Rakéta magántőkéből a '80-as években
2009.01.16. 02:57
A magántőkéből, nem állami vállalkozások által épített hordozórakéták története visszanyúlik a nyolcvanas évek kezdetéig. Akkoriban gyakorlatilag állami felügyelet alatt volt a teljes amerikai űripar, a NASA-n és a katonai szervezeteken keresztül. Az első szárnypróbálgatásokat a kereskedelmi űrhajózás felé egy kis texasi cég, a Space Services Inc. (SSI) tette.
Első rakétájuk a saját tervezésű, folyékony hajtóanyagú Percheron volt. A kis rakétának nem jutott hosszú pályafutás, 1981. májusában a statikus hajtóműteszten tűzgolyóvá vált. Az SSI-nek nem volt pénze újat gyártani, elbúcsúztak a tervező Gary Hudson-tól, és újjászervezték a céget. Hudson ezután egyfokozatú, teljesen újrafelhasználható űreszközökkel kezdett foglalkozni.
Percheron (© SSI)
Az SSI új vezére Deke Slayton lett, aki akkor ment nyugdíjba a NASA-tól. Slayton egyike volt az eredeti hét Mercury űrhajósnak, de egy szívprobléma miatt nem repülhetett, ezért inkább az Apollo-űrhajósok főnöke lett. Végül 1975-ben jutott fel az űrbe az Apollo-Szojuz együttműködés egyik asztronautájaként. Ezt követően is a NASA-nál maradt, 1982-ig vezette a Shuttle Approach & Landing Test Program-ot.
Slayton vezetésével az SSI új rakétát tervezett, a Conestoga I-et. Az új modell biztosabb alapokra épült, a hadseregtől leszerelt Minuteman ICBM-ek adták a fő alkatrészeket. A szilárd hajtóanyagú modellel 1982. szeptember 9-én hajtották végre az első szuborbitális repülést. A 313 km-en kibocsájtott, szimulált "hasznos teher" 180 liter vizet is tartalmazott, de mivel a Nap nem jó irányból sütött, nem tudták megfigyelni a vízfelhőt. Ettől eltekintve a kísérlet sikeres volt. Ez volt az első eset, hogy magánvállalkozás rakétát épített, és elérte vele az űrt. Számos újság tudósított az eseményről, ahogy cikkeztek a kereskedelmi űrutazással kapcsolatos optimista elképzelésekről is (pl. rendszeres járatok már '86-'87-től).
Conestoga I - az indítóállvány eléggé barkács, de a rakéta jól néz ki (© SSI)
Csakhogy Slayton-ék jó pár problémával szembesültek. Továbbra is egy aprócska (mindössze 7 fős!) cég voltak kevés pénzzel, nem volt megfelelő rakétájuk, se starthelyük egy Föld körüli pályát célzó járműhöz. Ráadásul, rossz ómenként, a startnak helyet adó farm tulajdonosa szeptember 9-én, a nagy nap reggelén hunyt el. De megrendelő se nagyon akadt, aki felhasználta volna a Conestoga-t, úgyhogy a projekt stagnált, az SSI csak Kanadából exportált Black Brant rakétákkal tudott pénzt csinálni. A tervezett Conestoga-II és IV többfokozatú rakéták is a tervezőasztalon maradtak. Egyetlen újabb szuborbitális repülést hajtottak csak végre '89-ben a Conestoga I-gyel, mielőtt az EER Systems 1991-ben felvásárolta a céget.
Az EER Systems újfent áttervezte a rakétát, a Minuteman-ról áttérve Castor hajtóművekre. 1990-re a NASA háza táján is megmozdult valami: bejelentették a 85 millió dolláros COMET (Commercial Experiment Transporter) programot. A cél olyan egységes mikrogravitációs kísérleti berendezés létrehozása volt, ami több mint egy szuborbitális rakétakísérlet, de olcsóbb, mint a shuttle rakterében felküldeni a csomagot egy hétre. A COMET-et úgy tervezték, hogy egy hónapig maradjon alacsony Föld körüli pályán, majd automatikusan térjen vissza a felszínre. Az EER adta bele a továbbfejlesztett Conestoga rakétát, az SSI a visszatérő egységet, egy harmadik cég pedig a COMET platformot. A programmal hamar gondok lettek, villámgyorsan túllépte a költségvetést, ezért az eredetileg tervezett három repülésből egyetlen lett, majd a NASA azt is le akarta fújni. Többszörös tánclépések, kongresszusi beavatkozás és egyes felek kirúgása után a COMET végül megmenekült.
Az EER és a Conestoga számára ez volt az utolsó szalmaszál. Szükségük volt egy hibátlan misszióra, hogy vevőket szerezhessenek. A csillagháborús tervben öt megbízást kaptak volna, de azt a programot is törölték, a kereskedelmi megbízók pedig addig nem tolongtak, amíg élesben nem bizonyít a rendszer. Végül 1995. október 23-án indult el a Conestoga-1620 az első COMET-útra, de a rakéta 46 másodperccel a start után irányíthatatlanná vált és szétesett. Egy alacsonyfekvenciájú vibrálás folyamatos, ugyanakkor felesleges korrekciókra késztette a rakéta kormányzó berendezését, ami idő előtt megadta magát.
A Conestoga-1620 az indítóállványon, illetve füstbe menve (képek innen)
Az EER Systems ezután feladta, kiszállt mind a COMET-ből, mind a hordozórakéta-iparból. Az SSI működik, velük lehet például felküldeni pár grammot a nagyi földi maradványaiból az űrbe. Deke Slayton 1993-ban meghalt. Gary Hudson legutóbb a t/Space-be szállt be, és a COTS második fordulójáig jutottak. A privát szférának pedig egy halom további csődbe ment céget jelentett, mire a célok megvalósulhattak.
Végül egy lista, hogy melyik magáncég miben lett első:
- 1982. szeptember 9. Az SSI saját erőből összeállít egy (szilárd hajtóanyagú) rakétát, és szuborbitális repülést hajt végre.
- 1990. április 5. Az Orbital Sciences szilárd hajtóanyagú Pegasus rakétája az első magánfejlesztésű, sikeres hordozórakéta lesz.
- 2004. június 21. A Scaled Coposites építette SpaceShipOne első szuborbitális, emberes repülése.
- 2008. szeptember 28. A Falcon-1 lett az első privát fejlesztésű, folyékony hajtóanyagú hordozórakéta, ami Föld körüli pályára állt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
KGyST · http://repules.tumblr.com 2009.01.16. 17:44:00
Egy német arc, bizonyos Lutz Kayser alapította, az 1970-es években és elég extrém rakétát akart építeni:
a rakétamodul szerkezete olajfúró csövekből állt össze, egy-egy a tüzelő- és az oxidálóanyagnak, alájuk ment a low tech hajtómű, és ilyen egységekből fogtak össze annyit, amennyi a tehernek kellett. Az egészet autóipari berendezésekkel gyártották (jóárasítás, ugye), a projekthez csatlakozott a nyugdíjas Werner von Braun is, tanácsadóként.
Ott buktak el, hogy a franciák akkor már gőzerővel dolgoztak az Ariane-programon, és a konkurenciát a német kormány hathatós segítségével kitúrták Németországból. A szerencsétlenek átköltöztek Líbiába, ahol idővel Kadhafi mindent államosított.
en.wikipedia.org/wiki/OTRAG
en.wikipedia.org/wiki/OTRAG_Rocket
www.astronautix.com/lvs/otrag.htm
lacalaca · http://cydonia.blog.hu 2009.01.16. 20:57:08
www.flightglobal.com/pdfarchive/view/1988/1988%20-%200413.html
Az SSI-n kívül is voltak jelentkezők, de azok a rakéták gyakorlatilag csak papíron léteztek, mint az American Rocket ILV-je, vagy a Pacific American Launch Systems Liberty-1-e.
Az OTRAG ugyanez volt (lett volna) Európában. Egyébként Kayser, ahhoz képest, hogy már a hetvenes évek végén kitalálta ezt a rendszert, azóta sem tett le róla. A COTS-ba is be akartak szállni, de a nevezési lista alapján nem lett belőle semmi.
Hartree-Fock Cares 2009.01.20. 18:03:17