Oroszország ismét a Holdat célozza
2011.03.21. 18:29
Blogger ír:
A Szovjetunió a hatvanas-hetvenes években nagy versenyt futott az Egyesült Államokkal a Hold meghódításáért, de égi kísérőnkön tevékenykedő űrhajósok helyett csak pár mintahozó űrszondát tudtak végül felmutatni. 1976-ban a Luna-24-el véget ért a Hold kutatása, és a következő évtizedben már a Mars és még távolabbi célok élveztek prioritást. A Viking, Voyager és Fobosz missziók ideje után a kilencvenes években aztán lassan kezdett megint visszatérni az érdeklődés a Hold iránt, úgy Oroszországban mint a világ többi részén is. 1996-ban, a sikertelen Marsz-96 missziót követően az új irányvonal a hosszútávon iparilag is felhasználható erőforrások kutatása lett, a Holdon illetve földközeli kisbolygókon történő kitermelés előkészítésére a XXI. század közepére. Pénz ugyan szinte alig volt rá, de terveket szövögetni lehetett papírral-ceruzával is. Az orosz bolygóközi tudományos missziók céljának így ismét a Holdat, illetve a Mars Phobos nevű holdját (mint kisbolygót) jelölték ki, a kétezres évekre tervezett Luna-27 és Fobosz-Grunt missziókkal.
A Lunohod-2, az utolsó komoly fényképezést végző holdi lander egyik nyers felvétele. A cikk folytatása a pulispace.com-on olvasható.
Egy kis adalék: a Lunohod-2 után még leszállt a Holdra a Luna-23 és -24. A Luna-23 megsérült landolás közben, és nem tudott talajmintát visszaküldeni. Elvileg fel volt szerelve kamerával, de hogy érdemleges fotókat készített-e, arról nincs tudomásom. A Luna-24 hajtotta végre az utolsó sima landolást, de kamerája nem volt. Az első sima leszállásokat követő mintahozó küldetések közül a Luna-20 az egyetlen lander, 1972-ben, aminek legalább valamilyen felvételei megtalálhatóak, bár nem valami csodás minőségben. Kérdés, hogy ezeknek a felvételeknek mennyi közük van az eredeti adatokhoz - az analóg korban általában tévéképernyőre vagy nyomtatóra küldték a jeleket, és sokszor ezekről a médiumokról készült jobb-rosszabb replikák kerültek csak nyilvánosságra. Az alábbi képek is szenvednek mindenféle hibáktól, nehéz megmondani hogy mi felvételé és mi a reprodukcióké.
A felvételek a szovjet űrszondákon megszokott körbeforduló, szemből a lába elé, oldalra a messzeségbe néző berendezéssel készültek, ezért ferde a terminátor horizont. Távolabb több részlet is mutatkozik, kráterek, dimbek-dombok.
Ezen a képpáron a fúróberendezés látható, amint előkészül a mintavételhez. Az előtérben itt sem vehető ki nagyon semmi, de a terminátor horizont felé néhány nagyobb kráter azonosítható. Persze az igazán nagy durranás a két Lunohod rover volt, melyek teljes archívuma, a nyers, beszkennelt (és vízjeles) panorámák böngészhetőek.
A Lunohod-1 visszanéz a Luna-17 landerre.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
