Interjú a bolygóvadásszal

2012.07.20. 13:32

A blog haláláról szóló hírek erősen túlzóak, ahogy a költő mondaná. Épp csak annyi történt, hogy a konferencia után más határidős dolgok vitték el az időmet, illetve harmadik hete verjük szét a lakást, felújítás címén. Közben lassacskán összeszerkesztettem az alábbi interjút, melyet még Balatonalmádiban készítettem Natalie Batalha-val, a Kepler misszió tudományos vezetőhelyettesével. A tényleges kérdések előtt megmutattam neki a az index által a veszprémi nyilvános előadásról írt cikket, jót nevetett a címen (Trolltámadás az exobolygó-előadáson), és megnyugatott hogy ez feléjük mindennapos. És most jöjjenek a kérdések és válaszok, zárójelben a kérdést beküldő neve szerepel.

 

- A Kepler csak a fedéseket látja. Hogyan állapítjátok meg, hogy egy bolygó "Földszerű"-e? (koborló)

Ez egyszerű: magából a fedésből meg tudjuk állapítani a bolygó sugarát és pályáját, a csillag tulajdonságaiból, mint a felszíni hőmérséklet, pedig az egyensúlyi hőmérsékletet (vagyis hogy milyen hőmérsékletű lehet a bolygó felszíne). Ebből már tudjuk, hogy a lakhatósági zónában van-e, vagy sem, és ez a fő cél.

 

- Akkor a tömeggel nem is foglalkoztok, minden jöhet, ami elég kicsi?

Természetesen fontos nekünk a tömege is, de azt nehéz megkapni. Közeli bolygókra, mint a Kepler-10b, meg tudjuk mérni, de az nyilvánvaló, hogy a többségre, főleg a távolabbiakra a lakhatósági zónában nem vagy csak nagyon nehezen lesz tömegadatunk. Az, hogy egy bolygó kicsi, még nem feltétlenül jelenti, hogy kőzetből van. Lehet magas az illóanyag-tartalma, mint egy óriási üstökösnek. De az is kiderülhet a Kepler eredményeiből, hogy minden apró, csillaghoz közeli égitest kőzetből van.

nb1.png

- Mindvégig ugyanabba az irányba fog nézni a Kepler, vagy másik területet is terveztek? (Nagy Olivér)

Nincsen semmi sem kőbe vésve. A jelenlegi meghosszabbításra ugyanazt a területet javasoltuk, így most nem fogunk váltani. Új eredmények fognak jönni ezután is, hosszabb megfigyelésekkel kisebb bolygókat találhatunk távolabbi pályákon. Ugyanakkor bőségesen van például üzemanyagunk, így egy újabb meghosszabbításra akár új égterülettel is pályázhatunk.

 

- Kell is a hosszabb mérés, hiszen azt találtátok, hogy a csillagok zajosabbak, mint például ahogy a Napból következne.

Így van, tényleg nagyobb zajjal szembesültünk, mint amit az eredeti szimulációkban feltételeztünk. A probléma, hogy ez a zaj a Földre (ill. analóg bolygókra) jellemző fedés hosszúságán, a 6-7 órás időskálán is jelentkezik, ennél gyorsabb időskálájú zajt könnyen kiszűrnénk. Szerencsére ez a zaj véletlenszerű, ezért a meghosszabbítással már lesz annyi fedésünk, hogy az összegzett jel kellően erős legyen.

 

nb2.jpg

A Szent Donát pincészetnél, Szabó Róberttel, a konferencia főszervezőjével, és feleségével.

 

- Milyen gyakoriak lehetnek a Földszerű bolygók a galaxisunkban? (tothur)

Erre egyelőre nem tudjuk a választ, hiszen épp ennek a kiderítése a fő feladata a Keplernek. A személyes tippem, hogy gyakoriak: a jelek szerint a természet hatékonyabb a kisebb dolgok előállításában, csillagokból és bolygókból is egyre több van, minél kisebbek. Még nem tudjuk, hogy ez bolygókra meddig teljesül - valójában most azt látjuk, hogy olyan két Földtömegtől lefelé nem nő tovább a számuk. 

 

- Lehet ez valamilyen kiválasztási effektus?

Inkább azt mondanám, hogy a bolygókereső algoritmus teljességi problémája. A bolygókat automatizáltan keressük az adatmennyiség okán, ha az algoritmus fejlettebb, több bolygót találunk ugyanannyi adatban. A legutóbbi katalógusnál például csak egyetlen negyedévet adtunk hozzá az adatokhoz, de a fejlettebb pipeline miatt közel duplájára nőtt a bolygójelöltjeink száma.

 

- Úgy tudom, a többes rendszerekben fellépő TTV-effektus (tranzit-időpont változás) is lényeges volt ehhez.

Igen, ez egy nagyon jó példa: mivel a több bolygós rendszerekben a fedések kicsit csúszkálnak időben, ezért pédául a tranzitok szigorú ismétlődését megkövetelő kritériumon lazítva is több bolygójelöltünk lesz. Egy másik probléma a hirtelen pixelérzékenység-csökkenési események (SPSD - Sudden Pixel Sensitivity Dropouts, kozmikus sugárzás részecskéinek becsapódásai okozzák): a hirtelen lecsökkenő, majd lassan visszaálló érzékenységet is tranzitoknak jelölheti az algoritmus, ami miatt valódi fedéseket veszthetünk el.

 

nb3_sm.jpg

Budapesten, a CSFK Csillagászati Intézetében, a 60 cm-es távcső kupolájának teraszán. Balról jobbra: a blogger maga, Jurcsik Johanna, James Nemec (Kanada), Steve Bryson (NASA Ames), Szabó Róbert és Natalie Batalha. Fotó: Young-Beom Jeon (Dél-Korea). Nagy köszönet Hannának, hogy bemutatta a távcsövet a váratlanul beállító kis csapatnak.

 

- Egyszeri fedési események: törődtök-e, illetve foglalkoztok-e velük? (KGyST)

Törődünk, de sok erőfeszítést nem fektetünk beléjük. Listázzuk őket, megbecsüljük a lehetséges keringési periódust, és várunk, hogy látunk-e újabb tranzitot. Nagyon sok fals pozitív lehet közöttük: várunk, várunk, aztán egyszer csak jön egy másodlagos fedés, és kiderül, hogy egy fedési kettőscsillaggal van dolgunk. Egyébként az egyik jelöltnek kb. tízezer napos (27,4 év) periódust számoltunk - nem valószínű, hogy azt megéri az űrtávcső...

 

- Mi lesz a következő lépés a Kepler után? Mikor tudjuk megmérni egy lakhatósági zónába eső bolygó légköri összetételét? (Gipsz Jakab; tothur)

Az optimális az lenne, ha a teljes égboltot feltérképeznénk a közeli bolygórendszereket keresve, csak azoknál lenne esélyünk ilyesmire. A TESS lehet például egy ilyen projekt.

- A PLATO is hasonló lett volna, ha megszavazzák.

Igen, nagyon szomorú, hogy a PLATO nem kapott zöld utat. De a részletes vizsgálatokhoz sajnos a közeli bolygórendszereket kellene megtalálnunk. Ezeknél egy igen ígéretes technika a transzmissziós spektroszkópia - ti lemaradtatok a Vénusz-átvonulásról?

- Nem, úgy kelt fel a Nap, hogy még előtte járt.

Az egy jó példa: ott megfigyelhető volt a keskeny kis vonal a bolygó körül, ahol a napfény a bolygó légkörén szűrődőtt át. Egy fedés spektrumát kell összehasonlítani egy olyannal, amikor a bolygó a csillag mögött jár. A különbséget keressük, de ez egy igen-igen gyenge jel, szükségünk lesz az új, még most épülő távcsövekre, mint a JWST-re, hogy legyen esélyünk. Valószínűleg még így is csak a nagyon kiterjedt atmoszférákra leszünk korlátozva, például mini-Neptunuszokra. Persze a végső cél a biológiai nyomjelzők detektálása lesz - remélem, még megérem, mikor megtörténik.

A bejegyzés trackback címe:

https://cydonia.blog.hu/api/trackback/id/tr794662249

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rathelor 2012.07.24. 17:29:46

Ha már Kepler: plusz 500 bolygójelölt, mínusz egy stabilizáló műszer.
Innentől kezdve mehet a körömrágás, hogy a maradék három bírja ki legalább a hosszabbítás végéig, különben kuka..

lacalaca · http://cydonia.blog.hu 2012.07.24. 17:50:27

@Rathelor: kösz :) hát igen, erre vannak a redundáns rendszerek. Gyors fejszámolással, most a 14. negyedévben vagyunk, vagyis több érdekes csillagunk is épp nem az egy szem döglött CCD-re esik - hát, kíváncsi leszek az adatminőségre, azt írják, h gyűjtött adatokat, de nem fine hanem coarse pointinggel. És hát most már mint a hímes tojásra, úgy kell vigyázni a maradék három giroszkópra...