A Titán metántengereit, a marsi geofizikát és egy üstökös felszínének részletes vizsgálatát választotta a NASA a 2016-ban induló Discovery küldetés három finalistájának a 28 beadott pályázat közül. A három projekt most fejenként 3 millió dollárt kap az előzetes tervek és a koncepció részletes kidolgozására, amit 2012-ben egy újabb elbírálás és a nyertes kiválasztása fog követni. Nekik 425 millióból kell majd kihozni a missziót, plusz a rakéta ára.

 

A Discovery Program üdvöskéi. A szeptemberben induló GRAIL párost csak hozzávetőlegesen fotoshoppoltam rá, a méretük nem a legpontosabb.

 

Az eddigi Discovery felhívásokhoz képest újdonság, hogy a pályázóknak a NASA biztosítana az energiatermeléshez két ASRG-t (Advanced Stirling Radioisotope Generator), egy újfajta, kísérleti technológiát. Emlékeztetőül: a napelemek melletti alternatív energiatermelő szerkezet űrszondákon az RTG (Radioisotope Thermoelectric Generator), ami radioaktív izotópok (jellemzően Pu 238) bomlásából termel áramot a termoelektromos effektus által. Az ASRG ehhez képest egy Stirling-motort alkalmazna, vagyis a bomló plutónium hője és a hideg külvilág közti hőmérséklet-különbségből nem közvetlenül állítanak elő áramot, hanem egy dugattyút meghajtva, annak mozgásából termelnék. Az ASRG-nek jóval magasabb a hatásfoka, negyedannyi plutónium kell hozzá, mint a ma használt RTG-k esetén. Ez, tekintve hogy igen szűkös készletek állnak csak rendelkezésre, és a termelés újraindításához is csak az akarat van meg, a dollármilliók még nem, nagyon pozitív fejlemény lenne. A hátránya viszont a dugattyú mozgásából adódó folyamatos vibráció, amit két szembe mozgó példánnyal még ki lehet egyensúlyozni annyira, hogy éles fényképeket lehessen készíteni, de például a szeizmológiai vizsgálatokat már igencsak megnehezítené. A NASA egyébként azért ilyen nagylelkű, mert szeretné letesztelni a technológiát egy kisebb értékű misszió során, mielőtt egy zászlóshajóra ráengedik. De lássuk a jelölteket.

 

Az ASRG felépítése, a két felajánlott példány 54 millió dollárt ér.

 

GEMS (Geophysical Monitoring Station)

Az első jelölt egy marsi lander, ami a bolygó szerkezetét vizsgálná, a mag, köpeny és kéreg paramétereit (összetétel, hőmérsékleti viszonyok, vastagság), illetve a bolygó szeizmikus aktivitását és a meteoritbecsapódások gyakoriságát. Három fő műszert képzelnek el ehhez: egy igen szélessávú (1 mHz - 50 Hz közti) szeizmométert és egy önjáró fúrószerkezetet, ami beássa magát a talajba és behúz magával egy sor hőmérőt. A harmadik a lander X-sávú rádióadója lesz, amivel a bolygón fixen elhelyezkedő űrszonda térbeli mozgását, és azon keresztül a bolygótest dinamikáját lehet tanulmányozni. A költséghatékonyság jegyében a GEMS a Phoenix felépítését másolná, a detektorok lecserelésével. Ennél a projektnél pont a nagyon érzékeny szeizmométer miatt ragaszkodnának a napelemekhez. Tudományos szempontból érdekes, de nem valami izgalmas terv. Bővebb infók itt.

 

 

 

Comet Hopper (CHopper)

A következő jelölt már kihasználná az ASRG-ben rejlő lehetőségeket. A CHopper a Rosetta programjához hasonlóan egy üstökös fejlődését kísérné végig, de az európai űrszondával ellentétben egy teljes keringésen keresztül. Továbbá az ASRG-nek köszönhetően nem kell hatalmas napelemtáblákkal bíbelődni, ezért a komplett űrszonda leszállhat az üstökösmag felszínére. A Rosetta apró, egyetlen landolást végrehajtó leszállóegységével ellentétben a CHopper többször is leereszkedne a felszínre, majd pedig ott kettőt ugorna is, hogy több helyről gyűjtsön adatokat, végül felszállna, és egy darabig ismét távolabbról vizsgálná az üstököst. Egyelőre hat ilyen "sortie" manővert terveznek, de persze ez még alakulhat, ahogy a célobjektum is, az általam eddig látott tervekben mindenesetre az 5,5 éves keringési idejű P/McNaught-2 (nem a nagy McNaught, egy másik), illetve a hasonlóan rövid periódusú 46P/Wirtanen (a Rosetta eredeti célpontja) szerepel.

 

 

Titan Mare Explorer (TiME)

Végül a kétségtelenül legizgalmasabb jelölt, a Titán metántengereit célzó TiME. Persze továbbra is egy Discovery küldetésről beszélünk, már önmagában az is nagy szó, hogy ilyen messzi célpontot beválogattak a döntősökbe, úgyhogy vannak megkötések bőven. A TiME a Föld és a Jupiter segítségével jutna el a Titánhoz, de költséghatékonyságból az elrepülések alatt nem végezne tudományos vizsgálatokat. A hét éves utazás után az egyik nagy poláris tengerre ereszkedne le, az elsődleges célpont a Ligeia Mare, a tartalék a Kraken Mare. A 2022-es landolást követően 3 hónapig tartana majd az elsődleges küldetés, ami alatt fotózna, szonárral mérné a metántenger mélységét és meteorológiai csomaggal figyelné az időjárást. Egy tömegspektrométerrel pedig a folyadék összetételét, nemesgáz-tartalmát is mérné. Ha arra fújja majd a titáni szellő, a partokat is megvizsgálná (vagyis lefotózná). Természetesen ez is ASRG-vel üzemelne majd. (Pdf a projektről itt.)

 

 

 A Ligeia Mare a Cassini radarfelvételén. Százezer km2, vagyis nagyobb, mint az amerikai Felső-tó, illetve húsz kétszáz Balatonnal egyenértékű.

 

Persze ezek még mindig csak koncepciótervek, pontosabb képet a nyertesről majd jövőre kapunk.

A bejegyzés trackback címe:

https://cydonia.blog.hu/api/trackback/id/tr752884330

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

freemind93 2011.05.11. 04:05:56

ha a balatonhoz felulet alapjan akartad hasonlitani, akkor elnezted, 200 lesz az. (egesz kis orszagunk akkora, mint a nagy to, es nem fedi 5%-at a balaton)

winston01 2011.05.11. 09:23:49

Valamint a magyar neve Felső-tó.

lacalaca · http://cydonia.blog.hu 2011.05.11. 11:43:40

@freemind93: @winston01: teljesen igazuk van, mea culpa. A Balatonnál a vízgyűjtő területet írta előbb az angol wiki, én meg nem néztem meg jobban...
süti beállítások módosítása