Az UARS után jön a ROSAT
2011.09.30. 12:13
Alig ért földet (inkább vizet) az UARS, máris itt következő jelentkező, a német ROSAT röntgentávcső - ami még nagyobb égi áldást ígér. A ROSAT (Röntgensatellit) 1990-ben állt pályára, és 1999-ig működött, számos érdekes megfigyelést szolgáltatva, illetve feltérképezte az egész égboltot lágy röntgen hullámhosszakon. Az eredetileg 580 km-es magasságú pályán hagyott műhold azonban az évek alatt szép lassan ereszkedett, és jelenleg már csak úgy 270 km magasan kering felettünk. A fejleményeket, predikciókat, láthatóság alkalmait twitteren érdemes követni. A jelenlegi állás szerint várhatóan 3-4 héten belül zuhan majd le, de ugyanúgy, mint az UARS-nál, ebben is sok a bizonytalanság. A felsőlégkör paraméterei, elsősorban a sűrűsége az adott magasságon igen változóak lehetnek, ahogy a ROSAT állása és így a mozgásra merőleges keresztmetszete is.
A ROSAT, még a szerelőcsarnokban (Credit: MPE / DLR)
Bár az űrtávcső teljes súlya kevesebb, mint fele az UARS-énak (csak 2,4 tonna), mégis nagyobb kockázatot jelent. Ez az eltérő felépítésből adódik: a röntgensugarakat fókuszáló tükörrendszert ugyanis komoly fény- és hővédelemmel látták el, ami feltehetően a légkörön való átkeléskor is pozitív hatással lesz az optikai rendszer túlélési esélyeire. Az űrtávcsőnek ez a több mázsás eleme tehát akár egyben is maradhat, és a modell szerint ezzel együtt a ROSAT-ból kb. 1,6 tonna érheti el a felszínt úgy 30 különálló darabban. A kockázat is nagyobb természetesen: emberi sérülés esélye, a Föld össznépességére vetítve 1 a 2000-hez (de ne feledjük, hogy van belőlünk, mint egyénből még 7 milliárd másik).
A röntgentávcső és a nagylátószögű kamera (Credit: MPE / DLR)
De a mostani show nem tart sokáig: ezek a holdak, mint az UARS és a ROSAT a kilencvenes évek elejének hagyatékai, mikor rövid idő alatt sok nagy, mindent-bele űreszközt állítottak (alacsony) pályára. Azóta mind a startok száma, mind a LEO műholdak jellemző mérete lecsökkent, illetve egyre komolyabban vették az űrszemét és irányított visszatérés kérdését is.
Végül íme két kép a ROSAT számos eredménye közül:
Credit: S. Digel and S. Snowden (USRA/ LHEA/ GSFC), ROSAT Project, MPE, NASA
A teljes égbolt lágy röntgenben. Középen fut a Tejút sávja keresztben, néhány szép nagy hurok meg is figyelhető rá merőlegesen, főleg a hatalmas Loop I északi fele. A legfényesebb paca jobbra a Vela pulzár körüli szupernova-maradvány. A Nagy Magellán Felhő a kékeszöld paca jobbra lent, majdnem ott, ahova a sötét sávok összefutnak. Felül, kissé jobbra pedig a Virgo galaxishalmaz látszik.
Credit: Schmitt et al. 1991, Nature, 349, 583
A Hold röntgenfényben. Három különböző folyamat is látszik a képen: a fényes oldalt a Nap világítja meg, a Hold körüli pöttyök pedig a röntgenháttér felbontatlan forrásaiból származnak. De a Hold sötét oldala felől is érkeznek fotonok: ezek sokkal közelebbről, a Föld geokoronájából származnak, ami a légkör utolsó, főként hidrogénből álló rétege, más néven exoszférája.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
korxi 2011.10.04. 22:31:23
"...akár egyben is maradhat, és...érheti el a felszínt úgy 30 különálló darabban.
Most akkor melyik?:)
korxi 2011.10.04. 23:04:25
Tehát a leesés közben kvázi hőpajzsként funkcionáló burkolat/szerkezet jó darabig egyben tart(hat)ja, így aztán a fele akkora "induló tömeg" dacára több anyag marad meg belőle mint az UARS-ból, még úgy is hogy a vége felé azért ez is szétesik majd.
lacalaca · http://cydonia.blog.hu 2011.10.05. 08:28:56
S.O.A. 2011.10.07. 10:53:21
A meteoroknál gyakori jelenség, hogy ha elég nagy, akkor esetenként a surlódási hőtől felrobban a légkörben valahol, szép nagy villanással. Ennél a műholdánál, vagy általában más, a meteorokhoz képest kvázi nem homogén anyagú visszatérő tárgyaknál ilyesmi lehetséges? Mi várható akkor, ha a posztban írt "komoly hővédelem" eléri azt a terhelést, ami a maximum? Vagy kibírja, és csak "ott lesz műsor", ahol becsapódik? :)
lacalaca · http://cydonia.blog.hu 2011.10.07. 11:13:00
www.youtube.com/watch?v=e2OiAk1l2vs
Ez meg a Hayabusa visszatérése nagyobb felbontásban, ez kisebb, de gyorsabban jött:
www.youtube.com/watch?v=jEyQDwAUfRQ
Szépen látszik, hogy mindkettő sok-sok kis darabba hullik szét, ilyesmi vár a ROSAT-ra is, csak lesz pár keményebb anyagból álló darab, ami nem párolog el annyi idő alatt, amíg lefékeződik. Várhatóan a legnagyobb ilyen részegység a teljes röntgentávcső lesz - vagy jól megpörkölődik, aztán ahogy lelassul, szabadesésben zuhanva tovább kihűl és egyben lepottyan valahova, vagy ha nem, akkor az is pukkan egyet, és több darabban folytatja az útját. Még ekkor is valószínű, hogy a darabjaiból elég sok megmarad és eléri a felszínt.
MTom 2011.10.09. 23:56:52
A Goldenblog óta kicsit eltűntél...
Csalódottság, vagy csak így alakult a mostani időszakod?