GLXP folytatás
2008.04.14. 12:38
vákumkamra
Az előző post kommentjei között felmerült a finanszírozás és a megtérülés kérdése. Két olyan hír is napvilágot látott ami választ ad erre. A Man szigeten székelő Odyssey Moon Limited és a versenyben vetélytárs Astrobotic Technology közös vállalkozása a holdi temetkezést igyekszik megvalósítani. Az elhunytat hamvak formájában juttatják el kísérőnk felszínére. Utódaink talán nem a hátrahagyott fémhulladék hanem a kis kapszulák miatt fognak minket melegebb égtájakra küldeni. Ez azonban nem gátolja meg a cégeket, hogy pénzt csináljanak belőle.
A másik megtérüléshez kapcsolódó hír, hogy az Európa Parlament Ipari Bizottsága zöld utat adott a Galileo programnak ami remek üzleti lehetőség a pályárajuttatásra képes európai cégeknek, hiszen aki a GLXP-n bizonyítani tudja rátermettségét és főleg, hogy alacsonyabb áron is képes elérni hordozójával az orbitális pályát az jó eséllyel kandidálhat a rendszer kiépítésében való részvételre. Arról nem is beszélve, hogy a műholdak időszakos cseréje hosszú távon is nyereséget biztosít a résztvevőknek.
A MicroSpace csapat vezetője Richard Speck legutóbbi blogbejegyzésében arról írt, hogy a GLXP csapatoknak és a MicroSpace-nek át kell törnie a "hihetőségi határt" mert a siker esélye csak annak a fejlesztőnek adatik meg ami a terveit és ígéreteit lényegében teljesíteni tudja. A csapat egyébként épp egy rakétatesztre készül ami során 49.5 kg hasznos terhű Falcon1 rakétájuk suborbitális pályára áll majd. A teszt költségeit 250 ezer dollárra becsülik ami igencsak alacsony árnak tűnik még annak fényében is, hogy a MicroSpace fejlesztéseinek középpontjában évek óta a költségcsökkentési módozatok és a kis költségvetésű hordozó áll.
Dumitru Popescu
Arról, hogy hol és ki építi illetve mikorra tervezik a felbocsátást, még nem adtak ki részleteket. Mindenesetre legkorábban jövő nyárra várható. Sokkal tovább nem is késlekedhetnek mert némely vetélytársak már juliusra tervezik a landolást.
Festői látvány lesz majd ahogy a déli Nap fényében fürödve a hatalmas ezüstszínű léggömb a magasba emelkedik és tervezői idegesen figyelik az egyre sebesebben letekeredő 200 méter hosszú kötelet aminek másik végén a HAAS hordozórakéta függ majd. A nevét egyébként Conrad Haas-ról, a rakétatervezés egyik úttörőjéről kapta.
Első lépésben a start előtt három órával megkezdik a rakéta üzemanyagfeltöltését. A 18 méter hosszú és legszélesebb pontján kb. 4 méteres HAAS hordozórakéta 23.3 tonnás és az első nagyobbrészt kompozit anyagokból épült ilyen szerkezet. Az ennek a felemeléséhez szükséges ballon az eddigi legnagyobb lesz. Ezekhez képest az alig 400 kilós ELE egység eltörpül. Ha a visszaszámlálás nullához ér elemelkedik a 160 méter széles hordozó ballon aminek csak az önsúlya hét tonna. A ballont a HAAS hordozórakétával egy kétszáz méteres kötél köti össze egész addig míg el nem érik a 18.000 métert, ezen a magasságon gyullad be a H1 első fokozat. A 85% hidrogén peroxid és a 15% parafin együtt 47600 kp tolóerőt biztosít a 14,8 tonnás H1 gyorsítófokozatnak. Ezzel a húzással máris megspórolták a troposzférán való áttörést. A első fokozat 100 másodpercnyi égés után befejezi pályafutását és leválik. Az ezt követő második H2 fokozat a H1 kistestvére, súlya 7350 kg de 24800 kp tolóerejét tovább, 110 másodpercig képes fenntartani mielőtt maga is leválna. Az előzőekhez képest kicsi alig 2.1 tonnás (kb. egy személyautó súlya) és 5850 kp-os H3 168 másodperces égésidejének végére a hordozó eléri a 140 km-es magasságot.
Ha mindez sikeres volt és az ELE (Európai Hold felfedező) sikeresen levált a H3-as fokozatról, megkezdődik a nagy utazás.
Az ELE a HAAS-hoz hasonlóan háromfokozatú, a hajtóanyag is ugyanaz. Az ELE külső aerodinamikai burkolat nélkül, ami leválik, 400 kg-os és tartalmazza az ELL (európai holdi landoló) egységet. Amint az ELE eléri a pálya azon pontját ahol a gyújtás megtörténik az E1-es fokozat elkezd dolgozni. Százhetven másodperc alatt 500 kp tolóerejével 250 km-re emeli az ELE-t majd megszabadítja azt 316 kg-tól azzal, hogy leválik. Az E2 ekkor a Hold felé fordítja a jármű orrát és kinyitja a 100 W-os napelemeit. A Holdig tartó úton ez látja el árammal a telemetriához szükséges rendszereket. Az ELL-t az E2-es második fokozat indítja el a Hold felé vezető úton, amihez a maga 100 kp-os tolóerejét 185 másodpercig tartja fenn majd távozik. Ez az utolsó leválás további 65 kilóval teszi könnyebbé az ELE maradékát, az E3-as fokozatot ami már maga a 42 kg-os ELL leszállóegység. Az E3 a Hold felszínétől 38000 km-re lévő Lagrange pont elérése után kezdi meg a lassító manővert aminek végére 500 m/s-ra lassul. Az ELL különlegessége, hogy a landolás során nem használja el az összes üzemanyagát, mert sem kerekei sem lábai nincsenek Szürreális rakétameghajtású labdaként teszi meg az 500 méteres felszíni távot. Ehhez ugyanazt a 14 kp-os, 120 másodperc összégésidejű hajtóművet használja amivel a landoláskor a lassítást végezte. Mindehhez a felbocsátástól a Holdi Kárpátoknál történő landolásig alig 116 óra kell. Már alig várom, hogy végigizgulhassam!
Meglátjuk mindebből mi valósul meg. Azt érdemes tudni, hogy egy ehhez mérhető tesztet már sikeresen végrehajtottak a Demonstrator 2b rakétával ami még nem érte el a suborbtális pályát. Szóval a dolog működik de kérdés mikor! A vetélytársakat sem kell félteni a verseny napról napra szorosabb lesz.
Én még nem döntöttem el kinek szurkoljak de lehet, hogy ők lesznek azok.
A következő részben a landolóegységre, roverekre és robotokra koncentrálok majd.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
flimo 2008.04.14. 15:38:00
Greywing 2008.04.14. 19:18:37
Először is elindítottam ez a rovatot abban a reményben, hogy találok társakat. Aztán kapcsolatba léptem néhány lehetséges befektetővel és elkezdtem puhatolózni. Közben nekiálltam összeállítani a törzsgárda listáját, kikre lenne szükség és kik elérhetőek. Lefektettem a marketingstratégia alapjait és leírtam nagy vonalakban a finanszírozási tervet. Legfőképp pedig felvázoltam egy saját koncepciót.
Solo 2008.04.14. 21:19:04
Amanitin 2008.04.14. 21:50:55
flimo13 2008.04.14. 22:48:23
Greywing 2008.04.15. 08:25:49
Az az anyag amit marketingterv névvel illettem egy néhány oldalnyi szöveg, befektetői bizalom kivívásáról, a sajtó felhasználásáról ehhez, toborzásról, humánpolitikáról és más részkérdésekről. Nem olyasmire kell gondolni mint mondjuk a Microsfoft idei marketingterve. A finanszírozási elképzeléseimet a kockázatokra építettem és az érdekütközések kikerülésére alapoztam. Egy éven belül négy befektetési hullámra lenne szükség. Egy egy-két milliós kezdő tőkével már el lehet indulni és ki lehet dolgozni egy részletesebb koncepciót. Ezzel már el lehet menni a nagy kockázatot vállaló befektetőkhöz, akik jellemzően nem közvetlen megtérülésre hanem iparági presztizs, innovációk, fejlesztési tapasztalatok és szabadalmak formájában realizálhatnák a nyereséget. Ők lennének az alapító befektetők, akik pénzt, felszerelést, munkaerőt biztosítanának az új vállalkozásnak és emellett hitelfedezetet is nyújtanának. Ha a fejlesztés beindul és sikerül valamit letenni az asztalra akkor bankokat is be lehet vonni finanszírozóként. Végül ha már van mit fényképeznie a sajtónak és sikerült kivívni a bizalmat be lehet vonni szélesebb befektetői csoportokat. Persze mindehhez folyamatosan produkálni kell.
Amanitin
A részvevők egyik fele csak bizonyításnak használja a versenyt, eszköznek a piaci részesedésért vívott küzdelemben, ahol bizonyíthatja mire képes. A többiek alacsony költségű hordozókra építenek ha nyernek még profitra is szert tehetnek.
flimo13
Nem vagyok rakétamérnök se egy NASA agytröszt tagja. Egy mezei informatikus vagyok. Rólam annyit, hogy apám pilóta volt a seregben míg le nem szerelt és jókora mennyiségű szakkönyvet hordott össze amit az én szobámban tartott. Ez megpecsételte a sorsom. Mire felnőttem kiolvastam őket mégis a robotika kezdett érdekelni, azon belül is az MI. Vagyis én csak egy amatőr vagyok. Miért írok próbálkozom mégis? Miért gondolom, hogy bármit is elérhetek? Mert úgy gondolom lehetséges. Mekkora a győzelem esélye? Nagyon apró, szinte láthatatlan de van. Nem vagyok a szükséges részterületek szakértője de mindről tudok annyit, hogy egy egészként tekinthessek rá. Persze most mindenki legyint egyet de szerintem sokkal több esély van mint ahogy a szokásos hazai defetizmus látni engedi. Persze benne van a pakliban, hogy csak én vagyok elszállva. Mindez persze elég illúzióromboló lehet. Ha ennek ellenére hajlandó vagy megkockáztatni, hogy nem vesznek komolyan és lebőgünk, én szívesen veszem ha csatlakozni akarsz. A kezdeti szakaszban csak a motiváltság számít.
Lehetséges!
Az e-mail-em még nincs fent az oldalon ezen elérhető vagyok:
elexsteton@hotmail.com
Clapeyron 2008.04.16. 03:59:34
Egyébként egyvalamit nagyon tisztán kell látni: egy 100km magas ballisztikus repülés és egy 100 km orbitális repülés között alaphangon akkora a különbség, mint egy 100 km-es és egy 3200 km-es ballisztikus repülés között. Azt pedig már Ciolkovszkij is megmondta, hogy a földkörüli térség elhagyásához, vagyis a második kozmikus sebességhez szükséges rakéta pedig olyan, mintha pontosan egy földsugárnyi magasságú ballisztikus repülést terveznénk. Azt kell tehát látni, hogy abból hogy ma 30 km-re ugrunk fel, és holnap képesek leszünk 100-ra, nem következik az hogy elhagyjuk a földet. Nem is az a poén, hogy olyan kis aranyos robotkát építünk ami akár még a holdon is képes mozogni. meg kommunikál. Nemnem.
Az itt a nagy mutatvány, ami még csak hatalmas államilag finanszírozott, és gyakran erősen katonai hátszelű cégeknek sikerült, és körülbelül két kezemen meg tudom számolni mennyinek, nevezetesen hogy orbitális pályára állítanak valamit. Közepes magáncégeknek még egyszer sem.
Miért nem sikerült eddig? Például azért sem, mert eddig két fokozatú rakétával még a nagyoknak sem siekrült megoldani, tehát minimum három fokozatú rakéta szükséges ahoz hogy föld körüli pályára álljunk. Egy holdprojekthez értelemszerűen lehet hogy négy vagy öt is kellhet. Tehát nem egy rakétát kell kifejleszteni, hanem négyet vagy ötöt. öt hajtómű, öt test, öt tartály. ötféle elektronika, satöbbi. És még ezeknek az együttműködésérl nem si volt szó.
Végül ötödjére, de nem utolsósorban sokkal nagyobb precizitásra van szükség felbocsátáskor, mint egy ballisztikus repülésnél, ahol a nagyjából függőleges és nagyjából 100 km is megfelelő, míg egy holdprogramnál néhány m/s-os eltérés újabb mesterséges bolygót eredményez.
Enyhén szólva vakmerőnek érzem azokat a cégeket akik ebbe bele mertek vágni.
Greywing 2008.04.16. 08:25:33
Ami a felbocsátás nehézségeit illeti abban természetesen igazad van. Valóban jelenetős kockázatot vállalnak a részvevők. Ezzel nyilván számolnak is. Persze egy tőkeerős cég mint a Raytheon nem fog belerokkanni ha nem jön össze de a megszerzett tapasztalatokat még sokáig használják majd.