Jó csillagász holtig tanul - ezúttal spektroszkópiát
2014.05.29. 00:04
Sokan a mai napig úgy képzelik el a csillagászatot, hogy este kimegyünk a távcsőhöz, belenézünk, és megállapítunk valamit a csillagokról. Csakhogy ez már több, mint száz éve nem így megy. Egyrészt manapság mi is napról-napra a monitort bámuljuk, hiszen az adatfeldolgozástól a modellszámításokon át a cikkírásig minden beleköltözött a számítógépbe. Másrészt a fényt sem a retinánkkal rögzítjük, hanem kamerákkal. A detektor a műszered fele, tartja a mondás, vagyis nagyon nem mindegy, mi és hogyan kerül végül a pixelekre. Egyszerűbb esetben az égbolt egy apró részének a fényképét rögzítjük.
Bonyolultabb esetben a fényt széthúzzunk hullámhosszak szerint: a csillag színképét rögzítjük. Így néz ki ez a gyakorlatban:
A fénykép egy echelle spektrográf összeszerelése közben készült, a végleges felvételt a téglalap helyére került CCD kamera rögzíti. A színképből nagyságrendekkel több információt kinyerhetünk, mint az egyszerű fényképekből: a csillag felszíni hőmérsékletét, a méretéhez köthetően a felszíni gravitációs gyorsulását, a kémiai összetételét, az esetleg körülötte lévő gáz és por szerkezetét, de még akár a mágneses tere erősségét vagy a felszínének sajátosságait is ki lehet következtetni.
De ez nem egyszerű feladat: sok tanulást kíván és rengeteg buktatót rejt. Hogy egy kicsit jobban képben legyek, május közepén részt vettem egy egy hetes workshopon, a dániai Aarhusban. Az egy hét alatt átvettük az elméleti tudnivalókat (például hány jelenség torzítja el a színképvonalakat és mikor lehet egyáltalán megkülönbözetni őket), illetve gyakorlati feladatokat is végeztünk. Már legalábbis amikor nem verte le a 30 ember közös elszántsága az épület wifijét, áramellátását, vagy a szervert.
Újonnan szerzett spektroszkópiai ismereteim kiválóan letesztelhetőek lesznek a nyár során, amikor a MOST űrtávcső számomra készülő méréseivel párhuzamosan színképeket fogunk felvenni a szombathelyi Gothard Asztrofizikai Obszervatóriumból és egy kisebb amerikai egyetemről is. Sőt, ha minden jól megy talán egy harmadik műszert is sikerül bevonnunk. És végre érteni is fogom, mit látunk majd bennünk!
(Ahogy azt Móricka elképzeli...) :D
Sajnos a folytatás már kevésbé egyértelmű. Az egész méréssorozatot meg akartuk ismételni jövőre, de úgy tűnik, ősszel a Kanadai Űrügynökség leállítja a MOST-ot. A témáról a csillagászati hírportálon írtam bővebben. Ilyen ez az űrtávcső-biznisz...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Első mohikán 2014.05.30. 00:14:25
Na ja, a hivatásosoknál. Amatőröknél még az a mondás járja, hogy az okulár a távcsöved fele. :-)
Általában irigylünk benneteket, na de az az igazi, amikor a saját szemeddel látod -a távcsövön át- a csodát, nem a monitoron. Hideg van, kissé mozog a szél, szcintillálnak a csillagok, iszod a forró teát, sztorizgatsz...Ez szerintem közvetlenebb élmény, mint a "monitorozás": Az kicsit olyan, mint az alkoholmentes sör vagy a guminő...
Néha nem vágysz egy kis közvetlen élményre?
A MOST még fent van? Ejha.
(LXD55 Go-To, 10' Schmidt-Newton.)
lacalaca · http://cydonia.blog.hu 2014.06.12. 11:11:27
korxi 2014.11.04. 19:34:04