Már a kilövőálláson állt az űrsikló februárban, amikor egy nagyobb jégeső úgy elverte, hogy vissza kellett küldeni a javítóhangárba. Ahogy korábbi cikkben erről írtunk, a sérülések pont az érzékeny és kényes külső hab borítást sértették meg, ezért a szakembereknek nagyon alapos javítómunkát kellett végezniük. A Discovery tavaly decemberi repülése után apró gumidarabokat találtak az üzemanyagvezetékekben, ezért - ha már úgyis hangárban van a gép - ellenőrizték, és találtak is egy pici morzsát, amit eltávolítottak (na ez a rocket science lényege).


Az Atlantis így nem korábban, mint június 8 indulhat, 16 tonnás összekötőelemet (S3/S4) víve a Nemzetközi Űrállomásra. Május utolsó napjaiban várható a repüléskészültségi felülvizsgálat, sajtótájékoztatóval egybekötve. Alább az útvonal látható a 39A platformra.


A NASA-nak bele kell húznia, ha tartani akarja a tervezett ISS építési menetrendet (nem fogja tudni), ugyanis szinte holnap, három év múlva leáll az összes űrrepülőgép. Előzetes számítások szerint a meglévő elemek összeszerelésére, és egyéb küldetések (utolsó Hubble szervíz) évi négy repülést igényelnek. Ehhez képest 2006 felében nem történt semmi. Bár volt arra már precedens, hogy egy nagyobb számú STS küldetés korábban indult, mint a kisebb számú (Hartree: melyik is volt ez?), tehát a párhuzamos előkészítés működőképes koncepció, de amikor a NASA így le van kötve az Orion tervezésével, kétséges marad, hogy az ISS-t valaha is befejezik.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.