function" az MTI, ki tudja hányadik állomást jelentő fordításába már "biológiai funkcióként" került be, azt sugallva, hogy tudjuk explicite, mit is csinálnak a szervezetben ezek a génszakaszok, pedig még az sem derült ki, létrejön-e egyáltalán bármiféle biológiai funkció abból az adott kémiai reakcióból. Úgy általában komoly problémát jelentett a sajtónak, hogy kényszeresen nagy felfedezésként tálalja egy adatbázis létrejöttét. Itt egy hosszabb értekezés erről, ami az ENCODE PR-stábjának és kutatóinak baklövéseivel és a "régen hülyék voltunk a DNS-hez, de ma hirtelen mindent megértettünk" jellegű újságírói mitológia-gyártással is hosszabban foglalkozik.
Suszterek és kaptafák
A kutatók kárhoztatása helyett tehát kicsit jobban el kéne mélyedni ezekben a kérdésekben is, mert kutatói oldalról gyakran tűnik úgy, hogy hiába igyekszünk birkatürelemmel, kreatív hasonlatok kiötlésével és középiskolás tudást sem nagyon feltételező egyszerűsítésekkel tálalni a mondandókat, csak sikerül így is kiforgatni a szavainkat. Sok esetben az ilyen bejelentések mindenről szólnak, csak a fejekben élő "felfedeztük a jetit? igen/nem" kutatás egyszerű képletéről nem. Az, hogy ezt hogy adják át az újságírók az olvasóiknak, hadd ne legyen csak a kutatók terhe, elvégre ők sok tárgyat tanultak, de újságírást nem. Az index pláne gyakorolhatna egy kicsit több önkritikát a bevallottan bulváros (ún. "széles tömegekhez szóló"), MTI-vel dúsított, "böfögést teszünk az élet és Mars szavak mögé" cikkecskék színvonala okán. Bár vannak biztató jelek, minőségi forrásokból is átvesznek, korrekt megjelöléssel, és a saját anyagok között is felbukkannak időnként elismerésre méltóak (többek között Laza Bálint írásai a DNS-törési pontokról vagy a marskutatásról, vagy Kolbert Andrásé az LHC-ről - csak az elmúlt 1-2 hétből). Való igaz, jóval több utánajárást igényelnek, mint copy-paste-elni és egyszer átolvasni az MTI-s közleményeket. De ha tényleg jó olvasottságot tudnak produkálni például az élet+Mars címszavak, akár minőségi újságírást is lehetne mögé tenni. (Nem segít a dolgon az index jelenlegi felépítése, a tech és tudomány témák ugyanis egy kalap alá vannak véve, egyszerre kéne érteni az iPhone-hoz, a DNS-hez és a Marshoz. Ez nyilvánvalóan túl sok terület egy kalap alá söprése.)
Az meg, hogy a kutatás frontvonalában zajló, gyakran turbulens történések, nagy nyilvánosságot kapó visszavonások hatására a 'zemberek a tudomány - és persze a mindennapi életvitelük - stabil alapjául szolgáló tudást is megkérdőjelezik (ezek pl. a biológiai evolúció, gravitáció, elektromágnesesség, általános relativitás, kvantummechanika, lemeztektonika, égi mechanika, stb.) elsősorban a természettudományos oktatás hibája, mint a kutatóké vagy újságíróké. Bár egyre inkább áthárul erre a két foglalkozásra ez a feladat is, tekintve a NAT-ba beszivárgó, posztmodernista, relativista szemléletmódot (Tél Tamás írása a témában igen erősen ajánlott: pdf). Feladat pedig van bőven: ma Magyarországon a természettudmányos műveletlenség nem szégyellnivaló, nem a tahóság jele, hanem teljesen elfogadott jelenség, sajnos.
A kutatók felelőssége egyértelműen az, hogy figyeljenek arra, mit és hogyan mondanak. Ugyanakkor a transzparenciának és a tudomány elfogadottságának akár hasznára is válhat, ha nem csak az autoriátus, sajtótájékoztatón komoly tudós-fejjel diagramokat mutogató kutatók jelennek meg a médiában, hanem a felfedezésekig vezető, közbenső folyamatokra, a munkafázisokra, a tévutakra és a helyes megoldások megtalálására is ráláthat a nagyközönség. Ehhez viszont kell, hogy ne csak a kutatók tanulják meg ennek a megfelelő prezentálását, hanem az újságírók is. Például úgy, hogy az adatok szépségének örülő kutató láttán nem kezdenek ész nélkül a marsi életről spekulálni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
KGyST · http://repules.tumblr.com 2012.12.07. 15:12:35
KGyST · http://repules.tumblr.com 2012.12.07. 15:31:46
Azért ezt a Tél Tamás cikket elolvasom, oszt leszedem a keresztvizet a tudományról
EnTeO 2012.12.07. 18:22:28
lacalaca · http://cydonia.blog.hu 2012.12.07. 20:36:26
ööö...
"Rumors and speculation that there are major new findings from the mission at this early stage are incorrect."
mars.jpl.nasa.gov/msl/news/whatsnew/index.cfm?FuseAction=ShowNews&NewsID=1398
"Igazából nemcsak a NASA PR-osaival van a baj, hanem sok más tudóssal is"
a PR-os nem kutató (képzettségét tekintve persze előfordulhat), a kutató pedig nem PR-os. A NASA és egyéb helyek sajtóosztályait illető kritikához lásd a vonatkozó alcímet.
"sok más tudóssal is, aki szándékosan lerövidíti a vizsgálódások útját (hát ha még a független szakmai elenőrzési lépéseket, pl. referee, szakcikk kihagyják!Ö, csak hogy a médiához rohanhassanak, utána meg a pénzosztó helyekre"
Ezt így általánosítani (legalábbis ha természettudományokról beszélünk) kb olyan, mintha azt mondanád, hogy minden focista állandóan szimulál vagy minden autóversenyző állandóan levágja a kanyarokat. Megesik az ilyen, természetesen, de például a referált szakcikk kihagyását egy-két alkalomnál többször nem lehet eljátszani, pláne a pénzosztó helyeknél, amik a publikációs lista és minden egyéb tudománymetrikai adat alapján is rangsorolnak. Ez azonban etikátlan, és komoly következményei lesznek egy idő után. Például mások is utána járnak a témának, és kiborul a bili. Soroljak példákat?
Amanitin3 2012.12.08. 09:40:56
A politikai kampány tökéletes párhuzam. Amíg minden értelmes szavazat homeopátiás mértékben fel van higítva a Való Világ törzsközönségével, addig nem lesz értelmes kampány, és nem lehet a politikusokat felelősségre vonni sem.
Adjál be Magyarországon egy GOP k+f pályázatot, és nézd meg, hogy kik bírálják el és hogyan. Azután lehet döbbenten csodálkozni, hogy a kutató gárda átvedlik marketingesbe, a pejoratív értelemben.
Éhes_ló 2012.12.08. 17:46:33
Mindannyian a lefelé nivelláló tömegdemokrácia zombijai.
Stöki · http://iddqd.blog.hu 2012.12.08. 18:27:26
Stöckert Gábor, Index
-ling 2012.12.08. 18:31:25
az egyik a gazdasági folyamatokba illeszkedő állapot: a tudomány sokszor kiszolgálója egy-egy iparágnak, s mint ilyen, a teljesítménye nagyban függ a befektetői készségtől. (bár mondjuk már kepler is csak a császár eltartottjaként folytathatta tycho brahe munkájára alapozva kutakodásait - ma a cégóriások ezek a császárok.)
a másik a tömegtájékoztatás helyzete: általában elmondható, hogy a szakmák és a tudomány kutatási területeinek specializálódásával bármely tetszőleges átlagember is könnyen elveszítheti a fonalat, hiszen ugyanannyi odafigyeléssel kevesebb és nehezebben érthető információhoz jut. eredmény: képzetlenebbé válik, legalábbis egy-egy tudomány aktuális állásának szempontjából.
azonban mégis tudatni kell vele, hogy valami történt, felfedeztek ezt-azt, rájöttek valamire, stb... az újságíró (aki maga is csak egyes területeket ismerhet jobban, már ha egyáltalán szakújságíró) kénytelen egyre általánosabb nyelvezetű cikket írni, ami aztán fokozza a félreérthetőségi fokot.
hát önmagában már ez a gazdasági csapda és a kapcsolódó kommunikációs kényszerből fakadó minőségromlás is megmagyaráz egyet s mást.
(és akkor még nem is beszéltünk a különféle álláspontokat képviselő tudományos irányzatok hatásairól, pl.)
Laza Bálint · http://media20.blog.hu 2012.12.08. 19:33:10
lazabalint.hu/node/36
bronstejn 2012.12.08. 20:37:25
Jellemző, hogy egy újságíró alapvető ismeretekkel se rendelkezhet ezekről az amúgy megtanulható összefüggésekről, és ezt a józan ész sem mindig képes pótolni. Azonban ne feledkezzünk meg arról, hogy Magyarország első számú tudományegyetemén ma ezek a területek fakultatív tárgyak körébe tartoznak. Ez azt jelenti, hogy hivatalosan és szabályszerűen úgy válnak diákjaink kutatókká, hogy esetleg sosem szembesültek tanulmányaik során például az 'adatok' és a 'felfedezés' közötti kölönbséggel. Ezeket tehát segítség nélkül kénytelenek elsajátítani többé-kevésbé hatékony és megbízható módon, kollégáik, témavezetőik, munkahelyi főnökük irányításával, és saját hibáikból tanulva (vagy nem). Akik persze, sok megfontolás és tapasztalat birtokában, viszont maguk is csak alkalmazzák, de nem kutatják az ilyen módszer- és ismeretelméleti kérdéseket.
Így azonban kissé hasonlatos helyzetben van tudósképzésünk a "fakultatív anatómiaoktatásra építő sebészképzéshez".
Benbe · http://www.benbe.hu 2012.12.08. 20:59:47
bonebear · http://cinca.blog.hu 2012.12.08. 21:00:08
méh.s 2012.12.08. 21:21:57
"A tudomámnyos közlemények aprólékosan részletező, finoman árnyalt, következtetésekben fukar zsargonja és a köznapi gondolkodás józanul gyakorlatias észjárása rég elváltak és mostanra messzire távolodtak egymástól. Közelítésről annyit, hogy ami az egyiknek megalapozatlan szószátyárkodás, az a másiknak még mindig túlságosan elvont, szakmai zsargon nyelvezetébe burkolt, alig érthető eszmefuttatásnak tűnik."
Stöki · http://iddqd.blog.hu 2012.12.08. 21:33:51
Egyébként a hétfői cikkhez találtunk egy jó szakértőt: a JPL egy kutatóját, aki konkrétan ott ült a bejelentéskor a konferencián. Tűzközelből, elejétől kezdve követte az egész témát, és megjelenés előtt elolvasta a cikket, ami az ő jóváhagyásával ment ki. És nem először futunk bele ilyesmibe, hogy egy ellenőrzött cikk aztán kritikát kap más kutatóktól. Nyilván van olyan pongyolaság, amiről egyik kutató azt gondolja, belefér a laikus olvasónak, a másik pedig azt, hogy nem. (És vannak a szakkifejezésekhez körömszakadtáig ragaszkodók, akik azért is beszólnak, ha a pisztoly ravaszát nem elsütőbillentyűnek írjuk, a villanykörtét pedig nem izzónak.)
méh.s 2012.12.08. 21:34:43
"Véget ért a boldog mindentudás korszaka, amikor még iskolai tankönyvek adtak az élet legnagyobb titkáról általános érvényű eligazítást. Tegnap még a „klasszikus” genetika rendezett tablóképéről mosolyogtak le ránk a gének, de most már be kell lépjünk az élet kusza dzsungelébe hogy a sorsukat követni tudjuk. Itt már nem érvényesek az iskolában tanult szabályok ..."
lacalaca · http://cydonia.blog.hu 2012.12.08. 21:47:07
@Laza Bálint: köszönöm a részletes választ. A posztodban is észrevettem, hogy kvázi egyenlőségjel van a NASA kutatók és a NASA sajtómunkatársai, PR részlegei között, ami elvezet az általánosított, "Kritizálhatja-e a NASA kommunikációját az újságíró?" vizes lepedőhöz. A NASA sajtósaira én is neheztelek, és nyugodtan lehet őket kritizálni, ahogy én is megtettem (lásd második alcím).
Több baklövést követtek el az elmúlt években, engem is találtak meg az MTV-től, hogy valami világrengető felfedezést kommentáljak. Ami, mint kiderült, az volt, hogy egy mindössze néhány évtizede létrejött fekete lyukat találtak valahol. Tudományos szempontból tényleg izgalmas, de sütött belőle, hogy itt most vagy valakik meg akarnak futtatni egy adott programot, űrtávcsövet, vagy szinte random módon választanak témát a sajtósok. Plusz tényleg senkinek sem közvetlen szakterülete a téma itthon, így vargabetűkkel eljutott hozzám, a lelkes doktoranduszhoz, aki csak bevállalja, ha a főnökei szépen kérik. Tölthettem egy fél napot a felkészüléssel az összesen hat-nyolc perces interjúra, mert biza élőszóban a kutatók is sokszor rosszul fogalmaznak vagy mondanak akár nettó hülyeséget, elvégre nem vagyunk beszélő lexikonok. Ezért is lehet az, amit Stöki ír, hogy kutatók is belekötnek egymás megfogalmazásába, egyszerűen kutatóról kutatóra eltér akár a szűk terület részleteinek (pillanatnyi) ismeretanyaga.
És ez még a jobbik eset, mert a "tíz perc múlva kéne beszélni erről a mostani napkitörésről" jellegű telefonnal már én sem tudtam mit kezdeni... (melyik? mikor? mi van?)
A Curiosity-nél az egyik kutató adott egy átlagosnak tervezett interjút, és az abból kitörő vihar letolt gatyával ért kutatókat, sajtósokat egyaránt. Nem csak arról volt szó, hogy eltökölték az időt a nyilatkozat megírásával: amennyire én látom, ténylegesen _nem_tudták_, mit írjanak, hisz nem tudhatták, mert még ki kellett elemezni az adatokat: visszautalnék az adatszerzés és felfedezés eltávolodására. Csak gondoljatok bele, ha gyorsan összeütnek egy "nincs itt semmi látnivaló, ez csak egy ellenőrző mérés" nyilatkozatot, aztán valami orbitális szerencsével mégis találnak valami váratlant, szintén kiborult volna a bili, keményen.
Az LHC-s linket köszönöm, betettem.
@méh.s: jók az önidézetek, de honnan vannak? :P
Az ENCODE esetében viszont neked is ajánlom a linkelt írást, ahol leszámolnak az "újra kell tanulni a DNS-t" mítosszal - rég ismert volt, hogy a DNS tele van duplikált vagy máshonnan, pl vírusokból bekerült szakaszokkal, és a junk-DNA sem volt egy fekete lyuk, hanem számos
regulátor funkció ismert volt már benne.
arstechnica.com/staff/2012/09/most-of-what-you-read-was-wrong-how-press-releases-rewrote-scientific-history/
Stöki · http://iddqd.blog.hu 2012.12.08. 21:54:09
Az meg szerintem már részletkérdés, hogy az újságírót kutató vagy pr-os hülyíti, a lényeg, hogy hülyítve van egy hivatalosnak mondott NASA-forrás által.
Pintér 2012.12.08. 21:57:23
Ha ezt mindenki érti, jóval magasabb elfogadottsága lehet a tudománynak akkor is ha a hétköznapi ismeretektől egyre távolodik is.
Laza Bálint · http://media20.blog.hu 2012.12.08. 22:12:19
Az interjúhoz meg fenntartom: a tudósnak készülni kell rá, és minden szavát meg kell gondolnia. Ez egy ilyen műfaj. Ha bemegyek egy atomerőműbe, én sem nyomogathatom következmény nélkül a gombokat.
A másik, hogy nem kell félni a nyilatkozatoktól. Pontosan, a tudós is ember, tévedhet is, főleg, ha a véleményét kérik. Online médiumban legalábbis, mindig van lehetőség korrekcióra (és tudományos cikkeknél előzetes lektorálásra), így hallgatni mindig nagyobb hiba, mint elmondani minimális vállalható, szorosan kapcsolódó ismerete és a köré építhető általánosabb tudást, kontextust. Lásd pont a hivatkozott marsos cikkben a remek példát: konkrét felfedezésnél is lehetett beszélni például a Mars-kutatás történelméről is. Releváns is, az olvasót is érdekli. Szóval - szerintem - meg lehet oldani ezeket a helyzeteket, még ha a média tényleg jóval gyorsabb is, mint mondjuk a tudományos konszenzusalkotás. Utóbbi tényt meg el kell fogadni, ez már nem fog változni. Inkább meg kell tanulni, hogy kell ezt kezelni.
@Benbe: Csak a magam nevében tudok nyilatkozni, de olyan még nem volt, hogy jelzés után ne javítottam volna tárgyi tévedést.
méh.s 2012.12.08. 22:36:17
Köszi a linket, én is valami hasonlót pedzegettem pár évvel ezelőtt a könyvemben, az idézet onnan való (Genetikailag manipulált). Volt a mainstream genetika, ami leszivárgott a köznéphez, meg az örök szkeptikusok. Most az ő útjukon kell járni, és ez már nem az a diadalmenet amit a publikumnak jól eladható
A másikat meg az Istenek hajéka című könyvből idéztem
babó 2012.12.08. 22:49:40
"a tudományrovat oldalán most kint virít egy minket kritizáló poszt. :) Persze nem beszéltük meg, hogy ilyet nem lehet, csak kicsit hülyén veszi ki magát. :)"
nem. nagyon izgalmas olvasni, így szombat este :))
lacalaca · http://cydonia.blog.hu 2012.12.08. 23:03:53
@Laza Bálint: "Online médiumban legalábbis, mindig van lehetőség korrekcióra (és tudományos cikkeknél előzetes lektorálásra), így hallgatni mindig nagyobb hiba"
Örülök, hogy nálatok ez a policy - éppenséggel olvastam olyat is, talán az egyik angol(?) lap újságírójától, hogy márpedig a kutatók ne nézzék óvodásnak az újságírót, mert ő szerinte eléggé ért a tudományhoz, viszont kettőjük közül csak ő ért az újságíráshoz, és csak elrontanák az általa megalkotott sztori ívét a folyamatos finomítgatásokkal és javítgatásokkal. Van ilyen is - ettől meg a mi hátunkon áll fel a szőr. (Sajnos nem tudtam előbányászni az eredetit.)
Egyébként ami a nehezen nyilatkozó (hazai) kutatókat és a csak sajtóközleményekre és hírügynökségekre alapozást illeti, van azért áthidaló megoldás, bár nem tudom, a gyakorlatban, egy szerkesztőségben kivitelezhető-e (vagy hogy trivialitásról beszélek-e). Számos kutató, vagy legalábbis tudományos végzettségű ember is generál tartalmat, blogol, twittel, satöbbi. Ezek, bár nyilván valamennyi késéssel, de igen jó független véleménynek bizonyulnak. Például a Curiosity-ról ez jelent meg, még aznap:
www.slate.com/blogs/bad_astronomy/2012/11/21/mars_rover_curiosity_makes_earthshaking_find_no_one_is_talking_but_everyone.html
"We don’t know what they found. We don’t even know what sort of thing they’ve found: geologic, biologic, chemical, atmospheric, or what. We do know that Dr. Grotzinger is excited, but wants to make sure the results are valid before announcing them."
Mondom, nem tudom, hogy ez a fajta tágabb követés a gyakorlatban megvalósítható-e, és a szűk területemen kívül nem is ismerek ilyen forrásokat. De segíthet a dolgon.
(offtopic)
Látom a blogodon, hogy érdekel a helyesírás, készül egy, a csillagászati-űrkutatási tulajdonnevek helyesírásával foglalkozó disszertáció, nemrég tartott róla előadást nálunk a szerzője:
www.konkoly.hu/szeminar/kozma.html
Laza Bálint · http://media20.blog.hu 2012.12.08. 23:14:32
A másik amit írsz, szerintem bevett gyakorlat, én láttam pont azt a bejegyzést is. Viszont az egy véleményposzt. Arra hivatkozni mennyivel jobb, mint a NASA kutatójára?
vö.:
index.hu/tudomany/2012/11/26/elet_nyomat_talalhattak_a_marson/
index.hu/tudomany/2012/11/30/nem_talalt_szerves_anyagot_a_curiosity/
(off)
A disszertációt megtaláltam már, itt figyel a gépen :)
lacalaca · http://cydonia.blog.hu 2012.12.08. 23:40:08
(Plusz, megint szőrszálhasogatás: én oly sok különbséget ez esetben nem látok a linkelt cikkhez képest, két egykori NASA kutató mondta el a véleményét a témához kapcsolódóan, az egyik a Slate-en, a másik a New Scientist-nek/ben.)
(off)
Hé, az már a végleges? Októberben még javában íródott. Akkor én is kérem. :)
Laza Bálint · http://media20.blog.hu 2012.12.08. 23:46:56
(off)
privát üzenet ment
bronstejn 2012.12.09. 01:25:50
A megértés eszköz is és cél is a tudományban, az azt művelők, de az érdeklődők számára is. És az ismeretterjesztés során az 'eszköz' szerepe (meglepő vagy sem) lényegesebb a célnál. A kivülálló érdeklődő sosem fogja megérteni a "Mi az?"-t (ehhez kell a húrelmélet vagy az integrálás), ellenben a "Honnan tudjuk?-ot jó eséllyel (ehhez "csak" a tudományelmélet). Egy szakkifejezés "lefordítása" (??) nem azzal okoz problémát, hogy csökken a precizitás, hanem éppen azzal, hogy maga az értelem vész el. A tudományos nyelv ugyanis másképp működik, mint amikor valaki franciául tanul, és lefordítja a kifejezéseket. A je t'aime-nek van magyar jelentése, az epigenetikus mutációnak ezzel szemben nincsen. Hiba volna a megértés helyett lefordítást szorgalmazni, misztikummá alakítva a tudományos tartalmat. Amit valójában keresni kell, az a megértés segítésének leghatékonyabb módja, és ezt tudós és újságíró csak sokkal szorosabb kooperációban lehet képes elérni. A fent idézett epigenetikai ismeretterjesztő cikket történetesen olvastam, és bár kétségtelenül üdítő kivétel volt a kategóriában, folyamatosan azon elmélkedtem, mit értenék belőle, ha magam nem szakmabeli volnék. A felhasznált fotót pedig egyenesen kétségbeejtőnek éreztem azon a helyen (kep.index.hu/1/0/357/3576/35763/3576368_a783dc4efb69a7562686b96396966bf1_wm.jpg). Ez esetben ez: upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/4/45/Nucleosome_organization.png, vagy akár csak egy gömbre feltekert fonal ábrája (www.bio.cmu.edu/courses/03231/LecF04/Lec01/Nucleosome.html) a szóban forgó színes zűrzavar helyett összehasonlíthatatlanul hasznosabb modell lehet a lényeg megragadására. Ha a pittsburghi Carnegie Mellon fel "meri" használni az utóbbi ábrát az egyetemi biokémia tananyagában, akkor nyilván az ismeretterjesztő cikk olvasójának sem lesz szüksége a rtg-diffrakciós, vagy kvantummechanikai fehérjemodellből számított 0,25 nm felbontású 3D-kristályszerkezetre - főleg hogyha az olyan szerencsétlenül van kiszínezve, hogy még az a kutató, aki naponta lát ilyesmit, is a szemét kezdi el dörzsölni első pillantásra.
){kind=link}
Mindehhez természetesen először a kutatónak, majd az újságírónak ill. a középiskolai természettudomány-szakos tanároknak kell pontosan és explicit módon tisztába kerülniük a "Hogyan?"-nal, és a módszerből adódó elvi következményekkel. Tehát azzal, hogy milyen jellegű tudást szolgáltat a természettudomány a valóságról, elsősorban például hogy a "valóság" mely értelmével foglalkozik egyáltalán. (Hiszen a valóság nem korlátozódik a tudományra, csak a kultúra más területein, az ember teremtette, vagy a szubjektív, filozófiai, hitbéli, misztikus stb. valóság esetén mind-mind más az értelme, mint ami a tudomány által használt empirikus valóságfogalom.)
A tudós nem a közérthetőség ellen hadakozva ragaszkodik a szakkifejezésekhez, hanem az érthetőség megtartásáért, mert ahol elvész az érthetőség, ott a közérthetőség sem rúghat már labdába, pontosabban nem játszik a pályán. Az értelmesség megtartását kell tehát keresni a két szakma közös részében - nyilván nem egyszerű, akkor nem kéne róla beszélni.
Laza Bálint · http://media20.blog.hu 2012.12.09. 10:45:37
A tudósok legtöbbször nem kapnak kommunikációs képzést, és a középiskola végéig el lehet úgy jutni, hogy tökéletesen magyartalan mondatokat használ az ember. Ez nem az ő hibájuk, minden szakmánál megfigyelhető (ugye milyen jók azok a rendőrségi közlemények?), viszont az újságíró feladata, hogy ebből gördülékeny szöveget készítsen. A fenti inkább arra vonatkozott, amikor mondjuk a bemutatta szóból újra bemutatásra került és hasonló szépségek lesznek.
A magyar tudományos nyelv pedig néha eléggé hasonlít azokra a rendőrségi közleményekre.
Tudományfilozófia és társai: fakultatív, de legalább elérhető és nagyon jó minőségű kurzusok. Az, hogy miért ekkora súlya van, már más kérdés. A média és tudomány gyakorlati viszonyáról ezek sem mondanak sokat, abban viszont segíthetnek, hogy nyitott legyen a tudós, és könnyebben tanulja meg használni a médiát.
A cikk érthetősége: itt a fő probléma szerintem a visszajelzések hiánya. Meddig kell visszamenni a tananyagban ahhoz, hogy egy frissen megjelent tudományos eredmény érthető legyen? Szerintem ez szakterülettől függ, abba viszont nehéz belelátni, hogy az olvasó éppen milyen ismeretekkel rendelkezik - ha a valósat próbáljuk meg feltételezni, nem pedig azt, amit tudnia kellene a NAT szerint -, sőt, az egésznek egyéb korlátai is vannak.
Nemcsak az újságíró nem tudja mindig, hogy mi az amit még mindenképpen el kell mondani, hanem maga a kutató sem, így nagyon nehéz eltalálni, hogy meddig kell visszalépkedni: oké, elmondtam, mi az, hogy DNS, fehérje - a molekulát is külön magyarázzam? Az atomot is? Viccesen hangzik, de tényleg ezeken kell gondolkodni egy cikk elkészítésekor.
Különösen igaz ez a képekre. Azért az a kép került oda, mert ezt találtam. A képaláírással együtt szerintem egyébként érthető volt. Lehet, hogy jobb lett volna a másik, de én nem ismertem. Ráadásul, lehet, hogy nem is átvehető. Még egy szempont: amit te ajánlottál, nem olyan látványos.
És itt már abba futunk bele, hogy az ismeretterjesztő cikk a tudomány legújabb eredményeit tartalmazó tankönyv-e? Szerintem pont azért, mert a legújabb dolgokat tartalmazza, nem tekinthetünk rá így, ezért az sem elvárható, hogy hiba nélküli legyen az ismeretátadás.
bronstejn 2012.12.09. 17:54:08
Egyfelől mellékszál ez, másfelől pont ez a lényeg. Ezeknek az egységeknek a megértésének van egy közös halmaza. Ebbe az irányba lehet elmenni. A közös halmaz a tudomány módszere, megintcsak az, hogy "Honnan tudjuk?". Magát a molekulát sosem fogod tudni egy cikkben elmagyarázni, mert ahhoz kéne a Pauli-elvtől a dipólusmomentumig minden. Ezeknek az objektumoknak a természetét lehet elmagyarázni, és az ezzel a közös halmazzal sikerülhet.
Egyéb: az úgynevezett magyar szinonimák nem segítenek valójában. Egy dolgot lehet velük elérni, gördülékenyebbé, de pont ezáltal misztikummá is változtatni a tartalmat. A molekula például létező magyar szó, de ettől még nem segít azon, aki nem hallott róla, hogy atomok kovalens kapcsolata. Ugyanúgy nem használ, ha a 'kovalensre' találnánk egy magyarosabb szót. (Ahol szakkifejezésbe ütközünk, ott az figyelmeztet arra, hogy valamit nem értünk. Ennek a megértésére-megértetésére lehet összpontosítani, tehát nem a kevésbé feltűnővé tételére.)
Ellenben ha annak a megértését elő tudjuk segíteni, hogyan lesz például a több évszázados sztöchiometriai ismeretekből, vagy a fényelnyelési adatokból "molekula", akkor a lényeget sikerül átadni. Aki ezt megérti, az többé nem keveri az adatot a felfedezéssel.
molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2012.12.10. 14:43:33
Egy kutató számára iszonyatos kínzás kussban maradni..
hrgy 2012.12.11. 06:30:11
Azt ertsd meg, hogy egy nem tudomanyos ujsagnal, mint pl. az Index is, nem feltetlen cel a tudomanyos igenyu cikk irasa. Nem erdekes, hogy valojaban nem pont ugy mukodik a vilag, mint ahogy a cikkben all. Akit erdekel a tema, az fogja magat, es elolvassa az odavago Wikipedia szocikket, kezbe fogja a Google-t, es keres. De akit nem erdekel ennyire a dolog, az nem fog utanavajni.
Nem a "Honnan tudjuk" az a kerdes, amire egy ilyen cikkben valaszolni kell, es nem is a "Hogyan mukodik", hanem a "Es mi ez?"
Szeretnem idelinkelni a mai XKCD grafikat: xkcd.com/1145/
Biztos, hogy ezt a valaszt kell adni erre a kerdesre? Nem eleg a Jozsef Attila idezet alapjan elindulni: "kekitot old az eg vizeben" (J.A.: Mama)? Egy 4-5 eves gyereknek pont eleg ez a magyarazat is, 6-8 ev mulva meg ugyis tanulni fog rola reszletesebben.
Valahol igy van ez az ujsagiroknal is: tenyleg nem szamithatnak arra, hogy egy embernel akar a 8 altalanos megvan. Lehet, hogy 4. osztalyos. Ot pedig nem az fogja erdekelni, hogy honnan tudjuk (az ilyen-olyan muszerunk megmerte ezt-meg-ezt) hanem hogy mi ez, meg mert kek.
hrgy 2012.12.11. 06:41:06
Es ne is haragudj meg, de egy tudos nem tud teljesen laikus fejjel gondolkodni. Nem sertesnek szanom. Magamrol tudom, hogy amikor edesanyamat tanitottam internetezni, mekkora meglepetesek voltak, amikor az en tudassszintemhez kepest egy Mariana-aroknyi szintkulonbseget kellett lemennem ahhoz, hogy valami fogalmat kapjon arrol, hogy mirol beszelek. Es igen, vess meg erte, de en is par dolgot elmisztifikaltam. Mert nem lenyeges. Ha erdekli, majd elmagyarazom, kifejtem neki reszletesen, de ha nem erdekli, nem kell ertenie.
De adok egy tippet: menj el egy konyvesboltba, es probalj meg beszelgetni valakivel mondjuk a Mars-kutatasrol. Konnyiteskent celszeru a scifi pult kornyeken lehorgonyozni. Egybol meg fogod erteni, hogy mekkora szintkulonbseget kell atugrani egy laikusnal.
Miguel · http://miguel.blog.hu 2012.12.11. 11:37:28
A véleményemet amúgy továbbra is fenntartom: csak akkor nyerhet a tudomány, ha odafigyel a kommunikációra.
lacalaca · http://cydonia.blog.hu 2012.12.11. 12:04:08
Átfogalmaztam, köszi.
Egyetértek, hogy oda kell figyelnünk a kommunikációra, de nem egyszerű ez, mert nekünk pl. egy sajtóközleménnyel egyszerre kéne kiszolgálni a teljes spektrumot, az eltérő területen dolgoz kutatótól kezdve az ismeretterjesztőkön és a generál sajtón át a bulvárig. Mindenki sosem lesz elégedett, vagy ami rosszabb, nem érti meg/félreérti a dolgot.
Miguel · http://miguel.blog.hu 2012.12.11. 13:38:13
bronstejn 2012.12.11. 17:39:56
Értem, én, hogyne érteném. Valóban nem igényelnek többnyire igazi megértést, a hétköznapi gondolkodás megelégszik a látszólagos magyarázatokkal.
Kinőttük a kereteket, mert ez sokkal távolabb mutató kérdés.
A "Mi az?" kérdés amúgysem tud kimaradni. Az emberi értelem görcsösen ragaszkodik hozzá. Ha nem válaszolod meg újságíróként vagy szakemberként, akkor meg fogja válaszolni saját magának, méghozzá a benyomásai alapján. Több baj van ezzel. Ha felületes választ kapnak az emberek a "Mi az?" kérdésre, akkor
- becsaphatják őket
- butaságokat vezetnek be a közoktatásba
- megölik egymást
A háborúk többnyire úgy törnek ki, hogy materiális istenekben hisznek sokan. Kétféle mítosz pedig ellentétbe tud kerülni egymással, hiszen az mindenki számára alapvetés, hogy anyagi valóságból csak egy lehet. Akik ezzel szemben az istenfogalom moralitását helyezik előtérbe, azok kezébe nehezebb puskát nyomni azzal, hogy a túloldalon másik prófétát követnek.
KGyST · http://repules.tumblr.com 2012.12.14. 00:20:51
Pár apróság.
1. Szakkifejezések. Nyilván a tudatlanság mondatja velem, de nekem ezzel hangyafasznyi bajom sem volt soha. Húztam egy piros vonalat, az egyik oldalán az idegen szavak álltak, a másikon meg a magyar szavak. A magyar szavaknál értelemszerűen nincsen kompromisszum: aki megérti a repülőgép-anyahajót, az meg fogja érteni a repülőgép-hordozót is, főleg, ha a képen a USS Enterprise van. Ettől eltérni: szövegrombolás.
A másik oldalon, az idegen szavakkal vagy idegen szavakat tartalmazó kifejezésekkel aztán neki lehet állni agyalni, hogy ebből most mit csináljuk.
Az is igaz, hogy a magyar tudománnyal nehéz mit kezdeni, amikor az egyik a "starburst galaxy"-t elnevezi csillagvihar-galaxisnak, majd jön valaki két év múlva, hogy tudok jobbat, legyen csillagontó galaxis. (Vagy "Bulge": galaxisdudor v galaxishas). Amikor a tudományon belül ekkora a kupleráj, akkor elég nehéz a sajtó fgelől rendet vágni.
2. A picture is worth a thousand words: rendszerint egy jól megtalált kép sokkal többet ér, mint egy debil magyarázat. (Arról most nem beszélve, hogy debil magyarázatokat az áltudomány képviselői is tudnak adni, galaxist fényképzeni viszont még soha nem láttam ilyen embereket, kivéve persze a jobb UFO-képeket, de hát azok meg már lerágott csontok.)
Most ennyi
KGyST · http://repules.tumblr.com 2012.12.14. 00:37:58
Ceterum censeo: olyan bejelentés a Marssal kapcsolatban, amit nem az Obama tesz, ugorható.
KGyST · http://repules.tumblr.com 2012.12.14. 11:01:40
Ezt csak azért gombolom ide, mert az az érdeklődő "átlagember", aki egy tudományos cikket kattint, nem feltétlenül sík hülye, bár a szakemberek (meglehetősen elítélendő módon, persze tisztelet a kivételnek) szeretnék annak látni, ez ugyanis leegyszerűsíti a dolgokat a számukra (pl. nem kell mindenféle bonyolult, de egyszerűen megérthető magyarázatokkal bíbelődni, úgyse értik, stb).
Amit én az áltudományokból látok, az is inkább a legrosszabb értelemben vett tudomány érdeke, hogy azt a pár hülyét, aki ilyenekkel foglalkozik, basztassa, kvázi piedesztálra állítsa, ahelyett, hogy a saját eredményeit prezentálja, azokhoz képest ugyanis még lehet valaki, ha a saját eredményei alapján már a kutyát sem érdekli.
Így könnyű előállítani a "mindenki hülye, csak én vagyok helikopter világképet".
bronstejn 2012.12.15. 22:40:48
Lényegében nincs olyan kutató, akinek a saját eredményei a közvéleményt érdekelnék. Valami egészen elenyésző számban fordulnak elő, még a nagy tudományos jelentőségű, vagy a népszerű témák között is. Annyira szűken specializált a 20-21. század természettudománya, hogy hiányzik az igazi átjárás hétköznapi kultúra és tudomány közt. Még az olyan jó tudománynépszerűsítők is, mint pl a Csányi sem az eredményeiket prezentálják, azok túl specifikusak lennének. Olyan fundamentális fontosságú kérdésekben, mint az emberi elme, vagy a kvantummechanika alapjai, már elképzelni is nehéz használható ismeretterjesztést. Valószínűleg épp azért, mert egy jelentős kérdés (egyfelől) pont attól jelentős, hogy nem megoldott. Még Hámori, a nagy idegtudós is azzal kezdte úgy tíz éve az akadémián egy tudat-konferencián, hogy igazából nem érti, miért hívták őt meg, hiszen ő ehhez nem ért. Na de mit mondjon a kutató az elméről akkor a laikusnak. Ezekről, a tudományt egyszer majd alapjaiban formáló kérdésekről persze az ismeretterjesztő, vagy hír jellegű újságírás szimplán csak hallgatni szokott.
A marsi élet sem lenne kis jelentőségű, de a fentiekkel ellentétben semmit se forgatna fel a jelen tudományban, már ami az alapokat és a világképet illeti. Ilyen szemszögből például a villamosság felfedezése sokkal nagyobb szabású eredmény volt, mint a marsi élet lehet.
Szathmáry, aki maga is kutatja a marsi életet, még azt is szokta mondani (mivel nehezen képzelhető el a földitől biológiailag független marsi élet), hogy a Jupiternél közelebb igazi evolúciós áttörést nem is érdemes várni az élet létrejöttével összefüggésben.
Úgy gondolom, hogy az ismeretterjesztés éppen a fokozottan érdeklődő laikusnak szól elsősorban. Ha a kutató hozzájuk akar szólni, akkor meg sem fordul a fejében az, hogy a befogadóképesség lenne a szűk keresztmetszet. Az eredmények specifikussága viszont helyez akkora terhet a kommunikációra, hogy attól az érdeklődő esetleg már nem érzi magát partnernek. A kutató amentén indulhat el, hogy a konkrét tudományos eredmény miben befolyásolja a laikusnak a valóságról alkotott képét. Itt a hangsúly azon van, hogy mi a különbség a laikusnak, meg a tudománynak a valóságról alkotott képe között. Az egyik kép egyszerű és intuitív, a másik meg nagyon összetett. A pontos különbségeket az ismeri csak, aki az utóbbival is tisztában van. A kutató műveltségén múlik, hogy boldogul-e a tolmácsolással.
KGyST · http://repules.tumblr.com 2012.12.15. 23:00:20
Naiv ügyfél kérdés, pl. a SciAm-ben akkor most mi van? Mert az újság jellemzően tudománynépszerűsítő, nem "komoly", de abban teljesen biztos vagyok, hogy ott éles kutatócsoportok tagjai-vezetői írnak a saját eredményeikről. (BTW a neuroscience és a kvantummechanika két nagyon absztrakt terület, nehezen fogyasztható, ilyen értelemben nagyon speciális és nem jellemző példák ezek).
Jut eszembe, ha már index, ott is megjelenik a hirek.csillagaszat.hu-tól kopipésztelt híranyag, amiben garantáltan nincsen orbitális baromság (mert csillagászok írják). Én ennek ellenére nem érzem élvezhetetlennek, olvashatatlannak (noha a tipikus hírnél általában hosszabb egy ilyen cikk), érdemes lenne megnézni, hogy a csillagászati cikkek között ezek hogyan teljesítenek (a szakszöveg kimutathatóan kevesebb olvasót vonz-e, valszeg igen).
Amit még idegombolnék, hogy ebben a konkrét esetben ugyan a tudományos szövegek hitelességéről és pontosságáról van szó, de ez gyakorlatilag sok más szituációban is felmerül, ugye én gyakran kimazsolázom haditechnikai cikkek orbitális baromságait is, és hát a kategória királya az a (nem indexes) gazdasági cikk volt, ami talán az államadósságot keverte a folyó fizetési mérleg hiányával.
bronstejn 2012.12.16. 07:23:01
Azért emeltem ki ezeket, mert a két legproblémásabb kérdés. Az egyik az összes természettudományos ismeretünk háttérmechanizmusát jelenti, ráadásul a valóság és a tudományos ismeret viszonyát is érinti. A másik, az elme, pedig a tudományos világkép számára a legkomolyabb kihívás, ez meg olyan értelemben, hogy a szubjektum és az anyag viszonyát érinti.
Máshol nem látszik jelenleg olyan lehetőség, hogy a tudományos ismeret alapjai rendeződjenek át.
A másik oldalról Csányit éppen azért említettem, mert még egy olyan emberközeli terület is, mint az etológia, ugyanebben a helyzetben van - kellően absztrakt ahhoz, hogy nincs meg a közvetlen átjárás az adat és a tudás között.
Nem ismerem a SciAm alapelveit, legfeljebb a cikkeket valamennyire. Nem a saját eredményeikről írnak olyan értelemben, hogy review cikkeket írnak inkább oda. Avagy mire gondolsz saját eredmények alatt?
www.scientificamerican.com/article.cfm?id=self-awareness-with-a-simple-brain
itt egy pozitív példa arra, hogy világosan elkülönül az adat az elmélettől. Mikor a tükörbe néző majom letörli a homlokára festett foltot, és amikor ezekkel összefüggésben öntudatról beszélnek. Nyilvánvaló, hogy ez két különböző dolog, és a tudományos magyarázat ott kezd érdekes lenni, hogy hogyan következik egyikből a másik.
Volna még egy szint, a jelenségek háttérmechanizmusa, ami egy mélyebb magyarázatot ad, nemcsak a jelenségről, hanem a természetről általánosan is. Ez már nehezen préselhető be egy-egy cikkbe, de nem elsődlegesen a bonyolultsága miatt, hanem terjedelme miatt. Kell egy közös háttérismeret, hogy magyarázó erővel bírjon. Az abbéli adatokkal és elméletekkel. De már a Viking-kísérletek megértéséhez is nélkülözhetetlen a biokémiai anyagcsere. Ez együtt már két téma.
KGyST · http://repules.tumblr.com 2012.12.16. 15:14:55
Szerintem meg a kozmológia, a hozzá kapcsolódó mindenség-elméletek és a CERN-ben végzett pénzszórás semmiképpen nem jelentik a jelenlegi emberi tudás és gondolkodás alapjait, és a valóságban a kutyát sem érdeklik az ezen felnőtt és erre szocializált tudóstársadalom tagjain kívül. A neuroscience az persze teljesen más, ott rövid- (közép-) távon is várhatóak izgalmas eredmények. A kettőt nem a fontosság (már ha van ilyen) köti össze, hanem a rendkívüli absztrakció. (Én sose értettem, hogy meg fogom-e egyszer a saját agyam működését érteni, valszeg elméleti okokból nem.)
Csányi egyébként azért nagyon rossz példa, mert ő az elmúlt évtizedekben minden volt már a molekuláris biológustól kezdve az etológuson át a jelenlegi antropológusig, ami egyrészt predesztinálja a széles látókörre (valszeg nem csak a saját szűkebb értelemben vett tudományterületeire van rálátása).
Egyébként a "közeli" élet felfedezése lehet, hogy tudományos szempontból nem lenne paradigmaváltást jelentő áttörés (de), de pl. a vallásos, vagy a nem vadmaterialista tömegek világképére alapvető befolyással lenne.
Én a SciAmben szinte csak olyan cikket olvastam, amelyben kutatók a saját eredményeiket ismertetik, persze egy jelentős felvezetéssel, ami mondjuk, az "erős középiskolás" szintről elviszi az olvasót a konkrét tudományterületre.
SciAm != Élet és tudomány (és ezt most kifejezetten nem pejoratív értelemben mondom).
bronstejn 2012.12.16. 21:04:33
Maga a kozmológia az nem egy alapdiszciplína, hanem egy szakma. Ne keverd a kvantummechanikával se, ami a természetről meglévő legmélyebb tudásunk. Egyrészt kérdés, hogy megtalálhatjuk-e a kvantummechanikának is a háttérmechanizmusait. Másrészt a kvanummechanika alapfogalmainak értelmezése máig sem teljesen tisztázott. Harmadrészt a kvantummechanikában van két paradoxon is (EPR, GHZ). Ez valószínűleg nem egy lezárt történet.
Csányi megfelelő példa volt... arra amire felhoztam. Kétség kívül széles látókörű, de ő is ugyanazért nem közvetlen kutatási eredményeket prezentál, amiért mások sem: az absztrakció és a háttértudás szükségessége miatt.
"a vallásos, vagy a nem vadmaterialista tömegek világképére alapvető befolyással lenne"
Ilyen terület sok van. A már említett ideg-, meg elmekutatás, a molekuláris genetika. Az utóbbi nagyon jelentős befolyást gyakorolt a keresztény egyházakra is. De ez nem újdonság, hanem régi dolgokhoz való visszatérés. Azok az emberek, akik ma vagy a régmúltban, evolúcióban "hisznek" vagy isteneket próbálnak "igazolni", azok ezt nem értették meg, hogy a hit és az anyag az két különböző dolog, amiknek nincsen érintkezési felülete. Megint ez került elő, hogy az ok a "Honnan tudjuk?" kérdésére való reflexió teljes hiánya.
KGyST · http://repules.tumblr.com 2012.12.16. 21:25:40
A fontosság Magyarországon szubjektív szempont, ahol évtizedekig el lehet kutatgatni a Blazskó-effektust (az érintettektől elnézést kérek :-) miközben ez a Virág elvtársi értelemben vett széles tömegeket a legkevésbé sem izgatja.
Amerikában más a helyzet, ott úgy alakul, hogy nem jutott pénz a CERN-analóg Tevatronra, de jutott a Hubble űrtávcsőre.
Ezzel szemben a tudományos világkép számára való jelentőség szerintem baromira szubjektív, pl. egy közgazdásznak vagy egy biológusnak a kvantummechanika fontosságát egészen nyugodtan fejtegetheted.
A kvantummechanika egyszerűen kifutó tudomány, egy hadsereg kutatja, de a világ érdeklődése másfelé fordult közben.
bronstejn 2012.12.17. 00:19:26
Ebből nem sokat értek.
Szerintem még egy biológus is képes lehet felfogni a kvanummechanikának legalább a szerepét. Viszont se a közgazdász, se a biológis nem ismeretelmélettel foglalkozik, így ennek nincs jelentősége.
Melyik hadsereg kutatja a kvantummechanikát? Nem nyúlt tegnap túl hosszúra a szombat este? :)
NATO/Navy/Sandia stb projectekre gondolsz?
KGyST · http://repules.tumblr.com 2012.12.17. 10:13:54
:)))
Ez most többszörösen félrement, én az "egy hadsereg kutatja" alatt "sok ember kutatja"-t értettem, közben tegnap este futott be a hír:
www.technologyreview.com/view/508826/quantum-imaging-technique-heralds-unjammable-aircraft-detection/
Meg, most jutott eszembe, persze van kvantum-számtech is, azaz a kvantummechanikát kihúzhatjuk az értelmetlen tudományok közül, tegyünk be helyette valami humánt, mondjuk a régészetet :)
bronstejn 2012.12.17. 11:00:07
Mit jelent az, hogy "értelmetlen tudomány"?
Itt egy ironikus írás az értelmetlen tudományokról:
nyitottegyetem.phil-inst.hu/tudfil/ktar/forr_ed/carnap.htm
