Mégis csak lehettek szerves vegyületek a Viking mintákban?
2010.09.05. 21:40
A Viking űrszondák igen ambíciózus biológiai kísérletei a legjobb esetben is ellentmondásos eredményekre vezettek: a Phoenix 30 évvel későbbi mérései talán segítenek a jobb megértésben. Anno negatív meglepetésként érte a kutatókat, hogy gázkromatográf-tömegspektrométer kísérlet egyáltalán nem mutatott ki szerves vegyületeket a mintákban. Mindössze minimális mennyiségű metil- és dimetil-kloridot találtak, amit viszont az űrszonda felkészítésekor használt tisztószer nyomával magyaráztak. A szerves vegyületek hiánya abból a szempontból is furcsának tűnt, hogy nem biológiai folyamatok is létrehozhatnak éppen eleget, például a kisbolygókban, üstökösökben is kimutatható mennyiségben megtalálhatóak, akár aminosavak is. Olyannyira, hogy van elképzelés, miszerint a földi vízkészlet mellett az élet létrehozásához szükséges összetevők is "kívülről", a Késői Nagy Bombázás alatt érkeztek ide. Miután a fiatal Mars is kapott rendesen ebben az időszakban, furcsa lenne, ha ennek semmi nyoma nem maradt volna. A végső feltételezés az maradt, hogy az erős UV-sugárzás (ózonréteg hiányában) a felszínen olyan vegyületeket hozott létre, amik erősen oxidatívak, és megsemmisítik az esetleges szerves vegyületeket.
A Viking-1 "munkagödrei"
Urgás előre, 2008-ba: a Phoenix perklorát-ionokat (ClO4-) mutatott ki, egyből lehűtve az élet jelentét gyanítók kedélyeit. A perklorát ugyanis erős oxidálószer, ami legalábbis nem könnyíti meg az élő szervezetek életét - persze csak a földi életet ismerjük jelenleg, szóval lehet, hogy a kis marsi mikrobák nagyon is szeretik a perklorátos sókat. Mindenesetre az új összetevő új meglátásba helyezte a Vikingek eredményeit is: ezzel ugyanis megvan az az erős oxidáló összetevő, amit korábban gyanítottak. A szerves vegyületek évmilliókig ülhettek egymás mellett a perklorát-sókkal, különösebb gond nélkül. Az új forgatóköny szerint aztán a Viking betette őket a gázkromatográfba, ami elpárologtatta a mintát - és a hő hatására a perklorát oxidálta a szerves vegyületeket, eltüntetve pont azt, amit kimutatni szerettek volna. A folyamatban pedig létrejöhettek azok a vegyületek, amit eredetileg tisztítószer-maradványnak gondoltak. Újramodellezve a Viking méréseket chilei sivatagi porral és egy kis perkloráttal, a kutatók a várt eredményeket kapták.
A Phoenix mintavevő kanala, mintával
Ezek alapján mégis lehetnek a marsi talajban szerves vegyületek. Persze ez még igen messze van az élet jelenlététől - de az alapvető összetevők jelen lehettek a vörös bolygón is. A válaszhoz majd a Curiosity rover Sample Analysis at Mars (SAM) műszeregyüttese vihet közelebb. Ez szintén fel lesz szerelve gázkromatográffal, ami ezúttal elpárologtatott és oldószerben oldott mintát is képes lesz elemezni, részletesebb méréseket lehetővé téve. Emellett a tömegspektrométerrel a klór izotópgyakoriságát is ellenőrizheti. A Viking mintákban a földivel megegyező értéket mértek, azaz nagyjából három 35Cl atomra egy 37Cl jutott. Ha a Curiosity megerősíti ezt, akkor a fent felvázolt elmélet lehet a helyes - ha nem, akkor mégis földi szennyeződés lehetett a tartályokban.
Az épülő Curiosity
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
S.O.A. 2010.09.07. 07:33:50
lacalaca · http://cydonia.blog.hu 2010.09.07. 11:54:36
www.nasa.gov/offices/oce/appel/knowledge/publications/viking_GCMS.html
1975-ös áron számolva 41 millió dollárba került végül (16-ról indult!), ez 9%-a volt a teljes lander költségvetésnek... Szóval így. :)