A Cydonia ezentúl egy Google Lunar X Prize rovattal jelentkezik majd. Részletesen be fogok számolni a GLXP minden mozzanatáról. Belesek a laborokba és odaosonok a műhelyekben dolgozó mérnökök mögé, hogy a válluk felett mindannyian bepillanthassunk az űrkutatás jövőjébe.

A tét nem kicsi, a győztes húsz millió dollárral lesz gazdagabb, amennyiben el tud juttatni egy automata járművet a Holdra, ami aztán sok millió internetező és tv-néző figyelő szemei előtt megtesz legalább fél kilométert. Mindezt legalább 90%-ban magántőkéből kell teljesíteni. A második helyezettnek csak a csekély 5 millió dollár jut. Bónuszként további 5 millió üti a markát annak aki robotjával lencsevégre kap egy másik emberkéz alkotta szerkezetet. A megmérettetésre eddig tíz résztvevő csapat jelentkezett de lehet, hogy ez még csak a kezdet. A startpisztoly eldördült, a versenyzők elrajtoltak, itt és most a kaland ezennel számunkra is kezdettét veszi. Hamarosan tanúi lehetünk minden idők legizgalmasabb űrversenyének melynek győztesére világméretű hírnél, gazdaság  vár, díjak és kitüntetések özöne zúdul majd. Hamarosan új nemzeti hősök születnek és kemény csaták kovácsolják ki kis cégekből a következő évtized vezető ipari vállalatait.

 Az iménti lelkesült szavaimat nyugodtan betudhatjuk az űrkutatás iránti rajongásomnak ami igaz a versenyző csapatok tagjaira is de a verseny nem csak a mi szórakoztatásunkat szolgálja. Az ember remekül szórakozhat a Forma1 versenyein de azoknak semmi tétje nincs számunkra, nem úgy a GLXP-nek ami könnyen lehet, hogy meghatározó időszak az emberiség sorsában. Senki se gondolja, hogy ez a verseny fantaszták és a gyakorlattól elrugaszkodott tudósok gyűjtőhelye. A résztvevők mind komoly üzleti megfontolásból vágtak bele, több millió dolláros szerződések biztosítják a fedezetet, vezető repülési és űripari cégek és a kutatásfejlesztésben élenjáró egyetemek adják a műszaki és tudományos hátteret. A részvevők számára ez az innovációs és technológiai verseny nem csak megmérettetés de sokkal inkább egy ugródeszka. Egy sok milliárd dolláros új iparág születését látjuk ami hamarosan meghatározó tényező lesz abban, hogy mely országok gazdasági fejlődése ível felfelé és kik maradnak le. A részvevő cégek olyan hosszútávú célok megvalósításán dolgoznak mint az űrturizmus a Naprendszer felfedezése, holdi bányászat és a bolygóközi szállítás monopolizálása. Az Odyssy Moon elnöke egyenesen új gazdasági térségről beszél, a Hold szó szerinti ipari gyarmatosításáról, a GLXP-t pedig a 21. század legjelentősebb eseményének nevezi, ami alapvetően meghatározza a jövőbeni gazdasági erőviszonyokat. Ezeket a folyamatokat nem maga a GLXP váltotta ki csak láthatóvá tette őket számunkra. Nem hiszem, hogy sok kockázatot vállalok amikor azt mondom ebből a vállalati körből fognak kikerülni az elkövetkező két évtized vezető technológiai vállalatai amik befolyásolják majd a energia és nyersanyagszektort éppúgy mint a nemzetközi kommunikációt. Mindannyian hallottuk már a mesét arról miként alapították meg garázsokban a Microsoft-ot és az Apple-t, amik ma hatalmas cégek. A GLXP résztvevői nem garázsokból hanem komoly laboratóriumokból indulnak útjukra olyan tudású és tapasztalatú szakembergárdákkal amit egy-egy kisebb ország is megirigyelhetne. Még ha kicsit túloztam is (nem nagyon) belátható milyen jelentős eseményről is van szó. Ennek fényében érdemes nézni azt amin a résztvevők dolgoznak. Most pedig lássuk a csapatokat!

A résztvevők minden tekintetben nagy változatosságot mutatnak. Az Astrobotic-ot az egyik legjelentősebb rakéta tervező és gyártó cég a Raytheon támogatja sőt a fejlesztésben is részt vesz. A Chandah csapat viszont csak egyetlen főből áll, Rahim Jafri Texasi üzletemberből, akinek nyilván az a tény táplálja az önbizalmát, hogy alig öt év alatt  felépített egy céget ami ma Texas egyik vezető áramszolgáltatója. Jelenleg úgy tűnik a GLXP-ben Európa áll szemben az Egyesül államokkal. Hét amerikai székhelyű induló és három európai székhelyű van jelenleg versenyben.

Ezek közül több nemzetközinek vallja magát mint a Fednet amit Fred J. Bourgeois alapított aztán saját magáról nevezett el és ami a nyílt forráskódú software-ek űripari létjogosultságát igyekszik bizonyítani, sőt az elvet a hardware iparra is ki akarja terjeszteni, ennek jegyében még arra is hajlandó, hogy az általa kifejlesztett hardware megoldásokat bárki számára hozzáférhetővé tegye.

Merőben más állásponton van a két robotikai konkurens. Az olasz ipari-egyetemi szövetség által életre hívott Team Italia, máris működőképes robotpókjával és a robotika vezető szaktekintélyének tartott Dr. William L. "Red" Whittaker a Carnagie Mellon egyetem professzora által vezetett amerikai Astrobotic, aminek kerekes járműve már építés alatt áll.

Nem kevésbé érdekes az ultrakönnyű űrsikló kifejlesztésén dolgozó MikroSapce sem ami amellett, hogy komolyan veszi a versenyt még egy másik párhuzamos programot is futtat a bolygóközi emberi űrrepülésekről. Ebben a mezőnyben némileg kakukktojásként ha a Román csapat az ARCA mely a MikroSpace-hez hasonlóan már a Google előző versenyén az X Prize-on is részt vett és bár egyikük sem nyert komoly üzleti vállalkozásként a kidolgozott technológiát folyamatosan továbbfejlesztik. Az ARCA különcségét nem is az adja, hogy az egyetlen kelet-európai résztvevő hanem az, hogy a gyakran 20-30 éves tapasztalattal rendelkező versenytársakkal ellentétben alig tíz éve végzett, az egyetemen már vállalatot alapító fiatalok alkotják. Az idő majd eldönti, hogy a tapasztalat vagy a friss elme arat e diadalt. Az ARCA egyébként már sikeres próbaindításokat is végrehajtott a Midia légierő támaszpontról. A viszonylag kezdő ARCA tökéletes ellentéte a Dél-Kaliforniai Selene csapat melynek tagjai összesen 130 szabadalmat jegyeznek és 500 űrmisszióban dolgoztak. Egyedül a csapat vezetője, a főleg kommunikációs műholdakat fejlesztő és ezt egyben tanító Dr. Harold Rosen 75 műszaki szabadalommal rendelkezik.

A Selene csoporttól és az ARCA-tól eltérő hozzáállását jelzi a Lunatrex csapatnak, hogy a felszíni szonda saját építése helyett egyfajta mini X díjat hirdettek aminek a győztese készítheti el a Holdra küldendő járművet. A Quantum3 is jelentős tudományos kvalitású tagokat tudhat magáénak miközben nagy hangsúlyt fektet az üzleti kapcsolatokra is. Az Astrobotic mellett ez  csapat is már jövőre tervezi a landolást a Holdon.

Szóval nem kell sokáig várnunk, hogy kicsiben a mi generációnk is átélhesse azt amit Szüleink az Apollo 11 landolásakor.

Ahogy a csapatokat meghatározza a hátterük úgy az általuk alkalmazott koncepciókra is hatással van, nem csak abban a tekintetben, hogy a hordozóra vagy a Rover-re koncentrálnak de abban is ahogy a küldetés Hold felszínén végrehajtandó részét tervezik. A Quantum3 és a Chandah még nem tettek közzé részletes koncepciót. Mire legközelebb jelentkezem addigra kiderítem mire készülnek és a többi résztvevőről is szolgálok majd új részletekkel.

ARCA

Szomszédok lévén a fiatalos román csapattal kezdem a csapatok bemutatását. A legnagyobb hőléballon építésének rekordját tartó csapat a rakétatechnikára alapoz. Három fokozatú hidrogén-peroxid és paraffin hajtóanyagú hordozórakétájukat egy hatalmas ezüst színű ballon emeli majd fel egy tengeri indítóplatformról 18 km magasságba. Ez a Haas nevű rakéta juttatja el a Holdra a ELE egységet ami szintén három fokozatú rakéta hajtóművével gondoskodik a landolóegység célba juttatásáról. Aminek se lába, sem kereke nincsen, ehelyett rakétameghajtással emelkedik újra néhány méterrel felszín fölé s így lebegve teszi meg az 500 métert. Céljuk a holdi Kárpátok, meglátjuk elérik e. Az egyik legrészletesebben kidolgozott tervről rengeteg részlet érhető el a csoport honlapján.

Lunatrex

 A 2008-ban magánszemélyek, vállalatok és egyetemek által alapított Lunatrex a felszíni szondára helyezi a hangsúlyt, a hordozót valószínűleg bérelni fogják, miközben több lehetőséget is vizsgálnak a felszíni szondára. Egyenlőre a 12 lábú  icosahedron formában gondolkodnak. Amiből ha a szállítórendszer lehetővé teszi akár egyszerre négyet is küldenének. Ez a soklapú napelemekkel borított szerkezet a napfény maximális kihasználását szolgálja. A négy kamerával felszerelt videót és képet is közvetítő szerkezet 200-240 méter tenne meg óránként és fő feladata a víz keresése lenne. A rakéta tudomány, védelmi kutatások, energetika, robotika és nem hagyományos hajtóművek terén érdekelt résztvevők egy ionhajtóműves megoldást terveznek. Ezzel igyekeznek minimalizálni a rakétameghajtást, de ennek ellenére az ion-meghajtó kis teljesítménye miatt a landoláshoz mindenképp rakétákat akarnak használni. Az icosahedron formán kívül egy "inch-worm" elnevezésű, piezo-elektromos "izmokkal" hajtott koncepciót is vizsgálnak. A kevesebb árnyék miatt az egyik tengeren szándékoznak landolni de még nincs kiválasztva a hely. A folyamatos adatátvitelhez nemzetközi partner hálózatot hoznak létre földi telepítésű rádióteleszkópok és átjátszó műholdak felhasználására. A Hold pályára mini átjátszó műholdakat terveznek telepíteni a küldetés idejére.

 A Colorado-i csapat már eleve olyan szondát tervez ami majd később kisebb módosításokkal a Marson is használható. Ez már egy jelentős lépés lenne az űripari sorozatgyártás felé. Az övék a legérdekesebb üzleti terv, a régi felfedezők nyomdokain szponzorok segítségével akarják feltérképezni a Naprendszert. Saját gyártmányú tolóerő-vektoros kormányzású Falcon1 rakétájukkal juttatják a 15 kilós szondát a holdra. Méghozzá nem is akárhová, egy saját átjátszó műhold segítségével a sötét oldalt célozzák meg. 

Team Italia

  Az olasz csapat egy hat lábú gömbtestű robotpókot tervez ami mindennel felszerelve 62 kilós lesz és képes lesz internet kapcsolata is. A néhány naposra tervezett küldetés során a robot lézerrel támogatott kamerás útkereső rendszerrel navigál majd a felszínen miközben mikro-kamerák és nano-érzékelők gyűjtenek majd adatokat. Utóbbiról elsőre nem tudom mi lehet de igyekszem kideríteni. A majdan napelemekkel is felszerelt változat korai prototípusa már működik a Politecnico di Milano-ban. Ennek ellenére Amalia Ercoli-Finzi professzor vezetésével még más terveket is vizsgálnak.

South Californian Selene Group

 A legföldhözragadtabb terv kiötlői ők, ami ugyanakkor sokkal könnyebben kivitelezhető mint az összetettebb elképzelések. Az SCSG mérnökei gondoltak egy nagyot és azt mondták minek kitalálni azt amit mások már megcsináltak! Úgy döntöttek nem terveznek sem új landolóegységet sem hordozót hanem egyszerűen leporolják és áttervezik a hatvanas években épített Syncom kommunikációs műholdat és modernizálják kor társát az amerikai Surveyor hold szondát. A célba juttatásáról a bérelt hydrazin meghajtású SpaceX Falcon 1e rakéta gondoskodik majd ami 700 kg-os terhet képes 200 km-es magasságba juttatni.

Az utat kilencven órásra becsülik és a holdi déli 70. szélességi kör térségét célozzák meg. 26 km-es magasságban gyullad majd be a lassító rakéta ami 18 másodperce égés ideje alatt 2500 méter/s sebességről 50-re lassítja a landolóegységet. Az ekkor már csak 4 km-es magasságban lévő egység puha landolásáról a Star 17 lassítórakéta gondoskodik, 14 kg hydrazin felhasználásával. A leszállást landoló radar és egy miniatürizált giroszkóp segíti majd. A Hold felszínéről 2 megabit/s-os adatátviteli sebességgel közvetít a szonda. Minderre 20 milliós költségvetés áll rendelkezésre. A fejlesztési infrastruktúrát és a munkaerőt a Lunar Explolers társaság biztosítja. Egyszerű és hatékony terv, biztonsági játékosoknak. Egyértelműen esélyesek.

Odyssey Moon

 Az Ír tengeren fekvő Man szigeti központtal működő és Kanadai érdekeltségekkel is rendelkező Odyssey Moon Csapat az egyik európai székhelyű de egyébként nemzetközi csapat. A csapat nagy terveket dédelget a  Hold ipari hasznosításra, ami nem is meglepő annak fényében, hogy a csapat egyik vezetője szerint "a kormányok feladták a holdat", így a cégeké a terep és ők nem akarnak lemaradni.  Támogatóik a széles nemzetközi tagságú Planetery Society és az MDA Space Missions, utóbbi alkotta meg a DEXTRE nevű robotkart amit nemrég felszereltek az ISS-re. Ők a hagyományos több fokozatú hordozórakétát részesítik előnyben de a részleteket még nem közölték. A leszálló egységről is csak egy látványtervet tettek közzé.

Astrobotic

A Carnagie Mellon egyetem csapata a hordozó kifejlesztését fő partnerére a Raytheon vállalatra hagyja miközben maga a Roverre koncentrál. A robotjármű már építés alatt áll, ami köszönhető annak a tapasztalatnak amit az egyetem kutatócsapata a Pentagon robotjármű versenyén szerzett a nevadai sivatagban. Saját bevallásuk szerint gyorsan haladnak, amire szükség is van ha tényleg célba akarnak érni az évfordulóra. Egyszerre folytatnak teszteket a professzor becenevéről RedRover-nek nevezett egyik prototípussal és vizsgálnak alkatrészeket egy másikon. Összesen három prototípussal kísérleteznek. Terveik szerint a sajtó egy 3D-s vetítőteremben követheti majd élőben a küldetést, aminek különösen izgalmas eleme lesz mikor a Rover az 5 milliós bónusz reményében elindul megkeresni az Apollo 11 zászlóját.

 Remélem sikerült felkeltenem az érdeklődést a Google izgalmas versenye iránt. Ebben a kezdeményezésben annyi tudás, lelkesedés, lehetőség rejlik, hogy valóra válhat az Odyssy Moon vezetőjének jóslata.

“A jövő generációi látni fogják, hogy a Google Lunar X Prize a 21. század fordulópontja, amikor az emberiség megértette a Hold fontosságát a Föld túlélése és boldogulása szempontjából az űrben.”

    Dr. Robert (Bob) Richards, alapító és CEO, Odyssey Moon Limited

Mostantól rendszeresen tudósításokkal fogok jelentkezni a verseny állásáról és a GLXP eseményeiről. Időközben felvettem a kapcsolatot a csapatokkal és több részlettel, belső információval szolgálok majd. Az olvasói kérdésekre is megszerzem a válaszokat, hogy mindannyian a lehető legtöbbet tanulhassunk ebből a nagyszerű versenyből.