A Nature-nél készült az alábbi kisfilm, melyben mind a 135 űrsikló küldetésről szerepel több-kevesebb képkocka, mindezt 8 percbe sűrítve. A képek magukért beszélnek, inkább egy kis magyarázat a számozáshoz: kezdetben egyszerű sorszámokat kaptak (STS-1, -2, etc), de James M. Bregg, az aktuális NASA igazgató, személyes babonája és az Apollo-13 emléke okán vonakodott az STS-13 számozás kiadásától, így inkább bonyolítottak a rendszeren. Ezért az STS-9 után az STS-41-B következett, ahol az első szám a pénzügyi évet (1984), a következő pedig a starthelyet (1: Kennedy Space Center, 2: Vandenberg) jelentette, a betű pedig az éven belüli sorrendet. Ha egyszer az azonosítót kiadták, már nem változtattak rajta, még ha küldetések át is csúsztak másik évbe vagy felcserélődtek. Kettesre végződőt végül sosem repültek: az első, az STS-62-A pont a Challenger végzetes repülése után következett volna, de a katasztrófa után lemondott a légierő a vandenbergi startokról. A NASA pedig a bonyolult számozásról: a Discovery 1988-as Return to Flight missziójával, az STS-26-al visszatértek a szimpla sorszámozáshoz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.