vákumkamra

Az előző post kommentjei között felmerült a finanszírozás és a megtérülés kérdése. Két olyan hír is napvilágot látott ami választ ad erre. A Man szigeten székelő Odyssey Moon Limited és a versenyben vetélytárs Astrobotic Technology közös vállalkozása a holdi temetkezést igyekszik megvalósítani. Az elhunytat hamvak formájában juttatják el kísérőnk felszínére. Utódaink talán nem a hátrahagyott fémhulladék hanem a kis kapszulák miatt fognak minket melegebb égtájakra küldeni. Ez azonban nem gátolja meg a cégeket, hogy pénzt csináljanak belőle.

A másik megtérüléshez kapcsolódó hír, hogy az Európa Parlament Ipari Bizottsága zöld utat adott a Galileo programnak ami remek üzleti lehetőség a pályárajuttatásra képes európai cégeknek, hiszen aki a GLXP-n bizonyítani tudja rátermettségét és főleg, hogy alacsonyabb áron is képes elérni hordozójával az orbitális pályát az jó eséllyel kandidálhat a rendszer kiépítésében való részvételre. Arról nem is beszélve, hogy a műholdak időszakos cseréje hosszú távon is nyereséget biztosít a résztvevőknek.

A MicroSpace csapat vezetője Richard Speck legutóbbi blogbejegyzésében arról írt, hogy a GLXP csapatoknak és a MicroSpace-nek át kell törnie a "hihetőségi határt" mert a siker esélye csak annak a fejlesztőnek adatik meg ami a terveit és ígéreteit lényegében teljesíteni tudja. A csapat egyébként épp egy rakétatesztre készül ami során 49.5 kg hasznos terhű Falcon1 rakétájuk suborbitális pályára áll majd. A teszt költségeit 250 ezer dollárra becsülik ami igencsak alacsony árnak tűnik még annak fényében is, hogy a MicroSpace fejlesztéseinek középpontjában évek óta a költségcsökkentési módozatok és a kis költségvetésű hordozó áll.

Látható, hogy a csapatok nem ülnek a babérjaikon hanem keményen küzdenek az elsőségért. A román ARCA (Román Aeronautikai és Asztronautikai Társaság) vezetője Dumitru Popescu egy nemrég tartott sajtótájékozatón részletesen bemutatta a csapat repülési tervét. Ő egyébként 98-ban végzett a Bukaresti Politechnikai Egyetemen és a csapatnak nem csak vezetője de hajtóműmérnökként aktívan részt vesz a fejlesztésben is. Ő és évfolyamtársai alapították az ARCA-t még az egyetemi éveik alatt. De jó lett volna he nekem is ilyen csoporttársaim lettek volna! Elég sok technikai információt nyilvánosságra hoztak így lehetőségem van, hogy a küldetés tervét részletesen ismertessem. A felbocsátást sajnos nem tudjuk majd szabad szemmel figyelemmel kísérni, erre sajnos még romániai olvasóimnak sem lesz lehetősége mivel a hordozórakéta és az azt 18 km magasságba emelő 2 millió köbméteres léggömb egy tengeri indítóplatformról emelkedik majd fel. Ennek oka, hogy az egyenlítő környékéről indított rakétának kevesebb üzemanyagra van szüksége ugyanolyan sugarú pálya eléréséhez. Emiatt található az ESA indítóállása Francia Guyana-ban és ez teszi rentábilissá a SeaLunch működését is. Utóbbit szerintem a magas bérleti díj miatt nem veszik igénybe de a saját indítóállásának más oka is lehet, talán épp azt jelzi, hogy hosszabb távra terveznek. Az indításhoz a platform elhajózik az egyenlítői vizekre.

   Dumitru Popescu

 Arról, hogy hol és ki építi illetve mikorra tervezik a felbocsátást, még nem adtak ki részleteket. Mindenesetre legkorábban jövő nyárra várható. Sokkal tovább nem is késlekedhetnek mert némely vetélytársak már juliusra tervezik a landolást.

Festői látvány lesz majd ahogy a déli Nap fényében fürödve a hatalmas ezüstszínű léggömb a magasba emelkedik és tervezői idegesen figyelik az egyre sebesebben letekeredő 200 méter hosszú kötelet aminek másik végén a HAAS hordozórakéta függ majd. A nevét egyébként Conrad Haas-ról, a rakétatervezés egyik úttörőjéről kapta.

Első lépésben a start előtt három órával megkezdik a rakéta üzemanyagfeltöltését. A 18 méter hosszú és legszélesebb pontján kb. 4 méteres HAAS hordozórakéta 23.3 tonnás és az első nagyobbrészt kompozit anyagokból épült ilyen szerkezet. Az ennek a felemeléséhez szükséges ballon az eddigi legnagyobb lesz. Ezekhez képest az alig 400 kilós ELE egység eltörpül. Ha a visszaszámlálás nullához ér elemelkedik a 160 méter széles hordozó ballon aminek csak az önsúlya hét tonna. A ballont a HAAS hordozórakétával egy kétszáz méteres kötél köti össze egész addig míg el nem érik a 18.000 métert, ezen a magasságon gyullad be a H1 első fokozat. A 85% hidrogén peroxid és a 15% parafin együtt 47600 kp tolóerőt biztosít a 14,8 tonnás H1 gyorsítófokozatnak. Ezzel a húzással máris megspórolták a troposzférán való áttörést. A első fokozat 100 másodpercnyi égés után befejezi pályafutását és leválik. Az ezt követő második H2 fokozat a H1 kistestvére, súlya 7350 kg de 24800 kp tolóerejét tovább, 110 másodpercig képes fenntartani mielőtt maga is leválna. Az előzőekhez képest kicsi alig 2.1 tonnás (kb. egy személyautó súlya) és 5850 kp-os H3 168 másodperces égésidejének végére a hordozó eléri a 140 km-es magasságot.

Ha mindez sikeres volt és az ELE (Európai Hold felfedező) sikeresen levált a H3-as fokozatról, megkezdődik a nagy utazás.

Az ELE a HAAS-hoz hasonlóan háromfokozatú, a hajtóanyag is ugyanaz. Az ELE külső aerodinamikai burkolat nélkül, ami leválik, 400 kg-os és tartalmazza az ELL (európai holdi landoló) egységet. Amint az ELE eléri a pálya azon pontját ahol a gyújtás megtörténik az E1-es fokozat elkezd dolgozni. Százhetven másodperc alatt 500 kp tolóerejével 250 km-re emeli az ELE-t majd megszabadítja azt 316 kg-tól azzal, hogy leválik. Az E2 ekkor a Hold felé fordítja a jármű orrát és kinyitja a 100 W-os napelemeit. A Holdig tartó úton ez látja el árammal a telemetriához szükséges rendszereket. Az ELL-t az E2-es második fokozat indítja el a Hold felé vezető úton, amihez a maga 100 kp-os tolóerejét 185 másodpercig tartja fenn majd távozik. Ez az utolsó leválás további 65 kilóval teszi könnyebbé az ELE maradékát, az E3-as fokozatot ami már maga a 42 kg-os ELL leszállóegység. Az E3 a Hold felszínétől 38000 km-re lévő Lagrange pont elérése után kezdi meg a lassító manővert aminek végére 500 m/s-ra lassul. Az ELL különlegessége, hogy a landolás során nem használja el az összes üzemanyagát, mert sem kerekei sem lábai nincsenek Szürreális rakétameghajtású labdaként teszi meg az 500 méteres felszíni távot. Ehhez ugyanazt a 14 kp-os, 120 másodperc összégésidejű hajtóművet használja amivel a landoláskor a lassítást végezte. Mindehhez a felbocsátástól a Holdi Kárpátoknál történő landolásig alig 116 óra kell. Már alig várom, hogy végigizgulhassam!

Meglátjuk mindebből mi valósul meg. Azt érdemes tudni, hogy egy ehhez mérhető tesztet már sikeresen végrehajtottak a Demonstrator 2b rakétával ami még nem érte el a suborbtális pályát. Szóval a dolog működik de kérdés mikor! A vetélytársakat sem kell félteni a verseny napról napra szorosabb lesz.

Én még nem döntöttem el kinek szurkoljak de lehet, hogy ők lesznek azok.

A következő részben a landolóegységre, roverekre és robotokra koncentrálok majd.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.