Kisbolygóról fog mintát hozni a NASA
2011.05.26. 12:16
Tegnap este kihirdették a következő New Frontiers misszió nyertesét, mely, mintegy előkészítve az emberes kisbolygó-látogatásokat, maga is egy apró égitestet fog közelről szemügyre venni. A hülye rövidítések versenyében igen esélyes OSIRIS-REx (Origins-Spectral Interpretation-Resource Identification-Security-Regolith Explorer) 2016-ban indul majd útnak, 2020-ban éri el célpontját, az 1999 RQ36 kisbolygót, és 2023-ban jut vissza a Földre a mintegy 2 kg-nyi minta, amit gyűjt.
A célpont, az 1999 RQ36 egy 560 m átmérőjű kisbolygó, tehát méretben az Itokawához hasonlatos. Egyben földközeli égitest is, ami 2182-ben meglehetősen közel fog elhúzni a Föld mellett, ezért is szerepel a Security szó abban a borzalmas névben. Az ilyen apró aszteroidák pályáját ugyanis már komolyabban befolyásolja a Yarkovsky-effektus: az égitest keringéséből és/vagy forgásából adódó hőmérsékleti különbségek miatt annak hősugárzása anizotróp (nem azonos minden irányba). A forróbb felület több hőt sugároz ki, így a sugárnyomás nem átlagolódik ki a teljes felszínre, és a hideg oldal irányába mutató erő keletkezik. A pontos modellezéshez azonban egy csomó mindent tudnuk kell(ene) az adott kisbolygóról: a forgási periódusát, a forgástengely helyzetét (vannak kaotikusan bukdácsolók!), a belső szerkezetét (tömör vagy porózus esetleg üregekkel teli), és ebből a hőkapacitását. Viszont közelről nyomon követve a kisbolygót, lehetőség lesz az effektus pontos felderítésére ebben az esetben.
A célpont radarképei
Az 1999 RQ36 a várakozások szerint igen ősi égitest, és anyaga árulkodni fog a Naprendszer kialakulásakor érvényes viszonyokról. A legnagyobb kérdés a szerves vegyületek jelenléte lesz, hisz még nem teljesen tisztázott, mennyi keletkezhetett itt a Földön és mennyit hoztak a kisbolygók és üstökösök, mielőtt az élet létrejöhetett.
És akik nem nyertek: a SAGE egy Vénusz-lander lett volna, ami a légkört illetve néhány órán át a felszínt vizsgálta a volna (a Vénusz kemény hely), illetve a MoonRise, ami a Hold túloldalán lévő South-Pole-Aitken medencéből hozott volna mintát a Földre. Ők ismét próbálkozhatnak a NH4-ben, bár a konkurrencia erős: üstökös mintahozatal, szaturnuszi légkörbe zuhanó szonda és trójai kisbolygó túra van még az opciók között.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Rathelor 2011.05.26. 13:48:34
lacalaca · http://cydonia.blog.hu 2011.05.26. 13:56:27
Most ezt megmagyarázták azzal, hogy úgyis a Hold helyett földközeli kisbolygókhoz mennének majd először az emberes programban, kell nekik a tapasztalat. Talán a következő NF-re megszavazzák, meg az oroszok is tervezgetnek egy új Venyerát, de az a jelenlegi tempójukkal még 10-15 év szerintem...
Rathelor 2011.05.26. 14:49:24
Egyébként csak én látok egyre inkább nulla koncepciót az amerikai űrprogramban? Csinálnak mindent, de semmi valódi cél..
Amanitin3 2011.05.27. 14:18:37
ezek a radarképek passzívak ugye? mert ránézésre elég egyértelmű, hogy a forrás meg a detektor nem ugyanott van.
lacalaca · http://cydonia.blog.hu 2011.05.27. 15:16:29
@Amanitin3: passzívnak passzív, egy nagy rádiótávcsőről (ált. Arecibo vagy Goldstone) kiküldik a jelet és figyelik a visszhangot. A 2D kép pedig úgy lesz, hogy az eredetileg koherens jel egyszer időkülönbséggel ér vissza a kisbolygó különböző pontjairól, másrészt annak forgása miatt Doppler-eltolódást is szenved. A képen az előbbi az y, az utóbbi az x tengelynek felel meg. Itt van leírva részletesebben:
www.planetary.org/blog/article/00002462/
freemind93 2011.05.27. 16:54:11
kezd a poszt suruseg javulni, par napja mar epp panaszkodni akartam :)