BioDos I. – Alapok és kezdetek
2012.09.22. 16:02
Van élet a Masaton és a Pulin túl is: újabb magyar űr(közeli) projektet mutatunk be a blogon. A BEXUS és a REXUS (Balloon/Rocket EXperiments for University Students) a DLR/SNSB/ESA hármas egyetemi hallgatóknak szóló programjai, melyekben sztratoszferikus ballonra illetve szuborbitális rakétára lehet kísérleteket tervezni és építeni. Most a BEXUS programban résztvevő BioDos csapatot ismerhetjük meg.
- lacalaca
Kedves Cydonia-olvasók!
A blog Facebook-oldalát is követők már hallottak a BioDos kísérletről néhány alkalommal, de ezúttal személyesen is bemutatkozunk. :)
A BioDos egy diákkísérlet, amely a SOTE Biofizikai Kutatócsoportja és a BME Űrkutató csoportja közti együttműködés eredménye a BEXUS (Balloon Experiments for University Students) program keretében. Egy sztratoszférikus ballonon repül majd fel 25 kilométer magasra (majd = „reméljük, hogy most hétfőn”) a svédországi Esrange Űrközpontból. A ballont három együttműködő űrügynökség: a két főszervező DLR (német) és az SNSB/SSC (svéd), illetve az ESA szolgáltatja azon kiválasztott csoportoknak, akik a tavaly decemberi Selection Workshopon úgy tudták bemutatni a kísérleti terveiket, hogy az a 10-12 fős szakértői board tetszését és bizalmát elnyerte. Ez a győzelem egy közel egy éves projektet jelentett, amely során a diákcsapatok, egyetemi segítséggel a hátuk mögött, létre kellett hozzanak egy minden tekintetben működő kísérletet, és amikor „minden tekintetben”-t írok, úgy is gondolom! Mint a legtöbb űrkutatási kezdeményezés, a BioDos is teljes összefogást igényelt abszolút különböző tudományterületektől és azok művelőitől: biokémia, biofizika, elektronika, mechanika, informatika, és még egy csipet menedzsment is...
A csapat érkezése az Esrange Space Centerbe, a Preliminary Design Review és Training Week-re
Mi, csapattagok, mesterszakos Műegyetemisták vagyunk mindannyian, és bár sokféle mérnök-szak hallgatói megtalálhatóak közöttünk, a nagy többség villamosmérnök. A kísérlet maga asztrobiológia: UV-sugárzást mérünk 25km-es magasságban, biológiai mintán. Ne essetek kétségbe, nem aranyos kis fehér egereket röptetünk, hanem szerves molekulákat, egészen pontosan uracilt, ami ott lapít minden ember szervezetében (szerintünk arra várva, hogy UV-dózist mérjünk rajta, szerinte pedig azért, hogy segítsen RNS-t építeni). A mérés elve régóta ismert, és a SOTE szakemberei szolgáltatták: besugárzás hatására az uracilok összekapcsolódnak (dimerizálódnak), ezzel abszorbanciájuk, azaz fényelnyelő képességük jelentősen csökken. A csökkenés mértékéből pedig következtetni lehet a besugárzott UV dózisra. A régebbi mérések „passzívak” voltak, tehát csak a változás kezdeti- és végállapotát mérték kvarcüvegre párologtatott uracil vékonyrétegen. A BioDos most azt próbálja tesztelni, hogy egy, a spektrofotométerek működéséhez hasonló elvvel el lehet-e végezni ezeket méréseket.
Az optikai egység a hőkamrában (itt inkább hűtőkamra)
A kísérleti elrendezés a következő: a BioDos optikai egységében (Optical Box, OB) az uracilos kvarcüvegek mögé UV tartományban érzékeny fotodetektorokat helyeztünk, valamint a minták mellé egy minta nélküli detektort, amely referenciaként szolgál. A detektorok jeleit folyamatosan monitorozva lehetőségünk van azonnali, vagyis real-time információt kapni a minták viselkedéséről, vagyis arról, ahogy a minták a ballon repülési ideje alatt az abszorbanciájukat változtatják. Négy OB-nk van, hogy mind a négy égtájra rálássunk. A dobozokat a gondola (vagyis a ballon végén fityegő, kísérleteket hordozó mechanikus szerkezet) két sarkába szereltük fel.
A második kísérleti egység az Elektronikai Doboz (Electronic Box, EB), amely négy nyomtatott áramkört és - a kísérlet többi egységéhez hasonlóan - munkaórák ezreit tartalmazza. Ez dolgozza fel az Optikai Dobozokból érkező adatokat, és ez küldi őket tovább a földi szoftvernek, ez mondja meg, mennyi energiát használjunk fel és hol... egyszóval ez a doboz a mérés agya.
Készül az elektronikai egység
A BioDos tehát 2011 végén született, és nagyon gyorsan fel kellett nőnie. A szervezők ugyanis nem veregették a vállunkat a sikeres Workshop után, ránk bízva, hogyan osztjuk be az időnket, és mit hozunk ki az ötletből, hanem többé-kevésbé szabályos (de legalábbis logikus) időközönként ellenőrizték, hol tartunk egy-egy Review keretében. Négy ilyen review-n kellett részt vennünk, előadnunk és helyt állnunk: februárban, májusban, júliusban és most, szeptember elején, és ahogy az ESA, DLR és SSC szakemberei meggyőződtek róla, hogy a kísérlet működik, és repülni tudunk, teljesen bizonyossá vált részvételünk a Várva Várt Végállomáson: a Launch Campaignen, vagyis azon a 10 napos időszakon, amelyen a Kiruna melletti Esrange központból a ballont a levegőbe eresztik, gondoláján többek között a mi kísérletünkkel.
Experiment Acceptance Review
Sok-sok posztot, oldalt és órát tudnék még eltölteni a kísérlet szakmai hátterét, felépítését, és közel 10 hónapos történetét ecsetelve, de inkább elköszönök, és legközelebb már a szeptember 20-án indult Launch Campaign híreivel és eseményeivel jelentkezik a BioDos csapat!
Ha bárkinek kérdése van, nyugodtan tegye fel őket akár a Cydonia kommentjeiben, akár Facebook-oldalunkon.
További kellemes napot Nektek, kedves Olvasók! :)
Grósz Vera
BioDos csapat, BEXUS-15
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
