Knights of Cydonia Region

33 éve (és két napja), 1977. szeptember 5-én indult útnak a Voyager-1, fedélzetén üzenetekkel más értelmes létformáknak - ehhez az évfordulóhoz kapcsolódik a Faces from Earth szervezet felhívása. Az E.T are you out there? - The Voyager Campaign célja, hogy az iskolások (elsősorban a 10-15 éves korosztály) találkozzanak a lehetséges földönkívüli élet és az üzenetküldés fogalmaival, és aktívan gondolkodjanak el saját üzenetükröl is. Idén májusban már lezajlott egy ilyen kampány, melyben öt ország egy-egy iskolás csoportja vett részt.

A kampányban szeptember 5-től 26-ig lehet részt venni. Az esemény javasolt szerkezete a következő: témafelvetésként rövid előadás a szervezők (tanárok, amatőrcsillagászok, stb.) részéről a földön kívüli élet lehetőségeiről, lehetséges formáiról, az intelligens életforma megjelenéséről és hasonló kérdésekről. Ezután felvetni a gyerekeknek, hogy hogyan is küldenének üzenetet más létformáknak, bemutatva például a Voyagerek által vitt aranylemezt illetve hangfelvételeket. Megvitathatják a különböző elképzeléseket, ötleteket, ki mit üzenne, hogyan, milyen formában fogalmazná meg. Az ötleteket, üzeneteket a gyerekek ezután rajz, festmény formájában is elkészítik. Végül, az esemény zárásaként az elkészült műveket a gyerekek "elküldhetik": héliumos lufikra kötve, nagy kínai lampionokon, de akár modellrakétával is (megfelelő felügyelettel, temészetesen).

A jelentkező iskolákat kérik a szervezők, hogy az eseményt örökítsék meg, fotókkal, videóval (legalább az üzenetek elüldéséről), a lehetőségeikhez mérten. További információk elérhetőek angolul a kampány honlapján: http://bit.ly/ET-voyager illetve Facebook-oldalán. Magyarul a tibor kukac faces-from-earth.net email-címen  lehet felvilágosítást kérni illetve jelentkezni. Kedvcsinálónak a májusi kampány összefoglalója:

A Viking űrszondák igen ambíciózus biológiai kísérletei a legjobb esetben is ellentmondásos eredményekre vezettek: a Phoenix 30 évvel későbbi mérései talán segítenek a jobb megértésben. Anno negatív meglepetésként érte a kutatókat, hogy gázkromatográf-tömegspektrométer kísérlet egyáltalán nem mutatott ki szerves vegyületeket a mintákban. Mindössze minimális mennyiségű metil- és dimetil-kloridot találtak, amit viszont az űrszonda felkészítésekor használt tisztószer nyomával magyaráztak. A szerves vegyületek hiánya abból a szempontból is furcsának tűnt, hogy nem biológiai folyamatok is létrehozhatnak éppen eleget, például a kisbolygókban, üstökösökben is kimutatható mennyiségben megtalálhatóak, akár aminosavak is. Olyannyira, hogy van elképzelés, miszerint a földi vízkészlet mellett az élet létrehozásához szükséges összetevők is "kívülről", a Késői Nagy Bombázás alatt érkeztek ide. Miután a fiatal Mars is kapott rendesen ebben az időszakban, furcsa lenne, ha ennek semmi nyoma nem maradt volna. A végső feltételezés az maradt, hogy az erős UV-sugárzás (ózonréteg hiányában) a felszínen olyan vegyületeket hozott létre, amik erősen oxidatívak, és megsemmisítik az esetleges szerves vegyületeket.

A Viking-1 "munkagödrei"

Ezer forint kis lépés egy embernek, de közös erővel, együttesen hatalmas lehetőség a Pulinak, a magyar tudománynak és kultúrának!

És ha már a PuliSpace oldalán jártok, olvassátok el az első ismeretterjesztő cikket a Space, the Moon and the Hungarians sorozatban, melyben Lovas Miklós mesél nekem a Luna-2-ről. Már magyarul is!

1959-ben, miközben egy apró fémgömb a Hold felé tartott, a Csillagászati Kutatóintézet fiatal munkatársa éppen a távcsőbe nézett. A telihold fényesen világított az okulárban – de váratlanul, az esélyekre fittyet hányva, egy apró fekete pötty tűnt fel, hírt adva egy újabb szovjet dicsőségről az űrversenyben: a Luna-2 űrszonda elsőként érte el egy másik égitest felszínét.

1980-ig úgy gondoltuk, az aszteroidák csak holmi visszamaradott törmelék a korai Naprendszerből - ekkor jelent meg az első cikk, mely a dinoszauruszok kihalását egy kisbolygó becsapódásához kapcsolta. Hirtelen nagyon érdekessé váltak a tudományos közösség számára - vajon milyen gyakori lehet egy-egy ilyen végzetes becsapódás, hány potenciális pusztító kering körülöttünk, veszélyben vagyunk-e? Még abban az évben elindult az Eleanor Helin és Gene Shoemaker vezette első földközeli kisbolygókat kereső program. 1980-ban kevesebb, mint 10 000 pályáját ismertük legalább hozzávetőlegesen. A beinduló automatikus programoknak köszönhetően, mint a SpaceWatch vagy a LINEAR hihetetlen ütemben kezdett emelkedni a felfedezések száma, a '90-es évek végére elérve a csúcsot. Csak emlékeztetőül, ez volt az Armageddon és a Deep Impact időszaka is. Az éves felfedezések száma nagyjából tartja magát és még ki tudja mennyi apróbb darab rejtőzhet odakint. Manapság nagyságrendileg 500 000 kisbolygót ismerünk és többségükről vannak elég jó pályaadataink. Az alábbi videó ezt a fejlődést örökíti meg.

Szépen látszik, ahogy a felfedezések (fehér pöttyök) körbejárnak a Földdel együtt, kivéve a legvégét, ahol a WISE két ellentétes irányú nyalábja rajzolódik ki. Látszanak a korai időkben végzett nagyobb, rövid ideig tartó felmérések is. A zöld pöttyök a normál kisbolygók, a pirosak és sárgák a földközeliek két csoportját jelentik. A videót Scott Manley, az Armagh Observatory munkatársa készítette, 11 000 egyedi frame felhasználásával,

Bejelentették a Kepler első kettős tranzitot mutató bolygórendszerét, de az ESO nem kicsit ellopta a show-t a két nappal korábban közzétett, öt biztos plusz két gyanított planétás rendszerrel - ez már majdnem annyi mint nálunk, csak szólok. A Kepler még a nyáron publikált öt többes tranzitot mutató rendszert, ugyanakkor a mostani, hatodik az első ahol radiálissebesség-mérésekkel sikerült megerősíteni, hogy valóban bolygó-tömegű kísérők keringenek a csillag körül. A Kepler-9b 19.2 nap alatt kerüli meg az anyacsillagát, a c pedig 38.9 alatt, tehát nagyjából kétszer annyi idő alatt. Tömegük 80 illetve 54 Földtömeg, vagyis a Szaturnusznál (95) valamivel kisebbek. Valójában a fénygörbe egy harmadik tranzitot is mutat, de egyelőre a Keck mérései nem elegendőek a megerősítéséhez. Ha ez is valódi bolygó, nem mondjuk egy látóirányba eső fedési kettőscsillag fénye, akkor igen apró: mindössze másfélszerese a sugara a Földének, 1,6 napos keringése viszont csillagsúroló forró kőzetbolygóra utal.

Mint említettem, a két nagybolygó keringési periódusban közel 2:1 rezonanciában van egymással. Égi mechanikusoknak mindene a rezonancia szó, nem véletlenül. Ebben ez esetben is erőteljes egymásra hatást sikerült megfigyelni: a két bolygó tranzitjai 4 illetve 39 perces intervallumokkal "lötyögtek" előre-hátra a sztenderd periódushoz képest. Ezt a fajta eltérés-mérést TTV (Transit Timing Variations) technikának hívják és igen ígéretes eszköz: ebben az esetben a radiálissebesség-méréstől függetlenül meg lehetett becsülni a bolygók tömegét. Emellett exoholdak kimutatására is potenciálisan alkalmas - ezzel kapcsolatos szimulációkon dolgoznak is a CsKI-ban a Lendület program keretében.

Persze nem a tranzit-módszer a legszaporább módszer exobolygók keresésére (még, amíg a Kepler-dömping be nem jön), hanem a radiálissebesség-mérés. Jelenleg a legpontosabb ilyen spektrográf a HARPS a chilei La Sillán található 3,6 méteres távcsövön. Ezzel a műszerrel vizsgálták a HD10180 Nap-jellegű csillagot hat éven át - és meg is lett az eredménye: öt bolygót találtak körülötte. Az öt nagybolygó 13 és 25 Földtömeg közé esik, azaz Neptunusz (17) méretű gázbolygók lehetnek, keringési idejük pedig 6 és 600 nap között oszlik el, vagyis a csillag közelétől a Marsnak megfelelő távolságig. Emellett gyanítják, hogy távolabb egy nagyobb, Szaturnusz-méretű tag is bóklászik, 6 év körüli periódussal, illetve a csillag közelében egy apró forró Földet is feltételeznek. Ha bebizonyosodik, ez lehet a Naprendszerre eddig legjobban hasonlító rendszer! Méréstechnikailag is érdemes belegondolni: egy ilyen exoFöld úgy 3 km/h (nem km/s!) sebességgel mozgatja ide-oda a csillagát - ennél gyorsabban gyaloglok...

Lehet, hogy nem is olyan ritka esemény, hogy apró égitestek ütköznek a legnagyobb bolygónak? A Shoemaker-Levy 9 showja után az első ilyen eseményt még tavaly júliusban sikerült megfigyelni. Közel egy évvel később, június 3-án ugyanaz az amatőrcsillagász, Anthony Wesley ismét a Jupitert észlelte, amikor egy hirtelen kifényesedő foltot látott a bolygó korongján. (Vicces egybeesésként néhány órával előtte vált nyilvánossá a Hubble tavalyi felvétele...) Míg tavaly csak az utóhatást, a légkörben megjelenő sötét foltot látta, ezúttal magát a tűzgömböt sikerült megörökítenie. És ez igen szerencsésnek bizonyult, ugyanis a 2010-es esemény nem hagyott maradandó nyomot a bolygón - feltehetően egy kisebb égitest okozta, ami a légkör legfelső rétegeiben megsemmisült. Hogy mekkora lehetett, azt még nem publikálták, de a tavalyi, nyomot hagyó égitest maximum 1 km átmérőjű lehetett, ez még annál is kisebb.

Csakhogy ezzel nem értek véget az események: augusztus 20-án Masayuki Tachikawa japán amatőrcsillagász videózta az óriásbolygót, mikor kísértetiesen hasonló eseményt rögzített. Hamarosan ezt a becsapódást is megerősítette független megfigyelés. Ezúttal Anthony Wesley borult ég miatt kimaradt a buliból.

Nem csak amatőrök távcsövei figyelték ezen az éjszakán a Jupitert: két profi csillagász a Keck II óriástávcsővel is a bolygót észlelte Hawaii-ról. Remélhetőleg nekik is sikerült rögzíteni az eseményt, de még várni kell a képek feldolgozására. Annyi biztos, hogy Jupiter vidékén is "zajik az élet", apró égitestek bombázzák, ahogy minket is, meteorok és tűzgömök formájában. Másrészt, hiába az egyre nagyobb égbolt-felmérő programok, robottávcsövek és űrszondák, a XXI. században is elérhet szenzációs eredményeket amatőrcsillagász egy kis-közepes távcsővel és kellő elkötelezettséggel. Észlelésre fel!

Úgy látszik, mostanában minden összejön a SpaceX-nek, ezúttal a Dragon űrhajó fékezőernyőit tesztelték, teljes sikerrel. A nagysebességgel a légkörbe visszatérő űrhajó megzabolázása nem feltétlenül könnyű feladat, az Orion például belebukott az első ernyőpróbába. A Dragon esetében viszont mind a két  stabilizáló segédernyő, mind a három főernyő gond nélkül nyílt ki. Ezekkel a tesztekkel már az emberes illetve DragonLab repülésrekre készülnek, hiszen "szimpla" teherűrhajókat általában nem hoznak vissza a felszínre. Sőt, a kezdeti óceáni landolások után szeretnék a szárazföldet is meghódítani. A Dragon például mindössze 15 km/h-s sebességgel ér (egyelőre) vizet, ellentétben például az Apollo 35 km/h-s értékével. De ez még messze van, legalább olyan messze, mint a Falcon X...

A három főernyőn ereszkedik a Dragon-szimulátor, a segédernyők már leválva vitorláznak.

A tovább után videó is van az eseményről.

Megint kényeztet minket a Cassini: ezúttal a Szaturnusz gyűrűi mögött elvonuló omega Centauri gömbhalmazt örökítette meg.

Az omega Centauri az égbolton látszó legfényesebb gömbhalmaz, erre utal a csillagokra jellemző neve is, mivel szabad szemmel halvány csillagocskának tűnik. Valójában többmillió zsúfolódik össze benne, ezek közül a legfényesebbek láthatóak a Cassini felvételén.

Ha már a Kentaur, itt egy másik híres tagja a csillagképnek:

A két kis apró pötty a Szaturnusz légkörének tetején nem más mint az alfa Centauri A és B, a Proxima után a Naprendszerhez legközelebbi csillagpáros. Ilyen felvételek nem véletlenül készülnek: megfigyelve fényes csillagok eltűnését a légkör mögött, információt kaphatunk annak szerkezetéről, átlátszóságáról. Hogy egy kicsit a skálát érzékeltessem: a Cassinitól a felvétel készítésekor a két csillag (4,37 fényév) 80 milliószor volt távolabb, mint a Szaturnusz (530 000 km - 1,77 fénymásodperc). A kettő között nagyjából semmi sincs, csak pár bolygó meg jégdarab.

A tovább után videó is van az omega Centauri elvonulásáról.

Óriási rakétákat lerajzolni nem nagy feladat, működőre megépíteni őket annál inkább: a SpaceX mégis erre, illetve konkrétan a Mars felé kacsintgat. Tom Markusic, a SpaceX McGregor Rocket Development Facility igazgatója mutatta be a Falcon-9-et követő koncepciótervet az AIAA Joint Propulsion konferencián.

Ami biztos

• A továbbfejlesztett Merlinnel szerelt Falcon-1e el fog készülni, bár megrendelőből egyelőre nem sok van. Mindenesetre nem sietik el: jelenleg 2011 második felére lehet majd számítani az első tesztrepülést. Az 1e kétszer akkora, egy tonnányi terhet lesz képes LEO-pályára állítani mint a Falcon-1, némileg drágábban, 11 millió dollár körüli áron. Az ORBCOMM többszöri illetve pár megrendelő további útjai mellett úgy tűnik, a Falcon-1(e) a Merlin hajtómű tesztterepe marad, mielőtt az bekerülne a Falcon-9-be.
• Az emberes Dragon küldetés is bekövetkezik előbb-utóbb, a bemutató szerint kb. 30 hónappal az "Authorization To Proceed" esemény után - bármit is jelentsen az ebben az esetben.

Igazából sosem követtem szorosabban a Goldenblogot, úgyhogy nyaralásról hazaesve igazán jól esett, hogy a hírblog kategória hetedik helyére repítettek a drága szavazók. Köszönjük mindenkinek aki a Cydoniára szavazott!

"Mindig is csillagász akartam lenni... Hátha vannak többek is rajtam kívül, akik emígy tévesztettek pályát. Aki anno szeretette az Űrhajózási Lexikon alaposságát, ábráit és képeit, annak nem szabad lejönnie a Cydonia blogról."

A tavalyi győztes Börtönblog a Cydonia blogról